asd írta:
Reggel van, vagy mi... Tényleg azt olvasom, amit olvasni vélek? Asha, te tényleg azt írod nekem, hogy ha valami nem tetszik, elmehetek melegebb éghajlatra?
Ha igen, talán tényleg jobb lenne, ha elmennék. Ha még te, akinek a TEHETSÉGÉT mindig is nagyra tartottam, ennyire nem tudja értelmezni, amit írtam, akkor vagy én nem tudok fogalmazni, vagy...
Na jó, ezek szerint sikerült nekem is megcsillantanom, hogy tudok én is éles nyelvű lenni... Szóval akkor elölről, ezúttal megpróbálom kicsit szolidabban tálalni magam.
Felvetettél egy kérdést. Negatív kritika - az írónak szól személyesen, vagy kizárólag a történetre, és milyen stílus a maximum megengedhető egy olyan oldalon, mint a Merengő? Ez konkrétan az a téma volt, amibe nem óhajtottam beleszólni, aztán behoztad a moderálást, és kizárólag emiatt hozzászóltam, kénytelenül állást foglalni az eredeti témában is.
Az állásfoglalásom tömören így hangzik: Nagyon klassz, ha valaki profi elveket vall a kritikaírásról, de ezt nem szabadna egy olyan oldalon érvényesítenie, ahol se író, se kritizáló, se te, se én, senki nem profi.
Magyarázom. Az a tárgyilagos kritika, amiről te beszélsz, való mondjuk egy kiadott könyvhöz, például egy könyves blogban. Ha egyszer kiadok valamit, mohón fogom olvasgatni, milyen visszhangja van, de attól függetlenül az a kritika nem NEKEM, csak és kizárólag az olvasó KÖNYVÉLMÉNYÉRŐL szól. A Merengőn viszont a "kritikák" részleg valójában egy kommunikációs csatorna az író és az olvasó között. Itt nem tudsz csak a történetről írni, itt mindenképpen az ÍRÓNAK írsz, eltéveszthetetlenül és személyesen, még meg is szólítod: ez bizony ától cettig neki szól. Ebben a formában ahhoz, hogy személytelen maradj, nyiss egy blogot, és ott írj olyan kritikákat fanficekhez, amilyeneket a könyvesbloggerek írnak a könyvekhez.
Épp csak nem éri meg. Mert ezen az oldalon majdhogynem mindenki (egy-két eltévedettet leszámítva, akit nem csábít a következő lépcsőfok) egy olyan kezdő szinten áll, ami tárgyilagosan nézve nem értékelhető - ami még csak a lehetőségeket hordozza magában, hogy ebből még jó is lehet. Ha te azt mondod az írónak, puszta tárgyilagosságból, hogy cicabogár, ez így am bloc gáz, akkor pápá a lehetőségeknek, hiába van a mélyben egy egész aranybánya. Ha azt mondod neki, hogy lehetne ebben kurázsi, megmondom, hogyan... akkor az az aranybányás hasonlattal kábé olyan, mintha ráböknél, hogy hol kell ásnia ahhoz, hogy kincset találjon odalent.
Az elején mindenki támogatásra szorul. Mert ha senki nem a lehetőséget látja bennem, hanem a hibákat, akkor abba fogom hagyni az egészet, vagy csak a fióknak írok onnantól, pedig lehet, hogy tényleg van bennem kurázsi. Csak ezt elfelejtették közölni velem. Valakinek, aki már túl van a kezdeti időszakon, már le lehet írni, hogy "oké, elrontottad a szerkezetet, ellaposodtak a karaktereid, és olyan mondatfelépítésed van itt, hogy ihaj", mert jó eséllyel elég tapasztalata van ahhoz (illik, hogy legyen!), hogy tudjon mit kezdeni ezzel. Egy kezdőt ugyanezzel letámadni nem túl bölcs dolog. Kezdve ott, hogy elsősztoris Mariskaként a szerkezet fogalmát a szótárból fogom kibogarászni.
Azt írtad, azért nem kíméled az írókat, mert mi az, hogy neked olvasóként át kell rágnod magad X középszerűn ahhoz, hogy találj egy jót. Kell? Nem kell. Ne tedd, én se teszem, ettől függetlenül itt vagyok, tehát gyakorlatilag azt tanácsoltam neked, amit én is csinálok. Én idestova hat éve vagyok már a Merengőn (közösségileg csak az utolsó háromban voltam jelen), úgy tudom, most nem puskázva, te nálam is régebbi bútordarab vagy itt, de lehet, tévedek. Mindazonáltal itt nőttem fel, az elmúlt hat évben mindent megkaptam a meris átlagtól, ami hasznomra lehetett, mindig azon a szinten, ami nekem épp kellett... és kész. A moderálásnak hála még olyan sztorikat is olvastam, amiket egyébként meg se nyitottam volna, tehát nekem már vadiújat nehéz itt mutatni - ezért nem is keresem. Olvasóként már nem új élmény számomra egy szárnypróbálgatás, a első próbálkozós tehetségek sem jelentenek már akkora izgalmat nekem: ma már a csiszolt az, ami engem érdekel, és mivel ez nem a Merengő túlnyomó részét takarja, én speciel többnyire ugyanúgy máshol olvasok. (Megjegyzem, néha olyan dolgok kapnak borítót mostanában, hogy a Merengő átlaga is magasan veri azokat, de most nem könyvekről folyik a trécs.)
Szóval igen, értelmezheted úgy, hogy azt mondtam, járj máshova olvasni, épp csak ne fogd fel sértésnek, mert nem hiszem, hogy van abban bármi bántó, ha azt mondom, hogy "kinőtted" a Meri kínálatát. Vadászd le azt, ami neked való, ajánlások által, vagy bizonyított írok nyomon követésével. A többiekkel pedig akkor foglalkozz, amikor elég türelmesnek érzed magad, hogy átmenj tan'tó nénibe, és akkor is ügyelj, hogy olyannak tarts firkaleckét, aki érti és értékeli a törekedésedet a segítésére. Különben az egész csak konfliktust fog szülni, az meg kinek jó?
A közösségi jelenlét megint más, amíg nem hangolsz magad ellen egy nagyobb csoportot a kritikai felfogásoddal, én legfeljebb itt jártatom a számat, hogy miben értek egyet és miben nem.
Shanon, a kihívást én annyiban nem érzem idevalónak, hogy a kihívás, ahogy maga a szó is sugallja, egy próbatétel az író számára, azzal pedig mindenkinek, aki jelentkezik rá, illik tisztában lennie, hogy itt az olvasó/bíra dolga és kötelessége értékelni a történetet, az író ismerete nélkül, hiszen még a publikálás is névtelenül zajlik. Én mondjuk egy kihíváson is vigyáznék a nyelvemre (belém van kódolva, hogy alapvetően nem szeretnék sebet okozni senkinek, de hát épp ezért nem vagyok bíra
), de ha elmegyek rá, akkor tudomásul kell vennem, hogy osztogathatnak nekem rossz pontokat, és kaphatok olyan értékelést, ami nem a kis alkotói lelkem pátyolgatására szolgál. Aztán nagy ügy, legfeljebb nem értek vele egyet. Hogy emberileg ki hogy áll hozzá a saját kudarcaihoz (mentegetőzés, kifogások... hogy is volt az egó sértetlenségét biztosító védekező mechanizmusokkal?
), már megint más - az, hogy ki hogyan fogadja a negatív kritikákat, akár egy újabb vitát indíthatna el.
Belépés
GyIK
Keresés
Ami pedig a 14 éveseket illeti, nos, én őket sem húznám feltétlenül egy kaptafára. Vannak nagyon kedves, nagyon aranyos 14 évesek, és vannak nagyon öntelt, nagyon pökhendi 14 évesek is. Tökmindegy, hogy én mennyi vagyok, de véleményem szerint az utóbbi 14 évesek - és van belőlük jócskán! - nem várhatnak annyi tapintatot, mint az előzőek. Sőt! Legszívesebben némelyik anyukájának, apukájának is mondanék néhány keresetlen szót, mert úgy tűnik, valamit cefetül elbaltáztak csemetéjük neveltetése körül - s lehet engem ezért megkövesedett csökevénynek titulálni. 
)
Úgyhogy előfordulhat, hogy egy mezei olvasó, aki feltéved ide, és látja, hogy kritikát is lehet hagyni, csak úgy, spontán, minden sallangot nélkülözve nekiáll leírni az őszinte véleményét, esetleg negatívat, esetleg minden pozitívum nélkül, és magasról tesz rá, hogy az illető, akinek írta, kezdő-e vagy sem, illetve hogy bárki másnak mi a véleménye a kezdő írókat megillető extra vagy nem extra kíméletről. (Félreértés ne essék, nem mocskolódó beírásról írtam!) Na, azokkal mi van? Meg lehet róni őket érte? 
Főleg a hemzsegő helyesírási hibáknál imádom az ilyesmit. Javítsd, babám, a többi nem érdekel! 
túl egyszerű. egy gyermek ártatlan, jó szándékú és nyitott. a kezdő publikálók többsége sokszor olyan lanyhul teljesít, hogy talán egyedül az tenné őket helyre, ha valaki átmászna a monitoron és rámutatna erre-arra. pl ha kritikáért kuncsorog - nyilvánosan, akkor a történet gyengéit is vegye tudomásul, és fontolja meg a tanácsokat, ha nem is fogadja meg. 
Amúgy bizonyos szempontból szerintem igazad van, az általános iskolásokat a maguk szintjén kell értékelni, nem a profikén, ahogy a kezdő írókat is, de attól még szerintem fontos, hogy a gyerek/kezdő író önképe és a valóság között ne legyen nagy különbség. Nem kell durván kritizálni, de valamennyire muszáj. Nem tudom, mennyi köze volt a válaszomnak a te felvetésedhez, de remélem, valamennyi azért... 
és a Világ Adminisztrátorainak Fekete Bárányaként mutat be, mert nem ért egyet veled. 
öhm... ez a "negatív kritika" dolog azért közösségformáló erejű, valljuk be 
azt hihetik sokan, hogy észt osztani az előnyökről és hiányosságokról milyen egyszerű - fogalmazzunk így, ám... koránt sem az. a kard/tőr mindig ott lebeg a fejünk felett, és vagy leesik, vagy nem. pusztán pillanatnyi állapotoktól függ. szakad-e a húr a szerzőnél? jól szóltam?
ha ilyen egyoldalú lenne minden... ha csak a divatdiktátorok viselnék a milliós rucikat, mert csak ők tudják jól összeválogatni, akkor nem lenne miből megélniük. az pedig, hogy valaminek nincs látszata, ám ott van, arról néha a körülmények döntenek, nem az illető. ezt el kell fogadni. 
