Ellenségből szerető II. — A Herceg, aki nem akar Herceg lenni kritikái

Szeretnél kritikát írni?



Natsuki
2017.11.19 - 09:53 | 4: Próféta | Anonymus
Akkooor...Visszatértem a szokásos kérdéssel. Mikorra várható a folytatást? *-*

Szerző válasza: Húúha, most egy kicsit késni fogok vele. Az üstös kívánságok leadásáig szerintem nem lesz időm foglalkozni vele, szóval leghamarabb december elején, de lehet hogy a közepéig is elhúzódik majd. Minden esetre igyekezni fogok. :) És örülök, hogy várod a folytatást, mert ez nagyban hozzásegít a kellő motiváció összegyűjtéséhez.:) Üdv: Lissa

Natsuki
2017.11.06 - 20:31 | 4: Próféta | Anonymus
Oké...Én is ügyes vagyok...Az ehhez a fejezethez szánt kritikát az előzöhöz írtam. De hogy hogyan, az nem tudom!

Szerző válasza: Semmi gond, eljutott hozzám, és ez a lényeg. :)

Natsuki
2017.11.06 - 20:29 | 3: Kilégzés | Anonymus
Köszönöm szépem a fejezetet! Már nagyon vártam! Teljesen feldobtad a napom! (Amim sajna volt is mit...😅) A rész nagyon tetszett.(Bár nem mondanám magam egy a konfliktusokat kedvelő embernek.)De amit én igazán várok az az, hogy a drága és egyetlen Sirius (szintén drága és egyetlen) emlékei végre visszatérjenek...Hiszen akkor előbb-utóbb (remélem előbb) Pers is megtudja. Akkor pedig jöhetnek a bonyodalmak! Jaaaj...Hogy én mennyire várom ezt...Vagy legalább is valami hasonlót. No, meg az utána következő (remélhetőleg következő) édes kibékülést! Még egyszer köszönöm a rész! A folytatást pedig izgatottan várom! ^^

Szerző válasza: Szia! :)
Lassacskán eljutunk oda is, hogy Sirius emlékei visszatérnek. Most így tippre azt mondanám, hogy három-négy fejezet, de lehet ennél több és kevesebb is. Viszont ennél sokkal hamarabb esedékes a következő találkozásuk. :)
Nagyon örülök, hogy ilyen kitartóan olvasod és véleményezed a művemet. :) Sok energiát merítek ebből a folytatáshoz. Az meg különösen jó, hogy még tetszik is. :)

Üdv: Lissa

2017.11.06 - 05:01 | 4: Próféta | Regisztrált
Szia! ;) Na itt is vagyok a véleményemmel, amit a bétázás után direkt nem fejtettem ki azzal a jelszóval, hogy majd itt. :)
Nagyon szerettem olvasni a siriusos részeket, tényleg elérted nálam, hogy kedveljem a pasit. XD "ezért inkább maradt csak a stabil „majom” kifejezésnél Ezek a kis apró, de nagyon jellemző dolgok teszik nagyon szerethetővé, ez is annyira megmosolyogtató volt, és így mondtam is magamban, hogy jé, mennyire siriusos gondolat. És nagyon átjött, hogy szegény mennyire unatkozik - bár még mindig jobban járt így, mintha megkapta volna a dementorcsókot. "és szinte sosem fogyasztott belőlük vacsorára. Szinte." Na meg ez is. XD Nem fogok minden mondatot kiemelni, de volt még jónéhány, ami legalább ennyire tetszett. Oké, ezt még: "képes lett volna a falat kaparni tehetetlenségében; ha lett volna a közelében fal." Egyre jobban élvezem ezt a történetet. :) "persze a férfi nem tudhatta, hogy őt egyetlen esemény sem veszi körül. Annyira imádom ezeket a megjegyzéseket! XD Nagyon vigyorgok rajtuk. Ja, és Csikócsőrt nagyon bírom, annyira cuki egy jószág, elfogadnék egyet, ellenne itt az udvarban. :)
A mellékkaratktereket is jól hozod, Dumbledore elég dumbledore-os, és a többi tanár - bár nincsenek rengetegen az ebéden - is karakterhűen viselkedik, Trelawney-n hangosan röhögtem, meg utána McGalagony beszólásán. XD Hát igen, Perselus nem örült túlzottan, hogy megint nem taníthat SVK-t.
A fürdőszoba leírásán ismét jókat mosolyogtam, főleg a nem létező vécéülőkén. XD Na meg a hajkoronás részen. XD Így elképzeltem szegény Siriust rövid, itt-ott hosszabb hajtincsekkel, és vicces volt a látvány, bár azért kicsit szomorú is, hogy úgy érezte, elveszítette a személyiségének egy részét. De a haj gyorsan visszanő. :) Egyébként engem nem zavart az idő gyors múlása, nem hiszem, hogy sok érdemleges történt volna Siriusszal a rejtőzködés közben. Bár amikor kiment a házból, akkor először azt olvastam, hogy belevetette magát a hasáig érő tóba. Mondom, mi van? Aztán jöttem rá, hogy hóba. És ugye mondtam, hogy nem szeretem az átváltozós neveiket, de amikor kutya, akkor kifejezetten tetszik, hogy Tapmancsként utalsz rá, mert így még jobban bennem van, hogy igen, most kutya. Szegényt annyira megsajnáltam, amikor megkapta az ajándékokat, és utána belegondolt, hogy mennyire de mennyire egyedül van. Milyen rossz lehet egy olyan embernek, mint ő, egyedül lenni. :(
Piton ötlete a nyugtató főzettel kapcsolatban tetszett, meg az is, hogy miért utálja a karácsonyt - többek között. Én nem utálom a karácsonyt, bár annyira nem is hat meg, de a gondolataival mélységesen egyetértek. Már ami a szeretet és boldogság két napba történő belesűrítését illeti. Egy kicsit mániákus Siriusszal kapcsolatban. És függő. És szegénynek részt kell vennie a karácsonyi bálon. Nem irigylem.
Egyébként bétázás közben fel sem tűnt, hogy ilyen hosszú a fejezet, meg volt még pár dolog, ami nem tűnt fel:
"tíz ölnyi" - tízölnyi ; "meg lett fosztva" - megfosztódott ; "felszínes, délutáni" ; "Viszlát, a bálon" - itt nem kell vessző ; "vészjósló híreket, vagy véleményeket" - és itt sem kell vessző
Ezeket találtam még benne, mondtam, hogy a Merengő felülete különösen alkalmas, hogy kiszúrjuk a hibákat. ;)
Tetszett a fejezet, leginkább a siriusos részek, ugye ő szerepelt benne többet, és sikerült hozzám igencsak közel hoznod. Várom, hogy mi lesz a folytatásban, kíváncsi vagyok, hogy milyen sorsot szánsz nekik. Na meg ugye Sirius még mindig nem tudja, hogy ki is az a Perselus Piton valójában. Szóval küldök sok-sok lelkesítő energiát a következő fejezet megírásához.
Köszi, hogy olvashattam. Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! :)

Elértem, hogy csípd Siriust? Na, ez tényleg dicséretes, mert voltak részek ahol eléggé ellenszenveztél vele. Ez a "majmos" rész, úgy egyáltalán az állatok megemlítés, pont megint egy olyasmi, amit zsigerből megírtam, és nagyon sokat gondolkodtam, hogy benne hagyjam-e. Úgy látszik, hogy megint jól döntöttem, mert akad olyasvalaki, aki értékeli az agymenéseimet. :D A "falas" viszont biztos voltam, hogy tetszeni fog neked. :D Az unatkozással kapcsolatos megjegyzésednek örülök, mert utólag próbáltam ezt a dolgot kicsit jobban kihangsúlyozni, jó hallani - izé... olvasni :D -, hogy sikerült. Csikócsőr meg így belegondolva tényleg cuki, pedig bevallom, hogy nem sokat agyaltam a karaktere megalkotásán, csak írtam, ami jött. :)
A mellékkarakterekkel kapcsolatban megint örülök -, bár őket is inkább érzésből írom -, mert nem sok tapasztalatom van a több szereplős történetekkel. Kicsit mindig félek, hogy a kevésbé kidolgozott szereplők elúsznak. Ezek szerint nem kell annyira rettegnem ettől a dologtól, ez jó jel. :)
Ezen a tó dolgon még mindig szakadok. :D Remek, remek. Tök jól megerősíted a dolgokat, amiket át akartam adni ezzel a fejezettel, pl.: itt Sirius magánya. Tényleg jó érzés hallani, hogy van akinek átjött. :)
Piton mániákusságát is jól érzékeled, majd a jövőben ez is ki lesz bontva, és kicsit a helyére rakja majd magában a dolgot. :) A karácsonnyal kapcsolatban én magam is osztom egy kicsit Persi nézetét a szeretet beletuszkolását illetően, bár számomra ennek az ünnepnek inkább az együtt töltött idő miatt van jelentősége.
Mindjárt javítom is a lemaradt észrevételeket. :)
Köszönöm a sok lelkesítő energiát, amit már a véleményezés, illetve a bétázás során is közvetítettél. :) Ha az üst mizéria lezajlik, újra teljes gőzzel fogom magam belevetni ebbe a műbe. És tényleg örülök, hogy csíped Siriust. Én is nagyon bírom őt, bár sosem tudtam különbséget tenni a két fő karakter között, talán előbb Persi volt a favorit, most már egyenrangúak. Talán Siriust azért könnyebb megírnom, mert közelebb áll a lelkivilágomhoz. Nagyon szépen köszönöm a véleményt. :)

Üdv: Lissa

.
2017.11.05 - 06:17 | 4: Próféta | Anonymus
Köszi.

Szerző válasza: nm :)

Natsuki
2017.10.27 - 20:43 | 1: Prológus — Üres fekhely, üres cella | Anonymus
Na akkor... Tényleg bocsi hogy ennyit zaklatlak! Deee... Mikor is fogod folytatni? Már nagyon várom. Mikor valami jót olvasók egy kicsit elmenekülök a valóságból, és valami ilyesmire nagy szükségem lenne mostanság. Szóval igen... Persze gondolom neked is rengeteg más dolgod van! Én továbbra is várom a folytatást!q

Szerző válasza: Szia! Ugyan, az érdeklődés mindig csak jó dolog, és nagyon örülök neki, hogy akad valaki, aki ennyire várja a folytatást. Remélem, hogy nem fog csalódást okozni, és megint "valami jót fogsz olvasni". :) És azt is, hogy azért, a valósággal is sikerül rendezned a soraidat.
Ne, haragudj egyébként, tényleg sok dolgom volt most. A maradék időmet pedig lekötötte a üstös kívánság megírása, mert most azzal kapcsolatban kapott el az ihlet. Tényleg alkotnom kellene egy blogot, ahol nyomon lehetne követni, hogy hol tartok. Egyszer talán rá is szánom magam. :D
Mindennek ellenére jó hírekkel szolgálhatok, ugyanis már béta kézen van a fejezet. Ami kicsit lassíthatja a dolgot, hogy most már két áldott jó tündérke is - legyen aranyba öntve a nevük -, javítgatja a történetet, szóval négy-öt napot elképzelhető, hogy igénybe fog venni a dolog, talán többet is. De így együttes erővel remélhetőleg már minden fellelhető hibát kiszűrnek, és még esztétikusabb lesz az új fejezet.
Üdv: Lissa

Natsuki
2017.10.15 - 21:12 | 3: Kilégzés | Anonymus
Szia! A folytatás mikorra várható? ^-^

Szerző válasza: Szia! :) A bétám most érkezett haza a nyaralásból, szóval ezen a héten valamikor. :)

Natsuki
2017.10.08 - 10:50 | 3: Kilégzés | Anonymus
Perselus Piton egy túlságosan is makacs ember. Bár én azért kíváncsi lettem volna ha pl. úgy találkoznak Siriussal , hogy az mindenre emlékszik. Viszont akkor valószínűleg sok dolog máshogy történt volna. Legalább is szerintem. A rész pedig szokás szerint nagyon jó volt ! És már izgatottan várom a folytatást! ^^

Szerző válasza: Szia! :) Hát igen, a drága nem hazudtolhatja meg önmagát. Ne aggódj, mert fognak még úgy is találkozni, hogy Sirius fejében minden a helyén lesz. ;) Köszönöm, hogy kitartasz a véleményíró jó szokásod mellet. Üdv: Lissa :)

edibebey
2017.10.06 - 09:51 | 3: Kilégzés | Anonymus
NAgyon orulok, hogy ratalaltam erre a tortenetre. Nagyon megtetszett, remelem gyorsan jon a folytatasa is :)

Szerző válasza: Én is nagyon örülök, hogy rátaláltál, annak pedig még jobban, hogy tetszik is neked, :) Frissek átlag kettő-négy hetente vannak. Szerintem most a rövidebb valószínű. Nagyon hálás vagyok, hogy hagytál nekem visszajelzést, miután elolvastad a történetet. Mindig jól esik tudni, ha valaki örömét lelte benne, meg nem utolsó szempont, hogy motivációt biztosít az íráshoz is. ;) Szóval arra biztatlak, hogy ne add fel ezt a jó szokásodat! :)
Üdv: Lissa

2017.10.06 - 06:39 | 3: Kilégzés | Regisztrált
Szia! ;) Igaz, hogy ismerősek ezek a történések, mégis jó olvasni Perselus és Sirius szemszögéből. Az előző fejezet izgalmasabb volt ugyan, de ez is tetszett. :) Jól beleszőtted a könyv eseményeibe ismét. Egyébként még mindig örülök annak, hogy a komor alaphangulat mellé becsempészel némi humort egy-egy félmondat, aprócska megjegyzés formájában. "micsoda szemétség a sorstól, hogy egy olyan bájital hűtésére kell sokat várni, amire pont az ideges, türelmetlen embereknek van szüksége" Pl. ezen is jót mosolyogtam, de volt még pár ilyen dolog benne. Úgy tűnik, hogy Sirius emlékei - talán a legillimencia hatására is - kezdenek visszatérni; a Csikócsőrös repülés közben eszébe jutó theszrálos jelenet remek párhuzam volt, nagyon tetszett. Érdekel, hogy Perselus mikor ébred rá arra, hogy tényleg nem Sirius a bűnös, és hogy mit fog akkor tenni/érezni. Mert már maga a feltételezés is eléggé felzaklatta. Ó és, nagyon tetszett, amikor nem akart aggódni a dementorcsók miatt, de mégis aggódott. "Egy darabig csupán derűsen tanulmányozta a szoba berendezési tárgyait" - ez úgy azért is vicces, mert emlékszem, hogy nincs sok minden abban a szobában. Caramelt már a könyvekben is egy visszataszító alaknak találtam, és ez ennek a fejezetnek a hatására sem változott, szóval sikerült hoznod az ő karakterét is. Meg persze Dumbledore-ét is (őt nagyon kedvelem). :) És még ami eszembe jutott, hogy a legillimenciás rész leírása szintén nagyon jól sikerült. (ilyen egyébként az, amikor nem jegyzetelek a fejezet olvasása közben, csak a végén próbálom összekaparni a gondolataimat XD)
Köszi, hogy olvashattam. ;) Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! :)
Azért jegyzetelés nélkül is igen jól megy a dolog. :D
Hát minden nem lehet folyton kalandos. :D Most egy kicsit le fognak lassulni az események, de csak egy darabig. Ezt a beleszövögetést az eredeti sztoriba ennél a fejinél sokkal jobban élveztem, mint az előzőnél, ez kevésbé volt kötött, és így jobban szárnyalhatott a fantáziám.
Ha a humorról azt mondom, hogy nem szándékos, elhiszed? :D Mármint ez csak úgy jön, aztán a végén kiderül, hogy vicces, a másik bétám is kiemelte pont ezt a mondatot. Minden esetre örülök neki, hogy számodra ez pozitívum. Még mindig. :)
Jó hallani, hogy sikerült frankón átkötni a két részt ezzel a repüléssel. Te most remek alany van ennek a tesztelésére, elvégre most olvastad azt is. :) A legtöbb olvasómról ez nem mondható el, általában a régmúlt homályába vesznek az infók az első részről. Szóval ezért külön köszönet. :)
Szintén nagyon örülök, hogy szerinted Caramelt és Dumbit jól hoztam. Szerintem ez az első alkalom, hogy több szereplős regényt írok, legalábbis ahol a mellékszereplők is többet beszélnek, és jó hallani hogy ők is a helyükön vannak.
A legilimencia miatt kicsit aggódtam, mert annyi "..." volt benne, hogy esetleg zavaró lesz. De örülök, hogy végül nem.
Ezer köszönet a véleményért, ami a jegyzetelés hiányában is szerintem elég részletgazdagra sikerült.
Üdv: Lissa

2017.10.04 - 10:18 | 2: Belégzés | Regisztrált
Szia! :)
Részletes és tartalmas volt ez a fejezet is, meg persze szép hosszú. :) Tetszik, ahogy fogalmazol, főleg ott a legelején vettem észre, hogy Sirius várakozása a macskára nagyon szépen van megírva. Ami még nagyon tetszik, és azt hiszem, írtam az előző fejezetnél is, hogy az eredeti történetbe szövöd bele a te saját történetedet. Ha jól vettem ki, bár nem emlékszem annyira részletesen már a harmadik könyvre, akkor idéztél is belőle, igaz? Ami még szerintem nagyon jó ebben az egészben, hogy Sirius csak a Piton iránt érzett gyűlöletre emlékszik egyelőre, és másra nem, azonban Piton viszont mindenre emlékszik Siriusszal kapcsolatban. Ennek hatására csak jobban akarom tudni, mikor is jön rá Sirius, hogy kivel áll szemben, és mikor tisztulnak ki az emlékei. Izgalmas lesz, ebben biztos vagyok. :) Külön jó még, hogy egy fejezeten belül mindkét fél szemszögét látjuk, így nem marad űr, hogy itt épp Piton vagy Sirius mit gondolt, mert ezzel így remekül átjön. Kíváncsi leszek a folytatásra, ez a fejezet nagyon tetszett. Köszönöm, hogy olvashattam. :)

Üdv, Ricchan, Kritika Klub (A Fórumon megtalálsz minket)


Szerző válasza: Szia! :)
Nagyon örülök, hogy követed a történetet, annak meg különösen, hogy ilyen jó véleménnyel vagy róla. :) Húha, be kell hogy valljam, ezzel a fejezettel nagyon megszenvedtem. Pontosan azért, amit jól láttál, hogy az eredeti történetből is szőttem bele idézeteket. Mert elsőre megírva, oké, hogy frankón követtem az eseményeket, ahogy elterveztem, de valahogy nem lett élő. Még legalább négyszer neki kellett futni, mire úgy érzetem, hogy hozza az írásaim általános színvonalát. A legeleje is egy ilyen rész volt. Mindenesetre örülök, hogy így tettem, mert úgy látszik, hogy sikerült végül jól összegyúrnom. :) Reményeim szerint napokon belül érkezik a folytatás. Köszönöm szépen a véleményt. Ilyenkor mindig új erőt kapok a folytatáshoz. :)
Üdv: Lissa

2017.09.27 - 12:27 | 2: Belégzés | Regisztrált
Szia! ;) Azt hiszem, a peteres kérdésem megválaszolásra is került. Nade hová tűntek Sirius emlékei? Aha, szóval szép lassan visszatérnek. Tetszett az a rész, meg Piton bájitalfőzése, és a gondolatai közben. Mondjuk úgy tűnik, "kicsit" függő lett. Bármilyen csábító is, még sem lett volna helyénvaló, ha a vérfarkas elkezdi megvacsorázni a diákokat. XD Ez megint egy olyan mondat volt, ami úgy feldobta a fejezetet, és enyhített egy kicsit a komor hangulaton. Én nagyon szeretem az ilyen kis elejtett dolgokat, a franc se akar folyamatosan depizni. ;) Mint az előző fejezetnél is említettem, kissé megfakultak már az emlékeim, de nekem hihetőek voltak mind Perselus mind Sirius gondolatai, és maguk a történések is. Nagyon tetszett az egész szellemszállásos jelenet (bár még mindig nem értem, ezt már a könyvben nem értettem, szóval nem a te történeted hibája, hogy miért nem lehetett Petert is ugyanúgy elkábítani, hogy még véletlenül se tudjon visszaváltozni patkánnyá; persze nyilván akkor nem tudott volna megszökni...). Érdekes volt látni Perselus és Sirius szemszögéből ezeket az eseményeket, és amikor "megállt az idő", az nagyon tetszett. A vége pedig nagyon megrázóra sikerült, kirázott olvasás közben a hideg. Vajon mikor fognak Sirius emlékei végleg visszatérni? És mi fog történni akkor? Így tizenkét év elteltével megbeszélik egyszer a dolgokat? Ó, annyi kérdésem van, nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogod beleszőni a kapcsolatukat a canonba - eddig remekül sikerült. Illetve arra is, hogy milyen véget szánsz nekik, hogy ebben mennyire veszed alapul a könyv cselekményeit. Szóval lelkes olvasóként várom a folytatást. ;) Köszönöm, hogy olvashattam. ;) Üdv: D_D

Szerző válasza: Szia! :)
Az idő megállást imádtam írni, szóval örülök, hogy jól is sikerült. :) Tényleg nagyon jól esik, hogy valaki díjazza ezeket a lissás mondatokat. :) Biztosan érzed a két történet közötti hangvételbeli különbséget. Ez a második rész komolyabb, valahogy máshogyan esik jól írni róluk, így hogy már felnőttek, meg teli vannak gondokkal. (Hát meg én is felnőttem ám közben :D). De akkor nem hanyagolom el ezeket a mókás mondatokat sem, mert úgy látom, van rá közönség. :)
Hová tűntek Sirius emlékei? Hát ennek végül is egy kis pszichológiai maszlag húzódik meg a hátterében. Mivel úgy általában nagyon érdekel a téma, meg viszonylag sokat olvasok róla, gondoltam miért ne szőnék bele ilyen jellegű elemeket is. Fantasztikus dolgokat tud produkálni az emberi elme, ha nagy fájdalom ellen kell védekeznie. Szóval akkor vissza oda, hogy mitől lett amnéziás. Sirius legrosszabb emléke az, hogy elveszítette Perselust. De abban a pillanatban, amikor először kapcsolatban került a dementorokkal, miért nem borította el őt a kétségbe esés? Mert ilyen traumákat az ember azért elnyom magában valamennyire (vagy legalább is sokan elnyomják, tisztelet a kivételnek), ezért csak később ötlöttek fel benne ezek az emlékek Perselusról (kicsit talán erőltetett, de nem ez a lényeges rész). Nos, amikor viszont, jó sok idővel később kapcsolatba került a memóriájának ezen részével, akkor akkora fájdalmat okozott neki (főképp a dementori rásegítéssel), amibe kvázi belepusztult volna, ezért az anya védekezett. A fájdalmat, amit Perselus elveszítése okán érzett, egyszerűen átkonvertálta dühvé az ordítozás során, és közben a bájitalmesterrel kapcsolatos emlékeit blokkolta. Csak hogy ez az emlék elfedés túl jól sikerült, ezért sok más dolgot is kitörölt az emlékezetéből. Az agy ilyenkor gyakran túlbiztosít. Lényegében itt a Perselussal kapcsolatos emlékek felszínre kerülése, úgy működik, mint egy trauma, ilyenkor gyakran produkál az ember amnéziát. Persze ezek azért időlegesek szoktak lenni, amikor az illető készen áll arra, hogy szembenézzen a dolgokkal, akkor általában valamilyen esemény hatására vagy egyszerre, vagy részletekben visszakapja az elveszett darabokat. Fúú, hát remélem érthető volt. Bár lehet, hogy egy kicsit túl is magyaráztam. :D
A kérdéseidre pedig mind meg fogod kapni a választ, ne izgulj! ;) Már amúgy az egész ki van találva, sőt valamennyi meg is van írva, csak még véglegesítenem kell. :) Nagyon örülök amúgy a véleményezésednek, tényleg. Most rengetek motivációt kaptam ezáltal. Délután elő is vettem a kis jegyzeteimet, hogy tudjam, hol kell majd folytatnom. :) Az új fejezet, szerintem jövőhéten várható amúgy.
Üdv: Lissa

2017.09.27 - 11:14 | 1: Prológus — Üres fekhely, üres cella | Regisztrált
Szia! ;) Izgalmasnak ígérkezik, hogy az egész történetet a canonba próbálod beleilleszteni (ahogyan az első részét is, ami nagyon jól sikerült). Így ahogy olvastam a fejezet elejét, meg hogy milyen kiábrándító egy pincében élni, az jutott az eszembe, hogy tényleg milyen nagy szemétség a mardekárosokat a föld alá "száműzni". Mármint ugye a többi háznak kijár reggelente a normális, nem illúzió keltette napfény, a csodás kilátás a toronyból (bár emlékeim szerint a hugrások nem az egyik toronyban laknak, de akkor sem a pincében). Simán átépíthették volna a kastélyt az alapítás óta, még ha Mardekár az alagsorba szánta is házának diákjait. Mindegy, ez csak egy amolyan szubjektív vélemény.
Egyébként szerintem nagyon jól megfogtad Piton könyvből megismert jellemét, simán el tudom képzelni, hogy ilyesmikre gondolt reggelente ébredéskor. Az Azkaban leírása hátborzongatóra és depresszívre sikeredett, szerintem iszonyatos kegyetlenség a dementorok közé bezárni az embert. Minden borzalom ellenére az újságos jeleneten egy kicsit elmosolyodtam. "Szeretném kitölteni a keresztrejtvényt. Tudja elég unalmas itt." Ez olyan siriusos volt. A kérdésem, hogy az animágusi alakot pálca nélkül is föl lehet venni? Ez nem kötekedés akar lenni, csak kérdezem, mert már egyáltalán nem emlékszem rá, hogyan is volt ez a könyvben. A szökés-rész leírása tetszett - egy terv, amit precízen végre is hajtott. És még egy kérdés: eredetileg nem úgy volt, hogy amikor Makeszt meglátta, akkor döntött a szökés mellett, hogy bosszút álljon Peteren? Gondolom, ezek a későbbiekben ki fognak derülni, nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogod alakítani a történetet.
Nagyon tetszett a fejezet, tartalmas volt, sok minden történt benne, továbbra is felkelti az érdeklődésemet, szóval hamarosan megyek a folytatásra. És érdekes, hogy Sirius nem emlékszik Perselusra. Vajon visszatérnek később az emlékei?
Találtam pár bakit, ezek a leírásban vannak: "szerelem a következményei" ; "Ő, köszöni szépen" ; "A bájital laborjának" (bájitallabor egy szó, és én simán csak úgy kezdeném a mondatot, hogy: Bájitallaborjának magánya az egyetlen..., névelő nélkül) ; "Perselus ezen a ponton" ; "aki naív" (naiv) ; "teli, mindaddig" ; "ki csoda lehet" (kicsoda) ; "Vagy, hogy" ; "hogyan tisztázódnak a régi félreértések, és hogyan jönnek rá, hogy bármi történt is, igazából sosem szűntek meg szeretni egymást." (én így módosítanék egy kicsit a mondaton) ; "Ez úton is" (ezúton egy szó)
A fejezetben pedig: "Mind emellett az ősz" (mindemellett) ; "Kibújt a fekete" ; " dolgozat halmokba temetkezve" (dolgozathalmokba) ; "néhány bájital-hozzávalót" ; "bájital-alapanyagok úszkáltak" ; "jó erős fekete kávéja" (feketekávéja) - innentől kezdve nem szedegettem ki a hibákat, mert így sokáig tart bb-kódolni is, meg vannak központozási hibák is; szerintem ezt a fejezetet küldd át majd először. ;)
Köszönöm, hogy olvashattam. ;) Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! :)
Szerintem is tök igazad van a pincével, meg a klubhelyiségük is olyan barátságtalan. Én meg is vesznék, ha nem lenne ablak a szobámon.
A pálca nélküli animágus átalakulósdiról: A filmben tuti használnak hozzá pálcát. A harmadik könyvben viszont Sirius említi, hogy az Azkabanban nem volt nála pálca, de át tudott alakulni kutyává. Örülök, hogy tetszik. Erre az újabb részre sokkal büszkébb vagyok. Több kutató munka húzódik meg a hátterében, és én is érzem, hogy összeszedettebben, következetesebb írok, és ez jó érzés. :) Persze akadnak benne apró részletek, amik nem tökéletesek. Most is találtam egyet, pl.: Sirius nem a rácsok között bújt át a börtönben, hanem kinyitotta az egyik dementor. Az, hogy Peter miatt szökött meg, most kikerestem, igen van benne hasonló. De ha az ember nagyon belemagyarázza, akkor szerintem belefér. Főleg, hogy szerintem Sirius tökre zavarodott az amnéziája miatt, nem is nagyon akar róla beszélni, ezért itt-ott füllent. :) De ezt a részt kiemelhettem volna a következő fejezetben, de nem tettem sajnos. Bár még megtehetem. :D Köszönöm a sok dicséretet :).
Üdv.: Lissa

2017.09.23 - 21:28 | 2: Belégzés | Regisztrált
Imádom ahogyan írsz. Tehetséged van hozzá! Bár remélem bizonyos pontokon nem fogod a követni a könyv cselekményeit.( Gondolol itt Sirius később pedig Perselus halálára) Már most nagyon váom a folytatást! *-*

Szerző válasza: Szia! :) Óóó, nagyon jól esik, hogy így gondolod. :) A könyvben leírtakat követni fogom, sajnos ez a fic fő jellemzője. Persze kreatív lehetek, szóval majd meglátod, hogy mi sül ki belőle. :) Még magam sem döntöttem el, hogy hogyan alakulnak majd a dolgok, van vagy két-három alternatív végem. Köszönöm, hogy ilyen lelkesen kitartasz az olvasás, és a vélemény írás mellett. :)

2017.09.21 - 07:10 | 1: Prológus — Üres fekhely, üres cella | Regisztrált
Nem hiszem , hogy egyhamar békénhagylak...(Amiért persze bocsánatot kérek!) De akkor hogyan is van ez a bizonyos új rész? (Bele vagyok betegedve , hogy nincs folytatás. ;-;)

Szerző válasza: Szia! Hát igen, elnézést kell kérnem a csúszás miatt. Feltöltöttem, amikor ígértem, csak sajnos a helyesírási hibák miatt nem engedték fel, viszont azóta nem sok időm volt vele foglalkozni. Remélem, hogy ma vagy holnap akad annyi üres járat, hogy befejezzem a javítást. Szerintem hétvégén csekkolhatod, ha nem akkor meg kedd körül, már biztosan fent lesz (persze, ha felengedik). Szerintem indítok majd egy topikot a fórumon, ahol jelzeni fogom, hogy hogy állok. :) Köszönöm az érdeklődést, így könnyebb rászánni magam az unalmas javításra is. :)

[Előző] 1 2 3 4 [Következő]

Szeretnél kritikát írni?