Kedves Teddy,
megint én, hisz ismersz. De azért remélem a többiek is megszólalnak, mert úgy vélem, ebben az ügyben nem vagyunk feltétlen azonos állásponton, a hangosfic talán az összes admin közül az én szívügyem volt leginkább, és ahogy írtad, csak ígérgettem. Az utóbbi időben én ültem a listán, továbbra is, és nem mentegetőzök, nincs mentségem rá, magamat is áltattam.
Azonban van pár dolog, amit nem találtam pontosnak, ha már így nyilvánosságra hoztad az ügyünket:
Idézet:
"Felajánlottam még néhány dolgot - az sem kellett. Felajánlottam átmenetre más hanganyagaimat is, amiket azért százszámra visznek el másutt."
Ez igaz, de ezzel ugyanaz volt a probléma: a feltöltési rendszerünk.
Semmi, ismétlem, semmi nem akadályozta jobban az együttműködésünket. Mi nem értettünk hozzá, Kristie és Lily nem ért rá, így valahogy próbáltuk megbűvölni.
Sajnálatos módon az új honlap még mindig nincs kész, de megígértük, hogy egy teljesen saját, egyedi feltöltőrészt kapsz, ahová egyetlen adminra sem kell majd várnod, ez a rész már rég kész is van, magam is láttam működés közben, csak az oldal többi része még nincs kipróbálható állapotban. Ezenkívül, én is felajánlottam hivatalos stúdiót és/vagy rádiót, ahol játszanának is minket, ebből nem miattam nem lett semmi, ráadásul nagyon hosszú időkre eltűntél, elérhetetlen lettél, így hogy beszélgessünk? és a fanfices kihívások alatti megbízhatatlan viselkedéseddel tudomásom szerint több adminnak is komoly homlokráncolást okoztál, de ez nem befolyásolt semmit, csak az adott adminok bizalmatlankodtak, de így is volt elég támogatód köztünk.
Idézet:
Ez sem szólt másról, mint Lil éppenkori magyarázatáról, illetve valamilyen megfoghatatlan ígéretekről a homályos és követhetetlen jövőben. Nem neki szól ez, ő volt az egetlen, aki szegény legalább megpróbálta.
Ha jól emlékszem, valahányszor szóltál, mindig akadt valaki, aki segített, ha mást nem, mondjuk Yasmine-t külön kiemelném, a szerzői megkereséseket az utolsó időkben szinte kizárólag ő bonyolította.
Homályos ígéretek és követhetetlen jövő: igen, a honlapot csak ígérni tudtuk, a listát csak ígérni tudtam. Ez utóbbiért teljesen tartom a hátam, a felelősség csak az enyém volt, de én kényelmesebb voltam, semhogy a maradvány szabadidőmet erre áldozzam, hiába tartottam fontosnak. Sajnos híres vagyok a fontossági sorrendjeim hibás felállításáról, amikor a szívből jött dolog kötelességgé válik, hiába szakad meg utólag/alatta a szívem érte. Sajnálom, és bánom is, hogy ezt most neked kellett megszenvedned. De már megint magyarázkodom, és az egy lyukas garasnál is kevesebbet ér.
Ha emlékszel, decemberben úgy tűnt, lenne egy lehetőség a Kossuth Kiadóhoz is bekerülni: januárban elmaradt a találkozó, ezért nem írtunk, és februárban ugyan egyszer találkoztunk Földes Lászlóval, aki ezért felelős, és fel is vetettünk lehetőségeket, még az is felmerült, hogy talán a Kossuth kiadott könyveire is kaphatnánk jogot, ha a kiadóvezetővel és veled egyeztettünk, de mielőtt mindezt megosztottuk volna komoly mérlegelésre, tudnunk kellett, hányadán állunk a Kossuhttal. És azt kell mondjam, jól döntöttünk, hogy nem szóltunk rögtön, hogy csapj a lecsóba, nézd, ez van, mert a Földes úrral történt megbeszélésünk legkényesebb része után várakozó álláspontra kényszerültünk, és ezen a héten számunkra is végleg világossá vált, a Kossuth Kiadó megbízhatatlan partner. (Csak mert úgy vélem, jobb, ha a nagy nyilvánosság is tud róla: a Kossuth úgy vélte, minket meg lehet vezetni, visszaélt a bizalmunkkal, és hónapok óta tartoznak reklámpénzek kapcsán 30 ezer forintunkkal, noha tudják, hogy talán a Merengő léte függ ettől.)
Ezenkívül, nekem úgy rémlik, a LEO-kat is emlegettem, bár őket nem sokszor, ők egy látássérülteket és más rászorulókat támogató önkéntes ifjúsági, de nemzetközi szervezet, velük is lehetett volna kezdeni dolgokat.
Egyszóval, amiért az adminokat kollektíve vádolod, az főleg az én hibám, én nem (sem) végeztem rendesen a munkám, de a másik oldalon is vannak kérdőjeleket okozó dolgok, vedd észre azokat is.
Ha tényleg úgy gondolod, hogy így szeretnél véget vetni az együttműködésünknek, ám legyen. A sajnálomommal és bocsánatkérésemmel sajnos ki... letörölheted egy pettyes plüsskutya talpáról az esős délutáni séta nyomait. Túl sokszor hallottad tőlem.
A hangosficekkel kapcsolatos személyes vívódásaimnak talán nem itt, és nem így, egy ennyire nyilvános posztban a helye, csak szeretném, hogy tudd, nem egy álmatlan éjszakám és időszakosan zaklatott nappalom volt miatta(d).
Mindenesetre, tartott ameddig tartott, örülök, hogy együtt dolgozhattam veled és részese lehettem ennek az egésznek.
Minden jót kíván:
Az, akit már szinte csak te hívtál Lilnek