Megszállottság kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2018.05.05 - 18:16 | 11: Tűnődés | Regisztrált
Szia, Kyrande! :)

Megint jöttem hozzád verset olvasni. ^_^

Jaaj, annyira tetszett a kezdés!

"A szívem sebei oly régiek már,
De egy lágy érintéstől is véreznek."

Ez olyan szép lett itt rögtön az elején. Olyan jól leírtad ezzel a két sorral a szerelem okozta sebek mélységét és erejét, amit az ember szívén ejtenek. Pedig két sor mindösszesen ez az egész, de ugyan olyan fájdalmasan gyönyörű, mint amiről szól. <3

"Egy északi farkasra hajtom fejem.
Puha a szőre, és védelmet ígér."

Ez meg azért tetszett olyan nagyon, mert imádom a farkasokat. :D Meg olyan szép valahogy ez a kép, és olyan sokféleképpen értelmezhető. Legalábbis nekem nagyon sok minden jut eszembe erről.

Nagyon tetszett ez a versed. Imádtam a két versszakonként visszaköszönő
"Eltűntél, akár a reggeli pára,
És nem maradt más, csak néhány emlékkép."
sorokat, amik nagyon jó ritmust adtak a versnek. Meg egyébként is nagyon szeretem a visszatérő motívumokat, így ezeket mindig ki is kell emelnem pozitívumként. :)

Ez a versed pont olyanra sikeredett, mint amilyen jelzővel illetted a szerelme ónix fekete szemeit, azaz álomszép. ;)
Tényleg nagyon tetszett, magával ragadott minden sor, megérintette a szívemet, és el kellett olvasnom újra és újra ezeket a gyönyörű költői sorokat. :)

Köszönöm, hogy olvashattam, és remélem nemsokára jön majd a következő versikéd! ;)

Üdv: Saszta

(Kritika Klub tag)

Szerző válasza: Szia, Saszta!

Bocsáss meg, de erre az egész kritikádra nem tudok mit reagálni, annyira meghatódok tőle a mai napig, amikor elolvadom. A mai napig nem hiszem el, hogy hogyan tudnak az én bénázó versikéim ilyen reakciókat kiváltani emberekből. Írás közben próbálom beletenni az érzelmeimet a verseimbe, de nehéz elhinni, hogy ezeket mások is érzik, amikor olvassák. Az pedig, hogy egyenesen álomszépnek nevezed ezt a versem... mérhetetlenül köszönöm!

Üdv: Kyrande


2018.04.01 - 21:19 | 11: Tűnődés | Regisztrált
*Nym betoppan, és körbepislog – egy pillanatig nem is hiszi el, hogy ilyen régen járt itt*

Szia, Kyrande! ^^

Elég régen jártam erre, de most végre elértem ide is, és amint látom, elég sok új verssel bővült a gyűjtemény, aminek csak örülni tudok. :) Azok közül, amit még nem olvastam, erre esett a választásom, ugyanis megtetszett a cím és a leírás is.

Nagyon különleges hangulata volt a versnek. Egyszerre volt szomorkás, és hmm… nem is tudom megnevezni, mit éreztem, miközben olvastam, de teljesen magával ragadtak a sorok. Igaz, nem egy vidám vers, engem valamiért mégis mosolygásra késztetett. :) Tetszett az is, hogy az első két sor ismétlődött minden második szakaszban, olyan jó ritmust adott az egésznek. Eddig ez a kedvenc versem. :) Köszönöm, hogy olvashattam!

Üdv, Nym (Kritika Klub – megtalálsz minket a fórumon)

Szerző válasza: Szia, Nym! Örülök, hogy újra írtál nekem :). Örülök, hogy valahogy megmosolyogtatott a vers, nem is szomorúnak szántam, őszintén szólva. Inkább csak egy tűnődésnek. Na jó, bevallom, nem nagyon gondoltam végig ezt a verset, csak úgy kijött belőlem. De az a lényeg, hogy tetszett. Köszönöm,hogy visszatértél és újból szakítottál időt egy kritika megfogalmazására! Nagyon köszönöm!




Szeretnél kritikát írni?