Team pOFFázók!

Shyen

Ne érezd kicsinek magad, Russel, mert bár nem olvastam egy írásod sem (ehhh, pótolandó), jófej vagy. (Sovány vigasz, mi?

)
Kár, hogy arra nem tudok ilyen szívszorítóan nagyszerű kritikát írni, hogy néha mennyire szimpatizál a természeted.

Fárasztasz egy frászt, én remekül elmerengek a közelmúlti íráshoz kötődő emlékeimen, a tanáromon, az osztályomon. Imádom az ilyen komoly, nosztalgiázós beszélgetéseket.

Egyébként abszolút egyetértek a tanár-diák viszonyról alkotott elképzeléseiddel. Számomra totál ilyen. Ő A Tanár, hogy úgy mondjam. Pontosabban A Tanárnő.

(És ez most hűű de nyalizós szövegnek tűnik, így visszaolvasva.)

Anna

Shyen: és téged nem előztek meg!

igen, tényleg hihetetlen érzés. főleg, hogy ugye egy diák számára egy jó(!) tanár olyan, mintha egy felsőbbrendű lény lenne - és tőle ilyet hallani, az olyan, mintha kicsit felemelkednénk hozzá - legalábbis számomra

jah, igen, még az előző gyökér példámhoz: nem tudom, mennyire jött át, de a lényeg a lényeg, hogy az, hogy a vége nem illett a történet hangulatához, mert mentem a hülye élményeim után, megváltoztatta lényegében a mondandót is.

na, de asszem elég lesz nektek mára az okoskodásaimból x) bocsánat, ha fárasztalak titeket :oops:

Cold Russel

Uff, most olyan kicsinek érzem magam...

Nekem még egy felnőtt se mondott ilyesmit, igaz, nem is kíváncsiak.

Annyira sajnálom, hogy elvesztettem az első firkálós füzetem!! Olyan, de olyan gyöngyszem volt... :')

Shyen

Anna írta:

Ginny: persze, hogy isteni, mikor az olvasóktól pozitív visszajelzést kapunk! én kifejezetten szeretem, bár nem azért írok, hogy kritikát kapjak

csak... jó érzés tudni azt, hogy hatással volt másra. az, hogy a magyar tanáromat elgondolkoztattam?! ennél nagyobb dicséret nem is létezik... az, hogy megkért, hogy olvassam fel az osztálynak az egyiket? az, hogy miután elolvasta a haikujaimat, továbbadta a többi magyarszakos tanárnak a suliban, hogy milyen jók? hogy a nővérem megsiratta néhány művemet? nem létezik egy író számára ezeknél nagyobb boldogság. 8->

ilyenkor háttérbe szorul az, hogy igazából magamnak írok; mert valójában csak részben írok magamnak - részben pedig azoknak, akik értékelni tudják, és el tudnak rajta gondolkozni.

valószínűleg, mire ezt elküldöm, már jó sok poszt érkezik, de ezt most jó érzés volt leírni x)

Ó, igen. Hihetetlen volt, mikor a magyar tanárom, aki amolyan tanár-példakép és baráti ismerős egyszemélyben, lenyűgözte az írásom, és elgondolkodtattam, és amikor elolvastam a kritikáját, az olyan megfoghatatlan érzés volt. Ki akartam állni az erkélyre és örömkiáltani, és vigyorogni, és... Szóval jó volt.

És ugyanez a tesómmal is. Hihetetlen érzés.

(És valszleg mire somolyogva és emlékezve lepötyögtem ezeket a sorokat, mindenki megelőzött a hsz-szel, de annyi baj legyen.

)

Anna

Ginerva Piton írta:

Anna, semmi katyvasz nincs benne:)
Persze fontos a javítás, ha azokat tényleg publikálni akarod, de azért mégis megvan a kezdeti írások bája. A logikád pedig az évek folyamán változik. Ha visszaolvasod tíz év múlva, ugyanezt fogod érezni a javított verziónál is. Ahogy látom, egy örök elégedetlenkedő emberke vagy, aki sosem biztos benne, hogy tényleg tökéleteset alkotott

Ez nem baj, csak neked lehet zavaró egy idő után... Bár ezzel mind így vagyunk :#-)

Amúgy meg, hiába tagadjuk is, minden történetbe a saját tapasztalatainkat is beleírjuk. Lehet, hogy nem tudatosan, ám mégis

Lil, majd hozzád is kukucskálok:)

persze, hogy meg van a maguk bája - pont ezért akarom őket megtartani eredeti állapotukban is!

mert, mikor újraolvasom őket, akkor újra fel tudom idézni azt, hogy mi volt akkor, hogy mit éreztem egyes szavak leírásakor, hogy mi volt az első, ami eszembe jutott, mikor odatettem a végére a pontot. És a többi olvasó számára pedig ebben pont az a báj, amit ti is írtatok: hogy jó látni másnak a fejlődését.
Nem vagyok örök elégedetlenkedő emberke, főleg nem az írásaim terén. Az eddigiek közül számtalan olyat tudnék felsorolni, amihez hozzá nem nyúlnék.

És, hú... az az igazság, hogy teljesen félreértettétek, amit mondtam, és ez nem a ti hibátok, mert nem mutattam példát - és nem is tudok, mert az, amit éppen javítok, nincs fent sajnos merin - különben, higgyétek el, szétcincálnám nektek a saját írásomat, hogy mit is értek logikai bakin, és azon, hogy beleírtam a saját tapasztalataimat.
Természetesen, én is azt vallom, hogy bele kell írni a saját tapasztalatokat, saját érzéseket, mert az adja meg azt a hatalmas pluszt egy írásnak, amitől olyan egyedi lesz.
de, most gondolkoztam, és egy nagyon gyökér példa: ott van a Feledés c. művem, amiről Shyen is beszélt itt: hogy a vége nem passzolt a történet hangulatához. És igaza volt - mert a végén - gondolom valami élmény hatására, már nem emlékszem -, már magamat helyeztem előtérbe, és nem a történetet, a mondanivalót. Az apa-kép, az autó, minden azért van, mert akkor ki kellett magamból írnom, és éppen ezt akartam folytatni, így ez lett a szenvedő áldozat. ezt is javítani fogom, mert azt vallom, hogy "nem a szerző írja a történetet, hanem a történet írja a szerzőt" vagy vmi ilyesmi a mottóm x)

Russel, jaaaaaaaaaaaaa! uhh. a kis drága x"D jólvan, majd elbeszélgetünk róla kedden (hajj, de izgalmas eszmecsere lesz!

)

Ginny: persze, hogy isteni, mikor az olvasóktól pozitív visszajelzést kapunk! én kifejezetten szeretem, bár nem azért írok, hogy kritikát kapjak

csak... jó érzés tudni azt, hogy hatással volt másra. az, hogy a magyar tanáromat elgondolkoztattam?! ennél nagyobb dicséret nem is létezik... az, hogy megkért, hogy olvassam fel az osztálynak az egyiket? az, hogy miután elolvasta a haikujaimat, továbbadta a többi magyarszakos tanárnak a suliban, hogy milyen jók? hogy a nővérem megsiratta néhány művemet? nem létezik egy író számára ezeknél nagyobb boldogság. 8->

ilyenkor háttérbe szorul az, hogy igazából magamnak írok; mert valójában csak részben írok magamnak - részben pedig azoknak, akik értékelni tudják, és el tudnak rajta gondolkozni.

valószínűleg, mire ezt elküldöm, már jó sok poszt érkezik, de ezt most jó érzés volt leírni x)

Ginerva Piton

Nem is fognak

Én pl. soha nem akartam énekes, vagy űrhajós lenni. Mióta az eszemet tudom, a könyvek teszik ki a gondolataimat, álmaimat, vágyaimat.

Shyen

Ginerva Piton írta:

Anna, semmi katyvasz nincs benne:)
Persze fontos a javítás, ha azokat tényleg publikálni akarod, de azért mégis megvan a kezdeti írások bája. A logikád pedig az évek folyamán változik. Ha visszaolvasod tíz év múlva, ugyanezt fogod érezni a javított verziónál is. Ahogy látom, egy örök elégedetlenkedő emberke vagy, aki sosem biztos benne, hogy tényleg tökéleteset alkotott

Ez nem baj, csak neked lehet zavaró egy idő után... Bár ezzel mind így vagyunk :#-)

Amúgy meg, hiába tagadjuk is, minden történetbe a saját tapasztalatainkat is beleírjuk. Lehet, hogy nem tudatosan, ám mégis

Lil, majd hozzád is kukucskálok:)

Ehhez hozzáfűzném a saját novellám, ami hirtelen felindulásból íródott, és igazából nem is ezt akartam leírni, csak úgy jött. Én pedig, mint utóbb kiderült, a spontenaitás híve vagyok - azt hiszem, erre mondják, hogy megíratta magát. És először fel sem tűnt, aztán, ahogy megkaptam Asha elfogadó levelét és pár kísérősorát, fájni kezdett. És nem tudtam, mi fáj. Visszaolvastam, és akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen magamnak írtam, talán magamról.

"Kicsit fáj." Néha most is.
De szeretem azt a néhány percet, amikor csak az írás létezik, és semmi más, amikor a mondat közepén megállsz, elbámulsz a monitor fölött, aztán kitörlöd és újrakezded a mondatot.

Cold Russel

Ó, én mennyi mindenre szeretném ezt rámondani... Zenére, képre... Filmplakáton is látnám magam, és színházban is... Az álmaim nem nőttek fel

Ginerva Piton

Nekem, mióta csak megtanultam olvasni, az az álmom, hogy elmegyek anyummal egy könyvesboltba és rámutatok egy könyvre, hogy na, ez az enyém... Ez még nagyon messze van, de kitudja?! 8->

Lil Snape Dogg

Én meg soha nem adnám ki, amit írtam könyvben

Nem vagyok ahhoz elég jó író, és igazából nekem ez csak hobbi.

Nekem ehez rákell hangolódjak egy történetre, amit aztán egész nap képes vagyok írni, míg kész nincs az adott fejezet.

Utána olyan jól érzem magam

SiriusBlack

hát akkor majd évvégén

Cold Russel

Áhh, én nem vagyok elég bonyolult/perverz az ilyesmihez. Inkább a drámával sokkolnék, ha publikálnám. Az meg még messze van.

Lil Snape Dogg

Persze, hogy nem a népnek írunk. De azért nagyon jól esik, ha ennek ellenére tetszik az olvasóknak, és sokan olvassák el.

Sirius biztos lenne olyan akit érdekelne

Ha raksz bele Lúkot meg társait még én is elolvasnám

Ginerva Piton

Ez a nem a népnek írsz dolog szép elmélet. No, de az azért isteni, mikor a te kifacsarodott, esetleges szarkasztikus történeted tetszik másnak is és azt mondja, hogy dobtam egy hátast elsőre, de mégis beleszerettem. Na, ez a legszebb dolog az életben

Cold Russel

Bocsánat, véletlenül duplaposztoltam, nem igazán tudom, hogy sikerült...

A srácról beszélek, aki kritikát írt nekem az Imagine-en. Amúgy is szeretnék majd beszélni róla majd, ha találkozunk, mindenesetre ezt írta nekem: egy-két hétig pihentess egy novellát, és akkor majd tudni fogod, mit gondolnak majd róla az olvasóid. Mert hogy addigra már elfelejted XD

Értem, mire gondolsz

De Ginnyvel értek egyet, mindig változunk.

SiriusBlack

Én annyira magamnak írok, hogy én meg se szoktam mutatni senkinek, azt amit írok. Nemhiszem, hogy bárki kíváncsi lenne a rohamosztagososk bosszújára

Lil Snape Dogg

Oh, Ginny csak saját felelősségre. Rájöttem ma nem fogok írni. Elkezdtem egy PD-t de aztán nem ment túl erőltetett silány cucc lett és hamar a delete gombbal végezte xD. Van ilyen.

Anna, igen igazából azért írunk, mert nekünk tetszik, meg akarjuk írni. Legalábbis én. Általában jön egy ötlet, amit elkezdek. 90%-ban vázlatot sem írok, hanem majd lesz ahogy lesz

Viszont az Egy teljesen új élet kezdete egy teljesen új világbanhoz már van vázlatom.

Úgy gondoltam, hogy legyek már vele tisztában, meddig húzhatom, és úgy döntöttem: még 3 fejezet.

Első történet legyen rövidke.

Nem akarom, hogy elcsépelt legyen.

Anna

Cold Russel írta:

Júúj, Anna, erről most Tudjukki jutott eszembe, aki ezt az időtartamot egy-két hétben jelölte meg

De szerintem egy felnőtt, kiforrott embernek már nincs szüksége ilyesmire. Hiszen nem az olvasóknak írunk, én legalábbis nem ezt tartom a legfontosabbnak. Ha a népet akarnám kiszolgálni, vámpírokról írnék.

Tudjukki? XD Ezt most kifejtenéd?

Így van, nem az olvasóknak írunk - én legalábbis nem. Vagyis, helyesbítek: igyekszem olyat írni, ami elgondolkodtatja azokat, akik olvassák - és ezt eddig sikerült úgy összeegyeztetnem, hogy így egyszerre írtam így is, és úgy is, hogy közben a történetek megmaradnak az enyémnek - ha érted, mire gondolok

Ginerva Piton

Anna, semmi katyvasz nincs benne:)
Persze fontos a javítás, ha azokat tényleg publikálni akarod, de azért mégis megvan a kezdeti írások bája. A logikád pedig az évek folyamán változik. Ha visszaolvasod tíz év múlva, ugyanezt fogod érezni a javított verziónál is. Ahogy látom, egy örök elégedetlenkedő emberke vagy, aki sosem biztos benne, hogy tényleg tökéleteset alkotott

Ez nem baj, csak neked lehet zavaró egy idő után... Bár ezzel mind így vagyunk :#-)

Amúgy meg, hiába tagadjuk is, minden történetbe a saját tapasztalatainkat is beleírjuk. Lehet, hogy nem tudatosan, ám mégis

Lil, majd hozzád is kukucskálok:)

Cold Russel

Hát, szerintem fontosak a benyomások is. Arra gondolok, hogy amikor a cicám meghalt, egyszerűen megöltem az egyik szereplőmet. Annyira fájt, hogy nem tehettem mást, és később kiderült, hogy nemcsak, hogy pont erre volt szükségem, hanem még a történetben is nagyon fontos szerepe lett!

Az agyam gyakran dolgozik helyettem, ezt hívják ihletnek talán, én szeretem a nemlétező múzsámra bízni a dolgot

mod. szerk.

Júúj, Anna, erről most Tudjukki jutott eszembe, aki ezt az időtartamot egy-két hétben jelölte meg

De szerintem egy felnőtt, kiforrott embernek már nincs szüksége ilyesmire. Hiszen nem az olvasóknak írunk, én legalábbis nem ezt tartom a legfontosabbnak. Ha a népet akarnám kiszolgálni, vámpírokról írnék.

Anna

Cold Russel írta:

Bibíí, én most írtam neki kritikát

Az én "nagy" történetem eddig tizenhárom fejezetes, de lesz legalább vagy ötven. Soha nem tudtam rövideket írni, az agyam mindig kiegészítette, belevitt még egy szálat, ilyesmi

És nem is bánom!

De most, tizenkilenc évesen, nagyon éretten még nem érzem készen magam egy publikálásra. Hátha később szégyellném.

Lil, én bizony a kritikákra hajtok, csak jól titkolom

Köszönöm

Én is úgy gondolom, hogy ha 17 évesen kiadták volna azt a bizonyos novelláskötetemet, akkor most rettenetesen szégyellném. Nem azt, hogy megírtam, hanem, hogy... ennyire kezdő írásokkal akartam elkápráztatni azokat, akik esetleg megvennék.
Most, 19 évesen... az egyik regényemet, A múlt rabjait már kiadónak szánom, még ha el is kezdtem felrakni merire x"D A régi novellákat pedig pont ezért kezdtem el javítani. Abszolút az a tapasztalatom, hogy 2-3-4 év elteltével már az író pont olyan objektíven tudja szemlélni a saját írását, mint egy olvasó, és ezért könnyebb javítani. ^^

Lil Snape Dogg

Nem azt mondtam, hogy nem fontosak, hanem azt, hogy nem a legfontosabbak.

SiriusBlack

én is mindig megpróbálok írni, de aztán rájövök, hogy nekem ehhez nincs semmi tehetségem, se ötletem, se semmi

Ginerva Piton

Lil, nagyon fog hiányozni hidd el

De az azért nagy dolog, mikor valamit befejezel 8->

A kritikák pedig tényleg fontosak, hisz mégis az éltet mindenkit szerintem, de mégsem az a legfontosabb. Ha valamibe belekezdünk, magunknak tartozunk annyival, hogy befejezzük

Lil Snape Dogg

Anna, olyan jó olvasni téged

Tetszik, ahogy arról beszélsz, mennyire szeretsz írni

Cold Russel

Ginerva Piton írta:

3 ajánlat?:o Nem semmi lehetett... Asszem, el kell néznem a te házad tájára is olvasgatni

Bibíí, én most írtam neki kritikát

Az én "nagy" történetem eddig tizenhárom fejezetes, de lesz legalább vagy ötven. Soha nem tudtam rövideket írni, az agyam mindig kiegészítette, belevitt még egy szálat, ilyesmi

És nem is bánom!

De most, tizenkilenc évesen, nagyon éretten még nem érzem készen magam egy publikálásra. Hátha később szégyellném.

Lil, én bizony a kritikákra hajtok, csak jól titkolom

Anna

köszi nektek :oops:

Ginny: nem, mert... hú, hogy is mondjam x) nem javítom túl sokszor. egész eddig azt vallottam, hogy nem szabad átírni semmit, mert minden csak azt bizonyítja, hogy az ember volt valaha kezdő is (még ha a legtöbb kötetes író ezt igyekszik tagadni is). Továbbra sem szégyellem az első műveimet, nem is törlöm ki őket, szóval a javított mellett ugyanúgy itt vannak a gépen azok is, csak... úgy érzem, ezek nem olyanok, amikért érdemes lenne megvenni egy könyvet. És magához a történethez csak annyiban nyúlok, hogy kiiktatom a hibámat, és helyrerázom. Tehát kifejezéseket, ilyesmiket meghagyok benne eredetinek, csak... pl. abban, amit most javítok, igaz, hogy csak 1,5 oldal, de olyan hatalmas logikai hiba van benne, hogy tegnap, mikor elolvastam, égett a pofám x) és az első pár évben ez a hiba kb. mindegyikben benne van, és így egyszerűen nincs olyan értékük, amilyennek kellene, hogy legyen

najó, annyit beszéltem már arról a bizonyos hibáról, hogy íme: az írást akkor kezdtem, mikor életem legsötétebb időszakát éltem, és az elsőkben még a tartalomba beleszólnak a saját tapasztalataim is. Ezt valószínűleg nem sokan látják/veszik észre - első olvasásra nem is valószínű -, de én pl. tegnap, ahogy belegondoltam, hogy mi, miért és hogyan, rájöttem, hogy van ennek a művemnek egy olyan kis bekezdése, ami nem illik bele a történetbe - és ezeket muszáj kivennem x)

najó, ez hosszú lehet, vsz érthetetlen is, bocsánat... :oops:

Lil Snape Dogg

Hát én próbálkoztam történetekkel, és ezidáig asszem talán az egyik az, amelyik már-már kezd alakulgatni. Azt is kéne írnom tovább, mert már a fejemben volt a terv, hogy 10 fejezetes lesz és vége. De hiányozna is, hogy lezártam, mert ez volt az első történetem, amit felengedtek merire és oly büszke voltam rá!

Meg mikor jöttek az igazából nem negatív kritikák, meghogy folytassam!

Tudom manapság már arra sem kaptam kritikát.. de ez nem zavar, nem azért írom, hogy legyen ezer kritikám.

És szeretném már kinyögni a nyolcadik fejezetet, de most még lusta korszakomat élem xD. Tehát csúszik, de nem bánom még.

Cold Russel

A sulimban volt egy lány, akinek ugyanígy adták ki a könyvét. Tizennégy éves volt, én pedig szintén annyi, mikor megvettem, és határtalanul boldog voltam, hogy egy korombeli lányból igazi író lett. Aztán elolvastam...

Most nem tudom, mi van vele, de biztos vagyok benne, hogy szégyelli azt az olyan nagyon felmagasztalt kiadványát.

Ginerva Piton

3 ajánlat?:o Nem semmi lehetett... Asszem, el kell néznem a te házad tájára is olvasgatni

Attól nem félsz, hogy a túl sok javítgatással elrontod a régi varázsát a történeteknek?

SiriusBlack

hát akkor sok sikert Anna

Anna

Shyen írta:

Nekem a nővérem tudja, el is olvasta az első egypercesem, kiírta fészbukra (ezen komolyan felnevettem), meg mutogatta az ismerőseinek, hogy ez az én húgom! Tök jó érzés volt

És miért nem fogadtad el a lehetőséget?

igen, igen, nekem is ezt csinálta tesóm. e-mailben kért tőlem párat, elolvasta őket, aztán továbbküldte pár barátnőjének, meg barátja családjának mutatta meg, és tök jó volt...
meg ugyanez keresztanyámnál: kérte, hogy nyomtassak ki neki párat, aztán elolvasta, az meg továbbvándorolt unokatesómékhoz... tök jó érzés volt! most majd azért szeretnék lobbizni, hogy a helyi havi újságban had jelentessek meg egyet-egyet

hát, mert 17 évesen az ember lánya még nem rendelkezik anyagi háttérrel, és ez bizony olyan lehetőség volt, hogy részt kellett volna venni a gyártási költségekben. 3 különböző ajánlatot kaptam, a végére már nagyon minimálisat kellett volna fizetnem, cserébe azért, hogy kinyomtassanak 3000(!) példányt és könyvesboltokban terjesszék, fesztiválokon mutathassák meg... De anyu ezt az előzőekhez képest alacsony összeget sem fizette, amit természetesen meg is értek, szóval... ennyi az én kis történetem a kiadóval^^
És igazából, utólag rájöttem, hogy nem csak az anyagiak miatt jó, hogy nem fogadtam el, hanem mert az első történeteim nem könyvbe valók, pont amiatt a hiba miatt, amit neked is említettem a Feledésnél

Ezért is vagyok most azon, hogy mindet átírjam (az első történetem már igazán lilában pompázik és teli van áthúzásokkal x) (nem volt itthon piros toll, na x)) minél hamarabb, hogy elküldhessem pár kiadónak

jaj, az első mériszúm 8->

de szerettem! bár főleg csak papírlapokon élt, ha jól emlékszem, azt végül nem raktam fel merire... vagy csak egy-két fejezetet XD (nem mintha több fejezetet írtam volna meg) XD

Cold Russel

Shyen, az nem ugyanaz :-P

Jó étvágyat!

Húú, én meg zenét hallgatok, a nyersanyagot a versenyhez. Nekem is lúdbőrözik

Ginerva Piton

Anna, ezt tényleg meséld el:)

Uncsim, ne nagyon fulladozz bele a hamiba, ha végeztél, majd megböfiztetlek =))

Jó étvágyat:)

SiriusBlack

jóétvágyat

Ginerva Piton

Kicsiny családom együttes erővel mosott fel a tv elől... Juj, lúdbőrözik a hátam is 8->

Shyen

Kezdjük ott: én idáig nem írtam történetet, csak olyan érzés-féleségeket, meg egyperceseket. Mériszút még nem fogadtam szerény kis otthonomban, ámde mentem hozzá vendégségbe. Szörnyen főz.

Szerk.: megyek kajálni - ne örülj! -, jövök vissza

Cold Russel

Az a baj, hogy még csak nem is a legjobb paródia: nem tudok középszerűen írni XD

Tényleg vicces lehet, de a legtöbb író sajnos komolyan veszi. De ebből legalább lehet fejlődni, szerintem mindenki mériszúkkal kezdte

Anna, mesélj, hogy volt??

SiriusBlack

én is úgy gondoltam, paródiák jöhetnek

Shyen

Néha, Mami, de ha nem teszel a megszólítás után vesszőt, kifejezetten.

Russel, azt tolerálom: az paródia. Abba mehet. Na de ne komolyan gondolva!...
.......
Nekem a nővérem tudja, el is olvasta az első egypercesem, kiírta fészbukra (ezen komolyan felnevettem), meg mutogatta az ismerőseinek, hogy ez az én húgom! Tök jó érzés volt

És miért nem fogadtad el a lehetőséget?

Ginerva Piton

Jajj gyerekek, a mériszúval nincs baj, ha tudja az író, hol a határ és nem veszi halál komolyan a szereplője tökéletességét...
Öregeb és helyesebb Vastag. ohh

Anna

csak tartsak végre ott, hogy megírjam...

egyébként kérdőívezés alatt arra gondoltam, hogy mennyi a hasonlóság egyes írók célkitűzései és írással kapcsolatos múltja között. pl. hány évesen kezdett írni, tud-e róla a családja, stb. ezek szerintem olyan érdekesek. mert tudok olyanról, aki pl. soha nem mondta meg a családjának, hogy ír, míg - ha magamat veszem alapul - nálam mindenki tudja, sőt van hogy írok is nekik egy-egy verset vagy novellát

én mondjuk azok közé tartozok, akik egy-két éven belül szeretnének kiadni egy könyvet. (és akinek már lett is volna rá lehetősége x"DDD)

Cold Russel

Igaz, én pont most írok mériszút. De az paródia: a tökéletes karakter tökéletes vallomása arról, hogy került a Roxfortba és mentette meg a világot.

Ginerva Piton

Uncsim akkor én az agyadra megyek:D
Russel van egy sanda gyanúm... :))

SiriusBlack

Egyetértek.

Shyen

Akkor így mondom:
Nem kéne tolerálnia.
El a Mériszúval! El a beképzeltekkel! (Távozz, Sátán!, hogy oszttársam szavaival éljek.)

Én figyelmen kívül hagyom általában az ilyeneket, és azokra fordítok időt, akik megérik.

Cold Russel

De akkor miért nem javítják ki a hibáikat? Csak én ellenőrzöm folyamatosan, amiket felrakok?

A Meri nagyon is tolerálja, nézd csak meg a Twilight-szekciót.

Ginny, szerintem te tudod, hogy én mitől vérzem el XD

Shyen

Ginerva Piton írta:

Khm, én nem a vesszőknél vérzek el a legtöbbször, ááá nem

De ugye, hogy ez mennyire jó?

Aham. És olyan megmagyarázhatatlanul kellemes érzés, hogy látod: egyre jobb lesz.

Én a vesszőkkel barátságot kötöttem, viszont hihetetlenül idegesít, ha valaki hadilábon áll velük.

Ginerva Piton

Khm, én nem a vesszőknél vérzek el a legtöbbször, ááá nem

De ugye, hogy ez mennyire jó?

Shyen

Én egy alternatív hp7-nél láttam ilyet, megnéztem az első fejezetet - a vesszőzéstől falat tudtam volna kaparni -, aztán megláttam a szerzői megjegyzést, hogy ő is csodálkozik, hogy akkor még így írt. Folytattam tovább, a végén szinte tökéletes a stilisztika, és akkor újraolvastam az elsőt. Durva volt.

mod. szerk.

Cold Russel írta:

Én is nyelvújításpárti vagyok, kérdés, hogy mennyire megy jól

Azért elég sok kritikán aluli írás van itt. Rengeteg ember csak firkál, és csak hiszi, hogy különleges. Őket nem venném egy kalap alá az elképesztő írásokkal

Meg azért ez sokaknak hobbija. Amiket én ide felteszek, a világ minden kincséért ki nem adatnám.

Viszont rengeteg ember különleges, csak azt hiszi, firkál. Szóval... nem tudom. Igen, tényleg vannak ilyen beképzelt hülyék, de hol nem? A Merengő (mondjuk), mint közösség, szerintem nem igazán tolerálja az ilyeneket.

Egyébként, Sirius, Anna jövendőbeli írásáról van szó

Merengő Fórum

Team pOFFázók!

Ki van itt