Tündék a törpöknél kritikái

Szeretnél kritikát írni?



Authris Erui
2021.05.05 - 11:04 | 7: Távozások és hazatérések | Anonymus

Mae govannen, mellon!

Visszatért a lovas, olvasni egy kicsit, mondtam kicsit szüneteltem, messze jártam a tolkieni világtól. "Leszáll nyergéből, kiköti a lovat." Sok minden törtčnt mióta itthagytam a Merit. Hat fantasy és verspályázat, mind bukta, így visszatértem ide olvasgatni, mivel ezt a történetet és világot mindig is szerettem. Ez a rész is tetszett. Várom a többit! "Fellő egy nyilat az ég felé, hogy tudassa visszatért." :)

Boe i 'waen Miriel! Guren níniatha n'i lű n'i a-govenitham!

Authris Erui, hazatért tünde.


Pálmai ildi
2020.07.30 - 20:08 | 7: Távozások és hazatérések | Anonymus
Tettszett a történet. Szerethető karakterek. Člvezhető . Györdülčkeny.

Pálmai ildi
2020.07.30 - 20:08 | 7: Távozások és hazatérések | Anonymus
Tettszett a történet. Szerethető karakterek. Člvezhető . Györdülčkeny.

Szerző válasza: Szia! Örülök, hogy tetszett a történet, és köszönöm, hogy írtál! :) Üdv: Míriel

2020.05.28 - 21:20 | 3: Eltervezett baleset | Regisztrált
Kedves Míriel!
Már tegnap elolvastam a fejezetet, csak aztán már nem volt erőm kritikát írni, ne haragudj! (Na tessék, hétfő óta dolgozok újra, és már most agyhalott vagyok... xD)
Végül nem bántam, hogy fel sem merült Elnisékben, hogy akár a törpök is hazakísérhetik őket, olyan szép keretet építettél Moria visszaszerzése köré. :D Teljesen hihető volt a törpök ambivalens érzése a dolog iránt, nagyon szépen felvezetted azt, aminek úgy érzem, a Balin-féle dal volt a csúcspontja. Először azt hittem, saját szerzemény, de aztán nagyon ismerősnek tűnt... xD Tekintve, hogy milyen régen olvastam a Gyűrű Szövetségét, nézd el nekem, hogy nem esett le azonnal, honnan van a dal! ^^" :D
Az amúgy nekem is feltűnt, hogy Elnis még mindig nem érti a Közös Nyelvet, pedig már egy éve (?), hogy ott vannak, hozzá képest viszont Belegdor már az első napokban elsajátította. Amúgy nem zavar, vagy ilyesmi, de azért remélem, már nem sokáig lesz szüksége a leányzónak tolmácsra. :D
Most lehet, hogy a hét közepe/végére már én lettem teljesen kuka, de valahogy nem értettem az összefüggést a szúrós gesztenye, meg aközött, hogy Rheon lova levetette magáról a törpöt. Ezt elmagyarázod? :D *-* Annak viszont örülök, hogy bevált a gyerekek terve, és Rheonnak maradnia kellett Ereborban. Szegény Dís nem tudom, hogy viselte volna, ha a fiai után a férjét is elveszíti. :'(
Összességében tetszett ez a fejezet is, már várom, hogy olvashassam tovább! :D Üdv: Stray Breeze

Szerző válasza: Kedves Stray Breeze! Örülök, hogy tetszett a Moriás rész, ez annak idején nagyon megragadta a fantáziámat, hogy vajon mit éreztek a törpök, ami arra késztette őket, hogy elhagyják új otthonukat, hogy veszélyes kalandok árán talán megszerezhessék a régit. :) Hát igen, sajna nem vagyok akkora költő, hogy az éneket én írtam volna! XD ^^" Elnis lassú nyelvtanulására különösebb magyarázatom azon kívül, hogy ő egyrészt korban egy kb. 4-5 éves embergyereknek felel meg az elején, és hogy a betegsége miatt ugye sokáig nem volt olyan sok lehetősége a szobán kívül lenni és beszélgetni a többiekkel, nincs más indokom, szóval azt hiszem, abban a bizonyos újraírásban ezt is át kell majd gondolnom... :D A gesztenyéről: ezek szerint nem sikerült érthetően leírnom, bocsi! ^^" Arról van szó, hogy a gyerekek szúrós gesztenyét raktak Rheon lovának nyerge alá, így amikor a törp felugrott rá, majd kanyarodott vele, a tüskék megszúrták a lovat, aki erre felágaskodott, és lerúgta magáról Rheont. Dísszel valóban nem tehettem meg, hogy a férjét is "megölöm", ezért volt szükség erre a cselre. :D Örülök, hogy tetszett, és köszönöm szépen a kritikát! :) <3 Üdv: Míriel

2020.05.26 - 12:06 | 2: Az iskola | Regisztrált
Kedves Míriel!
Aranyos rész volt ez is, örülök, hogy többet is megtudtunk mind a törpök hétköznapjairól, mind a tündegyerekek korábbi életéről. Már épp azon gondolkoztam, hogy a szüleik vajon nem aggódják magukat halálra, hogy a két gyerek egyszercsak eltűnt? Nem próbálták őket megkeresni? De aztán végülis logikus volt, hogy nem tudnak túl messzire menni, ha wargok mászkálnak a környéken... Bár az is igaz, hogy rokonai Thranduilnak, szóval ő egy nagyobb csapatot simán utánuk küldhetettt volna... Vagy talán meg is történt, csak éppen nem gondolták, hogy a törpökhöz kerültek, és lemondtak róluk...? Na mindegy, nem kérdezősködöm. :D
A végén jót mosolyogtam, elképzeltem, ahogy Legolas bemászott egy babaházba. :D Ó, ha ezt Gimli tudná... xD
Kíváncsi leszek, mi lesz még ebből a Moriás kalandból, vajon hogy fogja ez érinteni a gyerekeket? Végtére is ha egy csapatnyi törp elindul, akkor vihetnék magukkal őket is az erdőig, és akkor hazakerülnének... Na de gondolom nem itt ér véget a történet, szóval érdekel, milyen bonyodalmak lesznek még a későbbiekben. :)
Kíváncsi vagyok a folytatásra, amint tudom, olvasom is! ;) Üdv, Stray Breeze

Szerző válasza: Kedves Stray Breeze! Thranduil valóban letett már a két gyerkőc megtalálásáról, a szülők (meg Legolas) viszont még egyáltalán nem... :) És valóban, melyik tünde gondolna rá, hogy féltett csemetéje a barbár törpök közé keveredett valahogy? :D Amúgy most hogy mondod, Thranduil nagybácsi igazán kiküldhetett volna nyomolvasó-csapatokat is... Hmm... Azt hiszem, ezt jobban ki kell majd fejtenem az átírt verzióban, köszi, hogy felhívtad rá a figyelmemet! :D Hát Gimli biztos körberöhögné Legolast, ha tudna erről... XD Moriáról még sok szó fog esni az elkövetkezendő részekben, de a törpök sajnos nem viszik magukkal a gyerekeket a Zöld-erdőbe (bár amúgy valóban az a logikus útirány a törpöknek, de erre a 14 éves énem valahogy nem jött rá), mert akkor sokkal rövidebb lenne a történet... :P :D Köszönöm szépen, hogy írtál! <3 :3 Üdv: Míriel

2020.05.23 - 23:38 | 1: A testvérpár | Regisztrált
Kedves Míriel!
Ahogy ígértem, bele is vágtam ebbe a kis régi történetedbe. :D A minap beszéltünk arról, hogy tervezed (vagy már el is kezdted?) újraírni ezt a ficet, úgyhogy szerettem volna még azelőtt ránézni, hogy ez megtörténne. :D Ha nem haragszol, így most nem is írnék minden fejezethez olyan részletes kritikát, mint szoktam, de azért külön-külön is megérdemelnek valami kis véleményt a részek. :)
Most mondhatnám azt, hogy nagyon érződik ezen a történeten, hogy itt még kezdő voltál, már az első sorokból. De. Mint ahogy beszéltük is, ebben semmi szégyellnivaló sincs, gondolom még maga Tolkien is csak rengeteg olvasással és gyakorlással válhatott azzá, aki. És hidd el, az én 14-15 évesen írt történeteimből egy oldalt nem tudnál elolvasni, annyira rosszak. :D A tiéd hozzájuk képest teljesen élvezhető volt, még akkor is, ha már számítottam volna a Bujdosó hercegekből megszokott leírásmennyiségre. :D
Tetszett, ahogy a legelején maga a narrátor is felvette a gyerekek szóhasználatát, pl. "bociszemek", meg amikor meglátták az orkot, akkor is úgy fogalmaztál, hogy "egy igazi ork". Teljesen hihető volt, hogy egy tündegyerkőc, aki épp most lát életében először orkot, először arra gondol, hogy ez most nem egy rémtörténet, ez a valóság, és csak utána jön a halálfélelem. :D De a kis Belegdor nagyon bátor volt, ahogy a húgát próbálta védeni. ^^
Dísnél először meglepődtem, hogy őszinte legyek, mert úgy rémlett, hogy Fili meg Kili anyja volt. Aztán amikor írtad, hogy találtak egymásra Khánnal (ami amúgy naagyon aranyos és megható volt), megveregettem a vállam, hogy mégiscsak jól tudtam! xD Pedig a törpnevekkel még annyira sem vagyok jó viszonyban, mint a gondoriakkal... xD :D
A nyelvtanulós részek is jók voltak, talán az utolsó, a Gimlis tetszett a legjobban. Aranyos volt, ahogy a maga durcás módján próbálkozott, a könyves részen meg jót mosolyogtam. Főleg azért, mert pont ma néztem egy videót, amiben egy amerikai lány magyarul beszél fél órát arról, hogy a titkosügynökök úgy tanulnak idegen nyelveket 30 nap alatt, hogy az adott nyelven olvasnak könyvet, és mellette hallgatják a szavak kiejtését is (pl. hiradókból). Rögtön ez jutott eszembe, bár tudom, ez csak képeskönyv volt... És Elnis sem egy titkosügynök. (Aztán ki tudja?! Lehet, hogy mindketten Thranduil kémei, naaagyon brutál fedősztorival) :D Amúgy tetszett, hogy a Közös Nyelvet tanították a tündegyerekeknek, merthát a khuzdult azért mégsem szabad azoknak, akik nem törpök. :D
Amúgy most el is gondolkoztattál... A tündék ugye a szépek népe, de ők magukat szépnek látják? Mármint persze, azért tünde és tünde között is van olyan aki szép, meg aki kevésbé, de mondjuk a szemszín fontos lehet náluk? Szebbnek láthatják mondjuk a kék vagy a szürke szemet, mint a barnát?
Összességében amúgy egészen aranyos első fejezet volt, holnap igyekszem elolvasni a másodikat is! ;) Üdv, Stray

Szerző válasza: Kedves Stray Breeze! Amikor egy-két hete valahogy rábukkantam az irományaim között erre a ficre, és beleolvastam az első fejezetbe, először meglehetősen szégyelltem magam. ^^" De végül is tényleg igaz, hogy kevesen születnek úgy, hogy egyből tökéletesen írnak... :D Igen, azóta elkezdtem az újraírást, és remélem, nyár végére elkészülök vele. :) Hát igen, régen utáltam a leírásokat, azt hittem, unalmasak. Aztán ahogy egyre többet olvastam (és főleg egyre több Tolkient), rájöttem, hogy igenis fontosak, és ez a változás szerintem ebben a ficben kb. részről részre megfigyelhető; ahogy visszaolvasgattam, az elsőkben még alig van leírás, aztán egyre több lesz. Tegyük hozzá, hogy jó sokáig írtam ezt a kis történetet; több év telt el az első és az utolsó fejezet megírása/feltöltése között. Díst kötelező volt beleírnom, hisz ő volt (és azóta is ő) az egyetlen törp-asszony, akinek ismertem a nevét. XD Annyit elspoilerezek csak neked, csak itt, csak most, hogy Elnis és Belegdor nem szuper-titkosügynökök. XD A Khuzdul nyelv titkosságáról szerintem még nem is tudtam, amikor ezt írtam, de mivel úgy gondoltam, maga a történet is a "Közös Nyelven" van leírva, és egy idegen nyelv (a Sindarin) ugye szerepel már benne, a törpökét már nem akartam beleírni. :D Szerintem a tündéknél a haj- vagy szemszín nem igazán számít, és nem hiszem, hogy irigykednének egymásra az ilyesmi dolgok miatt; csak a kis Belegdornak nagyon tetszett a húga kék szeme. :D Örülök, hogy aranyosnak találtad, és köszönöm, hogy írtál kritikát! :) <3 Üdv: Míriel

2018.05.26 - 14:49 | 7: Távozások és hazatérések | Regisztrált
Mellon nín muin Míriel Eryndis! Le hannon ezt a fejezetet! Ez volt a legmeghatóbb rész, a királyok halála, és a búcsúzás miatt, de nagyon tetszett! Örülök hogy Khán életben maradt, és a hazatérés után is tartották a kapcsolatot a tündék és a törpök. Sokszor el fogom még olvasni ezt a történeted (persze a másikat is), le hannon o gűr nín ezt az élményt! Cuio vae és harthon adevenithanc! Suilad: Lothril Naethril Ui.: Man lű adevenithanc? ;-) 😉 L. N.

Szerző válasza: Mellon nín muin, Lothril! Le hannon a kritikát. :D Hát igen, a királyok sem halhatatlanok... Viszont Khánt nem akartam megölni, mert olyan aranyos, és annyira sajnálnák a kis tündék! <3 :D Ezt a tünde-törp hírcsatornát én találtam ki, de amúgy a csata szerkezetét (hogy mi mikor történt, hogy a két király meghalt, stb.) a Tolkien Gateway-ról szedtem. :) Hamarosan jövök valami új történettel, addig is cuio vae, és thilio in gîl na bâd lín! Míriel

Egér
2018.05.26 - 12:35 | 1: A testvérpár | Anonymus
De édes mese!

Szerző válasza: Köszönöm! :)

2018.05.24 - 19:56 | 6: Remény és kétségbeesés | Regisztrált
Suilad Míriel Eryndis! Le hannon ezt a részt, ez volt eddig a legizgalmasabb, legmozgalmasabb. A versek megint a kedvenceim közé tartoznak, de a 3. részben is, csak ott elfelejtettem írni... ! Gondolom ezeket is te írtad. Nagyon megható volt a vége, tetszett az a visszautalás az imára. Amikor Bondru összefogta a Hegyben maradottakat, az egri nők jutottak az eszembe. Légyszi, légyszi, folytasd hamar, nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra! Kérdésed teljesítve, kaptál egy kritikát (igyekeztem tartalmasra), már jöhet a folytatás... 😊 Addig is cuio vae és tiro i Melain i bâd lín! *Bociszemekkel néz, és hűen várakozik* Barátod: Lothril Naethril Ui.: Még egyszer le hannon ezt a nagyszerű élményt, és no alwed i lend lín! Le suil annon: Lothril Naethril

Szerző válasza: Le suil annon! Amint elolvastam a kritikádat, máris töltöttem fölfele a következő fejezetet. :) Örülök, hogy tetszettek a versek meg az ima, remélem az utolsó résszel is elégedett leszel. :D Cuio vae! Míriel Eryndis

2018.05.24 - 17:03 | 5: A háború előszele | Regisztrált
Mellon nín muin Míriel Eryndis! Szupi lett ez is, főleg a vers! Te írtad? ☺ Aranyos, hogy így összebarátkoztak a többiekkel!. Jó lett az a futás a végén, és nem csak ilyen ,,ott-voltunk-elmentünk", hanem izgalom is akadt benne bőven! Le hannon ezért az írásért! L.s.a.: Lothril Naethril

Szerző válasza: Suilad, Lothril Naethril! Örülök, hogy tetszett a rész. :) Kérdésedre válaszolva: igen, én írtam a verset, ami sajna kicsit meg is látszik a változó sorhosszokon, de azért szerintem egész jó lett hozzám képest. :) Nem akartam, hogy a két kis tünde egyedül legyen így, hogy már se Khánjuk, se Gimlijük nincsen igazán, úgyhogy írtam nekik barátokat. :D Le hannon a kritikáért! Cuio vae! Míriel

2018.05.24 - 16:22 | 4: Belegdor, a nagy harcos | Regisztrált
Suilad! Megtiszteltetés elsőként gratulálni a fejezethez! Hát igen, a gyermekkor nagyon rövid, Khán és Gimli a szemünk előtt nőtt fel. Csak azt furcsáltam, hogy ugye Glóin és Gimli a könyvben a nazgűl érkezése után mentek Völgyzugolyba. Bár biztos ennek is megvan az egyszerű miértje. De le hannon ezt a fejezetet is, élmény volt olvasni! Tetszett, hogy Belegdor ilyen bátor, Faelwenék meg ilyen kitartóak! Le suil annon: Lothril Naethril

Szerző válasza: Le suil annon, mellon! Az az igazság, hogy Sauron követét egyszerűen átugrottam... Teljesen megfeledkeztem róla, aztán később, amikor eszembe jutott, már nem tudtam, hogyan illesszem bele a sztoriba, így inkább kihagytam az egészet... *kínosan mosolyog* Köszi a kritikát, és köszi, hogy rámutattál erre a hibára; ha később lesz rá ihletem plusz időm, akkor megpróbálom javítani! :D Üdv: Míriel Eryndis

2018.05.23 - 21:48 | 3: Eltervezett baleset | Regisztrált
Suilad! Megint csak le hannon a történetért! Huhh, az a két csemete most nagyon késélen táncoló tervvel álltak elő, de szerencsére jól sült el a dolog! Valósággal olvastatta magát. Kíváncsi vagyok a folytatásra, hamarosan el is olvasom. Üdvözöl a tövig lerágott körömmel ülő Lothril Naethril

Szerző válasza: Le suil annon! Hát igen, elég elvetemült gyerekekről van szó, akik ha valamit kitalálnak, végre is hajtják. :D Azért remélem nagyjából reális lett a viselkedésük, bár jobban belegondolva honnan is tudhatnánk, milyen egy tünde-gyerek? :) Cuio vae! Míriel Eryndis

2018.05.23 - 20:58 | 2: Az iskola | Regisztrált
Suilad mellon! Megint csak megörvendeztettél egy aranyos történettel, köszönöm! Nagyon tetszett benne az a rész, amikor a tündegyerekek visszaemlékeznek az időtöltéseikre. Elképzeltem, amit Legolas anyukát játszik, a haját meg egy pici tünde-kislány fonogatja! Még most is fulladozok a nevetéstől! 😂😂😂😂 A fejezet csattanószerű lezárása a következő fejezet azonnali elolvasását követelte. Részben vidám, részben szomorú ez a történet. Mégis minden részét le hannon! Le suil annon: Lothril Naethril

Szerző válasza: Suilad! Köszi, hogy megint írtál. :) Legolas mint pótmama szerintem nagyon aranyos. <3 A vidámságról és szomorúságról annyit, hogy direkt nem mentem el egyik irányba sem nagyon; úgy próbálom megírni, hogy viszonylag valósághű legyen: ne egy idilli, tökéletes, de ne is egy könyörtelen, sötét Középföldét mutasson be. :) Kösz a kritikát! Üdv: Míriel

2018.05.23 - 16:21 | 1: A testvérpár | Regisztrált
Suilad mellon! Nagyon szép történet, egyből ment ez is a kedvencekhez! Mivel én nagyon szeretek új nyelveket megismerni (megtanulni már nehezebb, de azt is élvezem 😊) , ezért nem meglepő, hogy a kedvenc részein között van, amikor megismerik egymás nyelvét. A testvéri szeretet nagyon szép része! Le hannon! Le suil annon: Lothril Naethril

Szerző válasza: Le suil annon! Köszi a kritikát, jól esett olvasni. :) A nyelvtanulós párbeszéd talán onnan jött, hogy az utóbbi évek során többször is ki kellett kérdeznem a húgaimat angolból. "Mi ez a képen? Hogy mondod, hogy kocsi?" "Car!" meg hasonlók... :D Örülök hogy tetszett, bár azért mindketten tudjuk, hogy a testvérekkel nem mindig ilyen könnyű... XD De nélkülük nagyon unalmas lenne. :D Üdv: Míriel Eryndis

2017.07.14 - 14:42 | 5: A háború előszele | Regisztrált
Szia Miriel! Szerintem nagyon aranyos a történeted. :) Igazából már régebben is megakadt a címén a szemem, de mivel a leírás nem sejtetett szerelmi szálat, (amiket általában keresek merengőn) tovább görgettem, de örülök, hogy most elolvastam! Tetszik, hogy külső szemlélőként látjuk az eseményeket, ráadásul Ereborból, valahogy az "otthon maradtakkal" nem szoktak törődni, ez egészen egyedi megközelítés. Számomra ráadásul a törp világ egészen ismeretlen terep, így új információkra is bukkantam velük kapcsolatban. Kíváncsi vagyok, miként fognak beindulni az események. A tünde gyerekek a kedvenceim, mindketten nagyon édesek, bájosak és okosak! Sikerült szeretni valóan megírnod őket. :D Viszont azt számomra nagyon nehéz elképzelni, hogy nézhet ki egy törp gyerek, a kis Gimli például végig a filmbeli énjeként élt a fejemben olvasás közben, ami elég vicces volt... de ez egyéni probléma, majd dolgozom rajta. :'D A legeslegjobban azok a részek tetszettek, amikben Legolas meg a tündék szerepeltek, nagyon sajnálom és együtt érzek Elnisék szüleivel. (A törpök nem tudnának üzenni valahogy nekik, hogy "hahóó nálunk van két tündepulya, nyugi majd visszavisszük őket!" Pláne, hogy a gyerekek már mondták, hogy az anyjuk Thranduil testvére. Na de mindegy, biztos van erre magyarázat.) Vajon Gimli kinyögi valaha Legolasnak, hogy ismeri az unokatesóit? Még annyit megjegyeznék, hogy a történeten keresztül is érződik, hogy járatos vagy ebben a világban, ettől még jobb hangulata van az egésznek, csak már hiányolok valami nagyobb izgalmat. Egy szó mint száz, kíváncsian várom a folytatást! :) Üdv, Nessy ui.: Tudom, milyen csalódáskeltő, ha nem érkezik kritika egy-egy fejezethez, de szerintem ne tedd ettől függővé a feltöltéseket! Régebben én is ösztönöztem hasonló módszerrel az olvasókat, de ma már nem a visszajelzések miatt teszem fel az irományaim, hanem annak is nagyon örülök, ha csak elolvassák. Én mindenesetre fogok majd írni, ha ezen múlik. :)

Szerző válasza: Le suil annon! :) Köszönöm szépen a hosszú és tartalmas kritikát! Igazság szerint én sokat gondolkoztam már ilyen dolgokon, hogy mi történik azokkal a szereplőkkel, akik az eseményekben nyíltan nem vesznek részt, hanem otthon maradnak, épp ezért is írtam ezt a történetet, hogy egy kicsit belekukkanthassunk az ő világukba is. :) A tündegyerekek nekem is a kedvenceim, mert több testvérem is van, és nagyon fontosnak tartom a testvérek összetartását és szeretetét. Próbáltam őket élethűre írni, remélem sikerült. ;) Gimliről és a többi törp-gyerekről annyit, hogy én is nehezen tudom elképzelni őket, különösen a fiúkat. Megpróbáltam lerajzolni néhányat, de olyan kis csúnyák lettek... xD A tündéknek való üzenésről: nem terveztem meg pontosan, így a magyarázatom annyi, hogy bár a tündék és törpök békében élnek, nem nagyon törődnek a másik fajjal. Ezért amikor nem sikerült elsőre követeket küldeni, úgy gondolták, majd később, amire meg eljött a "később", már más dolguk volt; visszafoglalni Moriát. Utána meg jött a fegyverkészítés, a Hegy megerősítése, stb... És mivel a tündék beilleszkedtek és nem volt velük gond, megfeledkeztek erről a megoldatlan problémáról. Amúgy szerintem a következő már az utolsó előtti rész lesz, de ígérem, izgalmasabb lesz, mint az eddigiek! ;) Hát, a történetben járatosságról annyit, hogy mivel Tolkien a kedvenc íróm, az ismertebb könyveit már mind elolvastam többször is, nézem a Gyűrűk Ura (és egyéb) filmeket, és sok fanfictiont is olvasok. A kritikákat én azért hajtom be ilyen keményen, mert még nagyon gyakorlatlan vagyok, és szeretem tudni, hogy mi volt a jó vagy éppen a rossz a fejezetben, mert ez alapján tudok javulni. :) Még egyszer köszönöm a kritikát! Üdv: Míriel

[Előző] 1 2 [Következő]

Szeretnél kritikát írni?