|
Na sziasztok!
Elolvastam a hozzászólásokat és most egyben válaszolnék rá. Lényegében mindenhol azt hoztátok fel, hogy túl sok volt már az akció, és túl gyorsan történtek a dolgok, míg a Harry Potter fíling eltűnni látszik... Hát ez érdekes. Hány fejezetnyi akció volt most? Kettő. Ez meg az előző. Amit Harry előtte a minisztériumban kutatgatott az azért nem volt olyan tömény rohanás, mint ezek. Általában ilyen kétfejezetes akciók voltak a történetben, ha megfigyeltétek. Mint a legutóbbi minisztériumi akciójuk, amikor Mr Weasleyt akarták megmenteni, vagy előtte, mikor Nurmengardba mentek elkapni a Névtelent. Mivel hogy ezt a történetet - ti is tudjátok - afféle továbbgondolásnak, folytatásnak szántam, amiben megpróbálok igazodni Rowling stílusához, úgy terveztem emg ezeket a fejezeteket a vázlatban, hogy hasonlítson a Rowling-könyvek közül elsősorban a Halál ereklyéire. Elég sokmindenben tükröztem, és még olyan összehasonlítást is végeztem, hogy a Smaragd Sigillusban van-e annyi akciójelenet, mint a Halál ereklyéiben (egyébként egyel kevesebb lesz benne, és a finálé harc is rövidebb lesz két fejezetnyivel, mint a Halál ereklyéiben). Nameg, ott van az is, hogy a történet indulásakor vagy egy rakás hozzászólást kaptam, hogy vontatott és lassú a történet, nincs akció, nem történik semmi. Erre szokás azt mondani, hogy átestem a ló túloldalára? Nem hiszem... Ha nem vettétek volna észre, ez egy háborúról szól, amikor bizony durván elfajulhatnak a dolgok, akárcsak a 7. könyvben. Túl sok lett volna a brutális jelenet? - mi volt az a 7.-ben, mikor kijött a kígyó Bathilda fejéből, ha nem brutális? Túl sok volt a halál? - hányan hullottak el a 7. könyvben? Aztán, volt egy olyan is, hogy Harry már nem csodálkozik rá a mágiára. Tudom, miről beszéltek, de ne aggódjatok, lesz egy olyan fejezet, amikor ezt nagyon kihozom a történetből. És itt szépen leírtátok sorban, hogy milyen jó lenne, ha ez-meg az történne a következő fejezetekben, ha most lecsillapodna a cselekmény a végéig, megmagyaráznánk dolgokat, visszajönnének a hangulati elemek... Láss csodát: pont ilyen fejezetek jönnének! Kettőt találhattok, miért hoztam vissza a Roxfortot - mert visszaadja a régi hangulatot, amire szükség van. Egyébként nem érzem, hogy az előző fejezetekben nem lett volna meg az a hangulat. Emlékeztek arra, mikor Harry a minisztériumot látta, hogy mit csinálnak a varázslényekkel? Nem volt meg benne a "Mágia Hatalom" című fejezet hangulata??? Vagy a "Mugliivadék ellenőrző bizottság" c. fejezet hangulata? Ha nem, akkor miért dícsértétek azokat a fejezeteket? Mert tudtommal olyanokat írtatok rá, hogy a legjobb fejezetem volt. Aztán ott van egy visszatérő témánk, amiből sosem elég: hogy Harry miért nem tanul varázslatot a tanáraitól. Hát, megmondom miért, és tuti, hogy ez nem fog tetszeni nektek: azért, mert ő ilyen. Egész életében háromszor veselkedett neki a mágia tanulásnak: először 3. éves korában, mikor a patrónust tanulta. Aztán negyed évesen, mikor a Tusára készült. 6. évesen pedig Piton könyvéből, önmagától, tanár nélkül. Sokan mondják még, hogy hát az 5. könyv végig a tanulásról szólt, hogy fejlődtek! - Na ja, csak pont nem Harry, hanem ő tanított másokat. Nem tanulta meg időközben az okklumenciát sem, és Rowling nyilatkozta, hogy sosem fogja rendesen megtanulni. És ugyanígy nem sikerült neki a non-verbális varázslás, mert nem tud koncentrálni. És mondhatjuk Harryre, vagy Rowlingra, hogy milyen hülye, amiért nem tanul a főszereplő mágiát, mikor az élete függhet tőle. De így eltt megírva a történet, ilyen a HP-sztori, és ezt jó lenne észrevenni. A főhős csak akkor és azt tanulja meg, amitől az élete függhet. Nem ül le a szabadidejében magolni. Harry egyszerűen nem ilyen. És szeretném ha már ezek után egyszer észrevennétekj, hogy azért mennyi mágiát tanult már ebben a részben! Sokat, emberek, nem veszitek észre, de a többi részhez képest ez már több mint sok! Úgyhogy sajnálom, de nem lesz több tanulós rész. Egyetlen. Rohadt. Árva. Darab. Sem. Harry ennyiből fogja megoldani a végét. És meg fogja, mert így találtam ki. Rowling úgy találta ki, hogy Harry egy másodéves korában tanult legfegyverző bűbájjal intézte el Voldemortot. Én nem ismételem őt, nem ezt fogja tenni a Smaragd Sigillusban, de hangulatilag, mondanivalóját tekintve ugyanez lesz a lényege. Döntsétek el mi a jobb: maradjak az eredeti stílusnál (amiért épp most kértetek tőlem régi hangulatú jeleneteket), vagy szakítsak mindennel, és Harry tanuljon, magoljon, legyen belőle egy level 85-ös elite mage a WoW-ból, aki egyetlen pöccintéssel kinyírja a Lich Kinget... Vagy lehet az is, hogy nem töltök fel több fejezetet, aztán valamikor novemberre elkészülök vele és egyben felteszem az egészet. Merthogy ez nem sorozat, bármennyire is annak tűnik a fanfiction-publikálás fejezetenkénti menete miatt. Egyben olvasva TELJESEN más a hangulat. A töményebb részekkel negyed óra alatt végzel, és nem az van, hogy már négy hete ott tartunk, hogy öldökölnek a Minisztériumban, hanem ledarálod a 15 perc alatt, és azt mondod, hogy hű, ez aztán kemény kis rész volt... Ja, és ne tévesszen meg senkit a stílusom, ahogy ezt a hozzászóást írtam, nincs harag, meg semmi baj, sőt, amit írtatok, az 95%-ban igaz és helyén való. Tényleg itt az ideje a lassabb, átvezető, de hangulatos részeknek. A helyzet csak annyi, hogy már ez szerepel a vázlatomban kb egy éve. De hogy lássátok, lehet rám észérvekkel hatni, és nem egy bunkó, makacs hülyegyerek vagyok, még a kedvetekért változtatok egy picit: a következő fejezetbe kitaláltam egy két adalékot, amitől jól megnyúlt, így ketté fogom vágni. Szóval ami eredetileg a Potterék és Weasleyék volt, az most két fejezet lesz. Hogy mik lesznek benne? Elrejtőzés a Roxfortban, a Sigillusok eredetének kutatása, új igazgató a Roxfort élén, Malfoy rossz híreket kap, Harry és Ginny meg Ron és Hermione pedig összeházasodnak. Ja, és megismerjük Bogó anyukáját. Meg az előző gazdájáról is hallunk.
_________________
Bear Grylls jótanácsai túléléshez:
"Nem baj ha hánysz a döghústól, egyed b@szd meg, mert kell a fehérje..." 
|