Amíg vártam, hogy megérkezzen a Sárkányok tánca magyar verziója, beleolvasgattam a korábbi Tűz és jég dala kötetekbe (plusz újraolvastam A kóbor lovagot), és kigyűjtöttem néhány kedvencemet:
George R. R. Martin: A kóbor lovag "A Targaryen házból való Baelort, Sárkánykő hercegét, a Király Kezét, a Birodalom Védelmezőjét, Westeros Hét Királysága trónjának örökösét Ashford kastélyának udvarán, a Konkoly folyó északi partján helyezték máglyára. A többi nagy ház a sötét földbe temette vagy a hideg zöld tengerbe süllyesztette volna halottját, de a Targaryenek a sárkány leszármazottai voltak, így végzetük a lángokba íródott." "- Legutóbb, amikor valakit bűnösnek találtak a királyi család egyik tagjának megütésében, a keze elvesztésére ítélték. - A kezem? - döbbent meg Dunk. - És a lábad. Bele is rúgtál, nem?" "- Hazudtál rólam! - Valamit mondanom kellett apámnak, amikor megkérdezte, hová lett az öcsém - felelte a herceg. Dunk késéről tudomást sem véve letelepedett egy székre. - Az igazat megvallva észre sem vettem, hogy Egg eltűnt. Mivel a boroskupa fenekén nem volt, másfelé meg nemigen néztem... - Felsóhajtott." "- Aerion igazi szörnyeteg. Tudod, azt hiszi, hogy ő egy emberbőrbe bújt sárkány. Ezért bőszült fel annyira a bábosoknál. Kár, hogy nem Fossoway-nek született... akkor almának képzelné magát, és mindenki nyugodtabb lehetne, de hát ez van." "- Apró változtatást kellett végrehajtanom a címeremen, nehogy összetévesszenek becstelen kuzinommal. – Megmutatta bajtársainak a pajzsát. A fényes arany háttér maradt, mint ahogy a Fossoway-ek almája is, ám ez az alma zölden csillogott, nem pirosan. - Attól tartok, még mindig éretlen vagyok... de inkább legyek zöld, mint férges, nemdebár?"
Trónok harca-Királyok csatája-Kardok vihara vegyesen (+ egy egészen kicsi Sárkányok tánca)
Jaime: "Nincsenek olyanok, mint én. Csak én vagyok." "A fehér palást szennyezett be engem, nem pedig fordítva." "- Azt mondtad, van becsületem... - Én a rohadt Királyölő vagyok, emlékszel? Ha azt mondom, van becsületed, az olyan, mintha egy szajha méltatná a szüzességedet."
"- Az a rengeteg eskü... folyton csak esküdni meg esküdni kell. Megvédem a királyt. Engedelmeskedem a királynak. Megőrzöm a titkait. Megteszem, amit mond. Az életemet az övéért. De engedelmeskedj az apádnak! Szeresd a nővéredet! Védd meg az ártatlanokat! Gyámolítsd a védteleneket! Tiszteld az isteneket! Tartsd meg a törvényeket! Ez túl sok. Mindegy, mit teszel, valamelyik esküt megszeged." Tywin: "Lord Tywin Lannister nagyon-nagyon ritkán fenyegetően közel állt hozzá, hogy elmosolyodjon. Sohasem tette meg, de már maga a fenyegetés is rettenetes látvány volt."
Havas Jon: "Leszáll az éj, gondolta, és elkezdődött a háborúm."
"- Ugye nem azt akarod mondani, hogy fegyverforgatást is tanulnak majd? Jonnál elszakadt a cérna, dühösen csattant fel: - Nem, nagyuram, azt akarom mondani, hogy csipkés alsóneműt fognak stoppolni! Persze, hogy fegyverforgatást tanulnak!"
Bánatos Edd:
"- Irigylem ezeket a tojásokat - sóhajtotta. - Én is elviselnék most egy kis meleget. Ha az üst nagyobb lenne, lehet, hogy beleugranék. Bár jobban örülnék, ha bor lenne. Rosszabbul is meg lehet halni, mint melegen és részegen. Ismertem egy testvért, aki egyszer borba fojtotta magát. Elég hitvány évjárat volt, és a teteme sem sokat javított rajta. - Te megittad azt a bort? - Szörnyű dolog egy testvért holtan találni. Neked is szükséged lenne egy italra, Havas Jon. - Edd megkeverte az üstöt, és hozzáadott még egy csipetnyi szerecsendiót."
"Pyp éppen a versenyről mesélt Bánatos Eddnek, amikor azt számolták, melyik szalmabábu kapja a legtöbb vad nyílvesszőt. - Majdnem végig te vezettél, de Hosszútavi Watt hármat gyűjtött az utolsó napon, és megelőzött téged. - Én sohasem nyerek meg semmit - sóhajtotta Bánatos Edd. - Wattra viszont mindig rámosolyogtak az Istenek. Amikor a vadak leütötték a Koponyák Hídjáról, valahogy sikerült neki egy jó kis mély pocsolyába zuhannia. Milyen szerencse, hogy elkerülte azt a sok sziklát! - Nagyot esett? - érdeklődött Grenn. - A víz mentette meg az életét? - Nem - felelte Bánatos Edd. - Már halott volt a fejszétől a fejében. De azért nagy szerencséje volt, hogy elkerülte a sziklákat."
"- A Falat az utolsó emberig védeni fogjuk - mondta Cotter Pyke. - Aki valószínűleg én leszek - jegyezte meg Bánatos Edd lemondóan."
"- Ha egyszer kitalálják, hogyan lehet munkára fogni egy döglött lovat, mi leszünk a következők. Valószínűleg én magam. „Edd - mondják majd -, a halál többé nem ok arra, hogy heveréssz, úgyhogy kelj fel, fogd ezt a lándzsát, ma éjjel tiéd az őrség!" Na, azért nem kellene ennyire borúsnak lennem. Lehet, hogy azelőtt halok meg, hogy kitalálnák."
Jorah Mormont:
"Rhaegar vitézül küzdött, Rhaegar nemesen küzdött, Rhaegar becsülettel küzdött. És Rhaegar meghalt."
Jeor Mormont:
"- Elrendeltem, hogy figyeljenek téged. Látták, amikor elmész. Ha a testvéreid nem hoznak vissza, az úton fognak el és nem a barátaid. Hacsak a lovadnak nincsenek hollószárnyai. Vannak neki? - Nincsenek. - Jon ostobán érezte magát. - Kár, jó hasznát vennénk egy olyan lónak."
Bran:
"És a Falon túlra pillantott, a hóval borított végtelen erdőkön túlra, a fagyott partokon, a hatalmas kékesfehér jégfolyamokon túlra, a halott síkságokon túlra, ahol semmi sem terem, semmi nem él. Északra és északabbra és még északabbra tekintett, a fény függönyéig a világ végén, majd ezen a függönyön is túlra. Mélyen a tél szívébe nézett, s akkor félelmében felkiáltott, s a könnyei melege megégette az arcát. „Most már tudod", súgta a varjú a vállán ülve: „Most már tudod, miért kell élned." - Miért? - kérdezte Bran. Nem értette. Zuhant, zuhant. „Mert közeleg a tél." Bran a vállán ülő varjúra nézett, a madár pedig visszanézett rá. Három szeme volt, s a harmadikban rettenetes tudás ült."
_________________
|