Nekem a Top sok listám, nem sorrend:
1. Sirius, mert volt mersze lelépni otthonról, kiállni az elvei mellett, szereti Harryt és ártatlanul ült börtönben. Ezek után még megőrizte a humorát, a vágyát a normális életre, és eléggé sok rossz történt vele ahhoz, hogy megszeressem és meg akarjam vígasztalni.
2. Remus, mert ő is szerencsétlen volt az életében a farkaskór miatt, mert így is mélyről jövő jósága felbukkant rögtön a harmadik részben, amikor Neville-t pártfogolja, mert okos és szeretnivaló. Igaz, amikor otthagyta Tonkst, tüzet okádtam, de megértettem, mert óriási bűntudata volt, hogy átadja a bajait a gyerekének.
3. Hermione, mert képes volt nem elszállni a kalandoktól, megmaradt a realitás talaján és sose fogott hősködésbe, gondolkozott, mielőtt cselekedett (pl amikor próbálja visszafogni Harryt, hogy ne rohanjon csapdába az 5.ben), és mert 7 évet lehúzott Harry mellett úgy, hogy nem szeretett bele. Vagány, és óriási igazságérzete van, az okoskodása pedig legtöbbször hasznos.
4. Fred és George, mert sose tudták komolyan venni a helyzetet, lazán vették az életet és nem merültek el a hősködésben (ellentétben Harryvel). Ki bírna a csata közepén poénkodni? És volt bátorságuk otthagyni a sulit és megvalósítani az álmaikat, és azzal foglalkozni, amit szeretnek. A humoruk pedig gyilkolásra alkalmas
5. Piton, mert az egész történetben ő az igazi hős. Lehet, hogy az egészbe a szerelem miatt ment bele, de szerintem ez a bosszúvágya nem lett volna elég 17 évre. Ott volt még egy adag igazságérzet, Dumbledore mellett biztos rengeteget javult. Ő volt az, akinek a legnehezebb volt, mert mindkét oldal kinyírhatta bármikor, nem volt hátországa. És a végén félreértésből ölik meg :S
6. McGalagony, az igazságérzete mellé társuló mardekárossága és humora miatt (hopp-por használat után: Ne szórják szét a hamut a szőnyegen, ez eléggé Pitonos beszólás volt, na meg amikor Harrynek segít Umbridge kezelésében, persze Harry nem hallgat rá). McGaliban az volt a jó, hogy míg a tényekben egyetértett Dumbival, mégis jobban hagyatkozott az érzéseire, nem kezdett manipulációkba.
7. Oliver Wood, a személyes kedvencem, aki akkora lánggal tud rajongani egy sportért, amekkora egy magyar mennydörgőnek sincs
8. Cedric, mert volt tartása és a nyerési vágyát leküdzve volt fer. Annyira tetszett volna nekem az a döntetlen és nyer a Roxfort...
9. Lee Jordan, a közvetítéseiért. Oscart neki.
Kiemelném még Mordon, Ron és Luna humorát, illetve Lockhart akaratlanul vicces jelenlétét. Lockhart egy gennyláda, de akkor is vicces
Utálom lista:
1. Harry, mert nem látja a fától az erdőt, mindig a saját feje után megy és annak ellenére, hogy mindenki segíteni próbálja, alig bír eljutni a célig (legjellemzőbb, amikor ifj. Kupor próbálja átlökdösni a tusán, főleg amit a második próba előtt művel -.-', na meg a Minisztériumos rész, ami Sirius életébe kerül). Szeret hősködni, de nem okosan csinálja.
2. Dumbledore, akit megutáltam, miután kiderült róla a manipulatív, hidegvérű számító része. Még a 4. könyv végén azt hittem, Dumbiban a rengeteg jóság miatti düh lángol fel Kuporral szemben, kiderül, hogy ő sem szent... De nekem a legdurvább az volt, hogy bevallotta magának, hogy nem való a kezébe hatalom. Túlontúl veszélyes figura lett a végére.
3. Umbridge, a kínzásai miatt. Nem elég, hogy kegyetlen (mind a diákokkal az 5. részben, mind a 7.-ben a varázslókkal), hozzá szűklátókörű és buta. A legrosszabb párosítás.
4. Voldemort, mert ő a főgonosz és utálni kell. Bár nekem a legjobban az fájt, amikor Pitont kinyíratta.
5. James és Lily. James azért, mert egy beképzelt, felfújt hólyag (a Roxfortos idejéről beszélek, persze a Voldi harc, meg az önfeláldozás javít valamit a statisztikáján), és engem a minden iskolában előforduló menő csávókra emlékeztet, nuku agy, de sportban jó. (Túlzok, túlzok). Lily azért, mert Pitonnal szemben (akit én megvígasztaltam volna) Jamest választotta. Ez olyan, mintha a buta tinifilmben a főhősnő nem a rendes, okos, jópasit, hanem a HMCSt választaná. Tudom, hogy Piton már elindult a rossz úton, de Lily megtehette volna, hogy visszarángatja. Nem tette és ezért morcos vagyok.
6. Az árulók, Percy, Féregfark. Nem kell magyarázni, gondolom.
7. a miniszterek, Caramel és Rufus, akinek nem tudom leírni a vezetéknevét. Mert mindketten a rosszba vitték a varázsvilágot, Caramel a struccpolitikával, Rufus a tessék-lássék problémamegoldással. Semmit sem tettek igazán Voldi ellen. Bár Rufus előtt le a kalappal, hogy a halálán nem árulta el Harryt.
8. Ginny. Kis hülyeként sem szerettem, mert ha rajongok valakiért, akkor nem ilyen feltűnően teszem, hogy az összes esélyem elcsesszem. Amikor meg ő lett a kviddics csapat lelke, aztán tüzes tekintettel smárolt Harryvel a klubhelyiségben... Onnantól nekem hányinger a csaj.
9. Cho, mert nem tudott túljutni Cedricen, mégis próbált Harryvel kavarni. Áruló barátok mellett pedig nem kezdek kardoskodni.
A könyvek alapján Dracot utáltam, a fanficekben megszerettem, és a 6. film után mondtam azt, hogy sajnálom. Valahol félúton van nekem. Furcsa, mert nem semleges, hanem a leginkább emberi, aki jó és rossz egyszerre.
Lúsöszt és Bellát érdekes karakternek tartom, de a fanficeken kívül eléggé rühellem őket. Lucius ráadásul gerinctelen is, amikor próbálja elmismásolni a napló-dolgot. Na meg hogy Voldinak a képébe hazudik, hogy a keresésére indult volna.