Elhivatottság – Kötelékek kritikái

Szeretnél kritikát írni?



Dóra
2018.04.20 - 21:43 | 16: Tizenhatodik fejezet | Anonymus
Kedves Író! Nem szoktam kritikát írni, csak olvasgatni, de ide muszáj leírnom, hogy hihetetlenül tetszett, és bármikor újraolvasnám. Szilveszter nagyon jó karakter volt meg Nóri is, de nekem Vivien volt a kedvencem. Köszi, hogy feltetted. Dóra

Szerző válasza: Kedves Dóra! Nagyon örültem a soraidnak, főleg annak fényében, hogy nem szoktál kritikát írni, engem mégis megtiszteltél a véleményeddel. Ezt nagyon nagyra értékelem, és hálásan köszönöm! Jólestek a szavaid :) Hamarosan elkészül a második Elhivatottság-regény, Vivien főszereplésével, remélem, velem tartasz, és tetszeni fog! Üdv, Esmi

2018.03.03 - 18:52 | 16: Tizenhatodik fejezet | Regisztrált
Szia Esmi! Végre sikerült ideérnem. Nagyon szerettem végig a történetet, főleg Szilveszter miatt, ő olyan ahhh pasi :D Örülök, hogy összejöttek Nórival, és ilyen jó kapcsolat alakult ki közöttük, és hogy a nagyszülők sem bánják. Vivienre lettem volna még kíváncsi, hogy mi lesz vele. Remélem lesz valami szerepe a következő regényedben. :) De ha nem az sem baj. Álmos és Bálint voltak a szívem csücskei, akik miatt nagyokat nevettem. Hiányozni fognak a szereplők, mert a szívemhez nőttek. :) Szóval köszönöm Esmi, hogy megosztottad velünk ezt a történetet. :) Üdv: Kata KK tag

Szerző válasza: Szia Kata! Nagyon örülök, hogy szeretted a történetemet, és igazán hálás vagyok, amiért mindig írtál véleményt. :) Az utolsó fejezet végén ugyan leírtam, de akkor itt is elmondom, a második regény főszereplője Vivien lesz. :) Sőt, kicsit később Álmosnak is tervezek saját történetet, bár nem tudom, sikerül-e megvalósítanom, de ha igen, az sem most lesz, mindenesetre igyekszem. :) Most Vivien történetén dolgozom, és remélem, hamarosan hozhatom nektek! (Egyes jelenetekben az első kötet többi szereplője is fel-felbukkan :)) Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál velem, sokat jelentettek a szavaid, és természetesen várlak vissza! :) Üdv, Esmi

2018.03.02 - 16:07 | 16: Tizenhatodik fejezet | Regisztrált
Hát itt a vége... Nagyon szerettem ezt a történetet, a színházi próbák hangulatát, a karaktereidet, Nóri fejlődését, kiteljesedését, azt az élet-szagot, amely az egészből áradt. Nagy öröm, hogy várható még egy Vivien-szemszögű történet is. Kívánok hozzá kitartást és sok jó ötletet! Számíthatsz rám, az biztos!

Szerző válasza: Nagyon jólesik, hogy szeretted a történetemet, és mindig hálásan fogadtam a soraidat. Köszönöm szépen, hogy végigkövetted a fejezeteket, és hogy itt voltál velem. Várlak vissza a következőnél :)

2018.02.26 - 21:18 | 16: Tizenhatodik fejezet | Regisztrált
Szia!
Na végre volt időm most elolvasni az elmaradt fejezeteket, és természetesen nem hagyhattam vélemény nélkül.
Az utóbbi időben ez volt a legjobb történet, amit olvastam. Ez nyilván szubjektív vélemény, de ebben voltak leírva olyan dolgok, amik a leginkább közel álltak hozzám. Egy történetben általában azt keresem, hogy mennyire valósághű, mennyire tud újat mondani, vagy mennyire világít rá a létezés csodáira, vagy éppen a rossz oldalára, meg hogy mennyire kelt ismerős érzéseket. És számomra a te történetedben minden megvolt ezekből.
Még visszatérve az iskolai piszkálós témára, sajnálom, hogy ezt neked is át kellett élned régen. Nekem is volt pár ilyen élményem, hogy cseszegettek minden hülyeség miatt, aztán az segített, hogy egyszer az egyik szünetben megkérdeztem attól a lánytól, aki piszkált, hogy "tulajdonképpen mi bajod velem?". És mivel nem tudott válaszolni, utána ez az egész abba is maradt.
A darab nagyon egyedi ötlet volt, hogy így benne volt a történeten belül, és szerintem ezt nem is könnyű megvalósítani, de te nagyon jól megoldottad. Azt meg már azt hiszem mondtam párszor, hogy tetszik a témája. Az ember tényleg képes elveszíteni önmagát ebben a mindennapi rutinban, és egy idő után már nem érti, miért is csinálja, mi a célja ennek az egésznek. Meg ezeken a párkapcsolati gondokon is átmentem már én is, szóval ismerős volt. Olvastam is fel részeket belőle a barátomnak, aztán jól elbeszélgettünk róla :)
Nóri és Szilveszter párosa szerintem jó volt, és aranyosak együtt. Tetszett az a jelenet, amikor együtt gyurmáztak, mert szerintem ezek azok a pillanatok, amik igazán számítanak, és nem a kamu gyertyafényes vacsorák.
Szilárd lelkesedése is nagyon tetszett, nyilván ismerős, hogy milyen jó érzés befejezni egy művet, és látni az egészet megvalósulni. Amúgy te is büszke lehetsz erre a művedre, mert nagyon jól összeraktad :D
A végén meghatódtam, amikor jöttek a nagyszülők is gratulálni, ami nagy szó, mert én nem vagyok valami érzelgős. Sőt, a végén is ezt éreztem, ahogy visszaemlékezett a mamája meséjére, az is nagyon szép volt.
Természetesen nagyon várom Vivien történetét is, szóval rám számíthatsz majd :)
További minden jót, kitartást, és jó írást! Üdv: Lindsay

Szerző válasza: Szia Lindsay! Azt hiszem, mondanom sem kell, nagyon feldobtad az estémet a soraiddal. :) Elmondhatatlanul jólesett, amit írtál, hogy az utóbbi időben ez volt a legjobb történet, amit olvastál, ezek a visszajelzések rengeteget jelentenek nekem. Sajnos ez az iskolai piszkálódás sűrű jelenség, de nagyon örülök, hogy te ki tudtál állni magadért, amikor ilyen helyzetbe kerültél.
Külön jólesik, hogy a darabot is szeretted, bevallom, kicsit féltem, sikerül-e az abba való betekintéseket színvonalasan megírni. Megtisztelő, hogy a barátodnak is olvastál fel belőle részeket, és beszélgettetek róla, örülök, hogy sikerült gondolatébresztő sorokat írnom a témáról. :)
Jaj, olyan jólesett, hogy a végén még meg is hatódtál :) Vivien történetével igyekszem, remélem, sikerül a végére érni, és akkor mindenképpen hozom! Várlak vissza :) Nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál, és hogy itt voltál velem!

Zóra
2018.02.26 - 20:14 | 16: Tizenhatodik fejezet | Anonymus
Szia! Köszönöm! Már kb azóta követem ezt a történetet, mikor még csak a fele volt kész. Ezerszer akartam kritikát írni, de mindig elmaradt, mert általában akkor jött ki új rész, amikor nem is volt időm olvasni, de megláttam és nem bírtam ki, titokban, munka közben, de el KELLETT olvasnom. Szóval ezt sajnálom. A történetre visszatérve: Nagyon, nagyon, nagyon tetszett. A szereplők személyisége nagyon szépen ki lett dolgozva (talán Bálint nem eléggé), ennyi szereplő szerintem pont tökéletes volt, szuperek voltak a csapatépítő ötletek, az érzelemmel teli részek, a szemszög váltások, a színdarab témája. Nekem a verses részek nem annyira jöttek be, lehet, hogy neked a fejedben dallam is volt hozzá és úgy jobb, de ez apróság. A lényeg, hogy köszönöm, hogy megírtad ezt a történetet és már várom a következőt!

Szerző válasza: Szia Zóra! Hálásan köszönöm, hogy megfogalmaztad nekem a gondolataidat, jólesik, hogy ennyire tetszett a regényem :) Igen, elsősorban dalszövegírónak tartom magam, és hát azoknak az a hátulütője, hogy dallam nélkül nem minden esetben tudnak jól átjönni, sajnálom, hogy ez a része annyira nem tetszett, de annak nagyon örülök, hogy minden mással elégedett voltál :) Én köszönöm, hogy olvastál és hogy így a végén szántál időt a visszajelzésre is, nagyon jólesett :) A következő történettel igyekszem, remélem, a közeljövőben el tudom kezdeni a feltöltését! Üdv :)

lina22
2018.02.25 - 21:51 | 16: Tizenhatodik fejezet | Anonymus
Jajistenem, nem találok szavakat. Annyira de annyira csodálatos befejezés volt, végig olyan érzésem volt mintha én is ott lettem volna a nézők között. Nagyon örülök hogy jól sikerült az előadás és minden a helyére billent, Nóri pedig megtalálta önmagát és a boldogságot. A darab külön tetszett, a dialógusokkal, dalokkal és a lezárással együtt. Köszönöm hogy olvashattam, nagyon-nagyon tetszett az egész történet, sajnálom is hogy vége, hiányozni fognak a szereplők és hogy mindig felnéztem hogy van-e új fejezet. A folytatásra viszont nagyon kíváncsi vagyok, tuti olvasni fogom :) ^^

Szerző válasza: Nagyon köszönöm, irtó jólesnek az ilyen visszajelzések :) Örülök, hogy itt voltál, és követted a történetemet, annak meg különösen, hogy ennyire szeretted. :) Remélem, a folytatással sem okozok majd csalódást! Köszönöm a soraidat :)

2018.02.23 - 14:37 | 15: Tizenötödik fejezet | Regisztrált
Szia Esmi! Már tegnap elolvastam, de csak most jutottam el odáig, hogy kritikát írjak. Először is, mikor megláttam, hogy az utolsó előtti fejezet, nagyon elszomorított. Azt hittem lesz még vagy tíz, és élvezhetem a kapcsolatuk varázsát. :) De persze már értem, hogy főként mi a történet lényege. Adott egy lány, Nóri, aki visszahúzódó, fél az új dolgoktól, fél az emberektől, mert az ezidáig a nagyszülein kívül nem nagyon voltak jó tapasztalatai az emberekről. A sztoriban élvezhetjük, hogy bontakozik ki a csigaházból, szépen fokozatosan. Nyilván Szilárd és a csapat segített neki, hogy bízhat más emberekben is. Szilveszter pedig remélem a nagy Ő lesz a számára, és remélem semmi sem sül el balul majd a premieren. Kíváncsi vagyok, hogy a darab végére is, mi lesz a családdal, egyben maradnak-e. Összességében ez egy tanulságos, szép, kerek történet. Nagyon várom az utolsó fejezetet. Szerettem nagyon Szilveszter gondolatait. ( Egy kérdésem volna, írtad ebben a fejezetben, hogy Rafaelnek milyen problémája van. Hasonlóval küzd a szereplőd, amivel te? Már ha nem veszed túl személyesnek a kérdést. :) ) Üdv, és puszi: Kata

Szerző válasza: Szia Kata! Sajnálom, hogy elszomorított a hír, miszerint ez az utolsó előtti fejezet volt. Így sikerült, végigvittem a szálakat, és számomra így lett kerek a történet. Remélem, tetszeni fog az utolsó fejezet. :)
Rafael problémája érdekes kérdés. Az a helyzet, hogy őt egy létező ember ihlette, aki mély nyomot hagyott az életemben annak idején. A többéves ismeretségünk alatt világossá vált, hogy valami nem stimmel vele, hangulatingadozások, szélsőségek, hosszabb depressziós időszakok, stb., de számomra sosem derült ki, mi a konkrét baja. Így hát a történetben is csak annyit tudtam ebből láttatni, amennyit anno én láttam belőle. A lényeg: valószínűleg hasonlóval küzd, bár szerintem nem ugyanazzal a diagnózissal, de nem a saját helyzetem ihlette az övét, hanem az az ember, akiről őt mintáztam. Egyébként ha érdekel Aida és Rafael története, a Lélektánc című egyperces ciklus róluk szól, hogy hogyan ismerkedtek meg, milyen akadályokkal kellett szembenézniük, hogy sikerült végül egymásra találniuk. Ajánlom szeretettel :) Köszönöm, hogy írtál! Puszi

lina22
2018.02.22 - 15:40 | 15: Tizenötödik fejezet | Anonymus
Jaj, ez annyira csodálatos rész volt, egyszerre mosolygok és könnyezem, de nagyon-nagyon szépre sikeredett az egész - Nóri és Szilveszter kapcsolatának alakulása, ahogy a végén beismerték egymásnak ennyire nyíltan az érzéseiket, ahogy Aida és Rafael is felbukkant (<3 amit megint csak nagyon vártam, és örültem, hogy így együtt volt a kis csapat), amilyen novellát Szilveszter írt, egyszerűen az egész fejezet, az egész történet, és olyan furcsa, hogy nemsokára véget ér. Várom a folytatást, bár emiatt egy kicsit olyan keserédes érzéssel is tölt el, hogy hamarosan itt a befejezés. :(

Szerző válasza: Olyan drága vagy, nagyon jólesett, hogy így tetszett a fejezet :) Aida és Rafael felbukkanásánál eszembe is jutottál :) Bizony, kicsit én is szomorú vagyok, hogy az utolsó fejezetet töltöm fel nemsokára, de már írom a második részt, és bár nem tudom, mikor sikerül azt befejeznem, de addig is majd hozok egy könnyed kis novellaciklust, szóval lesz olvasnivaló. :) Nagyon köszönöm, hogy írtál!

2018.02.19 - 17:16 | 14: Tizennegyedik fejezet | Regisztrált
Szia Esmi! Jahjjj :) Írnék most pár szívecskét ide, de nem tudom, hogy kell. Mikor kezd sok lenni a tinilányos történet, akkor találok egy ilyen gyöngyszemet, ami annyira leköti a figyelmem, hogy olvasnám tovább, de elfogy a fejezet :D Mosolyogtam nagyokat, mikor Nóri a nagymamájával beszélgetett a szexről... hát elképzeltem szegény nagymamám mit szólt volna, ha ezt megbeszéltem volna vele. Szerintem nem örült volna neki :D Nóri ezért is mázlista. Olyan cukik Szilveszterrel, hogy beleszerettem a kapcsolatukba... már ha van ilyen :D Szilveszter szemszöge pedig annyira aranyos, olyan jó belelesni egy férfi gondolataiba. Végig mosolyogtam a történeten, az erotikus tartalom is hitelesre sikerült. És a legjobb mondat, amin nagyot derültem: "– Gyerekek, ha lehet, ne úgy bámuljátok egymást, mint a szerelmesek!" Várom a folytatást! Üdv, és puszi: Kata (KK tag)

Szerző válasza: Szia Kata! Ó, de drága vagy! :) Nagyon jólestek a soraid, feldobták a napomat :) Nos igen, nem egy megszokott dolog, hogy valaki a nagymamájával beszélget a szexről :D De azt hiszem, Nóri és Mami kapcsolata egészen különleges és nem olyan, mint egy átlag nagymama-unoka viszony. :) Annyira örülök, hogy beleszerettél Nóri és Szilveszter kapcsolatába, és hogy mosolyt csaltam az arcodra :) A kiemelt mondatot külön köszönöm, azon én is mindig vigyorgok, ahogy elképzelem! :D Nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál! Puszi :)

2018.02.18 - 13:03 | 14: Tizennegyedik fejezet | Regisztrált
Képzeletben megemeltem előtted a nem létező kalapomat, merthogy rohadtul sok munkád kell, hogy legyen ebben a történetben, már elnézést a kifejezésért... Gondolok itt a történethez tartozó darabra és a hozzájuk tartozó dalszövegekre, amelyek ráadásul jók is! Gratulálok ehhez! Amellett csodásan alakul a cselekmény, Nóri, ez a mélyérzésű, értékes, tehetséges, amellett sokat szenvedett lány a legjobb kezekbe került, mert hát Szilveszterről csak annyit, hogy a legtöbb lány ugyebár ilyen pasit szeretne magának. Azért Nórinak még egy dologban nagy szerencséje van, ez pedig a háttere Mamiékkal, aki hihetetlenül megértő és gondoskodó. Kíváncsi vagyok, mikor fog kiderülni Nóri kis titka Szilveszter előtt... D

Szerző válasza: Elmondhatatlanul jólestek a soraid! Nagyon örülök, hogy így értékeled a történeten belül a darabot és a dalszövegeket is. Köszönöm a gratulációt! Igen, Nóri szerintem is a legjobb partnerhez került, és azt hiszem, Szilveszternek is jót tesz a dolog. :) Mami pedig tényleg a lehető legjobb hátteret biztosítja Nórinak. Már csak két fejezet van hátra a regényből, remélem, azok is tetszeni fognak! Üdv

lina22
2018.02.17 - 12:57 | 13: Tizenharmadik fejezet | Anonymus
Szia! Ezer éve nem kommenteltem, amiért mindig rosszul érzem magam, mert szeretem ezt a történetet és mindig kíváncsian várom a folytatást, csak sokszor azt sem tudom, hol áll a fejem és mindig elmaradok a véleményezéssel. Viszont egyre kíváncsibb vagyok, mik történnek még, örülök, hogy Nóri kezd kinyílni és végre megtalálni a helyét. Én is csak azt tudom mondani, hogy Bálinték nagyon szimpatikusak és jókat mosolygok a közös részeiken, illetve Vivien is érdekes személyiség, főleg, mert ebből az öntudatos, makacs, határozott természetéből azt néztem volna ki, hogy sokkal nehezebben enged fel, és kezd el közelíteni a többiek felé, de szerintem tök jó, hogy nem afféle riválisként szerepel, hanem ő is változik és próbál beilleszkedni. Szilárdot továbbra is nagyon bírom, azért meg pláne, hogy az első próbás résznél, amikor még nem tudta, hogy mit tettek Nórival az osztálytársai, elsőre kiakadt, és megmutattad, hogy ő is, mint minden ember, nem tud mindenre jól reagálni elsőre, abszolút meg lehetett érteni a kifakadását, bár ennek ellenére egy kicsit haragudtam rá akkor :D Tetszenek a csapatépítő programok is, és jó olvasni, hogyan rázódik össze a társulat, kíváncsi vagyok a többi hasonló feladatra/összejövetelre, ilyenkor mindig olyan jó érzéssel tölt el olvasni a karakterek egymással való interakcióját, ismerkedését. A végére hagytam a Szilveszter-Nóri szálat, aminek külön örülök, mert szerintem jól összepasszolnak, és kifejezetten tetszik, hogyan bontakozik a kapcsolatuk. Az elején egy kicsit gyorsnak éreztem a dolgokat köztük az előző fejezetben, de mivel én amúgy is mindent elnyújtok írásban, így már más történetben jobban örülök a gördülékenységnek, szóval az első meglepetés után ésszerűnek tűnt, hogy egymásra találtak. Már csak ebből a fejezetből hiányoltam a párosukat az előző rész után, jó lett volna tudni, hogyan folytatódik a kapcsolatuk, úgyhogy kíváncsian várom a folytatást! ^^

Szerző válasza: Szia! Nagyon örülök, hogy írtál :) Ne érezd rosszul magad, megértem, hogy nem marad mindig időd, energiád véleményezni. Most én magam is elég erőtlen és fáradt vagyok, ezért nem tudok minden mondandódra külön kitérni, de összességében nagyon örülök, hogy szereted a történetemet. Tudom, kicsit gyorsnak tűnhet Szilveszter és Nóri kapcsolatának alakulása, de hát nem voltak hajlandóak tovább várni. :D Most már a vége felé közelít a regény, remélem, tetszeni fog, ami még hátravan belőle! Nagyon köszönöm a soraidat! :)

2018.02.16 - 14:10 | 13: Tizenharmadik fejezet | Regisztrált
Szia Esmi! Ez egy nyugis rész volt, pont jókor jött az előző után. :) Bálint és Álmos pedig annyira jófejek, nagyon jó figurák, irtó viccesek. Szívesen bolondoztam volna velük együtt. :) Jó olvasni, hogy Nóri egyre jobban érzi magát. A Mennyország Tourist számot én is szeretem. :) Várom a folytatást. :) Üdv: Kata Ui: Láttam a videót, és gondoltam megírom, hogy nem vagy egyedül, a mosógép kezelésétől eleinte én is féltem. Főleg mikor összemostam a férjem (akkor ugyan még nem volt a férjem) vadiúj pólóját egy törölközővel, és szegény póló foltos lett. :D

Szerző válasza: Szia Kata! Nagyon jólesett, hogy írtál! :) Igen, ez egy nyugisabb rész volt. Álmosékat én is nagyon szeretem, olyan kis lükék :)
Egyébként nagyon kedves tőled és jólesik, hogy követed a Merengőn kívüli életemet, és hogy adsz egy-egy visszajelzést :) Igen, én is mindig ilyenektől félek, hogy mi van, ha ereszt valaminek a színe, vagy összemegy a ruha a mosásban, vagy ilyesmi. Szóval egyelőre csak a saját cuccaimmal kockáztatok :D De igyekszem fejlődni :)

2018.02.13 - 13:45 | 12: Tizenkettedik fejezet | Regisztrált
Szia Esmi! Hát hűha! Atyagatya! Atyagatya. Hát szóhoz se jutok. Izéé, hogy is kell elkezdeni egy mondatot? Na, jól van, szóval... azt hiszem, kezdem az elején, mert hát mikor olvastam, már forogtak a gondolataim, mit is fogok írni neked. Nagyon izgalmas, hogy egy történetben végül is kettőt is kapunk, hiszen ott van maga a darab is, ami szintén annyira jó, hogy foglalkoztat, mi lesz majd benne. Gondolom nem kis munka volt ezt kigondolnod, megírnod, ráadásul ott vannak a dalszövegek, szóval le a kalappal. :) Nagyon ügyes vagy, és minden elismerésem. :) Aztán hát rátérek kedvenc karakteremre, Szilveszterre. Hogy a manóba gondolhattam, hogy ó ezek olyan kis cukik, hogy nem fognak még összejönni, főleg nem így, aztán jött az a jelenet, amiben Nóri sírt a karjaiban. Akkor gondoltam, hogy igen, most csókolóznak, de jó, és hát tipikus pasi :D nem volt neki elég. De nagyon imádom a karakterét azért, hogy mégsem használta ki a helyzetet, vagy nem annyira. Nagyon megleptél ezzel a kis dologgal kettejük közt,komolyan nem számítottam rá. Még mindig mosolygok a jeleneten, de tök jó volt. Nagyon köszönöm az élményt, és hogy olvashattam! Üdv, és puszi: Kata (KK tag)

Szerző válasza: Szia Kata! Örülök, hogy ekkora hatással volt rád ez a fejezet. :) Köszönöm a dicsérő szavakat. A "történet a történetben" elgondolást még 2005-ben találtam ki, amikor maga az Elhivatottság alapja is megszületett bennem. De akkor még nem voltam elég ügyes és kitartó ahhoz, hogy meg is írjam. Nagyon-nagyon örülök, hogy jónak találod a darabot és a dalszövegeket is. :)
Kicsit meg vagyok most szeppenve, mert más is meglepődött azon, hogy Nóri és Szilveszter között ilyen hamar megtörtént ez a kis dolog. Én kicsit furán gondolkodom erről, a való életben sem szeretem túlságosan sokáig húzni a dolgokat, itt sem sikerült ennél jobban húzni az időt. Egy-másfél hónapja ismerik egymást nagyjából, mert májusban kezdték el próbálni a Kötelékeket, most nagyjából június közepe van a történet szerint. Tulajdonképpen ebben mindketten vastagon benne voltak, hiszen végeredményben Nóri kérte meg Szilvesztert, hogy csillapítsa le :D Igaz, ő meg felizgatta, bár nem "előre kitervelten". Nekem is volt olyan élményem egyszer, hogy vigasztalóan ölelt egy férfi és közben simogatott, aztán valahogy ez átfordult. Szóval igen, nem bírtak ellenállni egymásnak. :D Nagyon köszönöm a véleményedet, és hogy olvasol! Remélem, a folytatás is tetszeni fog! Puszi: Esmi

2018.02.09 - 22:15 | 11: Tizenegyedik fejezet | Regisztrált
Nagyon tetszett ez a rész is, örültem, hogy Tibor felbukkanása nem torkolt semmilyen drámai jelenetbe, hanem csak Nóri rájött, hogy szerelmes Szilveszterbe :) És jah, szerintem is gyáva dolog volt Tibortól, hogy nem védte meg Nórit az osztálytársaktól, de hát foghatjuk ezt arra, hogy akkor még ő is gyerek volt, minden esetre annak örültem, hogy ezt most megbánta. Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből a Nóri-Szilveszter kapcsolatból, én szurkolok nekik, mert nekem úgy tűnik, hogy eléggé egy hullámhosszon vannak.
Üdv: Lindsay

Szerző válasza: Nagyon örülök, hogy ez a rész is tetszett. :) Tibor esete érdekes kérdés, valóban gyáva volt akkor, de sokan nem mernek szembemenni az elnyomó falkával. Ilyenkor vagy egyszerűen csak meghunyászkodnak és lapítanak, mint ahogy Tibor tette, vagy ami rosszabb, hogy beállnak közéjük, nehogy aztán ők kerüljenek sorra a kiközösítés és a gúnyolódás céltáblájaként. Ezek sajnos viszonylag gyakori jelenségek az iskolákban. Velem például az utóbbi esett meg: általános iskola hetedik évében jött hozzánk egy új fiú, akivel tetszettünk egymásnak, és úgy tűnt, jól kijövünk. Ám a többi srác rászállt mint új gyerekre. Végül elkezdett szándékosan bolondot csinálni magából az órákon, felöltötte a többiek viselkedését, így bevették maguk közé - és hát ez azzal járt, hogy ő is csatlakozott a kiközösítésemhez. Nehéz dolgok ezek.
Hamarosan hozom a folytatást! Nagyon köszönöm, hogy írtál :)

2018.02.09 - 20:49 | 10: Tizedik fejezet | Regisztrált
Fú, na ez nagyon kellett már, hogy valaki így mutassa be végre egy kapcsolat kialakulását, a dolog mély lelki oldaláról. Nagyon tetszett Szilveszter első jelenete, hogy elemzi a Nóri iránti érzéseit, de mindketten aranyosak, hogy próbálják győzködni magukat, hogy ez nem szerelem, pedig szerintem ez már az :D Két nagyon nem egyszerű emberről van szó, és ez is tetszik. Nem azok a tipikus magazinból kivágott modell kisugárzású karakterek, hanem emberiek, nem tökéletesek. És még az is külön tetszik, hogy nem az van, mint általában a történetekben, hogy meglátják egymást, erős vonzalom, lefekszenek, aztán örök szerelem, mielőtt még egy szót is beszélgettek volna. Szerintem a beszélgetés tök fontos, csak ezt valamiért sokan szeretik kihagyni, de örülök, hogy te nem :D
A darab továbbra is nagyon tetszik, nagyon elgondolkodtató témák kerülnek elő, én is pont mostanában gondolkodtam el egy sztorim kapcsán, hogy egy átlag család mennyire nem olyan, mint a reklámokban, hanem a nőn azért óriási teher is van, és hogy ez nem arról szól, hogy valósítsuk meg az álmainkat. "Nem ugornék fejest teljes elánnal a párkapcsolat-házasság spirálba. Előtte megvalósítanám önmagamat, és ha a kapcsolatunk azt kibírja, akkor szintet léphetünk." Hát igen, ez az a tipikus dolog, amit utólag mondjuk én is megbántam, de abban az élethelyzetben egyszerűen nem lehetett ésszerűen viselkedni, max utólag lehet korrigálni.
Na, lehet egy kicsit értelmetlen lett a kritikám, de már nagyon péntek van :D De azért megyek, a kövit még elolvasom.
Üdv: Lindsay

Szerző válasza: Szia! Nagyon jólestek a soraid, örülök, hogy tetszik, ahogy bemutatom Nóri és Szilveszter alakuló kapcsolatát. Szerintem is fontos a beszélgetés. :) Külön örülök, hogy tetszik a darab, én is fontosnak tartom ezeket a témákat. A világ nagyon gyakran hamis képet vetít az embereknek, és sokan hajlamosak bedőlni ennek. Pedig semmi sem tökéletes, mindenkinek megvannak a nehézségei, terhei. Most én sem tudok értelmesen reagálni, de nagyon-nagyon jólesett a véleményed! Köszönöm :)

[Előző] 1 2 3 [Következő]

Szeretnél kritikát írni?