Merengő Fórum

Neeee XD Az ímél eddig kimaradt nálam. Hát gratulálok annak, aki arra voksolt, hogy ezt lehessen ezentúl így is írni. Fú, csak kapjam végre a példányomat, egy pár órát sztem rászánok, hogy átböngésszem az újdonságokat. Végül megrendeltem a librinél (ott már elég nagy kedvezményem van ), de vszeg hétfő előtt nem tudom átvenni, még ha meg is jön hamarabb.

Nekünk az első nyelvtan órán számolt be tanárnő az újításokról. Őszintén, ami kiakasztott, az az "Ímél"... Már így is le lehet írni. ._____. Meg egy csomó más is mindfuck volt. Kérdeztem is, hogy ezekért kit lehet lelőni...

_________________

Persze, nem is lehetne ezt egyik napról a másikra bevezetni, képtelenség lenne mindenkit egyből átszoktatni az újra. Kell egy jó pár hét, hónap az átállásra mindenkinek

Már vagy egy hónapja megjelent, nekem megvan, csak még nem volt időm mélységeiben tanulmányozni A kiadó honlapjáról biztos lehet rendelni. Egyébként a végén van egy összefoglaló a változásokról, de pl. azok, amiknek csak a toldalékolása változott, nincsenek kilistázva.

Jó ez a hosszú türelmi idő, szerintem mindenkinek eltart egy darabig, amíg átáll az új rendszerre. Mondjuk nekem az -ey az örök mumusom, azért akadtam fenn rajta.

(A Libriről meg ne beszéljünk, mert a nagy boltnyitási lázban úgy fest, az előrendelésekkel nem foglalkoznak többé.)

_________________
Ficblog, Facebook, Twitter, Blog

Személy szerint nekem talán ez a legidegesítőbb újítás benne, pedig nagyon sok baromságot hoztak az új szabályzatba. Moderálásnál komolyan már fizikailag rosszul vagyok, amikor látom, hogy kötőjellel írják, és NEM SZABAD SZÓLNOM MIATTA, HOGY AZ ÚGY ROSSZ Mert hogy most már az a jó... Én mondjuk még mindig kötőjel nélkül írom, nagyon berögzült már az évek alatt, hogy a Weasleyvel pl. Weasleyvel, és nem Weasley-vel. Nem lehet egyik percről a másikra átszokni egy teljesen új szabályzatra, amit a bétám fog megsínyleni, mert csak plusz munkát csinálok neki XD (Na, nem mintha mostanában olyan sok időm lenne írni...) De a lényeg, hogy nem csak te bosszankodsz miatta

szerk.: oké, fura, ezt most nem értem. A bookline oldalán azt írják, hogy a várható megjelenés október 5, a libri oldalán viszont már 1-3 napos kiszállítással megrendelhető Most akkor mi van? Tigi, jól emlékszem, azt mondtad, hogy te már meg is vetted, ugye? Vagy csak előrendelted? Én is be akarom szerezni, nem árt, ha megvan a kiadás, és nem a netről kell összehalászgatnom az infókat az új szabályokról, de most elbizonytalanodtam, hogy megjelent-e már vagy sem.

Láttátok, hogy az új helyesírásban az ey kötőjeles? Skizofrén leszek

_________________
Ficblog, Facebook, Twitter, Blog

Huh, de szeretem tőle a Remény rabjait

Regény kapcsán nagy kedvencem a Duma Key, mert imádom, hogy a harmadik újraolvasásnál is tud újat mutatni.

Carrie-t imádtam. Máig segít túllendülni a nehéz helyzeteken, ha felidézem magamban az ő történetét, a küzdelmét, majd végül a mindent elsöprő bosszúját (Oké, nekem nem az a célom, hogy kinyírjam egész Budapestet, de na

A Cujo... juj. Szerelmem az a kuya, és a könyv végén lévő idézet a maradék lelkemet is eltaposta.

Meg van egy novellája, a Golyó, amit mindenkinek csak ajánlani tudok (azoknak is, akik nincsenek oda annyira a horrorért). Fantasztikus

_________________
Némelyek szerint szörnyűséges ember lehetek, de ez nem igaz. Gyermeki szívem van - egy befőttesüvegben az íróasztalomon. ~ Stephen King

¤ SZBMK ¤

Ó, és tényleg. Ezt eddig nem is vettem észre; amikor megrendeltem, a leírásnál csak A remény rabjairól volt szó, meg a borítón is csak az a cím szerepel Annyi baj legyen, legalább rászánom magam, hogy több írását is elolvassam, aztán még az is lehet, hogy megkedvelem

Ha neked is az Európa Kiadó által megjelentetett, 2014-es kiadás van meg, mint nekem - már pedig a terjedelemből erre következtetek, akkor nem akarlak elkeseríteni, de az egy több kisregényből álló kötet. A filmfeldolgozásra is ítélt mű annak a könyvnek csupán az első 160 oldalát teszi ki, a többi már más történet. Persze tudom, egy igazi rajongó elolvassa és birtokolja mindet, de én megelégedtem volna csak a Remény rabjaival.

Kingnek pont az a sztorija a legrövidebb, ami a leginkább érdekelt és a legnépszerűbb lett világszerte.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Majd' 800 oldal kisbetűvel szedve neked rövid? Négy másik könyvvel rendeltem meg (igen, tudom, borzasztó vagyok. Sőt, azóta rendeltem négy másik könyvet ebayről angolul XD), és az egyik oka ez volt, hogy félretettem, a másik meg hogy akkor valami könnyedebbre vágytam, így inkább egy fantasyt vettem elő Az ilyen típusú könyvekhez kell egy alaphangulat, különben nem tudom élvezni, de bízom benne én is, hogy tetszeni fog, ha már a film megvett magának, és általában az eredeti sztori mindig felülmúlja a filmet

Oh, köszönöm! A hetediket csak egyszer olvastam futólag (tudom, szörnyű vagyok! Követ ide!), így ezért nem emlékeztem, de köszönöm a választ.

mod. szerk.



Én is imádom a filmet. Az egyik legjobb. Csak sajnálom, hogy az írott verzió olyan rövid. Viszont még így is sok mindent megtudhatunk belőle, amit a filmből nem. Picit más a stílusa is, mint a hosszabb King műveknek. Emészthetőbb, hogy úgy mondjam. Szerintem, teteszeni fog.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Koontz-tól nem sok minden olvastam, de azokat szerettem nagyon, csípem a stílusát, a többieket csak névről ismerem. Ha horrorról van szó, inkább filmeket nézek, mint olvasok. Kinget viszont pl. kifejezetten nem szeretem. Többször is belekezdtem egy-egy könyvébe, de már az első pár fejezet után abbahagytam, valahogy nem vett meg. Mondjuk most megvettem az egyik könyvét, de nem horrort, hanem drámát, A remény rabjait. A filmet imádom, nem is tudtam, hogy az egy könyvadaptáció, aztán mikor elmondták, hogy King írta, gondoltam adok neki még egy esélyt, mert az alapsztori tényleg isteni Még nem kezdtem el, otthon pihen a polcomon, de a hetekben sort kerítek arra is.

Persze. 7. könyv. Abujkálásuk alatt folyamatosan Ginnyt bámulja

.

_________________
üdv, b

Újabb kérdés:

Szerintetek a Tekergők Térképe a Roxforton kívül is működik? Van említés hasonló esetről a könyvekben? Gondolok például arra, hogy ha Harry mondjuk a Grimmauld téren akarná használni, mutatná a neveket és a folyosókat?

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Nem, még eszembe se jutott. De most, hogy így mondod, lehet, jobban megnézem.

_________________

Offolok!

Ide írom, mert az Asszociációs topicból kiraknának a zavarásért, és mert ne tudom, a Gumiszobába vagy ide való inkább a kérdésem, de:

Elemezte már valamelyik lelkes pszichológus palánta az Asszociációs topicot?

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Már tervbe vannak véve úgymond, de egyelőre leragadtam Kingnél :3

_________________
Némelyek szerint szörnyűséges ember lehetek, de ez nem igaz. Gyermeki szívem van - egy befőttesüvegben az íróasztalomon. ~ Stephen King

¤ SZBMK ¤

abszolút Poe!! Lovecraftig még nem jutottam el. meg ha már horror, Lindqvistet és Stefan Spjutot csak ajánlani tudom! éljen észak!!

_________________
~From roots to moons
Death is my name
From roots to moons
We are the same~

https://kozepes-versek.tumblr.com/

Átlag ár, igazából nem volt drágább,mint mások. És párom közben megjegyezte nekem, hogy azóta újból kiadják Lovecraft műveit, szóval talán könnyebben hozzájutsz. Emellett szép vaskos kötetek, szóval megérik a pénzüket. Poe-t pedig csak ajánlani tudom. Megvan a maga szépsége az írásainak. Én a költészetét is kedvelem, novelláiból pedig az Inga a kedvencem. (plusz megnézheted a róla készült filmet is. Nem a legjobb, de legalább a műveit megismerheti benne futólag az ember. )

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Ha ennyire nehezen beszerezhető, akkor gondolom drága is. Vagy tévedek? Tudom, mikor élt Lovecraft, bár csak azért, mert benne volt az Odaátban. Egyik ismerősöm szerint hasonlít Radnótira.
Edgar Allan Poe-ról is hallottam már, de még sosem találkoztam irományával. De most már tényleg megnézem mindkettejüket a könyvtárban (egy svéd krimit úgy is vissza kell vinnem).

_________________

Nekünk a szép, díszkiadású, háromkötetes Lovecraft-összes van meg, nem volt könnyű beszerezni őket. Volt, amelyik pikk-pakk meglett Alexandrán keresztül, de volt egy, (azt hiszem a második kötet) ami korlátozott példányszámban jelent meg és elég nehéz volt beszereznem. Nagyon más, mint King. Más a stílus, a történet, az univerzum. Lovecraft komplett mítoszt alakított ki, de az ő korához ez a stílus és nyelvezet passzol is. (1800-as évek vége és 1900-as eleje között élt. )

És ha már horror, akkor a műfaj atyja, Edgar Allan Poe mellett sem mehetünk el szótlanul. Na, nekem ő az abszolút kedvenc. Imádom azt a beteg elméjét.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

*jelentkezik* Imádom a horrort, filmben is könyvben, sorozatban. Koontz-nak hirtelen meg nem mondom melyik, de egyik könyvét elkezdtem olvasni. Lovecraftot meg még az éven említette a matek tanárom, mikor meglátta nálam az egyik King könyvet (előtte persze megjegyezte, hogy utálja Kinget. ). Viszont egyszer szeretnék belekukkantani Lovecraft munkásságába is, csak sajnos sehol sem találtam PDF fájlt, a könyvtárban meg még nem futottam össze könyveivel.

_________________

Igen, bár néha én is érzem rajta az erőltetettséget. Párom előszeretettel gyűjti a könyveit, már majdnem mind megvan, de nem lehet a lista végére írni, mivel szinte negyedévente kiadnak egy újat. Én képtelenségnek érzem, hogy ilyen termékeny legyen egy író. Meg a rajongók azt mondják, a balesete óta nem a régi már, valahogyan más lett a stílusa. Nem tudom, nem olvastam olyan sok művét, hogy feltűnjön. Meg néha nem is igazán van hozzá hangulatom. Nem a kedvenc íróm, na!

Meg ahogy a legtöbb rock-sztár, úgy King is nyilatkozhatná, hogy " A komplett '90-es évek kimaradt.", mivel szerintem a művei többségét olyan betépett állapotban írta, hogy nem is emlékszik rájuk.

Horror-műfaj kedvelői akadnak errefelé? Lovecraft, Clive Barker, esetleg Koontz rajongók akadnak?

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

A Rémkoppantókba én is belekezdtem, de nekem valahogy eléggé vontatott volt a sztori, azért hagytam félbe. Nekem fel sem tűnik az ilyen tényleg. Ahogy Katjának is, nekem is természetesnek hat. Valahogy King nem lenne King ezek nélkül.

_________________

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Tényleg? Nekem valahogy természetesnek tűnik, ahogy beleszövi a műfajba. Neked már sok? Vagy erőltetettnek érzed?

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

én sajnos (?) annyira csúnyán beszélek, hogy az csak na. simán használom kötőszónak, és nem is kérek elnézést érte. és többek között zavar az, ha egy csúnya szónak a becézett alakja jelenik meg egy társalgásban. (pl megyek kakilni). a hétköznapi életben annyira a szókincsemmé vált, hogy a káromkodást szitokszavakkal kötöm egybe. ez a munkám során eleinte zavaró volt (a többiek számára), de már manapság fel sem tűnik, ha egy meetingen a méltatlankodásom egy csődör nemi szervével tudom le.

viszont, a ficek terén ügyelek rá. mivel elsősorban hp világában játszódó magyar, canon hp fandom történeteket írok, a hp világából átültetett káromkodásokat kell kitalálnom. már akinek, persze. a karaktereim nem káromkodósak, kivéve egyet.
nekem bejöttek a JKR (vagy TTB) hp káromkodásai, próbálom felvenni felük a versenyt. (pl Melin trottyos gatyája sztem találó)

_________________
üdv, b

Igen, igen, és pont ezért is mondtam, hogy ő úgy bánik ezekkel az elemekkel, hogy senki emberfia meg nem meri kérdőjelezni. King egy isten, noha nem sok könyvét olvastam még.

_________________

Az nem kifejezés! Annyira nyersen tud leírni egy jelenetet, legyen az véres, erotikus vagy csak érzelmekkel telített, hogy néha csak lestem. Bár ehhez a műfajhoz szerintem ez nem feltétlenül baj.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Én nagyon csúnyán beszélek, többnyire akkor, ha felhúznak, de más is kikényszerítheti belőlem. Van, hogy már fel sem tűnik.
Fanficeknél csakis akkor alkalmazom a trágár szavakat, ha már a szereplő tényleg olyan helyzetbe kerül, vagy olyan idegállapotban van, hogy semmi mást nem tud mondani, csak a legrondább szavakat. Hogy meddig lehet elmenni? Ne tegye ki az egész történetet. Helyenlént egy-egy elejtett csúnya szó még nem a világvége.
Könyvben Stephen Kingnél találkoztam először ezzel. Ő az a fajta író, aki előszeretettel használtatja a trágár szavakat a szereplőkkel. Ez is olyan, mint bármely más írástechnika: tudni kell vele bánni.
Arra viszont már nem emlékszem, melyik ficben olvastam először.^^

_________________

nálam is kifogásolták a káromkodást (hiába volt kint az OOC), pedig én bevallom, egyáltalán nem vagyok ellene. ha valaki úgy gondolja, hogy rossz helyen van az ott, ámen. a való életben is kissé szabadszájú vagyok, de mindig tartok mértéket. képes vagyok felelősséget vállalni a szavaimért, és az idegbaj kerülget, mikor hallom a buszon, akár lányoknál is, hogy a kötőszavuk a bazdmeg meg hallod, geci, meg ilyenek. egy nő azért figyeljen rá, mi hagyja el a száját. meg úgy egyáltalán, mindenki figyeljen rá.

történeteknél, ha olyan karakterrel "van dolgom", teljességgel megengedhetőnek érzem, többnyire párbeszédeknél használom. akit ez zavar, remélhetőleg nem olvassa el azért, hogy utána ágáljon ellene egy kritikában. de egy jó sztori nem attól lesz jó sztori, hogy káromkodnak benne. rengeteg példát tudnék hozni mellette meg ellene is.

_________________
~From roots to moons
Death is my name
From roots to moons
We are the same~

https://kozepes-versek.tumblr.com/

A Lolito című könyvnél jártam így. Tudom, mai fiataloknak szól mai fiatalokról, és annyira túlzásba se vitte a szerző, de engem már irritált a főszereplő tizeniksz éves srác csúnya szája. Mondjuk, lehet, hogy azért idegesített ennyire, mert alapvetően a karakter is az idegeimre ment. Ennyire még nem utáltam egy könyv főszereplőjét sem, pedig én már Jane Eyre stílusától is kiakadtam néha. (De ez is csak személyes vélemény.)

Viszont Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című művében nagyon jól eltalálták a csúnya beszédet. A főszereplő McMurphy egy iszákos, szoknyapecér, hantázó pasas, a karakteréhez kellett a sok káromkodás, és valahogy mégsem bántott. Talán ez is helyzet és karakterfüggő.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

_________________
I am crying, a part of me is dying.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Ha már témánál vagyunk... Mennyire képezi szerves részét a csúnya beszéd a minden napjaitoknak? Tudom, a legtöbb ember szégyelli, ha kiszalad a száján és igyekszik elkerülni a káromkodásokat.

De szerintetek mennyire helytálló egy könyveb vagy fanfic-ben a csúnya beszéd? Meddig mehet el az ember? És emlékeztek-e, mi volt az első olyan mű, ahol már nektek is feltűnt, hogy túl sokat beszélnek csúnyán a szereplők?

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

A függővéges cucc nálam mindig változó. Én alapjáratban szerintem nem szoktam függővégeket írni, mert olcsó és idegőrlő megoldásnak gondolom arra, hogy a sztorihoz láncoljuk az olvasót. Szeretek abban bízni, hogy amúgy is megszereti annyira a sztori hangulatát meg a karaktereket, hogy tovább akarja olvasni, de ez nem jelenti azt, hogy a függővégektől teljesen tartózkodni kell, de éppenséggel egy idő után kiszámítható és idegesítő lesz, hogy minden fejezetben megyeget a cselekmény unalmasan egy háromezer szóig, aztán bumm cliffhanger és vége. Szóval jól kell lavírozni ezekkel a cuccokkal. Nem lehet mindig cliffhangeresen írni, mert az olvasó rá fog unni, az ügyes cliffhanger viszont elengedhetetlen.

Én alapjáratban eleve egy kicsit epizodikus fejezeteket írok, már ha létezik ilyesmi. Tehát fejezetenként van egy kisebb konfliktus, ami feloldódik, és egy főszál, ami megy folyamatosan. Ezzel mondjuk az is jár, hogy - az adminok nagy örömére - minden fejezetem rohadt hosszú.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Nekem a bétám mondta a Drarrym azt hiszem 7. fejezeténél, hogy hogyan írhattam akkora függővéget... Nekem egészen addig fel sem tűnt, amíg ő fel nem hívta a figyelmem rá.
Amúgy szerintem a függővég olyan dolog, amivel simán a történethez lehet láncolni az olvasót. Ha így fejezem be a történetet, akkor az utolsó két-három mondatot beillesztem a következő fejezet elejébe, így követhető. (Mint a szappanoperáknál, mikor a részek végét bejátsszák a következő elejében xD)
Nekem mindig random jönnek a dolgok. Ha írok, akkor annyira elmerülök a történetben, hogy maximum csak átolvasáskor tűnik fel, hogy hopp, függővég.

_________________

Igen, néha én is vagyok így vele. Már saját magamat irritálom, hogy odateszem a mondat végére - írta Katja.

Annyira meg tudja akasztani a folyamatot, aztán meg eszembe jut, hogy lehet, egy idő után az olvasó elveszti a fonalat, hogy mikor ki beszélt éppen, így néha oda kell biggyeszteni a szöveget - írta Katja.

Viccet félretéve... Mint minden másban, itt is meg kell találni az egyensúlyt. Ne legyen túl sok, sem túl kevés. Idegesítő, sem érthetetlen.

bojoe: ki mennyire függővég függő?

Mikor hogy. Attól függ, mekkora időtartamot ölel fel a történet. Ha csak rövid időszakon keresztül játszódik, én is előszeretettel használom a függővéget. Hosszabb időintervallum esetén azonban szeretem lezárni a fejezeteimet, mert előfordul, hogy két szakasz között akár napok vagy hetek is eltelhetnek. Hosszabb sztori alatt nem szeretek egy cselekmény-részt szétbontani több fejezetre.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Mikor hogy. Arany középút. Kaptam már arra kritikát, hogy sok a párbeszéd nélküli szövegem, de sok esetben egy belső vívódást, vagy tolkien-i leírást nem nagyon lehet szöveggel megtörni.
persze, függ a karaktertől, témától, hangulatfokozásról, stb. viszont, az tény, hogy én a gyűrűk urának 3x futottam neki, egyszer a hobbitoknál, egyszer pedig tombadil tománál dobtam el a könyvet. na, azok a leírások már jócskán durvák. nem tagadom, mire 3adjára nekifutottam, ezeket a részeket kihagytam.

és ha már írástechnikák:

ki mennyire függővég függő?
én asszem erre kapom a legtöbb negatív kritikát. egy mocsok vagyok. simán félbehagyok egy beszélgetést, vagy akár mondatot is.
nem sok fejezetem van, ami nem függővéges.
így aránylag könnyű felvenni a köv fejezet fonalát, amivel nekem szintén bajom van. hogy kezdj el egy fejezetet/novellát/könyvet.

_________________
üdv, b

Ezért jó origit írni. Alapból senki sem OOC.

Régen amúgy én is nagyon sokat narráltam a párbeszédeimet, szerintem még most is, de most már igyekszem csak a szükséges részekre szorítkozni. Sokszor amúgy szükség van a narrálásra, egyrészt, hogy értsük, ki beszél, másrészt, mert a szöveget amúgy is egy kicsit "vontatni" kell, hogy élhető legyen és ne filmszerű leírás, ez pedig fokozottan igaz a párbeszédekre, ami eleve egy dinamikusabb cselekvés, szóval ki kell centizni, hogy ne legyen túl sok a leírás, valamennyire pörögjön, és mégse keltsen olyan odahányt hatást. Általában egy-két mondatot szoktam egymás után nem-narrálni kétfős beszélgetéseknél, többszereplősnél sajnos muszáj, mert különben katyvaszos lesz. Még olyannal lehet trükközni, hogy néhány helyen úgy írod, hogy:

- Elmentem a boltba kenyérért - mondta Béla.

Máshol meg úgy, hogy:

- Béla elment a boltba kenyérért. - Judit lehajtotta a fejét, miközben beszélt, mintha szándékosan nem akart volna a szemembe nézni.

Nekem az a bajom, hogy a szereplőim folyton nekiállnak ilyen döbbenetes faszságokon gondolkozni, és túlságosan elvontatom az egész párbeszédet. Ezen javítani kéne, de igazából ezek a döbbenetes faszságok adják a fejezeteim felét, meg úgy a komfortzónámat az írásban, szóval így fogösszeszorítva várom, hogy egy szép nap kinőjek belőle.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Nálam sokszor van, hogy szinte minden karakter által elejtett mondat mögé odaírnám, hogy "mondta xy", "szólt xy", stb. Nem tudom miért. Ezért jött a kérdés.

Általában, ha beszéltetem a szereplőket, akkor fele-fele arányban jönnek a random megszólalások, illetve a történet áltl megkívánt szónoklatok. Van, hogy egy-egy párbeszédjelenet csak űrkitöltés, és néha meglepődöm, mikor ezek a véletlenszerű, szerintem felesleges dolgok kormányozzák nem várt helyre a sztorit.



Ha a fantáziámat a könyvhöz igazítom, akkor én sem. Viszont ha szárnyal a fantázia, akkor minden lehetséges. Nálam mindig ez van, ezért lesz mindig minden HP szereplő nálam OOC.

_________________

nekem néha a cselekmény a párbeszéd rovására megy. nem tudom, hiba-e a sok elmélkedés. a kritikaírók még nem kifogásolták... (lekopogom.) a párbeszédek fölött sokat ülök, csavargatom őket, hogy ne legyenek természetellenesek, erőltetettek. legyenek olyanok, hogy úgy érezzétek: így beszélnek a valódi emberek.

és igen, én is a karizmatikus nőkaraktert kedvelem a legjobban. ne legyen radikális, ne legyen szerencsétlen, de legyen tökéletlen.

_________________
~From roots to moons
Death is my name
From roots to moons
We are the same~

https://kozepes-versek.tumblr.com/

Szerintem ez karakter és helyzet függő. Nem nagyon tudnám elképzelni, ahogy Piton és Remus Lupin egymás szavába vágva veszekednek a harmadévesek vérfarkasokról írt dolgozata felett.

Valahogy úgy érzem, egy karakter megköveteli a rá jellemző környezetet. Értem ezalatt: Piton állandó sötét megjelenése komor, csendes, csak néha a felszínre fortyogó indulatokkal tarkított, kevés szövegrésszel operáló jelentet érdemel.

Míg a Weasley-ikrekről egy egymás szavába vágó, sűrű dialógusokkal teletűzdelt, pörgős rész jut eszembe.

Karaktere válogatja, mennyit jártatja a száját.



A női karakteres részről...: Változó. Az első női karakter, akit kedveltem az Celia Rees Bűbájos Mary-jének főszereplője volt. Talpraesett, csendes, visszahúzódó, nem is túl szép kis boszorkány, akinek egyedül kellett boldogulnia az Új Világban. Szerettem még Katniss-t az ÉV-ban, amíg rá nem jöttem, hogy a filmben mennyivel szerethetőbben alakította Jennifer L. . A könyvekben többnyire az idegeimre ment az állandó szerelmi háromszögeivel.

Talán, mert én is nő vagyok, nehezen nézem el a könyvekben leírt társaim botlásait. Szeretem az erős karaktereket, de nem azokat, akik túl kemények. Tudjon elérzékenyülni, de mégse vágjon át egy síró hormonhalmazba. Lényeg a lényeg: Nehéz megfelelni a nők igényeinek, ha női főszereplőkről van szó, azt hiszem.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

So-so, ahogy éppen jön.
A leírás fontos, mert az olvasó csak így tudja elképzelni a helyzetet, a szereplők reakcióját, mit lát a karakter. A szereplőt meg főként a tetteiből ismerjük meg, ami állhat leírásból és párbeszédből is.
Inkább leírásra vagyok hajlamos, nem nagyon szeretek párbeszédet írni, gőzöm sincs, miért. Ritka az, amikor önként jön az, hogy jó, most ezt mondja, oké, ezt válaszolja rá, testbeszéd pipa, nem állnak ott, mint két szál hasábkrumpli, szuper.


A női karakteres dologhoz egyetlenegy megjegyzésem lenne, és már szívódok is fel: engem általában a gyönyörű, okos, gazdag mellett még a béna női főszereplők is az idegroham határára kergetnek. Amikor semmit nem vesz észre, még azt se, ami az orra előtt van, elmerül az önsajnálatban, miközben, ha kitörölné a csipát a szeméből, akkor ott lenne a "problémájára" a megoldás, gyakorlatilag nem tud semmit megoldani egyedül. Rendszerint a noszogatás fél-egy órára ki tudja szakítani "segítsetek, menthetetlenül béna vagyok!" szindrómából, de aztán újra vissza a start vonalhoz...
Én se vagyok egy hű, de vagány csaj, aki szívbaj nélkül odamegy valakihez, megoldja a problémáit egy-kettőre, azonban azért nem kell húsz ember a hátam mögé, hogy folyamatosan lökdössenek. Elméletben, lelkileg, természetesen.

_________________
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
Influenza: jobb adni, mint kapni.
Egy macskát mindenre megtaníthatsz, amit ő szeretne.

A sikerhez vezető út – karbantartás miatt – zárva.
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Szerintem úgy a legjobb, ha egálban van a külső és a belső iránti vonzalom a karaktereknél.

Amúgy ti mire helyeztek nagyobb hangsúlyt? A párbeszédre vagy a leírásra? Illetve hogyan tudjátok egyensúlyba hozni, hogy ne legyen túl sok a leírás és a párbeszéd?

_________________

A karakterbe szerelmesség szerintem egy szinten abszolút oké és szükséges, de ne akard az olvasó szájába rágni, hogy ő is az legyen. A szépség, ami egyértelműenszexuális vonzerőt sejtető, ráadásul szubjektív megállapítás, szerintem pontosan a szájbarágás kategória.

Hát nem tudom, engem zavar az olyan szerelmi szál, ami külsőségeken alapul, és működik. Akkor kábé olyanok lennénk, mint a Sims, ahol a mindenféle fejű simeket összehozom, hogy megnézzem, milyen lesz a gyerekük, nyomi vagy szép. Sokkal jobb olyanokat olvasni/látni, ahol szellemi kötődés is van, és az egész kapcsolat nem arról szól, hogy kívánom XY felsőtestét és XY is leszopogatná a melírt a természetes szőke hajamról.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/