A Holland Lányka kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2016.10.09 - 14:01 | 2: II. | Regisztrált
Kedves Író!

Íme a pontjaim és az értékelésem:

Kulcsok felhasználása

Minden kulcs megjelent, az egyéni kulcsokat is jól helyezted el, belesimultak a történetbe. Kolumbusz (utazásai) beszélgetésindítóként, a papsajt pedig azért, mert korábban és később is szakítottál időt a környezet részletesebb leírására. Az időutazás bevonása frappáns volt, csak... de erről később.
10 pont

Stílus és nyelvhasználat

Olvastatta magát, nagyon hangulatos volt, és olyan korrajzot adott, amitől tényleg elhittem, hogy a főhőssel együtt a 19. századi Japánba csöppentem. Az elképzelt jövő is hitelesnek, kidolgozottnak érződött a belőle felvillantott mozaikok alapján.
Volt pár apróbb hiba, egy-egy vessző, egy-egy elírás, de nem zavaró mennyiségben.
10 pont

Cselekmény

Jól felépített és logikusan, megfelelő tempóban vezetett történet volt. Két problémám akadt vele. Az egyik a lezárás. Utólag persze gyanakodhattam volna a trükkre, mert már kezdetben is furcsa volt, hogy Eatris eldöntheti, mennyi információt akar. Egy éles küldetésnél nyilván nem kockáztatnának meg ilyen engedékenységet pusztán a móka és az izgalom kedvéért. Mégis, a végén kicsit becsapva éreztem magam, és némileg rossz szájízzel fejeztem be az olvasást. (Bár ez igazán a szubjektív pontoknál jelenik majd meg.) A történet pontjait annyiban befolyásolja, hogy ez a fordulat megkérdőjelezte azt is, ami a jövőről addig kiderült. Létező technológia a képességek feltöltése az agyba vagy ugyanúgy csak a szimulációban létezik, mint az időutazás? A szexualitással kapcsolatos felfogás valós állapotot tükröz, vagy Eatris képzelte el, és vetítette rá a szimulációbeli cselekedeteire? Ráadásul ezzel a megoldással meglehetősen hirtelen vágtad el a történetet, hátrahagyva (cserbenhagyva) Rjúdzsit.
A másik, komolyabb problémám is ide kapcsolódik: Josiko? Odafut hozzájuk a fogadóban a rengéskor, de aztán egy gondolatot se pazarolnak rá, mikor jön a szökőár. Szimuláció ide vagy oda, az addigi segítségéért valami lezárást érdemelt volna.
8 pont

Karakterek

Kidolgozott, élő-lélegző érzetet keltő figurák voltak a szememben. Eatris és Rjúdzsi kapcsolata pedig az egyik legjobban, legemlékezetesebben ábrázolt viszony, amivel a kihívás alatt olvasott történeteknél találkoztam. Semmi elsietettség, semmi melodráma, semmi logikai törés.
10 pont

Szubjektív vélemény

A vége kicsit olyan volt, mint egy túl korán, túl hirtelen lecsapott labda. De visszatekintve nem a semmiből jött, ezért a történetpontjaimat nem befolyásolta, ezt a mostanit is csak ennyiben:
9 pont

Assa, zsűritag

2016.10.07 - 19:02 | 1: I. | Regisztrált
Kedves Író! Nos, először is leszögezném, hogy nagyon tetszett a novella. Bár sosem voltam odáig a keleti kultúráért, így rengeteg ismeretlen szó volt, aminek a jelentését csak találgatni tudtam, ez nem volt annyira zavaró, hogy ne sikerült volna rekordidő alatt végigolvasni (pedig szép hosszú volt).  Na de én azért vagyok itt, hogy pontozzak, úgyhogy rögtön el is kezdem. Elsőként, a kulcsok. (Egy dolgot nem igazán értettem. Ha ez a középkori Japán, akkor Kolumbusz még sehol sem volt, hiszen Amerika felfedezésétől számoljuk az újkort… Vagy a jövőből nézve az még középkor? Bocsáss meg kérlek, ha valami teljesen egyértelmű dolgon akadtam fenn. ) De mindegy, Kolumbusz nem zavart, amíg nem kezdtem el agyalni, viszont a papsajtot egyáltalán nem találtam, de lehet, hogy csak annyira beleillett a történetbe, hogy észre sem vettem. A következő a stílus és nyelvhasználat. Szépen írsz, a mondatok nem voltak értelmetlenek, és nem kapkodtál ide-oda, viszont a japán eredetű szavakat nem magyaráztad meg, így például a röpülő katana lehet kétélű tőr vagy idegbajos szentjánosbogár, és gyakran a szövegkörnyezet sem tette egyértelművé a jelentést. Akkor: a cselekmény. Na itt ez egy picit zavaros volt. Ez a jövőben élő fiú visszautazik a középkori Japánba, hogy… Hogy megakadályozza egy hajó meglékelését, amit amúgy sem lékelnek meg, de aztán kiderül, hogy az egész csak szimuláció? Fordulatos, az tuti.  Bár igazság szerint meglepődtem a végén. Karakterek. Én úgy éreztem, hogy a novella főként karakterközpontú, de ehhez képest nem nagyon ismertük meg őket. Eatris/Tom Bedwellről alig tudtunk meg valamit, Rjúdzsi már sokkal érdekesebb volt, nagyon kíváncsi lettem volna, hogy tulajdonképpen miért nem áll bosszút, vagy a lelke mélyén mit érez Eriko vagy az apja iránt. Eriko-t pedig határozottan jobban ki kellett volna fejtened. Szerelmes volt Tomba? Miért akarta végül megöletni? Csak azért mert az apja ellensége, a viszonzatlan érzelmei miatt, vagy egész más oka volt? De mindent összevetve tényleg tetszett, így, ahogy megírtad. Szóval a pontok: Kulcsok felhasználása: 7 Stílus és nyelvhasználat: 8 Cselekmény: 8 Karakterek: 7 Szubjektív vélemény: 8 További sok sikert az írásaidhoz! :) Dorisia

2016.10.03 - 14:04 | 2: II. | Regisztrált
Kedves Író!

Elolvastam és bíráltam a pályaművedet, de úgy vélem, a pontozásnál sokkal többet is tudok tenni, mégpedig azzal, ha egy alapos visszajelzést is írok a történetről - hiszen attól fogsz tudni fejlődni, nem a számadatoktól. Így kérlek, engedd meg nekem, hogy kifejtsem, mit miért pontoztam úgy, ahogy, és kérlek, azt is vedd figyelembe, hogy mivel egy pályázatról volt szó, téttel és megadott szempontokkal, zsűritagként a szokottnál is kritikusabb szemmel vizsgáltam a művet.

1. Kulcsok és a szereplő felhasználása: 4/10
Felhasználta-e a szerző az összes kulcsot, és azok mennyire illeszkedtek a történetbe?
Nos hát. A történet maga tetszett, ezt nem fogom tagadni. De így utólag az az érzésem van vele kapcsolatban, hogy egy már létező ötletedet próbáltad meg ráhúzni a pályázat kikötéseire, és nem sikerült túl jól a dolog. Az egyéni kulcsaidat marha jól beillesztetted, bár a papsajtot egyszeri említéssel lerendezted, de az meg volt engedve, és Kolumbusz egész szép, ámbár a cselekmény szempontjából jobbára lényegtelen szerepet kapott.
Viszont. Ebben a történetben szigorúan véve nem időutazás volt, és a bérgyilkosság sem kapott túl sok szerepet. Az időutazás énszerintem egy egzakt dolog, amikor konkrétan visszamennek a múltba vagy előre a jövőbe, lényegtelen, nem pedig csak szimulálják a dolgot. Mármint, lehet azt mondani, hogy időutazást szimuláltak, de hát, izé, tulajdonképpen csak simán a múltat szimulálták, féreglyukas körítéssel. Azt is kicsit átverésnek éreztem, hogy csak az utolsó sorokban derült ki, hogy az egész időutazás nem volt valós, nem volt tétje és valójában meg sem történt. Ráadásul semmit nem változtatott a sztorin az, hogy ez csak szimuláció volt, simán lehetett volna egy ténylegesen protokollárisan megszakított tényleges időutazás is, nem változott volna tőle semmi, ezt az elején el is mondták. Ennek fényében pedig számomra teljesen érthetetlen, hogy egy időutazós pályázatra miért olyan történetet írtál, aminek a végén ki van mondva, hogy nem időutazásról volt szó. Ezt elég nagy öngólnak érzem.
A bérgyilkosság még úgy-ahogy megjelent, de az se túlzottan lényegesen. Mármint, az egyik fő kulcsodról konkrétan ki lett mondva, hogy nem valósult meg, hogy parasztvakítás volt, akkor legalább a bérgyilkosság lett volna központi vagy ténylegesen megvalósuló téma, de nem, az se volt az. Azt hittem először, hogy majd Eatrisnek ki kell iktatnia ezt a Morijosi hadurat, de hát hamar kiderült, hogy elvan ő ott a kis japán életével és nem siet gyilkolászni egyáltalán. Kivártam, és aztán nagy nehezen megjelent végre az első nindzsa és meg is próbálta megölni Eatrist, de hát nem nagyon sikerült neki, meg utána a többieknek sem tulajdonképpen. Oké, bérgyilkosok voltak, de hát nem tűntek a legeffektívebbnek, és ráadásul a nem rövid mű két jelenetében tűntek föl némi galibát okozni, nem többet. Szóval oké, elfogadom, próbálkozás volt bérgyilkosságra a történetben, de tényleges bérgyilkosság, ahogy a figyelmeztetésben írtad, nem. Ha ezt összeadom azzal, hogy az időutazás se volt valódi a történetben, azt hiszem, nem kell tovább magyaráznom a pontjaimat.

2. Stílus/nyelvhasználat: 7/10
Milyennek érződik az adott író stílusa, a mű hangulata, illik-e a történet műfajához? Megfelelő-e a nyelvhelyesség?
A stílusoddal alapvetően nem volt baj, néhol egy pöppet esetlenek voltak a megfogalmazások, viszont máskor meg csak lestem, olyan remekek. A télikert leírásába például beleborzongtam, annyira érzékletes volt és gyönyörű, de voltak még más részek is, amik megfogtak, és ezek simán elfeledtették velem az esetenkénti megakadásokat egy-egy kevésbé sikerült szóválasztáson vagy szószerkezeten. Kicsit hullámzó volt a dolog, szóval néha voltak nyögvenyelősnek érződő részek, de sokszor látszott, hogy éppen elkapott a lendület, de ez se volt zavaróan szembeöltő, csak feltűnt, hogy nem volt mindig egységes a mutatvány. De igazán problémás sehol nem volt, hibát mindössze kettőt találtam, itt ni: "megkerülték a város" - egy tárgyrag hiányzott, itt meg: "Rjúdizsánál" - a toldalékolás nem sikerült, és ennyi.
Igazából egyetlen gondom volt a történettel, ez pedig a japán rész. Jómagam ugyan elég nagy japános voltam zsenge ifjonc koromban (haha), meg még most is eléggé otthonosan mozgok a szcénában szerintem, de még így is soknak éreztem néha nálad a szakzsargont. Ráadásul én még a nagyját értettem ugyan, de aki nem tagja a szubkultúrának, az már egy kotacunál elakad, és én meg a tagja vagyok, de volt, amit még így is ki kellett gúgliznom, hogy micsoda. A tantó simán lehetett volna rövid kard, a fuszuma tolófal és a geta saru vagy papucs, nem attól lesz szerintem hiteles egy Japánban játszódó sztori, hogy ilyen dolgokkal tűzdeled tele. Aki ismeri a kultúrájukat, az a papucs szót látva getát képzel el a lábukra és nem egy tangapapucsot szerintem, aki meg nem, annak meg a geta se mond semmit, úgyhogy tök mindegy, hogy geta vagy papucs. Szóval ez nekem még japánosként se igazán tetszett, hogy ennyi idegen szóval volt megtűzdelve a sztori, és el se tudom képzelni, hogy mennyire zavarhatta azt, akinek köze nincs a szubkultúrához - főleg, hogy még szószedetet se biztosítottál a történethez, ami szerintem a minimum lett volna. Ha már idegen nyelven írsz, magyarázd el azok kedvéért, akik véletlen nem beszélnek japánul. Vannak egy páran szerintem. :) Úgyhogy én emiatt levontam pontokat, nem adott hozzá a sztorihoz, hogy a japán tárgyakat, dolgokat japánul írtad bele, sőt, elvett belőle amiatt, hogy keresgélnem kellett, hogy várjál már, most mit toligált ez, meg most mibe dugdosta a levelet, amit mire írtak, stb... ?

3. Cselekmény: 6/10
A szerző milyen jól dolgozta ki a cselekményt? Mennyire sikerült felépíteni a történetet, milyen a történetvezetés, fordulatok/bonyodalmak és azok megoldása, maradtak-e logikai bukfencek a történetben?
Itt még a pontok megmagyarázása előtt kitérnék két dologra, amik nem szorosan ide kapcsolódnak, de jobb ötlet híján ide fogom írni őket. Az első az lenne, hogy a címeddel nem nagyon vagyok kibékülve. Egész hosszú a novella, ahhoz képest a Holland Lányka kétszer, ha van említve névleg a történetben, és a szerepe se volt nagy ahhoz képest, hogy Eatris a megvédelmezése miatt utazott vissza elvileg. Nem a Holland Lánykáról szólt ez a történet egyáltalán, nem érdemelte ki szerintem, hogy cím legyen. Illetve, én ezt a slasht nem titulálnám lightnak, mert ha nem is volt leírva, de egy ágyjelenet azért mégiscsak megesett. Elég egyértelműen lehetett a felvezetésből és az utána következő jelenetből következtetni erre, ez szerintem nem olyan light, főleg, hogy csókok és vonzalom-bevallások, flörtök meg nem ritkán megestek. Nekem speciel mindegy, nem azért mondom, mert zavart, sőt... De van, aki nem szereti, azt ez a figyelmeztetés szerintem félrevezethette. Én minimálisabb slashre számítottam, és részemről ugyan pont kellemes volt a csalódás, de máséról lehet, hogy nem annyira. De térjünk át a tényleges cselekményre!
Az első gondom, ami mondjuk a történet alakulását nem befolyásolta, de engem azért rettenetesen zavart, hogy a leírásban és a sztoriban is elhangzott, hogy a középkori Japánban fog játszódni a sztori, ami alapján én számítottam valamire. Másra. Merthogy aztán Eatris elröppent 1854-be, ami, sajnos, bármennyire is szeretnénk, szigorúan véve már nem az az igazi középkor. A legeslegvége, maximum, de a Perry-féle egyezménytől már úgy általában modern kort számítanak, és oké, a te sztorid pont az után nem sokkal játszódik, szóval elméletileg határvonalra esik vagy mi, de hát na, az már nagyon nem a feudális korszak volt, akárhogy is nézzük. A mi 48-as forradalmunkra se mondanád, hogy a középkorban történt, és oké, hogy Japán el volt zárkózva a világtól, de ennyire nem, és akkor már nem.
Egyébként tetszett, hogy valós történelmi eseményeken alapult a történeted, és hogy egész jól bele is ástad magad a dologba, a hitelességébe, szóval ez jó volt. Ráadásul szép lassan haladt ez a cselekmény, nem fulladtunk bele az akcióba Eatris és Rjúdzsi egymásra találása közepette, de azért nem laposodott el sose a sztori. Az egy kicsit lelombozott, hogy Eatris elvileg a Holland Lánykát megmenteni ment vissza, és ahhoz képest, hogy ő hónapokat dolgozott az ügyön, meg beépült meg kémkedett meg furfangolt, elég sitty-sutty le lett rendezve a szabotázsakció megbuktatása. Odamentek, megvilágították a lékelőket, elkapták őket, aztán csókolom - ezért izgultunk ennyit? Jó, nem izgultunk érte halálosan, de én a cím alapján azt vártam volna, hogy jelentősebb lesz a hajó a cselekmény szempontjából. Meg azzal, hogy a végén igazából rájuk borult a világ, és búcsúzás meg minden nélkül elszakadtak és elváltak menekülés közben, nekem lerombolta a nagyját annak, amit addig építgettél a fiúk között, és utána a felfedezés, hogy az egész csak szimuláció volt, azt a maradék kis jóérzésemet is lezúzta. Maga a sztori, a japán része tetszett, de ez a keret, és főleg a lezárás nagyon sokat rontott az összképen, kicsit értelmetlenné és öncélúvá tette az egész cselekményt.

4. Karakterek: 6/10
A megjelent karakterek mennyire hitelesek, jól kidolgozottak, működőképesek?
Itt leginkább azzal tudnám megindokolni az adott pontomat, hogy a mű terjedelméhez képest nem éreztem úgy, hogy sok mindent tudtunk volna meg a szereplőkről, nem volt igazán jellegzetes karakterük, pedig a történet hosszából következtetve arra számítottam volna, hogy lesz idő és lehetőség megismerni őket, de nem így történt.
Eatris például főhős létére eléggé semmilyen volt. Mármint, egy jelenet kivételével végig jelen volt, és ehhez képest igazán nem sok mindent tudtunk meg róla. Pánszexuális, oké, azért mondjuk jár a pirospont, én szeretnék hinni benne, hogy ez egy reális jövőkép, hogy el fog jönni egyszer egy olyan kor, amikor nem a nemük alapján válogatják meg az emberek a partnereiket, ez jelezte Eatrisről, hogy egy felvilágosultabb korból származik. (Bár azt a gyerekmegterveztetős kiszólást nem értettem, de nem is tetszett az, amit leszűrtem belőle, úgyhogy nem erőlködtem a megértésével, Nagy Testvér fílingem volt tőle egy csöppet.) De ezen kívül nem érződött a pasason, hogy a jövőből jönne, már ahhoz képest, ahol a sztori nagyjában tartózkodott, és más jellemvonás se nagyon érződött rajta, az az igazság. Egy ilyen hosszú, lelkizősebb műben engem érdekelt volna jobban is a főhős, de Eatris szinte akárki lehetett volna. Nem tudtunk meg róla semmi érdemit, hogy milyen a családja, mit szeret enni, mik a politikai nézetei, vagy akármi. Volt egy neve, meg még egy, japánul is csak azért beszélt, mert úgy programozta a szimuláció. Nem nagyon volt személyisége, így aztán érdeklődni is nehéz volt a sorsa iránt.
Rjúdzsi egy fokkal érdekesebb volt, őt bírtam kedvelni, de neki volt is háttértörténete meg egy kis személyisége. Még össze is lehetett egyeztetni a kettőt, a szolgává lett nemesi sarjat és az óvatos, alázatos hozzáállását. Aranyos volt a finom, visszafogott érdeklődése Eatris iránt, és örültem, hogy Eatris szemén keresztül a külsejéről is sokat megtudtunk - hitelesebb volt tőle, hogy Eatrist is érdekli a fiú. Az kevésbé, hogy Rjúdzsi mit látott Eatrisben, mert mi ugye nem sokat láttunk benne, de egye fene, elhittem neki, hogy a külföldi tetszik neki. Az, hogy a sztori végén kisült, hogy csak szimuláció volt az egész, Rjúdzsi miatt zavart leginkább - pont kezdtem sajnálni szegény srácot, hogy ilyen hirtelen szakad vége az egésznek, hogy még el se búcsúzhatott az ő Bedwell-szanjától, akiért azért a vége felé eléggé megküzdött, erre kiderül, hogy nem is valódi az egész.
A női főszereplőnek (vagyis hát mondjuk inkább csak szereplőnek, nem volt annyira jelentős) még a nevét sem bírtam megjegyezni, vissza kellett keresnem, hogy Eriko volt az istenadta. A leírás kicsit félrevezető ilyen szempontból, mert három embert említ, de Eatris és Rjúdzsi bőven fontosabbak voltak, mint a kisasszony. Nem is hiányoltam nagyon mondjuk, meg oké, a háttérből operált főleg, csak ez egy kicsit fura volt nekem. Rjúdzsiból sokkal többet kaptunk, róla jobban el bírtam hinni, hogy érdekli ez a semmilyen Eatris, meg nekik megvolt a dinamikájuk is, Eriko meg csak néha meg lett említve, le lett írva, hogy hogy néz ki, de ezen kívül nem sokat volt cifrázva. Elfogadtam a végén, hogy az egész érdeklődése Eatris iránt csak átverés volt és valójában imádja az apját, de leginkább azért, mert te így írtad, túl keveset szerepelt ahhoz, hogy ezt magunktól érzékelhessük. Üres báb volt leginkább, aki tette, amit írtál neki, nem élő, kerek szereplő. (Azt csak nagyon mellékesen jegyzem meg, hogy az első bemutatásakor a hölgyemény kimonója nem igazán igazodott a hagyományokhoz, a barackszínű és virágmintás kimonó énszerintem sokkal inkább tavaszi, semmint őszi viselet. Úrihölgy a tél közeledtével nem vesz föl ilyen kimonót szerintem, megvan az etikája a viselésének, a színeknek és a mintáknak jelentőségük van, és ez a választás ütközött velük egy picit.)

5. Szubjektív vélemény: 8/10
A fentiekkel együtt, vagy azok ellenére tetszett-e a történet?
Bevallom, hogy bár többségében kénytelen voltam semlegesebb-rosszabb pontszámokat adni a szempontokra, a történetet amúgy egész élveztem. A vége nagyon antikatartikus volt, lelombozott ez a hirtelen lezárás, és kicsit olyan szedett-vedett volt néhol a történet, mintha nem lettél volna biztos benne, hogy milyen irányba tart, és mire akarsz koncentrálni benne, de tetszeni tetszett, azt nem tagadom. Ám ahogy végeztem vele és végiggondoltam, sok hiányosság kiütközött, amik utólag azért rontottak az élményen. Ráadásul a leírás és az eleje alapján nagy reményeim voltak, és csalódnom kellett bennük, mert nem igazán arról szólt a történet, amit te az elejével fölvázoltál. Nem a középkori Japánban volt a sztori, nem a Holland Lánykáról szólt, bérgyilkosságról és időutazásról is csak jelentéktelenül, slashről viszont nem jelentéktelenül. Nem azt kaptam, amire számítottam, de mindezek ellenére köszönöm, hogy olvashattam!

Üdv: Hiriajuu (Kritika Klub - kérdés esetén megtalálsz minket a fórumon)


Emily Argent
2016.10.02 - 20:41 | 1: I. | Anonymus
Kulcsok és a szereplő felhasználása: A kulcsokat maximálisan felhasználta és a szereplő is kidolgozott lett, így én összességében erre 9 pontot adok!

Stílus/nyelvhasználat: A mű stílusa csak az írót dicséri, remekül hozta azt, amit egy időutazós történettől el lehet várni, de kicsit rövid volt, ezért csak 8 pont

Cselekmény: A cselekmény és a történetvezetés hibátlan és még élvezetes is, kidolgozott látványvilág és megfogja a közönséget. 10 pont

Karakterek: A megjelent karakterek hitelesek és jól kidolgozottak bár lehet rajtuk még mit csiszolni. 8 pont

Szubjektív vélemény: Nagyon tetszett összességében a történet és imádom ezért a 10 pontot megadom.

Emily Argent

2016.09.28 - 14:28 | 2: II. | Regisztrált
Kedves Író

Értékelésem:

Kulcsok: A kulcsokat szépen belevitted a történetbe, így erre 10 pontot adok.

Stílus és nyelvhelyesség: Még sosem olvastam Japános történetet, és sosem volt alkalmam találkozni a történetedben szereplő, a helyesírásnak megfelelően leírt japán szavakkal, aminek mondjuk a felét se értettem meg. Emellett pedig kiemelnék pár helyesírási hibát, amit kaptam, és amit sikerült kiszúrnom: “Egyszerű, díszítetlen bőszáru nadrágot és bő ujjú felsőt viselt, amit egy övvel fogott össze a derekánál.” – bőszárú. “Hagyja meg a címét Rjúdizsánál.” – itt elírtad a szereplő nevét. “A Protokollt Azonnal Leállító Alkalmazott áll mellette…” – állt, mivel eddig is múlt időben írtál. Így erre 8 pontot adok.

Karakterek: A főszereplő nagyon szimpatikus volt, habár egy kicsit kidolgozatlannak éreztem, egy picit jobban megismertem volna, hiszen így is elég kevés dolog derült ki róla, azon kívül, hogy elég hamar sikerült alkalmazkodnia a japán élethez és a hely szokásaihoz. Eriko elsőre nekem igazán tetszett, és nem is gondoltam volna, hogy milyen cselszövései vannak, hiszen elég jól leplezte őket. Rjúdzsi nagyon jól megalkotott szereplő volt, habár nem igazán értettem, hogy miért pont az apja gyilkosát szolgálja, még ha ő befogadta is, de legalább segíteni tudott Eatrisnak. Így erre 7 pontot adok.

Cselekmény: Érdekes alapra építetted a történetet, jól belevitted az időutazást és a bérgyilkosságot a történetbe, habár hiányoltam, hogy az utóbbinak nincs olyan nagy szerepe az egész történetben. Kerek történetet tártál elénk, nagyon tetszett, és annak örültem igazán, hogy a novellád nem nyitottvégű, mert eddig elég sok novellának ilyen jellegű a vége, de itt legalább volt egy biztos befejezés, ami nagyon tetszett, főleg, hogy a PALA a végén közbelépett, és mielőtt az ár magával ragadta volna Eatrist, addigra biztonságosan visszatért a saját idejébe. Meg persze az is tetszett, hogy figyelembe vetted azt is, hogy Japánban sok a födrengés, és ezt szépen be is építetted a történetbe, habár én azt hiányoltam leginkább, hogy a Holland Lánykáról, és a merényletről nem esik olyan sok szó, pedig elvileg ez az egyik fő szál, és Eatrisnak az a dolga, hogy megakadályozza ezt, én pedig ezt az akciót egy kicsit bővebben is olvastam volna. Így erre 7 pontot adok

Szubjektív vélemény: Ennek ellenére nagyon tetszett a történet, érdekes alapra építetted a novelládat, olyan érzésem volt, mintha alkalmam lett volna ténylegesen ellátogatni Japánba, és megismerni pár ottani szokást, meg persze néhány érdekes szavat, habár gondolom, sokkal jobb lett volna, ha a végén meg is magyarázod a jelentésüket. Így a véleményemet 8 pontban fejezem ki.

Köszönöm, hogy olvashattam!

Üdv, NymphaTonks, zsűritag


2016.09.21 - 20:58 | 1: I. | Regisztrált
Szia, most akkor én is idepontozok neked 
kulcsok és a szereplő felhasználása: Elég nehéz kulcsokat kaptál, de szerintem teljesen jól belehelyezted őket a szövegbe. A papsajt bokor kicsit ugyan kibökte a szememet, de valószínűleg csak azért, mert eddig még életemben nem hallottam papsajtról sem, nemhogy papsajt bokorról (chh… műveletlen :D). Azt meg ugyan nem értettem, hogy Eatris irodájában mit keres ennyi atlasz, de ez már csak kötekedés, mivel imádtam azt az atlaszos részt, és a szövegkörnyezet szinte kívánta a kulcs használatát, amiért külön gratula . Így összességében én 8 pontot adnék rá.
stílus és nyelvhasználat: Maga a nyelvhasználat szerintem tökéletesen illett a korhoz, a hangulathoz, választékos volt, egyszerű, és a lehető legjobb értelemben visszafogott. Az külön tetszett, hogy nagyon sok szakszót használtál, és érződött, hogy nagyon képben vagy a korszakkal, az akkori emberekkel, történésekkel, szokásokkal. Azért egy helyesírási hiba becsúszott (nem vagyok túl jó helyesíró, de a karácsony nagy k-val azért szemet szúrt), és akadt benne egy-két mondat, amiket szerintem simán át tudtál volna írni, ha még egyszer átolvasod (pl.: hamarosan hozzá csapódott az egyik asztalnál üldögélő maroknyi tiszt mellé), és kisebb magyartalanságok is előfordultak, olyanok, mint rajtakapottan lépett hátra az asztaltól, stb. Így erre is 7 pontot adok.
cselekmény: A cselekmény kibontása nekem nagyon tetszett, nem volt se kapkodós, se unalmas, én személy szerint nem is tudtam abbahagyni az olvasást. Eatris szépen fokozatosan, igazi profi módjára épült be, és a kapcsolata Rjúdzsival szintén nagyon jó ütemben fejlődött. Az, hogy ennek az egész küldetésnek mi is a lényege, ha a hajó amúgy se süllyedt el, vagy hogy Eatris miért nem hallgatja meg a küldetéshez szükséges összes információt, csak a végén esett le, amikor kiderült, hogy ezt az egészet csak valamiféle extrémsportként űzik. Bár az még így sem teljesen tiszta, hogy miért kell az időutazás mellé még feladattal is megbízni a visszaküldött embereket, ha a dolgok a segítségük nélkül is megoldódnának, és azt se értem, hogy ha figyelik az életjeleiket, akkor miért nem hívták vissza miután leszúrták. Mármint a történet szempontjából persze lényeges, hogy megtudjuk mi is történt, az időutazás vezetői részéről viszont nem túl logikus lépés. Annak viszont külön örültem, hogy a jövőt csak néhány bekezdésből ismerhettük meg, így nyugodtan tovább gondolhattad magadban a dolgokat, és több idő jutott a múltbeli események megismerésére. Erre 9 pontot adok.
karakterek: Én személy szerint nagyon megkedveltem a szereplőket, és szinte mindegyikük tartogatott valami meglepetést. Bevallom a bevezető alapján azt gondoltam, hogy Eatris Erikóba fog beleszeretni, de így sokkal jobban tetszett a történet. És bár Eatrist és Rjúdzsit is nagyon megkedveltem, leginkább mégis Eriko karaktere tetszett meg. Nagyon jól oldottad meg az „árulását” én tényleg szinte az utolsó pillanatig nem sejtettem semmit. Minden karaktert megkedveltem, még az időutazó lányt is azzal a két mondatával, úgyhogy erre 10 pontot adok.
szubjektív vélemény: Ez a történet, mint ahogy talán azt a fentiekből is rájöhettél egyszerűen magához láncolt. Nagyon élveztem az olvasását, és szinte én is a középkori Japánban éreztem magam. Egyedül a bérgyilkosság és a hazatérés közötti rész volt egy kicsit furcsa nekem. Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért nem jött be, szerkezetileg szerintem meg volt ott a helye, de én valahogy még se élveztem annyira, mint a történet többi részét. Így erre 9 pontot adok.



Szeretnél kritikát írni?