Elvakítva kritikái

Szeretnél kritikát írni?



Madouc
2015.04.16 - 02:58 | 1: 1. fejezet | Anonymus
Szia! Először is, szeretnék gratulálni a történetedhez. Igazából nem tudtam, hogy mire számítsak, de végigolvastam és nagyon tetszett. Le is akartam menteni, mivel egy jó történetet mindig érdemes és szeretek jó fanficeket gyűjteni, amikor váratlan fordulatként azt vettem észre, hogy a gépemen van egy hasonló című fanfic is. Miután a tiédet lementettem, gyorsan megnyitottam azt is és azzal kellett szembesülnöm, hogy ez is a Te történeted, nem véletlen a megegyező cím, csupán azt a verzót még 2006 augusztusában töltöttem le. Egyszóval fura érzés volt azzal szembesülni, hogy nekem ez a történet már megvan, mert szörnyen röstellem, de ennyi év után nem emlékeztem rá, arra sem, hogy mely oldalon szerepelt és elképedtem is, mert 2006 óta ez a történet még mindig ennyire szórakoztató, hogy újfent le akartam menteni. Gondoltam megosztom ezt a történetet és akkor egyúttal bepótolom azt a gratulációt is, amivel úgy cirka 9 éve lógok Neked. Szóval köszönöm a történeted. Roppant jól írsz és szívesen olvasom máskor is. :)

2015.03.21 - 17:15 | 2: 2. fejezet | Regisztrált
Hát nem elfelejtettem neked visszajelzést írni? Pedig hetekkel ezelőtt elolvastam már ezt az irományodat is. Érdekes volt nálad a vámpírok felfogása, hogy mazochistaként épp megfelel nekik ez a lét. De bevallom, ez a mű most nem tetszett – persze nem tetszhet mindenkinek minden. Mindenesetre én kíváncsian várom a következő történetedet. Látom, hogy máris felkerült az első fejezete A császár és a fiúnak, de inkább megvárom, míg fenn lesz az összes fejezet. Milyen hosszú lesz egyébként?

Nelli, Kritika Klubtag
(A Fórumon megtalálsz minket.)

Szerző válasza: Még nem szoktam meg, hogy a Merengő kezelőfelülete egyik oldalon engedélyezi a feltöltést, a másikon pedig jelezni kell, hogy a történet befejezett. Nekem ez furcsa, egyszerűbb lenne egy felületen megejteni mindkettőt, de az is lehet, hogy egy "Vége" felirat is megoldaná. :-D Köszönöm az őszinteséged a novellával kapcsolatban. Érdekelne azért, hogy mi nem tetszett benne, miért nem tetszett, de elfogadom, hogy ez most nem jött be. :-) Talán majd a következő. Bár nem éppen a mazochista vámpírok a lényeg benne. Még egyszer, köszönöm a hozzászólásod.

jx
2015.03.01 - 19:28 | 2: 2. fejezet | Anonymus
Gratulálok! Szerintem ideje, hogy belépj egy BDSM klubba. Amúgy a sztori jó..a stílus mindenesetre klasszisokkal jobb, mint Erica Leonard James.

Szerző válasza: Az nem igazán az én asztalom. :-) Nem népszerűsítem, itt is csak eszköz volt. Meghagyom a BDSM sztorik írását azoknak, akik értenek hozzá. EL James stílusát nem ismerem, ez a történet sokkal korábban született, mint az ő munkája. Köszönöm, hogy elolvastad.

2015.02.22 - 00:43 | 2: 2. fejezet | Regisztrált
Szia! Amikor azt írtam az ide feltöltött első két történeted után, hogy még szívesen olvasnék tőled, akkor az nem üres frázis volt, hanem komolyan is gondoltam. Rögtön észrevettem a két újabb mű, a Remember Forever és az Elvakítva felkerülését, és csak azért nem kezdtem rögtön nekik, mert egyrészt kényelmesen, nyugalomban akartam elolvasni őket, hétvégén, másrészt jó a tudat, hogy van mit elővenni akkor, ha máshoz nincs kedvem, valamit, amiben nagy valószínűséggel nem fogok csalódni. Szóval ezért sem siettem el az olvasást. Utólag már kicsit bánom ezt, mert amikor azzal az elhatározással ültem a gép elé, hogy na most végre elolvasom minimum az egyik újonnan felkerült művedet, akkor meglepve láttam, hogy leszedted az egyiket. A címére ugyan nem emlékeztem, de szerencsére e nélkül is előtudtam még bűvölni a Google segítségével a tárolt változatot.
Azért az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy azért sem vetettem rá magam rögtön a Remember Forever-re, mert kissé ódzkodok az olyan sztoriktól, amik együttesekről szólnak, pláne, ha egy létező együttesről van szó. Hogy miért, amikor tulajdonképp nem is tudom, utoljára mikor, és egyáltalán mennyit olvastam ilyen témában? (Nem túl számottevő mennyiséget, annyi bizonyos.) Jórészt az az elképzelésem van róluk így, szinte látatlanban, hogy sokan csak azért írnak egy létező bandáról, mert bírják őket, mert kell valami a rajongói szívüknek, amivel nincs gondom, csak engem speciel az ilyen hidegen hagy. Főleg, ha az egyén még csak írni sem tud. Most így belegondolva, egy barátnőm írt anno A5-ös vonalas füzetekbe a Tokio Hotelről, amelyben persze ő is nagy szerepet játszott… Igen, azt hiszem innen eredeztethető az elutasító hozzáállásom. És alapból úgy vagyok ezzel, mint a fanfictionökkel: többnyire nem érdekel, hogy egy létező dologhoz valaki mit költ hozzá – írjon valami sajátot, ami csak az övé. Bár persze megértem miért van létjogosultsága a fanfictionöknek, ez csak az én ízlésem. Na de, hogy visszakanyarodjak: először nem tudtam megállapítani, hogy te egy létező bandáról vagy egy kitaláltról írtál-e, de már önmagában az „együttes” szó kicsit visszább dobta a lelkesedésemet, amikor megláttam a friss sztorit. Mégis úgy gondoltam, hogy mivel a korábbi műveid tetszettek, ezt is elolvasom.
És hát nem is csalódtam. Nagyon tetszett, ahogy leírtad, miként változik meg valakinek a világa, hogyan csöppen bele, szereti meg, és vesz búcsút a másiktól. Hogy milyen érzések, gondolatok járnak közben az ember fejében, miközben tépelődik, próbál egyensúlyt fenntartani a kettő között, míg rájön, hogy kiszeretett az egyikből, kinőtte azt, és valami másra vágyik. Hogyan változik meg a személyisége, hogyan áll a saját lábára, és hoz meg egy olyan döntést, ami az egész életére, de másokéra is kihat. Szerettem, ahogy ezt megírtad ebben a kicsit elmesélős, költőien szép stílusban. Szeretném még ezt a gondolatot kiemelni: „– De ez nem az igazi arcod. (…) – De, igen. Itt – Saaki a szempillaspirál végével a mellkasára bökött. – Ez vagyok én akkor is, ha ott állok a bolt pultja mögött, vagy a vonatot várom. Mindig viselem, de csak akkor engedem látni, ha felmegyek a színpadra és gitár van a kezemben.”
Igazán sajnálom, hogy letörölted. Arra tudok csak gondolni, hogy amiatt tetted, mert nem kaptál rá véleményt – egyelőre! Mert bármennyire rosszul is érinti az írót, de tény, hogy valaminek idő kell ahhoz, hogy mások felfedezzék, legyen bármily értékes is. Attól még, hogy a megnyitásszámot nem tükrözi a kritikaszám, nem lesz rossz a mű, és kukába való. Tulajdonképpen úgy érzem, hogy ezt nem is kellene neked magyaráznom, mert így ismeretlenül is, és csak néhány művedre alapozva úgy érzem tisztában lehetsz ezzel, nem is tűnsz kezdő írónak – mégis szerettem volna ezt leszögezni.
Huh, eredetileg úgy terveztem, hogy csak pár sort írok a Remember Forever-ről, aztán hamar rá is térek az aktuális műre, de végül ennyit szószátyárkodtam. El sem olvastam végül, de mindenképpen sort kerítek rá hamarosan!

Nelli, Kritika Klubtag
(A Fórumon megtalálsz minket.)

Szerző válasza: Kedves Nelli!

Nagyon hálás vagyok ezért, és a korábbi véleményeidért is. Azt hiszem, ilyennek kell lennie egy kritikának, kár, hogy a legtöbb ember nem tudja ilyen szépen tolmácsolni az észrevételeit, illetve a dicséretet. Bár én egy "köszönöm, hogy olvashattam"-nak is nagyon tudok örülni. Igen, tényleg levettem a Remember Forevert, de nem azért, mert nem érkezett rá vélemény, hanem mert találtam még benne hibát, elírást, gondolatjel/kötőjel cserét, és ezeket szerettem volna orvosolni. Úgy vettem észre, hogy vannak rossz pillanatok a frissítésre, és talán ez a történet is egy ilyenben került fel, ezért hamarosan lekerült a főoldalról, és talán az is közre játszott abban, hogy elkerülték, amit Te is írtál: azt hitték fanfiction. Nem az. :-) Bár be kell ismernem, hogy jómagam is vetemedtem ilyesmi írására, de az már a múlt. Tény, hogy alapul vettem bizonyos japán együtteseket, de az egész az én kreálmányom. Ez volt az a közeg, amibe a legegyszerűbben bele tudtam helyezni azt a változást, amit leírtam.
Nagyon örülök, hogy a viszolygásod ellenére is belefogtál, és végigolvastad. És annak is, hogy tetszett. Persze, mint mindenki mást, engem is lelombozott, hogy azt hittem, a kutya nem olvasta, illetve úgy éreztem, az emberek nem tudtak vele mit kezdeni, ami azt jelenti, hogy nem ment át az, amit el szerettem volna mondani vele. De a közzétételt nem a "köszi, fojtit akarok" miatt teszem, hanem mert remélem, hogy mint Neked is, szerzek valakinek pár kellemes percet, míg elolvassa.
Remélem, továbbra is elolvasod majd, amit feltöltök, és nem habozol figyelmeztetni, ha hibát találsz. A többi észrevételedet is szívesen vettem, és ahol tudtam, javítottam. Még egyszer: köszönöm szépen a tartalmas kritikáidat.
Ave

.
2015.02.17 - 22:06 | 2: 2. fejezet | Anonymus
Nagyon tetszett!

Gwen
2015.02.17 - 21:50 | 2: 2. fejezet | Anonymus
Szia! Hú, most, hogy olvastam már tőled pár sztorit, azt hiszem komolyan a függővégek mestere címre pályázol :D Nagyon tetszett :) Az ember automatikusan továbbgondolja a történetet. Laurant megkeresi-e Parist, ha igen, mit reagál... De igazából jó ez így, van amit nem kell "túlírni". Írjál még sok ilyen jót :)

Gwen
2015.02.17 - 10:20 | 1: 1. fejezet | Anonymus
Jaj! :D Valami nem oké, lemaradt a vége! :) Valószínűleg nem direkt, de akkor is kegyetlen! (nagyon tetszik :) )

Szerző válasza: Szia Gwen! Köszi, hogy szóltál. Örülök, hogy azért így is tetszett. :-) Javítottam, talán most már a végét is látod!



Szeretnél kritikát írni?