Novella egy rohani lányról kritikái

Szeretnél kritikát írni?



Luiniell
2021.05.04 - 18:12 | 1: A Helm-szurdoki csata | Anonymus
Szia Míriel! Merengő oldalain elmerengve rátaláltam erre az írásodra, így gyorsan el is olvastam. Nagyon tetszett, végig megvolt az izgalom, hogy mi lesz Eomil sorsa. Nagyon élvezetesen írtad le a csatajeleneteket, láttam magam előtt az eseményeket. Egyetlen apró "hibácska", hogy nincs folytatása. Kíváncsi lettem volna, vajon Eomil részt vett-e még csatákban, vagy végül inkább a békésebb életet választotta, illetve megtanult-e bal kézzel vívni a sérült jobb helyett. (bár lehet, ez a lezárás a legjobb, hiszen látjuk, hogy boldog Eomil élete) Tényleg jól megírt történet, az érzelmeket szépen kifejtetted, átadtad. :)

Lothril Naethril
2018.05.21 - 20:52 | 1: A Helm-szurdoki csata | Anonymus
Mellon nín muin Míriel Eryndis! Bár elég szomorú, de nagyon szép történet! Beleborzongtam. Szerintem nem túloztad el, tényleg hajmeresztő dolgokat képes művelni az adrenalin! Le hannon ezt a történetet! * könnyes arccal mosolyog* L. N.

Szerző válasza: Mellon nín muin, Lothril Naethril! Köszönöm szépen, hogy írtál is, örülök, hogy tetszett. :) Ha van időd, légyszi olvasd el a másik történetemet is, amiről meséltem, és írj oda is kritikát! Köszi! <3 :D Üdv: Míriel Eryndis

Ynyk
2017.06.22 - 22:33 | 1: A Helm-szurdoki csata | Anonymus
Suilad, Rohani Lány! Mert lélekben biztosan az vagy és a Te álmodott kalandodat írtad le! Adj számszeríjat a kezükbe! Tiro i Melain i vâd lín!

Szerző válasza: Le suil annon! :) Köszönöm a kedves szavakat! :D A Rohírokat mindig is nagyon szerettem, mert valahogy olyan egyszerűek, bátrak, és szabadok. Eowyn (és Eomer) pedig tényleg két nagy kedvencem, így amint felébredtem az álomból, nekikezdtem a leírásának. Persze a Merengőre már nem pontosan az eredetit raktam fel, csiszolgattam még rajta, de végül nem változtattam rajta nagyot. :) Remélem tetszett! Thilio in gîl na bâd lín! :) Míriel

Authris Erui
2017.01.11 - 16:37 | 1: A Helm-szurdoki csata | Anonymus
Egy kis ösztönző ehhez, hogy ne itasd a sárkányokat miattam, Enya May it be című számának kezdő sora sindarin nyelven:

"Harthon ir dhúath dhannar, gűr chîn natha thenin." (Amikor a sötétség elbukik, szíved fényesen ragyogjon.)

Authris Erui
2017.01.11 - 16:27 | 1: A Helm-szurdoki csata | Anonymus
A vicceket megkaptad? A másik töris kritimhez feltett kérdésedre hadd válaszoljak. Igen végleg elmegyek innen. Sajna ez van. Megrajzoltalak, hogy néznél ki ékkőtündeként, már csak az árnyékolás van hátra és kész. Írtam rólad még annó egy karácsonyi 240 szavast Legolassal. Csak megemlítem, ha nem baj. Kritikám az, hogy szép ez is. 😊😙 "Integetve ballag tovább..."

Namarie mellon. Elen sila lumenn' omentielvo hiril.

Authris Erui, völgyzugolyi tünde, lovon.

Szerző válasza: Mellon nín muin, Authris Erui! Igen, megkaptam a vicceket, nagyon tetszettek, köszönöm szépen. :) Jaj, olyan aranyos vagy! :,) Hiányozni fognak a kritikáid, talán te vagy az egyetlen, akivel lehet tündéül "beszélgetni". :,D Ég veled! Harthon adevenithanc. Namárië, mellon! Üdv: Meghatódott Míriel Eryndis, Zöld-erdei tünde, zsebkendővel a kezében, szemét törölgetve

Authris Erui
2016.12.18 - 12:43 | 1: A Helm-szurdoki csata | Anonymus
Lehet hogy kicsit meleg van itt nem? Miért? Mert bejött ide két hobbit és bedobott ide egy gyűrűt. 😂

Mi nyolc hobbit? Egy hobbájt. 😂

Mit keres Legolas a kovácsoknál? Egy új Hobbit. 😂

Még ez lemaradt a végéről. Mae gowanben és namarie.

Authris Erui, völgyzugolyi tünde, vicces hangulatban. 😊

Authris Erui
2016.12.16 - 19:01 | 1: A Helm-szurdoki csata | Anonymus
Mae gowannen, mellon.

Ez jutott róla eszembe: "Hol van a ló, s a lovasa? Hol van a kürt, mely úgy harsogott? A dicső napok elmúltak, mint eső a hegyen. Vagy mint a szél a mocsár felett. E szép napok nyugaton buktak alá, a dombok mögött, s a sötétségbe vesztek. Hogyan jutottunk idáig?" Nehéz megmondani, még egy ilyen apró esetben is mit Rohan lánya mondott el e kedves mesében.😊



Namárie nyarmamaitar, maethor!

Authris Erui, völgyzugolyi tünde papnő. Lórien.

Szerző válasza: Ęl síla na lű e-govaned vín, mellon! :) Le hannon a kritikát. :) Hú, ez az idézet eszembe se jutott! Viszont lehet, hogy a tudatalattimban ott volt, mert tényleg illik a történetre. :) Le hanonn a dicséretért, nagyon jól esik, mivel a családom túl komolynak tartja a történetet, és jó hallani valakitől, hogy más érzéseket is fölébresztett benne, mint a félelem. :) Jó nyaralást (vagy inkább telelést) Lothlórienben! :D Tiro i Melain i bâd lín! Míriel Eryndis

2016.12.07 - 20:22 | 1: A Helm-szurdoki csata | Regisztrált
Szia!
Hol is kezdjem. Addig oké, hogy rohani lány, harcos, gyilkolászik, stb. El is tudom hinni, hogy a rohírok közül a lányok is tanultak és tudtak harcolni. De.
Amikor elkezdtem olvasni a fejezetet, mert hogy fejezetnek hittem, azt hittem, hosszabb lesz. Ehelyett néhány mondatban felnőtt a főszereplőnk, majd rögtön áttértél a Helm-szurdoki csatára, ahol a leányzó már sci-fibe illő dolgokat él túl. Szerintem legalábbis egy egyszerű, rohani lányt ha egy ork meg akar ölni, akkor megöli. Főleg, hogy kiemelted, hogy nemigazán harcolt sokat. A másik, ami nem annyira tetszett, és tipikus amatőri húzás, hogy a főszereplők miért kezdenek el hirtelen foglalkozni a saját karakterrel. Olyan idegen és nem oda illő volt az, amikor mind odasereglettek a noname rohír lány köré. A harmadik problémám a csata végi íjászkodással van. Ha jól értem, megsérült az egyik keze, méghozzá elég súlyosan. Akkor mégis hogy bírta kilőni azokat a nyilakat?
Talán, ha nem rohansz ennyire a történettel és hagysz időt a szereplőknek, nem keveredtél volna ennyi bakiba. Vagy elhagyhattad volna a gyerekkori részt meg a végét, csak a csatára koncentrálva, de akkor azt részletesen és jól megírva. Néhány vesszőhiba is becsúszott a szövegbe.
Ami viszont tetszett mindennek ellenére az az volt, hogy van tehetséged a mozgalmas jelenetek leírásához. :) Köszi, hogy megírtad, gyakorolj még! BaO2

Szerző válasza: Szia! Először is köszönöm szépen a kritikát. :) Tudom, hogy sokat kell még fejlődnöm, igyekszem is, és nagyon sokat segít, ha valaki tényleg rámutat a hibákra, úgyhogy még egyszer köszönöm! Az egyetlen mentség, amit fel tudok hozni védelmemre a sok hiba miatt az az, hogy az egész történet egy álmom alapján íródott, és elég kusza volt az egész. Megpróbáltam kibogozni a történet szálait, de nagyon átírni nem sikerült - először is azért, mert nem akartam nagyon megváltoztatni, másodszor pedig azért, mert a további ötleteim még erőltetettebbek lettek, így maradtam nagyjából az eredetinél. Azt én is kicsit furának éreztem, hogy Aragorn, Legolas és Gimli ennyire nagy szerepet kapnak, de az igazság az, hogy rossz vagyok név- és karakteralkotásban, így megint csak az álomra hagyatkoztam, és nem vettem ki őket belőle. Az íjászkodós rész szerintem nem volt teljesen lehetetlen, mert ha az embert elönti az adrenalin, olyan dolgokra is képes, amire addig gondolni sem mert; épp ezért nem érezte először súlyosnak a sebesüléseket Eomil. A rohanás és a hirtelen váltás a gyermek- és felnőttkor között azért volt, mert a főszereplő szemszögéből csak ezeket tartottam fontosnak ahhoz, hogy az olvasó megértse a történteket, hiszen az egész azon alapul, ahogyan Eomil később mesélné valakinek a dolgot, és nem hinném, hogy egy csatát átélt ember szívesen mesélné el a harc véres részleteit, különösen, ha mindez lelki sérülést okozott neki, mert (mint itt) még csak gyerek volt. Persze látom, hogy bőven van mit javítani rajta, és nem akarom kimagyarázni a hibákat. Még lehet, hogy megváltoztatok benne egyet s mást, remélem akkor jobban sikerül! :D Köszönöm a biztatást! :) Míriel



Szeretnél kritikát írni?