Gigi, érthető, amit leírsz, csak a kivitelezéssel akadnak problémák, ugyanis nem lehet úgy tekintettel lenni valakire (és ez most lehet itt bárki, akár te is), ha közben mások érdekeit ezzel sértjük. Hadd vegyem példaként a lentebbi helyzetet.
Adott egy olvasó, aki feljelent egy írót. Segítőszándék van benne, de a feljelentésnél nem gondolkodik, és a linket nyilvánossá teszi. Adott egy másik olvasó, aki újonc, látja a példát, így cselekszik ő is. Adott egy író, aki megalázva érzi magát, mert belinkelték a történetét, feltárva és kivesézve a hibáit. Adott egy másik író, aki szintén megalázva érzi magát, okok ugyanazok, mint a másiknál.
Mit tehetünk abban az esetben, ha az egyik feljelentő nehezményezi, hogy a másik rá hivatkozik, és olyan magyarázattal szolgál, ami nem állja meg a helyét? Természetesen szólunk neki is, hogy bizony nincs oka háborogni, ő is gondolkodhatott volna, mielőtt feljelentett valakit. Ez így igazságos mindenkire nézve. Nem mondhatjuk azt, hogy oké, neked ilyen és olyan problémákra tekintettel nem szólunk, mert... Nem mondhatjuk a másik feljelentőnek, hogy bocs, de téged meg kell dorgálnunk, mert hiába vagy újonc, hiába tetted ugyanazt, mint a másik, de a másiknak problémái vannak, neked meg nincsenek. (Vagy vannak, de azzal nem foglalkozunk, mert...) Nem mondhatjuk az egyik írónak, hogy bocs, de aki téged feljelentett, annak problémái vannak, és ne bántódj meg, amiért viszont egy másik feljelentett írót pártfogásba veszünk, mivel őt olyasvalaki jelentette fel, akinek nincsenek problémái. Továbbra is úgy igazságos, még ebben a helyzetben is, hogy mindkét feljelentőt figyelmeztetjük, máshogy is eljárhattak volna, egyébként részben igazuk van, de legközelebb gondolják bele magukat az író helyzetébe, mielőtt odacsődítenek minden kíváncsiskodót a kritizált műhöz. Most épp úgy adódott, hogy a feljelentő lett ezért a rossz, mert az egyik írónak voltak olyan olvasói, akik saját sérelmeként élték meg a kritikát, ami az írónak szólt, és emiatt úgy érezték, az író védelemre szorul, de volt már rá precedens, hogy az író húzta a rövidebbet, mert a feljelentő pártjára álltak többen.
A fentebbi példa szereplői lehetnének akárkik. Bárki lehetett volna az első feljelentő, bárki lehetett volna a második, bárkik lehetnének a két írók, és bárkik lehettek volna a védelemre kelők. A hangsúly azon van, hogy ebből az egyik problémáit figyelembe vesszük-e, míg a többiekét nem.
Gigi685 írta:
és azoknak, akik üzenetben írták Esminek, hogy Kasei támadja a válaszában, ezúton szeretném üzenni, hogy legközelebb legyenek kicsit elővigyázatosabbak, de ennél többet tényleg nem lehet tenni.
Az egyetlen, ami hangsúlyosabban Esmihez és Mayához (nem kizárólag, nemcsak nekik, hanem őket érintően) is szólt, az a következő mondat:
"A hatalmas segítő szándék közepette melyikőtöknek jutott eszébe, hogy az érintett történetekhez vezető linkeket ne nyilvánosan osszátok meg, hanem külön privát úton küldjétek el nekünk, ezzel védve az írót a történetéhez odacsődülő kíváncsiskodóktól?"
Bántó? Lehet. Az írót bántotta a nyilvánosság elé tárt link? Ismét csak a fentebbi kérdést tudom feltenni.
De ahogy a példánál is, úgy itt is áll, hogy az érintett személyek akárkik lehettek volna.
Gigi685 írta:
Btw, még mindig nagy híve vagyok az építő kritikáknak, de amatőrök írók amatőr kritikusai ugyanúgy tudnak bakot lőni (mind az éljenző, folytit követelő emberek, mind azok, akik azzal zárják soraikat, hogy "elismerésem, nem talâltam hibát"). Vagy nem lőnek bakot, de nem sül el jól. Ez sajnos konfliktusokat szül, biztosan nem ez lesz az utolsó, de talán ez a mostani egész is egy példa arra, hogy ha mindenki jóindulattal, nem csapatokat meg küzdelmeket vizionizálva, a másik mondandóját és célját megérteni próbálva jönne fórumozni, sokkal nyugisabb estéje lehetett volna mindannyiunknak.
A probléma ott gyökeredzik, hogy a negatív kritikát az írók hajlamosak
támadásnak érzékelni, és azonnal
védekező álláspontot vesznek fel. Ezek a kulcsszavak. Pedig egy kritika ugyebár szubjektív, az ízlés hatalmas szerepet játszik abban, hogyan érzünk egy mű iránt, és ezt nem tudja mindenki ugyanúgy megfogalmazni. Szóval elsősorban azt kéne mindenkinek tudatosítani magában, hogy egy negatív kritika nem a személyének szól, sokszor olyasmibe is bele lehet kötni, amit az író abban a pillanatban még jónak lát (lehet, később is, de az is lehet, hogy évek múlva visszanézve a fejét veri az asztalba tőle), de mindenképpen máshogy, mint a kritika írója. Ha ezt képes elkönyvelni úgy, hogy ízlés kérdése, amit nem fog tudni megváltoztatni, de esetleg megpróbál egy párbeszédet elindítani, akkor jó dolgok is kisülhetnek. Persze nem kötelező, mondhatja azt is az író, hogy én pusztán a napi ötperces sikerélményre vágyom, ez nekem tényleg csak szórakozás, ebbe ne kössön bele senki. De ezt is el lehet magyarázni. Nem megvédeni kell magát, elmagyarázni a másiknak, kérdezni a másiktól. Ebben az ügyben a támadás-védekezés került frontvonalba, a magyarázat-párbeszéd nagyon gyengén volt jelen, a vita pedig ebből alakult ki. Ízlés kérdése, stílus kérdése volt a kiváltó ok, amit senki nem kezelt megfelelően.
Írásban egyébként is nagyon nehéz a hangsúlyt átadni.