merengo.hu

Life isn’t fair, but it’s still good. Life is too short— enjoy it. Cry with someone. It’s more healing than crying alone. Make peace with your past so it won’t screw up the present and the future. It’s OK to let your children see you cry.

Don’t compare your life to others. You have no idea what their journey is all about. If a relationship has to be secret, you shouldn’t be in it.

Take a deep breath, it calms the mind. Everything can change in the blink of an eye. It’s never too late to be happy. But it’s all up to you and no one else. When it comes time to go after what you love in life, don’t take no for an answer. Burn the nice candles, use the nice sheets, wear the nice lingerie, wear the nice clothes. Don’t save it for a special occasion. Today is special.

Over prepare, then go with the flow. No one is in charge of your happiness but you. Frame every so-called disaster with these words: ‘In five years will this matter?’ Always choose life. Forgive but don’t forget. Time heals almost everything. Give time, time. However good or bad a situation is, it will change. All that truly matters in the end is that you loved.

If we all threw our problems in a pile and we saw everyone else’s, we’d grab our’s back. Envy is a waste of time. Accept what you already have, not what you need. Yield. Friends are the family we choose. Life isn’t tied with a bow, but it’s still a gift.

Nem furcsa, hogy az élet csak a világegyetem mellékterméke az anyag oxidálódással szembeni küzdelmében? A nemesgázok kivételével minden anyag arra törekszik, hogy stabil lehessen, és ennek az egyik eredménye lett az ember… Szinte hihetetlen történet.

Aztán ez az átmenetileg stabil anyag alkotott magának teremtéselméletet, lett kultúrája, lett művészete: mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne legyen múlandó. Az öregedés tulajdonképpen csak egy kromoszóma oxidálódásának a folyamata, egy molekula rövidül, és egyre gyatrább sejtek jönnek létre…

És ekkor kezd el a megmagyarázhatatlan tudat olyan gondolatokat fejtegetni, mint a lélekvándorlás vagy a halál utáni élet. A hit a túlvilágban vallássá terebélyesedik, de hogy a vallás ne őrület legyen, kell egy rend, kell egy vezető a túlvilágon is, és az ember megteremti az Istenképet.

Ez látszólag butaság, és mint a hit tagja, én is a buták csoportjába tartozom, mert sivár lenne úgy az anyagnak, ha tudná, hogy pár évtized után hamuvá lesz. Sok dolog van, amit az ember képtelen felfogni. Az egyik ilyen a helyünk és célunk a világmindenségben, a másik ilyen a világegyetem végtelensége. Hogy lehet valami végtelen? És ha végtelenül nagy, akkor nekem, az egyénnek mi keresnivalóm van itt, elvégre nélkülem is ugyanígy működne az egész? De van értelme egyáltalán az egésznek nélkülem?

Az anyag nem tud örökké stabil maradni, ezért biztosítja azt, hogy újra és újra stabil anyag jöjjön létre, így az élőlények megtanulták reprodukálni magukat. Az osztódás primitív módszere helyett a két egyedből létrejövő utód fejlődési lehetőséget rejtő változata győzedelmeskedett, így az eredmény, az utód jobb lesz, mint a két forrás. A tudat pedig megtanul engedelmeskedni annak, hogy az élete az öncélú jókedv helyett átértékelődik, és egy ponton már csak az utód számít. Így az anyag fennmarad a maga stabil állapotában, az elvesző élet helyett pedig új keletkezik újra és újra.

Az ember csak ritkán gondol bele a világegyetemnek ebbe a kegyetlen logikájába, és legtöbbször nem hiszi el, hogy ő is csak egyede a fajnak. Sokan cél nélkül vesznek ki a tömegből, a szerencsések hatással vannak sorstársaik életére, de az igazán nagy egyének jelentőségére csak haláluk után derül fény, amikor már nem élvezhetik a sikerüket és megbecsülésüket. Mindez persze a végtelen távlatában nem is fontos, de az embernek nevezett anyag érez, gondolkodik, szerelmes, udvarol, törődik és alkot. Mindeközben az anyagot éppen az pusztítja el, ami élteti: az oxigén.