Sziasztok! *vad kapálózás*
Szóval, a fent lévő sztorikkal egyelőre nem haladtam túl sokat, de kilátásban van egy új fordításom...
A The Lannisters Are Coming egy sorozat... sorozat. Szóval úgynevezett series az AO3-on, aki esetleg nem lenne ismerős a témában; egy összekapcsolódó, számos többfejezetesből és novellából álló iromány-sorozat, CaptainThartiser tollából. Én, személy szerint, imádtam. A fandom Trónok Harca, a párosítás pedig Brienne/Jaime, a személyes OTP-m. Vicces, fordulatos, kellően érzelmes és újdonságokat nyújtó, elég hosszadalmas dolog, mely a mai napig írás és bővítés alatt áll.
Az egyes művek néhol erősen +18-as tartalmú jeleneteket tartalmaznak; akad néhány, főleg az egyfejezetesek, amelyet a Merengő olvasóközönségére való tekintettel nem valószínű, hogy lefordítok, de a történet szempontjából lényeges dolgokat feltétlenül.
Idézet:
AU, ahol Jaime Lannister egy családjától elszakadt reklámszakember, aki (szigorúan szakmai szellemű adatgyűjtés címén) két legjobb barátjával beül egy egyetemi kocsmába, ahol rövid úton felkelti az érdeklődését egy igen szabadosan, az asztal tetején táncoló és éneklő illető. Nem csak, hogy kiderül, nem férfiról van szó, mint először hitte, de még egy cipő is homlokon csókolja. A szerelem ettől kezdve instant, épp csak az okoz gondot, hogy Jaime az alkoholt élvező hölgy nevével nem lett gazdagabb, csak egy púppal a csinos arcán, meg egy fél pár 46-os cipővel. Innentől pedig tündérmesénk Hercegének gondolatai közül nem tántorít egy lehetetlenül kék és mindent elnyelő szempár...
Avagy Brienne Tarth lassan végzős egyetemista, 191 centi magas, kényelmetlenül érzi magát a legtöbb szociális helyzetben, két legjobb barátja Jon Snow és Renly Baratheon, tapasztalata a szerelem terén nem épp szerteágazó vagy kellemes. Aztán részegen fejbe rúgja a nevetségesen jóképű férfit a kocsma másik felében. És még a fél pár cipőjét is elveszti.
Avagy Brienne Tarth lassan végzős egyetemista, 191 centi magas, kényelmetlenül érzi magát a legtöbb szociális helyzetben, két legjobb barátja Jon Snow és Renly Baratheon, tapasztalata a szerelem terén nem épp szerteágazó vagy kellemes. Aztán részegen fejbe rúgja a nevetségesen jóképű férfit a kocsma másik felében. És még a fél pár cipőjét is elveszti.
A szerzővel már felvettem a kapcsolatot, és már beleegyezését adta a dologba, de az egyeztetés még folyik. Addig is az angolul tudóknak feltétlenül ajánlom, hogy olvassanak bele – az eredetihez, azt hiszem, nincs fogható!
És amint már nem nevettem hörögve a választott szinkronhangokat hallván (csak részletet láttam, de Murphy szinkronja nagyon nem passzentos, Clarke-é egész okés), a keresett kifejezés is meglett. Elsőre elég idétlenül hangzik, mintha sárkányt reptetnének, de én sem tudnék okosabbat mondani. 
Hát, igyekszem megtenni mindent. 
Mindenesetre, majd igyekszem, hogy ne maradjon lógva a levegőben. 
Mindenesetre, próbálkozom; ez az első, hogy E/3-ban írok egy sztorit, és még próbálok rákapni az ízére. Sokkal kevésbé tűnik így elfogultnak, és mivel több karaktert szeretnék majd követni (külön cselekményszálakon fog futni; nem annyira elkülönülőek, de szükségem lesz olyan részekre, melyeknél az eredetileg tervezett főszereplő nem lenne ott), így kevésbé lesz össze-vissza. Nagyon szépen kérek minden kedves olvasómat, hogy adjon egy esélyt a sztorinak, és írjon véleményt – mivel ez teljesen saját világ, még bizonytalanul lépkedem benne, és csak remélni tudom, hogy nem csak az én szentimentális anyai szeretetem miatt érzem úgy, hogy a nagyközönség elé tárható! 
Nem szándékozom folytatni, bár, mint írtam, lett belőle egy amolyan prequel-jellegű írás is. Lehet, hogy még lesz egy pár, akkor is, ha csak ilyen összegfüggetlen egyfejezetesekből.