Írói Ötletbörze - tipp- és trükktár tollforgatóknak

Andro

Tania írta:

én sokszor még úgy sem kapok véleményt, mert "jó, majd elolvasom később", aztán már nincs pofám kérdezgetni, hogy tetszett nekik : D de már megtanultam mellőzni a kritika-kérdést, csak magamat szórakoztatom

Én mindig megkérdem, hogy hogy tetszett, amit írtam. Pofátlan vagyok. Néha légy te is az.

Tania

én sokszor még úgy sem kapok véleményt, mert "jó, majd elolvasom később", aztán már nincs pofám kérdezgetni, hogy tetszett nekik : D de már megtanultam mellőzni a kritika-kérdést, csak magamat szórakoztatom

Andro

Tania írta:

ja, bocsánat, lehet, hogy én fogalmaztam félreérthetően, én nem úgy értettem, hogy nem baj, ha nem meri megmutatni, hanem úgy, hogy nem kötelező megmutatni senkinek, hiszen ezt azért csináljuk, mert MI szeretjük csinálni, és ezt soha nem szabad elfelejteni

de egyébként ezzel egyetértek, a nulla kritika rosszabb, mint a negatív, így néha kell az, hogy mások orra elé toljuk, amit alkottunk

Én is néha barátnők orra elé tolom, amit írtam. Legalább kapok véleményt, ha nem is mindig a fejezet alá. XD

Tania

ja, bocsánat, lehet, hogy én fogalmaztam félreérthetően, én nem úgy értettem, hogy nem baj, ha nem meri megmutatni, hanem úgy, hogy nem kötelező megmutatni senkinek, hiszen ezt azért csináljuk, mert MI szeretjük csinálni, és ezt soha nem szabad elfelejteni

de egyébként ezzel egyetértek, a nulla kritika rosszabb, mint a negatív, így néha kell az, hogy mások orra elé toljuk, amit alkottunk

Andro

Én azt mondom, ha valaki meg sem meri mutatni, amit írt, akkor ne is várja, hogy olvassák. Igenis, közszemlére kell tenni, oda kell adni ismerősöknek, családtagoknak - hacsak nem olyan, amit nem szívesen adsz oda pl. anyukádnak -, és ők biztosan mondanak rá valamit.

Tania

SiriusBlack írta:

Nekem önbizalom a 0 közelében van, amin az se segít, hogy senki se hajlandó elolvasni azt amit írok. Mert senkit se érdekel rajtam kívűl.

Szerintem nem olyan fontos, hogy másokat is érdekeljen... Mármint, ne azért írj, hogy másoknak tetszen, hanem magadnak, azért, hogy kiírd az érzéseidet, hogy jobban érezd magad tőle, hogy erőt meríts belőle, az, hogy másokat érdekli-e, ne legyen ilyen fontos... Én azt tudom javasolni, hogy írj néha olyat is, amit nem mutatsz meg senkinek, és nem teszel fel sehová, csak magadnak tartsd meg, csak neked szóljon. Nekem segít, hogy néha-néha elolvasom ezeket, eszembe juttatja, hogy elsősorban a saját szórakoztatásomra csinálom, nem megfelelni akarok vele: )

Andro

SiriusBlack írta:

Nekem önbizalom a 0 közelében van, amin az se segít, hogy senki se hajlandó elolvasni azt amit írok. Mert senkit se érdekel rajtam kívűl.

Akkor írj olyat, ami másokat is érdekelhet. Akkor olvasni fogják, sőt, talán lesz olyan elvetemült ember is, aki még kritikát is fog hozzá írni.

SiriusBlack

Nekem önbizalom a 0 közelében van, amin az se segít, hogy senki se hajlandó elolvasni azt amit írok. Mert senkit se érdekel rajtam kívűl.

Andro

Egy kis egészséges önbizalom sosem árt. Régen nekem sem volt, de rájöttem, hogy nem kell azokra hallgatni, akik csak rosszat mondanak arról, amit csinálsz. Neked kell tudnod, hogy jó-e, amit írsz, rajzolsz, stb. Én is akkor kezdtem bízni magamban, amikor a sok fújoló kritika után - egy másik oldalon - végre pozitív, vagy pedig segítő kritikákat kaptam. Akkor kezdtem elhinni, hogy jó vagyok valamiben. Meg engem a családom is támogat, és az nagyon sokat tud segíteni. Szóval, bízzatok magatokban, emberek! Mindenki jó valamiben.

Emyke

Cilindrián, írok egy ideje, de még sokszor akadnak ennek ellenére is hiányosságok a ficeimben. Hosszabb töriket nem dolgozok ki eléggé, hiába írom részletesen, valami mindig hibádzik. Pedig úgy szeretnék valami igazán jót kiadni a kezeim közül. Rágörcsölök, megállok, elbizonytalanodom. A novellák, egypercesek még úgy ahogy mennek. Most a fogalmam sincs, jól csinálom-e amit csinálok, és a néha vannak jó megmozdulásaim állapotban leledzem. :shock:

Cilindrián

Emyke írta:

... Ha írok, nekem egy nagyobb problémám szokott lenni: hogy legyen több önbizalmam magamhoz, avagy, hogy higgyem el azt, hogy jó, amit írok annak ellenére is, hogy általában pozitív visszajelzéseket kapok.

Velem is ugyanez a helyzet, de én "civilként" is roppant önbizalomhiányos egyén vagyok... Bár szerintem régen rossz, ha túl sok önbizalmad van "magadhoz", (megváltozik tőle az írásod stílusa) de ez csak az én szerény véleményem. -> Majd jönnek az okosok, és megmondják a tutit...

Emyke

Sziasztok! Nagyon örültem ennek a topicnak, amikor megláttam.

Ha írok, nekem egy nagyobb problémám szokott lenni: hogy legyen több önbizalmam magamhoz, avagy, hogy higgyem el azt, hogy jó, amit írok annak ellenére is, hogy általában pozitív visszajelzéseket kapok.

Halenka

Velem is ez a helyzet. Ha másét olvasom, elveszek benne, és nem tudom levenni a szemem a képernyőről, de a sajátoméval nem így van. :roll:

Hogy sírtam-e már ficen? IGEN. Egy SV-s sztorin, de olyan szomorú volt

Pedig infó óra volt, és totál ciki sztori volt, de egyszerűen nem bírtam visszafogni magam. És meglepő módon azon a napon esett is az eső, tehát az csak rátett egy lapáttal a hangulatomnak. A tanár csak lesett, hogy mit bőg ez, az osztálytársaim nem nagyon figyeltek ide, mert elvesztek az informatika világában... :cry:

ukume

Én is pont így vagyok. Nagyon megszenvedem mire ráveszem magam egy változtatásra, főleg ez akkor kemény, amikor olyasmit akarok megváltoztatni,amit már eldöntöttem azelőtt kb. hogy elkezdtem leírni a sztorit.

A legvégét is képes vagyok ezerszer átírni, még akkor is, mikor a közelében se vagyok. De mire ezt eldöntöm, karácsony lesz.

Plusz ha eszembe jut valami hirtelen, mindegy mit terveztem el eredetileg, beszúrok még plusz két fejezetet is akár, és máris odébb tolódik minden, amivel kezdhetek elölről minden számolgatást, mert az nagy mániám, minden hülyeséget kiszámolok a sztorikban.

Sírni meg... hát nem emlékszem magamon sírtam-e már, de másoknál... egy kis baleseten is úgy el tudom bőgni magam, hogy öröm nézni. :lol:

SiriusBlack

"Én egyszerűen úgy vagyok vele, hogy ha másét olvasok, tudok sírni még valami apróságon is, de a sajátomon eddig még nem sikerült. Szerintem azért, mert ahogy megterveztem a fejemben, már beletörődtem, hogy az fog történni.

Ti mennyire ragaszkodtok foggal-körömmel az eredeti elképzeléseitekhez? Nekem nagyon nehezemre esik egy-egy ötletemet kivágni... Hát még átírni...!"

Furcsa, de mikor a legkedvesebb szereplőmet "megöltem" én se sírtam. Mikor olvasok, akkor meg egy egyszerű klónparancsnok halálakor zsebkendőt keresek.
Hát nekem a sztorim folyamatosan változik. Ha inspirációt kapok valahonnan, beszúrok egy fejezetet, és akkor gyakran van az, hogy rengeteg minden borul, néha olyan 4-5 fejezet is, vannak olyan ötletek, amik megszületnek, de sose készülnek el végleges formában. Ilyen mondjuk a "Worse than Death" - Rosszabb a halálnál. Szinte teljesen ki volt dolgozva az egész rész, jelenetről jelenetre, hogy ki hova megy, mit csinál, és miért, már párbeszédeket is írtam hozzá. Az Ötödik Fejezet egy része lett volna, de aztán a Harmadiknak megváltoztattam a végét, és... borult az egész sztori :lol:

De azért nem szeretem veszni hagyni a jó ötleteimet, ezért aztán legtöbb esetben belekerülnek, csak más formában.

Tigi

Susie Lupin írta:

Ti mennyire ragaszkodtok foggal-körömmel az eredeti elképzeléseitekhez? Nekem nagyon nehezemre esik egy-egy ötletemet kivágni... Hát még átírni...!

Én eléggé ragaszkodom az eredeti elképzeléseimhez, a nagyszabású változtatásokra nehezen veszem rá magam. Félek, hogy eredetileg jobb volt, ahhoz az elvhez pedig minden téren igyekszem tartani magam, hogy ami tetszik/működik, azt nem piszkálom, maximum nagyon apránként.

Andro

Susie Lupin írta:

Ti mennyire ragaszkodtok foggal-körömmel az eredeti elképzeléseitekhez? Nekem nagyon nehezemre esik egy-egy ötletemet kivágni... Hát még átírni...!

Én nem mindig. Általában előre eltervezek valamit, de sokszor előfordul, hogy a történet menete miatt változtatnom. Ilyenkor inkább engedek a változtatásnak, nem ragaszkodom az eredeti ötletekhez.

Suonjar

Én egyszerűen úgy vagyok vele, hogy ha másét olvasok, tudok sírni még valami apróságon is, de a sajátomon eddig még nem sikerült. Szerintem azért, mert ahogy megterveztem a fejemben, már beletörődtem, hogy az fog történni.

Ti mennyire ragaszkodtok foggal-körömmel az eredeti elképzeléseitekhez? Nekem nagyon nehezemre esik egy-egy ötletemet kivágni... Hát még átírni...!

Andro

Én megvagyok a szomorú jelenetekkel. Igyekszem arra gondolni, hogy nem valóság. Amúgy sem vagyok az a nagyon érzelgős fajta.

Ero

A szomorú történetekkel, jelenetekkel hogy boldogultok? Most kezdtem el írni egy törit, és szégyen, nem szégyen bőgök rajta. Lehet, hogy be sem fejezem!

Ruby

Én nagyon nehezen állom csak meg, hogy ne töltsek fel azonnal egy elkészült fejezetet. Maximum kettőt tudok tartogatni, utána egyszerűen muszáj feltöltenem.

Pedig már sokszor elhatároztam, hogy na, akkor most befejezem a sztorit publikálás előtt, hogy tudjak rendszeresen frissítgetni...
Viszont a társszerzőmmel írt sztorikat mindig csak akkor kezdjük fel feltölteni, amikor már készen vannak.

Cilindrián

Andro írta:

Én is folyton feldobom a friss fejezetet, amint kész van. Nem szeretek addig várni, míg valami kész van egészen, hiszen nem tudom, mennyi időbe telne megírni. És szeretem, ha az olvasók várják a frisset még akkor is, ha nem rendszeresen érkezik.

Ha mindjárt feldobtam volna frisset a hosszabb történetemből, eléggé zavaros lett volna... Egész más a hetedik fejezetben az írásom, mint mondjuk az első fejezetben. Ezért szépen megvárom, amíg elkészülök vele. Ami sajnos nem mostanában lesz, mivel (állítólag) a videokártya haldoklik a gépemben, szóval minimum egy 10-est rá kellene áldoznom... ~x(

Andro

Én is folyton feldobom a friss fejezetet, amint kész van. Nem szeretek addig várni, míg valami kész van egészen, hiszen nem tudom, mennyi időbe telne megírni. És szeretem, ha az olvasók várják a frisset még akkor is, ha nem rendszeresen érkezik.

LanRain

B_Blaire írta:

Talán majd egyszer...

Minden csak erőlködés kérdése. :-P

B_Blaire

LanRain írta:

B_Blaire írta:

...csak akkor töltök fel több részes fanficet, ha már készen van - már ha erre valaha is példa lesz! :oops:

Ezzel én is próbálkoztam, de végül soha nem ment. :lol:

Ha kész egy fejezet, már töltöm is fel, nem bírom kivárni. (Bár pont most vettem erőt magamon e téren: elkezdtem egy írásom, és megfogadtam, hogy csak akkor nyomom fel, ha kész van.)
Bizonyos szempontból könnyebb, hogyha kész művet publikál az ember: nem érzi azt, hogy "most már tényleg írni kéne", csak minden héten feldob egy fejezetet, és kész. Az olvasóknak is könnyebb, hogyha tudják, hogy rendszeres friss van. Szerintem.

Egyetértek... :!:

Velem ez a baj, sosem ment a rendszeres Frisselés, ezért maradok inkább a novelláknál, úgy az olvasók is, és én is jobban járok...

Talán majd egyszer...

LanRain

B_Blaire írta:

...csak akkor töltök fel több részes fanficet, ha már készen van - már ha erre valaha is példa lesz! :oops:

Ezzel én is próbálkoztam, de végül soha nem ment. :lol:

Ha kész egy fejezet, már töltöm is fel, nem bírom kivárni. (Bár pont most vettem erőt magamon e téren: elkezdtem egy írásom, és megfogadtam, hogy csak akkor nyomom fel, ha kész van.)
Bizonyos szempontból könnyebb, hogyha kész művet publikál az ember: nem érzi azt, hogy "most már tényleg írni kéne", csak minden héten feldob egy fejezetet, és kész. Az olvasóknak is könnyebb, hogyha tudják, hogy rendszeres friss van. Szerintem.

B_Blaire

LanRain írta:

Én az előző regisztrációmról négy sztorit töröltem le, és nem is akarok velük újra foglalkozni. Vagyis hát az egyiket újraírom, de a többit hagyom.
Nekem is több olyan sztoriötletem van, aminek nekiülök, és aztán rájövök, hogy ennyi kevés ahhoz, hogy épkézláb regény/kisregény/novella legyen belőle. Egypercesnek viszont minden apró kis gondolat jó, szóval azt szoktam kreálni belőle.

Nálam is ugyanez, nemrég töröltem ki egy régi írásom - ami természetesen még meg van a gépemen, a folytatással együtt, ami ne került fel. Nem szívesen szabadulok meg tőle, még akkor se ha egyáltalán nem foglalkozom már vele többé.

Én maradok a hosszabb novelláknál... s csak akkor töltök fel több részes fanficet, ha már készen van - már ha erre valaha is példa lesz! :oops:

LanRain

Én az előző regisztrációmról négy sztorit töröltem le, és nem is akarok velük újra foglalkozni. Vagyis hát az egyiket újraírom, de a többit hagyom.
Nekem is több olyan sztoriötletem van, aminek nekiülök, és aztán rájövök, hogy ennyi kevés ahhoz, hogy épkézláb regény/kisregény/novella legyen belőle. Egypercesnek viszont minden apró kis gondolat jó, szóval azt szoktam kreálni belőle.

Ero

Tigi írta:

Ero írta:

Nálatok szokott olyan előfordulni, hogy jön egy ötlet, nekiálltok leírni és egyszercsak derült égből villámcsapás, ez mégi egy rakat ... és a kukába köt ki? :-(

Nekem elég sok történetem végezte a kukában. Nagyon úgy tűnik, hogy az is, amit épp most írok! ~x(

Én se törlök ki semmit, sőt mindenből van legalább három másolatom különböző adathordozókon, hogy ha a gépem kilehelné a lelkét, akkor se legyen veszve minden, függetlenül attól, hogy szemét-e vagy sem: lehet, hogy más hangulatomban tetszeni fog, esetleg szégyenkezhetek tovább, hogy ilyet le mertem írni. Talán várj egy kicsit a törléssel, Ero, esetleg létesíts egy külön helyet ezeknek a cuccoknak, mint Susie Lupin, nekem legalábbis tetszik az ötlet -- nincs szem előtt és mégsincs veszve

Valószínűleg az lesz. Habár, most éppen átírás alatt van a töri.

Tigi

Ero írta:

Nálatok szokott olyan előfordulni, hogy jön egy ötlet, nekiálltok leírni és egyszercsak derült égből villámcsapás, ez mégi egy rakat ... és a kukába köt ki? :-(

Nekem elég sok történetem végezte a kukában. Nagyon úgy tűnik, hogy az is, amit épp most írok! ~x(

Én se törlök ki semmit, sőt mindenből van legalább három másolatom különböző adathordozókon, hogy ha a gépem kilehelné a lelkét, akkor se legyen veszve minden, függetlenül attól, hogy szemét-e vagy sem: lehet, hogy más hangulatomban tetszeni fog, esetleg szégyenkezhetek tovább, hogy ilyet le mertem írni. Talán várj egy kicsit a törléssel, Ero, esetleg létesíts egy külön helyet ezeknek a cuccoknak, mint Susie Lupin, nekem legalábbis tetszik az ötlet -- nincs szem előtt és mégsincs veszve

Cilindrián

Nálam a kidobott nem lett volna rossz történet, csak... Mérgemben letöröltem, mert egy saját szereplőm nagyon hasonlított egy most futó sorozatban lévő illetőre. ( Természetesen előbb terveztem-írtam meg a történetet, mint láttam volna a szereplőt) De egyébként erről (mármint a letörlés hátteréről) is írtam egy egyrészes történetet, amit fel is töltöttem, bár nem lett túl hosszú... Ha nem törlöm le, talán sohasem lesz saját élményen alapuló történetem, úgyhogy most már merem mondani: minden rosszban van valami jó..

Suonjar

Én sosem merem kidobni a történeteimet, akármilyen rossznak is érzem őket... Egyszerűen nincs hozzá szívem és sajnálom őket. Visszaolvasni őket viszont képtelen vagyok. xD Van a reménytelen sztorijaimnak egy külön mappa a gépemen "nem lesz befejezve címen", hogy ne keveredjenek össze a többivel, amiken dolgozom.
Sokszor van, hogy egy fél évre félreteszek egy-egy ficet, aztán amikor újra előveszem, képes vagyok egy huzamban megírni...

Cilindrián

Volt már, hogy kidobtam történetet, de utólag mindig megbántam. Nálam még kitörölni se lehet semmit: ennek következtében tele van a gép félbehagyott jegyzetekkel. Illetve ki lehetne törölni, de félek, hogy úgy járok, mint a kihajított történetemmel... :wink:

Ruby

Amikor rájövök, hogy valami nem stimmel a sztorival, azért kidobni nem szoktam, csak megtartani magamnak, ha már egyszer dolgoztam vele. Ugyanez a helyzet azokkal, amikről tudom, hogy soha nem fogom őket befejezni. Mindegyik szépen csücsül a maga mappájában. Ezeket szerintem később vicces visszaolvasni.

Andro

Ero írta:

Nálatok szokott olyan előfordulni, hogy jön egy ötlet, nekiálltok leírni és egyszercsak derült égből villámcsapás, ez mégi egy rakat ... és a kukába köt ki? :-(

Nekem elég sok történetem végezte a kukában. Nagyon úgy tűnik, hogy az is, amit épp most írok! ~x(

Nekem még soha nem volt ilyen. Olyan már volt, hogy ihlethiány miatt dobtam írást, de az megint más tészta.

Ero

Nálatok szokott olyan előfordulni, hogy jön egy ötlet, nekiálltok leírni és egyszercsak derült égből villámcsapás, ez mégi egy rakat ... és a kukába köt ki? :-(

Nekem elég sok történetem végezte a kukában. Nagyon úgy tűnik, hogy az is, amit épp most írok! ~x(

Asha

Érdekeseket írtok, de egy dolgot valahogy senki nem vett figyelembe. Szerintem elsősorban nem a történeten múlik, hogy E/1 vagy E/3 az előnyösebb, még csak nem is az írói beállítottság, hogy kinek mi a kényelmesebb - hanem a karakteren.

Hiszen amikor úgy döntesz, hogy E/1, akkor gyakorlatilag átadod a gyeplőt a figurának, hogy érezzen, gondolkodjon, cselekedjen, kommentáljon, adjon át és meséljen el - mondhatni, az író helyett... és hát azért valljuk be, erre nem minden karakter alkalmas. Teszem azt, a legizgalmasabb történetet se biztos hogy odaadnám E/1-re mondjuk a 43 éves targoncavezető Bélának, aki szűkszavú, unott, és kizárólag a pasziánszozás érdekli.

Most erre gyakorlati példa Stroudtól a Bartimaeus trilógia, az eredeti, ahol váltott POV-ban szerepel két főszereplő. Az egyik egy nagydumás, belevaló dzsinn, aki egyébként is állandó kényszert érez rá, hogy mindent kommentáljon és folyton szövegeljen - őt az író E/1-ben alkotta meg. A másik egy nagyon intelligens, tehetséges, csendes, és állandó külső-belső ellentéttel rendelkező fiú, Nathaniel - ő külső nézőpontú E/3-at kapott. És ez valahol eszméletlenül okos és találó megoldás. Hiszen a dzsinn a szövegével lazán elviszi a hátán a történetet, a figurája szórakoztató, hetyke és izgalmas. A fiú érdekességét adó kettősség viszont csak akkor jön ki, ha nem csak belülről, de kívülről (és elfogulatlanul!) is látjuk őt.

Tehát nagyon nem mindegy, ki a főszereplő. E/1-ben a karakternek szórakoztatnia kell, lekötni, és ami a legeslegfontosabb, így vagy úgy állandó jelleggel kommunikálnia kell az olvasóval. Ha képtelen erre, akkor baj van - akkor muszáj E/3-ba átmenni, és elbeszélőként levenni a súlyt a válláról.

Cilindrián

Nekem többféle történetem van E/3-as és E/1-es is. Tapasztalataim szerint, ha a szereplő érzelmeit, gondolatait helyezed előtérbe, amit a cselekmény kivált belőle, jobb az E/1-es. Humoros történetet, vagy paródiát nagyon nehéz E/1-esben írni (most próbálkozok vele, amint rendbehozzák a gépem), mert ott inkább a történeten van a hangsúly... Legalábbis szerintem.

Andro

Én pl. a Vörös boríték c. írásomat E/1-ben írom, és nem hinném, hogy nyavalygós lenne. Imádok egy nézőpontból írni. A többi írásom viszont E/3-mas, mivel ott szükséges a több nézőpont. Nálam története, és hangulata határozza meg, hogy mikor milyen szempontból írok.

Suonjar

Nálam az a gond, hogy nem szeretem váltogatni. :/ Ha meg nagyon E/1-ben jön a dolog, akkor legfeljebb egyperces lesz belőle.

Ruby

Én, ha E/1-ben írok valamit, azt általában két szereplő szemszögéből, szóval én tényleg váltogatok.

Sokkal könnyebb szerintem két E/1-et váltogatni, mint egyben írni végig.

Suonjar

Szerintem is pont ezek az E/1 előnyei és hátrányai, amiket leírtatok. Én például folyton váltogatom a nézőpontokat, nagyon kell fegyelmeznem magam, hogy ne váltsak át egy másik szereplőjébe, ha E/1-ben írok. xD

Ruby

Castiel írta:

E/1-ben minden olyan nyavalygásnak tűnik a szereplő részéről.

Azért, mert E/1-ben szubjektív az elbeszélés.

És minden szereplő szeret nyavalyogni...
E/3-ban meg az nem látszik. Viszont E/1-ben jobban le lehet írni a karakterek érzéseit - legalábbis szerintem.

Castiel

E/1-ben minden olyan nyavalygásnak tűnik a szereplő részéről.

LanRain

Véleményem szerint mind a kettőnek vannak előnyei: ha E/1-ben írsz, jobban ki tudod fejteni, hogy miért érez úgy a szereplő, ahogy. E/3-ban meg több nézőpontból világíthatod meg ugyanazt a cselekményt.

Suonjar

Én régebben szinte mindig csak E/1-ben írtam, aztán lassacskán átálltam az E/3-ra... mostanában már csak ritkán írok E/1-ben, sokszor még ha szeretnék sem tudok úgy írni.

Ruby

Nekem meg talán pont E/3-ban van kevesebb szóismétlésem. Akkor lehet elég sok, néha szokatlanabb szinonimákat használni, mert azok nem hangzanak furán egy E/3 leírásban, viszont egy E/1-esben meg a karaktered gondolatait írod le. És ilyenkor általában nem használ az ember olyan kacifántos szavakat.

De lehet, hogy ez csak az én dilim. ^^"

LanRain

Ruby írta:

Egyébként szerintem szóismétlés ezektől függetlenül lehet a sztoriban. Mert mikor E/1-ben beszélteted a karakteredet, akkor is ott a másik fél, akit általában azért nevezni szokás valahogy.

Nem tudom, nekem E/1-ben nincs annyi.

Pár átnézést így is mindig igényel egy-egy fejezet.

Ruby

Én igazából E/1-ben és E/3-ban is szeretek írni.
Nálam igazából ez attól függ, milyen történetről van szó. Ahol rejtélyes akarok lenni, vagy több szemszögből szeretnék megvilágítani valamit, ott E/3-ból írok.
Ha pedig egyszerűbb, kimondottan egy, esetleg két karakterre koncentrálok, akkor meg E/1-ből.
Egyébként szerintem szóismétlés ezektől függetlenül lehet a sztoriban. Mert mikor E/1-ben beszélteted a karakteredet, akkor is ott a másik fél, akit általában azért nevezni szokás valahogy.

LanRain

Én E/1. Mondjuk néha azért nem szeretem, mert utána magyaráztatni kell a másik szereplővel/szereplőkkel a homályos részleteket. De ez maximálisan belefér. És szerintem az érzéseket is jobban lehet ábrázolni, ha "te vagy ő".
E/3-mal az volt a bajom, hogy nem tudtam elkerülni a szóismétléseket (a lány azt mondta, a fiú bólintott stb.). Nem azt mondom, egy-egy félperces vagy egyperces idejére jó (sok-sok ilyen van fent a gépemen), de hosszabb novellákra vagy regényekre nem túl jó. Szerintem.

Merengő Fórum

Írói Ötletbörze - tipp- és trükktár tollforgatóknak

Ki van itt