Írói Ötletbörze - tipp- és trükktár tollforgatóknak

Cilindrián

Hát igen, a farzsebes-kabátos ötletcetli kimosás nekem is ismerős... Végül páromtól kaptam egy szép nagy piros füzetet, és mellé egy pici noteszt (útközbenre). Most már csak arra kell vigyáznom, nehogy a noteszt is kimossam (amilyen szórakozott vagyok...)

Alcyone Black

Én eleve gyorsan írok. mondjuk, az is igaz, hogy egy mások számára tökéletesen olvashatatlan, leginkább arab betűkre emlékeztető izé lesz belőle, ahol én a vonalak hosszából és a pontok helyéből jövök rá, mit is írtam. anno, mikor egyik tanárom ezt meglátta, javasolta, hogy tanuljak meg gyorsírni, de nem volt rá lehetőségem, és mi gépírást sem tanultunk... sajna az én gimiben mindent számon kértek, csak épp a lényeges, használható dolgok maradtak ki

aztán, mivel nekem egy sztori általában egy éjszaka alatt összeáll a fejemben az elejétől a végéig, már csak a jeleneteket kell kidolgoznom, és itt jön az ötletelés, mindenféle cetlire, amik a farzsebemben kötnek ki. jobb esetben elkerülik a mosógépet, és csak sorba kellene őket rendeznem... na én ezért szeretem először papírra vetni őket, mert ilyenkor telepakolhatom a cetlikkel a szobámat

és egyszerre kb. minden előttem van. ez gépen abszolút lehetetlen.

Andro

Cilindrián írta:

Nem egész fejezetekre gondolok, hanem csupán afféle vázlatra, akár szavakra, amiből eszembe jut a többi... Ezt írom le gyorsírással. Mondjuk nekem vizsgáznom kellett anno belőle...

.

Anno én középiskolában tanultam három évig, de semmit nem értem vele. Manapság már sehol sem használnak gyorsírást. Minek, ha ott a számítógép? Gépelni gyorsabb.

SiriusBlack

Én azt csinálom, hogy minden ötletemet megpróbálom úgy formálni, hogy egy sztoriban egyesüljenek, mert már volt több jó ötletem is, de ha azokat önállóan elkezdem írni (külön sztoriként) akkor általában 1-2 oldal után megunom.

Cilindrián

Nem egész fejezetekre gondolok, hanem csupán afféle vázlatra, akár szavakra, amiből eszembe jut a többi... Ezt írom le gyorsírással. Mondjuk nekem vizsgáznom kellett anno belőle...

Most pl egy csomó történet elejét "mentettem" gépre, majd beugrik még valami alapon. Lehet, hogy egy komplett egészet csinálok belőlük, összekeverem őket... Még nem tudom...
Van olyan aminek úgy érzem, vége, de aztán két nap múlva kiderül (amikor újraolvasom), hogy még tudnék mit hozzáírni. Esetleg pont fordítva, a vége nem stimmel...

Szóval ez változik nálam, mint az időjárás.

SiriusBlack

Nekem konkrétan egész fejezetek vannak meg füzetben, de elég sokáig tart gépbe bevinni.

Andro

Cilindrián írta:

Erre jó a gyorsírás... Mindenhová mégse lehet vinni a gépet, hogy legépeld a dolgokat, muszáj a "hagyományos módszert" használni (papír+ceruza). Kezdetben simán egy füzetbe kezdtem irkálni a jegyzeteket, "rendes" írással, de az eredmény olyan kuszaság lett, hogy én magam se igazodtam ki rajta. Ez pedig nem kis szó

Ezért átváltottam a gyorsírásra. Legalább gyakorlok egy picit

Utálok kézzel írni, hamar elfáradok benne. És utána csak megint le kell írni. Dupla munka. Gyorsírást anno tanultam, de utáltam, aztán sosem kellett használnom. Hála égnek.

Cilindrián

Andro írta:

Most nekem is van ötven ötlet van a fejemben, egyik őrültebb, mint a másik, csak sajnos időm nincs mindet egyszerre megírni. Pedig szeretném, mert a végén a gondolatok, az érzések kiröppennek a fejemből....

Erre jó a gyorsírás... Mindenhová mégse lehet vinni a gépet, hogy legépeld a dolgokat, muszáj a "hagyományos módszert" használni (papír+ceruza). Kezdetben simán egy füzetbe kezdtem irkálni a jegyzeteket, "rendes" írással, de az eredmény olyan kuszaság lett, hogy én magam se igazodtam ki rajta. Ez pedig nem kis szó

Ezért átváltottam a gyorsírásra. Legalább gyakorlok egy picit

Andro

Most nekem is van ötven ötlet van a fejemben, egyik őrültebb, mint a másik, csak sajnos időm nincs mindet egyszerre megírni. Pedig szeretném, mert a végén a gondolatok, az érzések kiröppennek a fejemből.

Én amúgy általában érzésre csinálok mindent - na jó, majdnem mindent -, ilyen az írás is. Abszolút nem tervezem el sokszor, hogy mi lesz a történetem vége, vagy a közepe, csak van egy körülbelüli vázlat, ami alapján írok. Aztán sokszor ahogy esik, úgy puffan. Totál hangulatíró vagyok, ha nincs kedvem írni, nem nyúlok hozzá a műveimhez, mert tudom, hogy abból csak baj lesz. Rosszat meg nem akarok írni.

Nekem az írásban sokat segít, hogy rengeteget olvasok. Imádok olvasni, akár ficet, akár könyvet, akármit. Sok jó ötletet merítek az olvasmányaimból, vagy akár a filmekből is - bár ritkán tévézek, inkább neten nézek mindent -, amelyekhez utána hozzáadom a saját elképzeléseimet, és így egy teljesen más kép alakul ki, mint amilyen az említett médiumok nélkül kialakulna.

SiriusBlack

Nekem ismét rengeteg ötletem van, de hogy nekiüljek leírni... Csak hogy el tudjátok képzelni: Már a főhősök legidősebb gyermekének a kalandjainak a vázlata (na milyen szépen fogalmaztam XD) is megvan, de a történet még csak ott tart, amikor a főhősök 15 évesek... Úgy gyűlölöm, mikor a tömérdek házifeladat (ami nem áll másból csak másolásból) miatt nincs időm megírni. Egyet remélek: Hogy nem fogok mindent elfelejteni...

Tigi

Szerintem is könnyebb a rövidebb történeteket egyhuzamban megírni, különben én is kiesek a hangulatból és mondjuk 2-3 ezer szónál nagyon feltűnő.

Luna, a sportolással/mozgással pont így vagyok, nekem általában a környezetváltozás is segít, a mindennapokban meg az, hogy barom állatokkal találkozom, hogy finoman fejezzem ki magam. Néha olyan jól esik leírni valakinek az összes mocsokságát egy kicsit súlyosbítva-eltorzítva. (Bár nálam ez valószínűleg azért van így, mert a való életben ott és akkor sosem jut eszembe, hogy mit kellene mondani. $alien

)

Luna Aurora

Nekem mindig jót tesz az az idő, amikor nem törődöm aktívan a történettel. Az alatt jó ötletek jutnak az eszembe, random módon egész nap, általában egyébként a legtöbb sportolás közben. Meg újraolvasásnál lehet észrevenni, hogy nem teljesen azt írtam le, ami a fejemben van kép, mert nekem evidens, hogy ott az van. :lol:

Az meg szerintem egy érdekes kérdés, hogy ki mikor érzi, hogy kiesik, esetleg kinő egy-egy fandomból.

Suonjar

Eddig csak két "kihíváson" vettem részt (az egyik a Kívánság üst, a másik pedig egy hetaliás ajándékozás volt, szóval nem pontra mentek, de határidők azért voltak). Az előbbinél az elejét korán megírtam, a másik felét meg egy huzamban az utolsó este a leadási határidő előtt. Képzelhetitek, hogy milyen lett. xD (Mondjuk kezdjük ott, hogy fogalmam sem volt, hogyan valósítsam meg, akárhány vázlatot és ötletelést írtam...) A másiknál pedig egyszerűen csak jött az ihlet és gyakorlatilag egyhuzamban megírtam az egészet, habár hosszabbra terveztem.

Azzal viszonylag elégedett voltam (és azzal is, hogy végre sikerült valamivel időben elkészülnöm, kapkodás nélkül, ez nálam nagy szó

), még az ajándékozottnak is tetszett.

Jobban szeretem, ha az adott ficet vagy jelenetet meg tudom írni egyben, mert akkor jobban benne maradok a történetben. Újra felvenni a fonalat sokszor nehéz. :/
Sajnos olyan vagyok, hogy mindent az utolsó pillanatokra hagyok, tehát ezért sem jelentkezem kihívásokra. Én meg a határidők nem vagyunk jó barátok. Meg amúgy is kiestem már a HP fandomból.

Luna Aurora

Tigi írta:

Akkor felvetek egy új témát: kihívások, pályázatok, stb során mikor kezditek el írni a történetet? Folyamatosan dolgoztok rajta a rajttól az utolsó napig vagy egy nagy hajrában írjátok meg az egészet, esetleg kiszámoljátok, hogy nagyjából mennyi idő kell rá és annak megfelelően láttok munkához?

Én általánosságban semmit sem hagyok az utolsó pillanatra, így a kihívásokat sem. Úgy mindennel egy héttel a vége előtt kész szoktam lenni, különben frusztrálva érzem magam. :lol:

Rám az jellemző, hogy belövöm, mettől meddig kell csinálni, milyen hosszú lesz és az nagyjából mennyi időbe szokott telni. Maga a tempóm meg szakaszos, pár napig éjszakázok, hajnalokba érően, aztán pihentetem kicsit egy újabb hosszabb kör előtt. Nekem kell a sötét, a magány a hatékony haladáshoz.

Meg a tudat, hogy még sok időm van rá. xD

Tigi

Akkor felvetek egy új témát: kihívások, pályázatok, stb során mikor kezditek el írni a történetet? Folyamatosan dolgoztok rajta a rajttól az utolsó napig vagy egy nagy hajrában írjátok meg az egészet, esetleg kiszámoljátok, hogy nagyjából mennyi idő kell rá és annak megfelelően láttok munkához?

LanRain

Hát ez olyan...

Tigi

Találtam egy vicces képet. Talán kicsit durva, de akkor is.

http://www.flickr.com/photos/terriblemi ... otostream/

Tigi

angyalhaj írta:

Én többször írtam már, több társzerzővel (mindegyikkel külön-külön). [...] És személyesen írunk (osztálytársak).

Én is valahogy így, de nekem nem nagyon ment a közösködés, nem tudom, miért, pedig alapvetően élveztem, akartam is csinálni. Valószínűleg végül azért ment el a kedvem, mert minden utómunkálatot nekem kellett csinálni, begépelni, formázni és egyéb -- ráadásul nem is született korszakalkotó mű

Mi úgy csináltuk, hogy ő volt az egyik szereplő, én a másik, és bekezdésenként cseréltünk, szóval folyton ugrált a szöveg az egyik szemszögéből a másikéba, ami nem szerencsés. xD Viszont közben remekül szórakoztunk.

Am. én is a http://www.behindthename.com-ot szoktam használni

LanRain

Köszi, Luna!

Luna Aurora

http://www.behindthename.com

LanRain

Hát, akkor új kérdés, vagyis inkább kérés.
Be tudna valaki linkelni egy olyan oldalt, ahol angol keresztnevek vannak? Úgy kéne, hogy fiú- és lánynevek külön, lehetőleg ABC sorrendben.
Valaki? :wink:

angyalhaj

Én többször írtam már, több társzerzővel (mindegyikkel külön-külön). Én nagyon élvezem, kíváncsi vagyok, más mit ír, vagy hogy akarja kibontakoztatni a cselekmény fő szálát. Persze nagyon akaratos vagyok (,,Az én ötletem jobb"), de általában a társszerzővel sikerül megbeszélni, hogy s mint lesz, mire jutunk.

És személyesen írunk (osztálytársak).

Suonjar

Többször próbálkoztam már társírókkal együtt írni, de nekem ez nem nagyon megy... Ahhoz én túl csapongó vagyok és fegyelmezetlen. És nyafogok, hogy ez nekem így nem megy, meg úgy nem megy, egyszóval szörnyű társszerző vagyok.

Engem nagyon tudnak motiválni a kritikák, legalább látom, hogy mi tetszik az olvasóimnak és hogy érdekli őket.

A történet menetébe nem annyira szeretem, ha beleszólnak, általában inkább a barátaimtól szoktam tanácsot kérni, ha valamiben nagyon bizonytalan vagyok. Sokszor már az is segít, ha elmondom valakinek, mit tervezek és hol vagyok elakadva a történetben.

Kézzel szoktam írni, mostanában *lekopogja* jobban megy úgy. Gépelni már nem annyira szeretek, de általában olyankor nyeri el a végső formáját a fic.

Diktafon? Még nem próbáltam, de szerintem nem is fogom.

Nem annyira szeretem visszahallgatni az irományaimat, főleg ha valami romantikus-csöpögős. xD

shanon widow

ööö. igen. tettem egy olyan kísérletet^^ kezdők, lelkesek és zöldek voltunk, két fejezetig jutottunk, és végül publikálva sem lett

e-mailben értekeztünk egyébként. közben pedig rájöttünk, mennyire eltérő is a hangvételünk. az első fejezetben tavasz vala, a másodikban már komorság volt, erős váltások. végül semmi komoly...

valamint anno, amikor a meris fórumozás több kamasz csajszi számára jelentett mindennapi elfoglaltságot, irtunk csapatban egy törit:
http://fanfic.hu/merengo/viewuser.php?uid=9558

ám gyorsan túltettük rajta magunkat, mindenki szétszéledt

mindenesetre közben szuperül szórakoztunk

LanRain

Tigi írta:

Új kérdés: Ti tudtok/szerettek másokkal együtt írni? Mármint társszerzővel. Ha igen, technikailag hogy csináljátok? Személyesen/elektronikusan?

Még sohasem dolgoztam társszerzővel (pedig egyszer nagyon szeretnék!

).
Én néha azt szoktam csinálni, hogy behívom a hugom a szobámba, hogy mi a véleménye erről meg arról (néha csak úgy a nagyvilágról kérdezgetem, néha konkrétan a történetemről - sokat le lehet vonni a mondandójából. Segít megérteni, hogy egy másik ember hogyan gondolkozik. Így valahogy tágabb lesz a látóköröd, kiszűröd azt a hibát, hogy ne csak olyat írj le, amit csak te értesz.). Szokott ötleteket is adni, néha elég vicceseket is, de azért ez nem a társszerzői státusz.

Tigi

Én se hiszem, hogy a diktafon menne.

Pedig nem utolsó ötlet.

Luna Aurora írta:

Ha már kritika vagy olvasottság, én is a kritikát tenném előbbre. Mindig azt szeretem tudni, hogy mely rész volt az, ami hatással volt az olvasóra, min nevetett, mi nem tetszett neki, hol volt szereplőidegen egy mondat vagy tett.

Dettó, csak általában azt már nem írják meg, hogy egészen pontosan miért, még akkor se, ha visszakérdezek. Vagyis vagy csak úgy írták, vagy ahogy LanRain mondta, vissza se néznek.

Új kérdés: Ti tudtok/szerettek másokkal együtt írni? Mármint társszerzővel. Ha igen, technikailag hogy csináljátok? Személyesen/elektronikusan?

LanRain

Én még sohasem próbáltam diktafonnal, de nem hiszem, hogy menne...

Luna Aurora írta:

Ha már kritika vagy olvasottság (...)

Hmmm... nehéz kérdés. Alapvetően örülök annak is, hogyha sokan olvassák a történeteimet, de én valahogy nem tudok örülni az olyan kritikáknak, amit olyan emberke ír, aki többet nem néz felém se. Mondjuk, ez biztos csak az én bogaram...

shanon widow

hehe

nekem nincs diktafonom, és nem is hiszem, hogy lesz :-)

de akinek van, annak szerintem is megérne egy próbát :lol:

szerintem rajtam már az se segítene...

Gaskin

Luna Aurora írta:

Kézzel vagy géppel írtok szívesebben?

Senki nem diktafonozik rajtam kívül? Pedig jó, próbáljátok ki.

shanon widow

én is ezt írtam

a kritikaszám viszont valahogy nem érdekel

az olvasottság pedig fontos :-)

hjaj. próbálok vázlatolni, építgetni, de még mindig semmi :-/

Luna Aurora

Ha már kritika vagy olvasottság, én is a kritikát tenném előbbre. Mindig azt szeretem tudni, hogy mely rész volt az, ami hatással volt az olvasóra, min nevetett, mi nem tetszett neki, hol volt szereplőidegen egy mondat vagy tett. Nekem ezek azok a momentumok, amik által magamhoz közelebbinek érzem magamhoz azt, aki elolvasta a történetem.

Ezért nálam a tesztolvasás vált be igazán, az én számomra a szimpla korrektúrázó bétázás személytelen, és közben pont csak arra nem figyel a béta, amire én igazán kíváncsi vagyok. :-D

Tsuruko

Tigi írta:

Ezt nem kell ragozni, mélyen egyetértek. Nem akarom elképzelni, milyen szenilis leszek húszévesen :-D

Látod, látod:D Nekem még van pár nap, mielőtt betöltöm a 20-at, de már elkezdődött a hanyatlásom :lol:

Egyébként én is mindig a kritikákra hagyatkoztam, az olvasottságot nem is szoktam figyelni. Így rögzült be bennem, valahogy azt nem találom mérvadónak.

Tigi

Ez a névgenerátor nagyon poén, még akkor is, ha nem használom

Luna Aurora írta:

Ez a publikáció érdekes dolog. Szerintem megvan a maga veszélye is.[...]
De ez azért nagyban függ attól is, hogy miként publikálsz. Ha még aktív közben az írás, akkor persze másabb, kell a biztatás, a tudat, hogy másnak tetszik és jó. Mikor egy kész történetet pakolsz fel, s hiába írják rá, hogy ez meg ez vajon mi lesz, miért nem ez meg az, itt nem így vagy úgy, mert már alakítás nem lesz igazán rajta.

Szerintem a legnagyobb veszélye annak, hogy befejezetlen történetet publikál az ember az, hogy az olvasók véleménye befolyásolhatja a történet kimenetelét -- legalábbis nálam mindenképpen. Ez nem biztos, hogy baj, viszont ha van egy kész, kidolgozott, csak még meg nem írt ötlet, akkor azt szétrombolhatja, elhúzhatja. (Nem szép hasonlat, de ezt magamban úgy képzelem, mint a rágót a száj előtt és a száj után.)

Én inkább a lektorokra hajtok, nem a bétákra, most van is egy jó

, nekem az a rendszer működik, hogy nem kínzom őt, csak célzott nyelvtani kérdéseket teszek fel. Lehet, hogy amiatt, hogy korábban két bétám/lektorom is volt, akik rosszabb helyesírással/nem teljesen javítva küldtek vissza anyagot, mint ahogy átadtam nekik, egy másiknak többezer szóról meg az volt az össz véleménye, hogy akad egy-két vesszőhiba, de nem különösebben szeretem, ha mások mélyre nyúlva javítgatnak. Oké, van kivétel meg tanácsot is elfogadok, de a rendszerben megingott a bizalmam.

Tsuruko írta:

Nekem anno soha nem kellett vázlatot írnom, amelyik történetemnek nekiültem, az időközben kialakult, de ez úgy tűnik, csak ifjú koromban működött

Ezt nem kell ragozni, mélyen egyetértek. Nem akarom elképzelni, milyen szenilis leszek húszévesen :-D

shanon widow írta:

ahogy a legtöbben, visszajelzésre várok. ha egyet kapok, egyet. a kritikaszám sosem villanyozott fel, örültem, ha kaptam... engem az olvasottsági statisztika biztat :lol:

na persze, tudom, hogy a megnyitások száma bőven más, mint azoké, akik el is olvassák, de... reménykedni szabad :-)

Kezdem magam gyarlónak és kapzsinak érezni, engem pont, hogy a kritikák biztatnak -- egyrészt fogalmam sincs, másoknak milyen az olvasottsága, másrészt amit te is mondtál, hogy aki kritikát hagy, az biztosan elolvasta/beleolvasott.

shanon widow

igen, értem mire gondolsz

annak, aki ismert és már sokadik történetét tölti fel, annak jóval más érzései lehetnek az ilyesmivel kapcsolatban... én pl. sosem publikáltam hosszabb művet, és kíváncsi vagyok...

elsősorban a fogadtatásra, a véleményekre, arra, melyik Olvasó hogyan sakkozna... foglalkoztatja-e egyáltalán annyira a művem, hogy átgondolja, vagy kíváncsivá tegye?

ahogy a legtöbben, visszajelzésre várok. ha egyet kapok, egyet. a kritikaszám sosem villanyozott fel, örültem, ha kaptam... engem az olvasottsági statisztika biztat :lol:

na persze, tudom, hogy a megnyitások száma bőven más, mint azoké, akik el is olvassák, de... reménykedni szabad :-)

Luna Aurora

Nem mondom, hogy örök recept, de nálam működött az összeírás. Így láttam magam előtt, mi minden is legyen, s valahogy szép lassan az üres foltok kitöltődtek. Hátránya, hogy tényleg sokkal nagyobb valami lett belőle, mint eredetileg volt. xD De a fordulatok miatt folyamatosan érdekes, főleg nekem, az írónak, s ez fontos dolog. Nem megunni a saját írásodat. :))

A névadással sose volt problémám, egész könnyedén jönnek-mennek az ötletek, aztán ha valamelyik tetszik vagy tartósan foglalkoztat, az az igazi. Szerintem egyéni betegségem, hogy már egy név látványára is az agyam komplett személyiséget társít hozzá, merő játszásiból.

Amúgy én úgy vélem, mindenkinek van olyan, hogy megazseniális ötletét egyszerűen elfelejti. XD Én úgy állok hozzá, hogy akkor az nem volt az igazi. Különben megmaradt volna. Én rendszeresen csinálok leírást a szereplőkről. Mindenkinek, még az egyszer látott s jó reggeltet köszönt portásról is tudom, hány éves, milyen család várja haza, milyen tragédiái voltak s mik az álmai. Mert szerintem ez mind-mind hozzájárul például a testtartáshoz, a szemed csillogásához, hogy mosolyogsz vagy morogsz a világra. Meg ha én tudom a szereplő hátterét, sokkal könnyebb vele bánni, egyszerűen jön zsigerből, hogy mit miért mond és tesz úgy, ahogyan. Szerintem fontos, hogy ne csak a főszereplő legyen kidolgozva, a mellékszereplők legalább annyira lényeges fűszerek. Van egy teóriám, lehet hogy túlzásnak hangzik. :lol:

Úgy gondolom, az az igazán jó s eredeti történet, ami hívja, hogy fanfictionöket csináljanak hozzá. Mert az azt jelenti, hogy a világa egyedi, kreatív, s a szereplők nincsenek betonba öntve, hanem rengeteg minden más is történhetne velük, a szerző által megírtak csak egy verzió a sok közül. Ilyenkor van az, hogy tényleg életre kelnek a karakterek.

Ez a publikáció érdekes dolog. Szerintem megvan a maga veszélye is. Könnyen el tudja vinni a hangsúlyt, s az írás nem lesz kötetlen s szabad szórakozás, hanem materiális termelés, nem az alkotás ad igazán örömöt, hanem a rá kapott jelzés. Nekem már nem fontos. A beérkező kritikáknál sokkal jobban élvezem azt az időt, amit csak én töltök el a történettel - mintsem azt nézzem, hány véleményt kaptam tegnapról mára. Én már végigjártam a létrát, a teljes ismeretlenségből én is naponta néztem, ki olvasta, s kaptam már sok véleményt is minden frissítésre. Úgyhogy könnyen beszélek, nekem ez teljesült, s most másra vágyom.
De ez azért nagyban függ attól is, hogy miként publikálsz. Ha még aktív közben az írás, akkor persze másabb, kell a biztatás, a tudat, hogy másnak tetszik és jó. Mikor egy kész történetet pakolsz fel, s hiába írják rá, hogy ez meg ez vajon mi lesz, miért nem ez meg az, itt nem így vagy úgy, mert már alakítás nem lesz igazán rajta.

Bétám nekem nincs, nem is volt. Én csak előolvasókat szoktam mindig keresni, mert engem az foglalkoztat, hogy ami a fejemben van, az mennyire tudott átmenni a másik számára, nincs-e törés a folytonosságban, a hangulatban.

LanRain

Tsuruko írta:

Egy kérdés: Ti szoktatok a szereplőitekről leírást készíteni csak úgy, magatoknak? Külső, belső tulajdonságokról?

Nekem általában ez benne van a fejemben. Többnyire egy létező személyről (pl.: kedvenc énekes, színész, ismerős, stb.) mintázom a karaktereimet, ritkán van olyan, hogy teljesen alone alkotok meg egyet.
Mondjuk belső tulajdonságaikat úgy szoktam rendszerezni, hogy egy lapra kiírom a rá jellemző mondatokat. (pl.: XY: Az áldóját neki!)

Tsuruko

Ez az "ötlet-összegyúrós" jó ötlet, lehet, hogy én is megpróbálkozom majd vele:)
LanRain, én is szoktam névgenerátort használni:D, bár inkább csak a mellékszereplők esetében.

De tényleg jól jön sokszor:)
Egy kérdés: Ti szoktatok a szereplőitekről leírást készíteni csak úgy, magatoknak? Külső, belső tulajdonságokról?
Én most ezen gondolkoztam... hogy lusta vagyok ilyet írni, viszont lehet, hogy akkor a szereplőim nem "kalandoznának el" folyton saját maguktól:)

shanon widow

Luna, ez nem is rossz

mondjuk, próbáltam hasonlót... egész pontosan másik töribe illeszteni az ötletet, ami az eredetibe sehogy se passzolt, de... nem lett nagyon eredményes

most azonban nagyon próbálkozom, mert... éhes vagyok úgymond aaaa... publikációra

és akkor béta :-)

vissza is kanyarodnék

jelenleg kereső fázisban vagyok e téren :lol:

bár jómagam is az volnék - igen régóta -, azért annyira nem bízok magamban, hogy hosszabb művet egyedül vigyek véghez :-)

úgyhogy jelenleg a legjobbat keresem, aki nem kímél, és minimálisan bólogat

mert újabban én is olyan lettem. khm :roll:

de úgy vélem, máshogy nem lehet fejlődést láttatni, vagy csak nagyon lassan. nem azt mondom, hogy taposok és belegázolok mindenbe, hanem rendesen és tárgyilagosan, indokolva, mert egyszerűen nagy szükség van rá, pláne a kezdőknél

eddig működik :lol:

LanRain

Luna Aurora írta:

Nagyon bántott volna a dolog, így én vettem egy szép tiszta, üres papírt, amire sorban elkezdtem felírni azokat a motívumokat, ötleteket, fordulatokat, amiket más és más történethez találtam ki, de igazán még nem dolgoztam ki vagy nem jutottam a végére. Vagy szimplán túlságosan szerettem ahhoz, hogy a polcon porosodjon "kész" címkével.

Ez jö ötlet, én is ki fogom próbálni! Eddig a csodás memóriámra hagyatkoztam, de egyszer volt egy olyan, hogy kitaláltam egy szuper családnevet az egyik szereplőmnek, de tíz perc múlva elfejtettem. A mai napig nem tudom... :roll:

Erről jut eszembe! Ha valakinek ilyen problémája van, annak ajánlom a családnév generátort. Néha egész sületlenségeket ad ki, de jól jön ihlethiány esetén.

Luna Aurora

Hajaj, a túl sok ötlet poklát már én is megjártam. Főleg olyan szinten, hogy szétszórva voltak különböző fanficekben, s hacsak nem nyomok stopot az időn cirka öt évig, sose fejezném be őket. Nagyon bántott volna a dolog, így én vettem egy szép tiszta, üres papírt, amire sorban elkezdtem felírni azokat a motívumokat, ötleteket, fordulatokat, amiket más és más történethez találtam ki, de igazán még nem dolgoztam ki vagy nem jutottam a végére. Vagy szimplán túlságosan szerettem ahhoz, hogy a polcon porosodjon "kész" címkével. Beletelt kis időbe, amíg ezeket a darabokat össze tudtam logikailag kapcsolni, de a sok kicsiből lett egy nagy, amibe szívem-lelkem-időmet lelkiismeret-furdalás nélkül beletehetem, hiányérzet nélkül.

Én ha elakadok, akkor más jelenetet írok. Ezért jó, ha nagyjából tudod, mi fog történni, ilyenkor lehet kicsit előresietni. Aztán ha a történet is odaér, több, mint valószínű, hogy változásokat kell majd eszközölni, de ezzel is halad a dolog. Nálam mondjuk az elakadás egészen különleges dolog, mert szeretem. xD Eddig sose csalódtam benne, ha nem tudtam tovább írni az adott részt, az mindig azt jelentette, hogy mentálisan még foglalkoznom kell vele, valami még hiányzik, egy ötlet, egy szikra, s a végén majd nem úgy fog alakulni, ahogy eredetileg elterveztem. Általában sokkal jobb lesz. xD Na meg az se hátrány ilyenkor, ha nem fejezetről fejezetre publikálsz, mert nyugisan végig lehet olvasni az addigiakat, itt-ott toldani-foldani.

(Szerintem amúgy a béták, bétázás mint téma, simán belefér a topikba. Mert szerves része az írásnak.)

LanRain

Tsuruko írta:

Nekem anno soha nem kellett vázlatot írnom, amelyik történetemnek nekiültem, az időközben kialakult, de ez úgy tűnik, csak ifjú koromban működött :lol:

Ezt a jelenetes módszert kipróbálom, hátha nekem is bejön:)

Érdemes. Nekem lenyugatatja az idegeimet is... :shock:

(komolyan, ilyenkor én se értem magam...)

Tsuruko

LanRain írta:

Én már az első történetemnél rájöttem erre. Helyette inkább azt szoktam csinálni, hogy egy füzetbe egy-egy jelenetet írok le, végül is, az is vázlat...

Nekem anno soha nem kellett vázlatot írnom, amelyik történetemnek nekiültem, az időközben kialakult, de ez úgy tűnik, csak ifjú koromban működött :lol:

Ezt a jelenetes módszert kipróbálom, hátha nekem is bejön:)

shanon widow

hát jó, azért igyekszem

öhm... béta-ajánlást nem vállalok :mrgreen:

nem azért, mert lelketlen és szőrösszívű vagyok, hanem mert az illető épp szőrén-szálán eltűnt, vagy épp kihívást szervez

én amolyan kivétel voltam, mert én is jó ideig bétáztam neki :-)

szóval nem szeretek belefolyni az ilyesmibe amúgy sem, remélem érthető

van erre megfelelő topic^^

visszatérve a lényegre: wááááá

akkor egyedül kell megoldanom $ear

LanRain

shanon widow írta:

hál' Merlinnek profival volt dolgom, és nagyon sok általános praktikával látott el

Tudsz mondani néhánat?

Érdekelnének...

shanon widow írta:

ötletek a problémámra? :lol:

Eme téren teljesen tanácstalan vagyok. :-(

Tsuruko írta:

Én is próbálkoztam mindenféle vázlatírással, ilyen-olyan módszerekkel, de én kész, leragadtam... és nem tudom, hogy mi lenne a megoldás:S

Én már az első történetemnél rájöttem erre. Helyette inkább azt szoktam csinálni, hogy egy füzetbe egy-egy jelenetet írok le, végül is, az is vázlat...

Tsuruko

shanon widow írta:

ööö... bocsesz, tojást török :oops:

én most kicsit eltolnám a módhatározót, és visszahozom a mennyiségjelzőt

na ugye. volt itt egy olyan felmerülő kérdés, hogy ki mennyi időt tud szánni a művére, napi szinten csinosítgatja, vagy ha éppen hónapok (esetemben ez jellemző) után odaesik a gép és a doc. elé...??

Nekem időm az éppen lenne (mit nekem az elektronika ZH xD), ötletem is, de egyszerűen képtelen vagyok írni mostanában. Nekiülök, és a szereplőim egyszerűen nem hajlandóak azt csinálni, amit én akarok... vagy ha mégis, akkor sem vagyok elégedett. Válságban vagyok, azt hiszem :lol:

Én is próbálkoztam mindenféle vázlatírással, ilyen-olyan módszerekkel, de én kész, leragadtam... és nem tudom, hogy mi lenne a megoldás:S

shanon widow

ööö... bocsesz, tojást török :oops:

én most kicsit eltolnám a módhatározót, és visszahozom a mennyiségjelzőt

na ugye. volt itt egy olyan felmerülő kérdés, hogy ki mennyi időt tud szánni a művére, napi szinten csinosítgatja, vagy ha éppen hónapok (esetemben ez jellemző) után odaesik a gép és a doc. elé...??

rajtam átok ül, kb régóta :roll:

annyi-annyi ötletem van, leginkább dramione regényekre, erre képtelen vagyok hosszabb művek kivitelezésére $fal

nem olyan rég belekezdtem egybe, azzal viszonylag jól haladok, de :-S

egy régebbihez, amikor volt bennem lendület, kerestem egy bétát, akivel a történetvezetésre mentünk

hál' Merlinnek profival volt dolgom, és nagyon sok általános praktikával látott el, hogyan is kerülhetném ki a részletekbe menő váza-fotel-terítővizsgálataimat

mert ugye mindenről írtam, csak a történet nem haladt.
mai fejjel Kafka-hatást mondanék rá :lol:

(ugyebár A per)
aki nem értené, ez annyit jelent: úgy építenem föl a műt, ahogyan Kafka az említett regényét: az eleje részletekbe menő, napi/órai pontosságú, a közepe előrehaladó, darabosabb, majd a vége ismét részletes. ám ezt nem tudom, mennyire fogadnák be.

visszatérve: számtalan jegyzet, vázlat, különböző praktikák után már nem sok maradt bennem. csak a sok-sok ötlet... egyszer megírattam mással a sztorit az én ötletem alapján, de... jó lett, jó lett, de... hááát, nem pont arra gondoltam - érzéseim voltak

jelenleg mindenem van a történetekhez, csak elég időm nincs :-D

a fejezetek bétára várnak, egy alaposra, illetve arra, hogy legalább félig kész legyen a történet, át is legyen nyálazva, és csak aztán tölteném fel, ha megfelelően tudnék vele haladni

oké, elkanyarodtam. értelemszerűen az sem segít, hogy nem tudok vele rendszeresen foglalkozni

de már nagyon szeretnék előállni valami olyasmivel, ami érdemes, ami méltó a publikációra, igényes és nem kapkodós. tudom, sokat akarok

ötletek a problémámra? :lol:

LanRain

Hát, nyilvános helyen nekem sem megy az írás, talán a tíz éves hugom kivétel ezalól (szerény személyem a tizennégyet tapossa november óta). Vele csak úgy röpül az idő, mert közben hülyéskedik. Szerinte a szereplőim undorítóak ( :?:

), de ez nem nagyon tud izgatni.
Bocs, vissza az eredeti témához.
Szóval alone jobban megy az írás. Közben kinézek az ablakon, halk zenét hallgatok, de a betűk nem mindig jönnek. Miért is jönnének, ugyebár... :roll:

Luna Aurora

Nekem sajnos nem megy az írás "nyilvános" helyen, órán vagy utazás közben. Egyszerűen zavar, ha más is van körülöttem. Igazából én mindkettőt szeretem, géppel és kézzel is írni. Persze, sokkal gyorsabb, ha rögtön gépre megy az egész, meg érdekes mód, akkor sokkal bővebben írok, ha füzetbe, akkor számszerűen kevesebb, amit mondjuk egy-egy jelenetről összehozok. Meg ha gépen csinálod, rögtön ott a lehetőség a gyorsabb és átláthatóbb javításra, csereberére. Mégis úgy szeretem a legjobban, ha az alapot füzetbe, s mikor begépelem, az már egyfajta korrektúra és átolvasás.

Egy új szereplőt... hát, az mindig az adott szituációtól függ s hogy abban milyen szerepe van. (De egyébként meg szeretem adagolni, ahogy az életben se kész leírást kapsz a másikról.) Ugyanígy vagyok a csókkal is, annyira fejtem ki, mint amekkora a jelentősége.

Ha csak egy futó puszi, én se szánok rá sok betűt, ha a szereplőknek sokat jelent, akkor azzal az írónak is foglalkoznia kell.

Tigi

LanRain írta:

Hát akkor én is beállnék a kérdezők sorába: hogyan mutattok be egy új szereplőt?

Ezen még sosem gondolkodtam, de azt hiszem, a ruhái és az általa viselt státusszimbólumok az első lépés -- szeretem egy körben letudni, hogy milyen stílusú, melyik társadalmi osztályhoz tartozik, talán még azt is, hogy mennyire művelt. Mondjuk az információk lassú adagolásának is megvan a maga varázsa.

angyalhaj írta:

Na, én is kérdezek akkor

: Szerelmi jelenetet hogy mutattok be (pl csók)? Hosszan, vagy csak gyorsan ,,túlestek" rajta?

Nekem is szituációfüggő, nem is mindig maga a csók a lényeg, hanem hogy ki mire gondol közben.

LanRain

angyalhaj írta:

Na, én is kérdezek akkor

: Szerelmi jelenetet hogy mutattok be (pl csók)? Hosszan, vagy csak gyorsan ,,túlestek" rajta?

Hát, attól függ. Ha pl. lány - My First Kiss feat. fiú (bocsi, ezt már muszáj volt :mrgreen:

), akkor sokáig csámcsogok rajta. Ha meg mondjuk összevesznek, és (tegyük fel) a fiú egy csókkal próbál békíteni, de a lány meg már utálja, akkor két sor, oszt szevasz, ágyő!

Merengő Fórum

Írói Ötletbörze - tipp- és trükktár tollforgatóknak

Ki van itt