Bujdosó hercegek kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2020.05.17 - 00:10 | 12: A puszta lakói | Regisztrált
Kedves Míriel!
Addig nem akartam lefeküdni aludni, amíg meg nem írom a kritikát, mert még a fejemben vannak az olvasás közben jött gondolatok. Úgyhogy kezdem is. :D
Azt kell mondjam, hogy ez a fejezet lett az egyik kedvencem az eddigiek közül. Iszonyatosan jó volt a dinamikája, volt benne akció, érdekes párbeszédek, amik azért egyensúlyban voltak a leíró részekkel... Szóval le a kalappal, nagyon ügyes vagy!
De ki is térek a részletekre. Például ez a félmondat valamiért nagyon megfogott: "(...) eltöltötte őket a félelem és a düh különös egyvelege – a harc íze." Az átlag olvasó, aki jó eséllyel még nem kerülhetett hasonló helyzetbe, az is tökéletesen átérzi, milyen az, amikor az ember (vagy tünde) harcba keveredik, és a vadász szerepéből hirtelen az űzött vad szerepébe csöppen. Vagy inkább egyszerre a kettőbe. Na látod, én ilyen hosszan ecsetelve sem tudtam feleannyira sem átadni, mint te. ;)
Aztán ne kérdezd miért, de jót nevettem Elurín első megjegyzésén az emberekről, hogy milyen csúnyák szegények. Valahogy annyira el tudtam képzelni magam előtt a jelenetet! xD Amúgy tetszett, hogy az ikreknek mennyire eltérő benyomása van az emberekről, na erről még mindjárt írok valamit, csak haladjunk sorban! :D
Azt meg, hogy hogyan tudják a tündék meghatározni egymás korát, én is pontosan így képzeltem el (talán már le is írtam valamelyik korábbi fejezetembe, amit olvashattál, ez most így hirtelen nem ugrik be^^".) De igen, nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre, gondolom, ez a tündéknél különösen igaz. :)
Amúgy itt most mennyi idő telt már el Beleriand pusztulása óta? Lehet hogy írtad az utóbbi fejezetben, csak én nem emlékszem rá, bocsi. :D Csak elgondolkoztam, mert először azt hittem, hogy Hofrul még élhetett Beleriandban, de ha Elurín szerint a dédapja vezette az embereket vissza a Kék-hegység túloldalára, akkor azért már jóval előrébb járunk, mint azt én gondoltam. :D
Az a rész nagyon tetszett, amikor Berenről és Lúthienről, aztán később Maedhrosról beszélgettek. Szeretem az ilyen kis utalásokat, olyan valódivá, lore-közelivé hozza a történetet, hogy a főszereplőknek is megvan a maguk emléke/véleménye a régiekről. Egyébként ez valahogy az én fejemben sosem tisztázódott: Lúthien végül is megöregszik Berennel együtt? Mert oké, hogy halandó életet él, de eddig sosem gondoltam bele, hogy ezzel az öregedés is együtt jár. Érdekes és egyben nagyon szomorú is.
Nagyon frappánsan leírtad azt, hogyan is alakulhatott ki a farkasok háziasítása. Nagyon aranyosak a kis kölykök! Elurínnal együtt én is nagyon kíváncsi leszek a többiek reakciójára, ha hazaállítanak egy évvel később, két farkassal. :D Amúgy csak kíváncsiságból, a Köd Fia, mint a farkas neve honnan jött? :) Ezek az emberek amúgy már a westroni nyelvet beszélik, vagy annak valami ősét? Vagy ez még az elsőkorban is használt ember-nyelv?
Egy dolgot viszont nem értek: Zaela miért nem az első nap elindult és haza is tért felderítőktől kérdezte, látták-e az édesanyját? Mármint megértem, hogy dramaturgiai szempontból jó volt, hogy Elurédtől kérdezte, és örültem is ennek a kis plusz interakciónak közöttük, csak ezt az egy dolgot furcsáltam. :) Apropó, visszatérve az emberekre: nagyon aranyos volt Zaela, hogy így megtetszett neki Eluréd, jót mosolyogtam rajtuk. Azt hittem, hogy ez a találkozás csak egy szép elmék marad számukra, de aztán az utolsó mondatoddal úgy érzem, végül nyitva hagytad a kérdést. Szegény Eluréd, nem lesz könnyű dolga, ha egy halandóba szeret bele... Na de gondolom ez még a jövő zenéje, úgyis megtudom, mi lesz. :D
Köszönöm, hogy megírtad, nagyon kellemes volt olvasni. :D Ha nem kellett volna elmennem, khm, halaszthatatlan okok miatt, akkor simán ledaráltam volna egyszerre. Már most várom a következő fejezetet! :3
Üdv, Stray Breeze

Szerző válasza: Kedves Stray Breeze! Hűha, köszönöm szépen ezt az igen tartalmas kritikát! :3 <3 Most elszégyelltem magam, hogy ehhez képest én milyen nyúlfarknyi véleményeket írok... :D ^^" Örülök neki, hogy tetszett az a harcos mondat meg Elurín véleménye a halandókról; végül is a könyvekben le van írva, hogy a tündék tényleg sokkal szebb arcúak, és ez a filmes feldolgozásokból nyilván nem derülhet ki, mert ugye elég nehéz lenne tünde színészt találni... :D A szemes kormeghatározásról: ezt és hasonlókat már sok helyen olvastam, maga Tolkien is utalt erre a Gy.U.-ban, pl. amikor először mutatja be Arwent: "Bármilyen fiatal, mégsem az. (...) Csillagfényű szeme szürke, mint a felhőtlen éj; tekintete mégis királynői, pillantása töprengő tudásról árulkodik, mint aki az évek során sokat tapasztalt.", aztán amikor Celebornt és Galadrielt mutatja be: "az öregségnek semmi jele rajtuk, hacsak mélyen ülő szemük nem; mert tekintetük éles volt, mint a kard a csillagfényben, és mégis mély, mint az emlékek kútja." Beleriand pusztulása óta csak kb. egy év telt el, szóval Hofrul ősei nem ezért hagyták ott azt a területet, hanem teljesen más okból (amit nem teljesen találtam ki, úgyhogy most kimagyarázás következik :D). Egyrészt lehetett amiatt is, hogy gondolom Beleriandban a végén már elég nagy volt a népsűrűség a Morgoth által még el nem foglalt földeken, így ez is lehetett egy indok, vagy az, hogy a Nirnaeth Arnoediadban az ő vezetőik közül is kikerültek árulók, ők pedig a csata eseményeit követően már nem akartak nekik engedelmeskedni többé, ezért otthagyták őket. Lúthienről és Berenről: hmm, nem is tudom, én eddig mindig úgy képzeltem, megöregedtek. :D Mert hiszen meghaltak, és békés módon, mármint ha nem így lett volna, Dior tuti megölette volna, aki megölte őket. Nem, szeritnem egész egyszerűen öreg néniként és bácsiként haltak meg - valahogy mindig úgy képzeltem el, hogy egyszerre, mert nem bírtak volna a másik nélkül élni. A Köd Fia egyszerűen onnan jött, hogy az a kisfarkas teljesen, tetőtől talpig világosszürke/ezüstöt szőrű, és Elurínnak a távoli köd jutott eszébe a színéről, de ezek szerint ezt nem sikerült érthetően leírnom. ^^" Az emberek nyelvét abszolút nem találtam ki, hogy mi lenne (az emberek és farkasok nevét is csak úgy hasraütésszerűen találtam ki :D), de ez szerintem valami elsőkori ember-nyelv, esetleg néhány tünde szóval megfűszerezve, amit a beleriandi tündéktől tanulhattak. A Zaelás-vadászos dologban teljes mértékben igazad van, egész egyszerűen nem gondoltam bele ebbe. :D ^^" Köszönöm, hogy rámutattál! :) Zaela a maga módján valószínűleg tényleg beleszeretett Elurédba, de ez olyasmi, inkább csodálatból és rajongásból, mint szeretetből fakadó első szerelem, mint Éowyné Aragorn iránt. És itt kihangsúlyozom, hogy az első szerelmek sokszor nem tartanak sokáig a halandóknál. Eluréd jelenleg pont ezen emészti magát, hogy vajon szerelmes-e a lányba, vagy csak tetszik neki, de annyit elárulok, hogy nem terveztek drámai, szerelmes sztorit csinálni a fanficből. ;) Mégegyszer köszönöm ezt az igen részletes véleményt, nagyon jól esett a kis lelkemnek! :3 <3 És persze nagyon örülök, hogy tetszett a rész. :) Remélem, hogy a következőre nem kell majd ennyit várnod. ^^" Üdv: Míriel

2020.01.26 - 21:14 | 11: Egyedül a Vadonban | Regisztrált
Szia Míriel! Először is bocsi az egyhetes késésért... Tényleg megérte a fejezetre várni, mert nagyon jó lett szerintem is. Nagyon szépen írtad le a tündék gyászát, és a tengerpartos jelenetet is megkönnyeztem. Nagyon szép és szomorú lehetett Maglor dala. Különösen tetszett az is, ahogy a hercegek életmódját bemutatod a vadonban. Nem tudom honnan szerezted az ismeredeidet az őz felhasználásáról, de nagyon élethűen írtad le. Előttem volt az egész sátrokészítős jelenet. A farkasokkal való találkozás is izgalmas volt, és kíváncsi vagyok, kik ezek a lények. Ahogy már előttem is említve lett, tetszik, hogy a hercegeknek külön személyisége van, és egymás segítségére tudnak lenni. Remélem az érettségi engedi a történet folytatását, mert nagyon kíváncsi vagyok a további fejleményekre! ;D Szép hetet, és cuio vae! Üdv, Lothril Naethril, CritiCAT

Szerző válasza: Szia Lothril! Semmi baj, örülök, hogy végül idetaláltál. ;) :D Örülök, hogy tetszett a fejezet, az őzes részeknél nagy segítségemre volt és sok ihletet adott a nyáron olvasott másfél indián-könyv. :P :D A lényekről a következő részben minden kiderül, már el is kezdtem írni, de nem tudom, mikorra fejezem be. Remélem minél hamarabb! :D Szép hetet! :) Üdv: Míriel Eryndis

2020.01.12 - 15:56 | 11: Egyedül a Vadonban | Regisztrált
Kedves Míriel!

Azta. Azt kell mondjam, megérte ilyen sokat várni erre a fejezetre. Az elejétől a végéig nagyon izgalmas volt, annak ellenére, hogy tele volt leírásokkal. Ami persze nem baj, ha már egyszer a fiúk a vadonban tengetik napjaikat, nem árt, ha megtudjuk, mit és hogyan oldanak meg. De azért tetszett, hogy nem estél túlzásba a leírásokkal, és annak ellenére, hogy említetted, hogy nincs feltétlenül szükségük szóbeli kommunikációra, hogy megértsék egymást, nem néma csöndben kuksolnak egymás mellett egy éven keresztül. :D
Egyébként már csak azért is örültem ennek a fejezetnek, mert ezúttal Eluréd és Elurín voltak, nem pedig az "ikrek." Ha az emlékeim nem csalnak, már korábban is említettem, hogy ezt kicsit hiányoltam a régebbi fejezetekből, de így most már teljesen elégedett vagyok! :D Tetszett az is, hogy a személyiségük mennyire kiegészítik egymást, tényleg lehetett érezni közöttük azt a láthatatlan, de annál erősebb kapcsot, ami az ikrek között általában van. És mivel ők tündék, talán még érezhetőbb volt. :)
A farkasos résznél először arra gondoltam, hogy wargokkal akadtak össze, de aztán kiderült, hogy ők is csak áldozatok... Nagyon kíváncsivá tettél, hogy milyen lények maradtak az óvilágból, akik képesek farkasokra vadászni.
A rejtélyes, szomorú muzsikusért a parton pedig külön köszönet. Gondolom nem kell bemutatnom, mennyire örültem neki, amikor felfedeztem. Fëanor fiaiból sosem elég! Főleg Maglorból. *-* xD
Mindent összevetve ezúttal semmi kivetnivalót nem találtam, pedig hidd el, nagyon kerestem! xD Nagyon várom már a vadászatot, és hogy hogy fognak a fiúk boldogulni, ha az idő hidegebbre fordul.

Szép hétvégét, már ami megmaradt belőle! Üdv: Stray Breeze

Szerző válasza: Kedves Stray Breeze! Örülök neki, hogy tetszett ez a kicsit misztikus félig-gondolatolvasós dolog, mert egy kicsit aggódtam, hogy túl kevés lesz így a párbeszéd... :D Hát igen, az ikrek már lassacskán felnőnek, és kezd ténylegesen kialakulni a személyiségük, amiben nagy szerepet játszik majd az elkövetkezendő néhány rész. Én is éreztem a régebbi fejezetekben, hogy elég egyformának tűnnek szegények, de nem akartam még, hogy felnőjenek, ezért halogattam idáig ezt a részt... XD Őszintén szólva én is kíváncsi leszek ezekre a Morgoth alkotta szörnyekre, mert Tolkien sajna nem ad sok támpontot velük kapcsolatban, úgyhogy ezt teljesen nekem kell kitalálnom. :D Maglort természetesen nem hagyhattam ki. :) Amikor rájöttem, hogy őt is bele lehetne rakni, egyből te jutottál ám eszembe, úgyhogy ezt a kis easter-egget első sorban neked szántam! :D :3 Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet, és igyekszem a következővel! ;) :) (Már amennyire az érettségi engedi... :P) Üdv: Míriel Eryndis

2019.05.25 - 23:48 | 10: Búcsú Beleriandtól | Regisztrált
Suilad, Míriel! Goheno enni, hogy megint ennyit kellett várnod a kritikámra, de hát így sikerült... Jó volt, hogy a felderítő csapaton keresztül mutattad be az elmúlt eseményeket, és olyan érzésem van tőle, mintha én is ott lennék közöttük. Amikor írtad, hogy ki halt meg, azt hittem nem jól látok... Szegénykém! :'( A balladával márpedig igenis legyél elégedett, mert nagyon jól sikerült! Tényleg mintha Tolkien írta volna! ^^ A bagolyhuhogást és a puszit nagyon bírtam, olyan aranyosra sikeredett! ^^ xD <3 A céltáblás jelenet is tetszett. Igen, a vége tényleg nagyon szomorú lett, bevallom őszintén, majdnem sírtam rajta. <3 Egy otthon elsüllyedése, a barátok elvesztése mélyen nyomot hagy mindenkiben. Olyan gyönyörűen fogalmaztad meg, főleg az utolsó mondtatot! Igen, ez egy méltó búcsú és megemlékezés volt! Köszönöm, hogy olvashattam! Cuio vae! Lothril Naethril

2019.05.15 - 23:11 | 10: Búcsú Beleriandtól | Regisztrált
Szia Miriel!
Sajnáltam, hogy sokat kellett várni az új fejezetre, még akkor is, ha többé-kevésbé tudtam az okát. De azt kell mondjam, megérte! :D
Ugyan nem ez volt a legpörgősebb fejezet, de tartalomban nem volt hiány. Tetszett, hogy fokozatosan mutattad be Cuinorékon keresztül Beleriand sorsát, és Círdan felbukkanásának is örültem.
Volt amúgy egy gondolatom, hogy vajon Númenort is meglátogatják-e, de az már valóban hosszú utazás lett volna, Cuinort meg már így is épp eléggé várták haza.^^" :D Jaj, a ballada egyszerűen magával ragadó! Teljesen beleillik a Tolkien által írtak közé, ügyes vagy. :)
Nellas és Lainor még mindig cukik együtt, úgy szeretek róluk olvasni. :3 Az ikreket viszont hiányoltam egy picit, de gondolom majd a következő fejezetekben benne lesznek, úgyhogy nem panaszkodom.
Amiért viszont igen, de ne vedd magadra, csak ki kell adnom magamból: lehet (biztos), hogy elfogult vagyok Fëanorral és a fiaival szemben (főleg a két legidősebbel), de nem, Maedhros és Maglor nem lopták el a szilmarilokat! Nem lophatsz el valamit, ami a tiéd. :D És engem nem érdekel, mit mondtak a valák és Eönwë, és hogy mennyire égett a kezük, a szilmarilok az ő tulajdonuk. Pont.
Na, lenyugodtam, tovább.... :D
A vége valóban lehangolóra sikeredett, de ez kellett. Méltó búcsút kellett vennniük Beleriandtól, a helytől, ahol születtek és felnőttek, és ha egy vállrándítással elintézik, elveszett volna a jelentősége. Ez így volt jó, kellőképpen megemlékeztek róla, és mindenkiről, aki odaveszett a háborúban.
Annak pedig külön örültem, hogy nem hagytad ki azt sem, hogy Nellas miképp reagált Túrin történetére. Az, hogy a közös gyászolásban volt egy személyesebb élmény is, sokkal közelebb hozta hozzánk, olvasókhoz az egészet. Meg hát különben is, Nellas és Túrin barátok voltak, még ha az utóbbi el is felejtkezett róla időközben... :)
Nagyon köszönöm a fejezetet, és várom a folytatást! :3 Üdv, S.B.

Szerző válasza: Szia! Örülök, hogy írtál kritikát, és nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várni az új részre, de hát ott volt a nyelvvizsga, az előrehozott érettségi, meg főként a lustaság és az ihlethiány... XD Círdant nem hagyhattam ki, hiszen ha belegondolsz, nagyon fontos a szerepe, de keveset szerepel a könyvekben tételesen, amit eléggé sajnáltam. :/ Őszintén szólva a balladával sokat szenvedtem, és még most sem vagyok vele egészen elégedett... :D Igen, közben Nellas és Lainor lassan közelednek egymáshoz... <3 :3 A Maedhros-Magloros részhez két dolgot tennék hozzá. 1) Az utolsó pillanatban, a fejezet feltöltése után egy vagy két nappal jöttem rá, hogy őket teljesen kihagytam, ahogy a szilmarilokat is, márpedig azért ebben a sztoriban is sok szerepük volt az elején, szóval nem igazán gondoltam át, csak gyorsan, tömören leírtam valamit róluk... :/ 2) Ahogy leírtam, az nem az én személyes véleményem, hanem Círdan tündéié, akik telerek lévén valószínű nem rajongtak annyira Feanor fiaiért... :D A következő fejezetben persze lesz még szó a gyászról, de az már nem lesz ennyire depis, és Eluréd meg Elurín lesznek a főszereplők, szóval remélem megbocsátod, hogy most hanyagoltam őket egy kicsit. ;) :D Túrint sose szerettem, de hát akkor is Nellas gyerekkori barátjáról van szó... A fejezet végére már nagyon megsajnáltam szegényt. :( :D Köszi a kritikát, a szilmarilokos részt meg ígérem, hogy átírom kicsit pozitívabbra, ha lesz hozzá ihletem! ;) <3 Üdv: Míriel

Valarin
2019.03.18 - 18:04 | 1: Számkivetve az erdőben | Anonymus
A merengős rész szedd le a linkről es a www-től indul. Segítseg, ha nem jönne be. 😊👋👍

Valarin
2019.03.18 - 18:00 | 1: Számkivetve az erdőben | Anonymus
Mae govannen elvellon!
.................................

Üdv néked újra és utoljára mellon. Nagyon tetszett az új fejezet és várom, hogy továbbra is olvashassam műveid. Nagyon tetszett benne minden és boldogan távozom. Néhány napig, most nem leszek, mivel a Holnap magazinba és még két helyre kell írnom (pályázat). A két rajzot töröld, ha nem tetszik (egyik tünde lett volna, végül holló lett). Szia. 😊


.......................
Valarin

Ui:


Amit ígértem, pár ötlet, meg nem leszek.
Hobbitos kihívás Fantasy-s kihívás




Valarin
2019.03.18 - 17:39 | 9: Utórengések | Anonymus




.__\||||||/__/''

/ |

_| |_
Még ezt a rajzot küldöm, hálából-e szépségért! (Az előzőt elszúrtam, bocs mellon). 😕



Valarin

Szerző válasza: Köszönöm! :) Míriel

Valarin
2019.03.18 - 17:34 | 9: Utórengések | Anonymus

.__\||||||/__/'' / | _| |_ Még ezt a rajzot küldöm, hálából-e szépségért!



Valarin

Valarin
2019.03.17 - 18:24 | 9: Utórengések | Anonymus
Mae govannen elvellon!

I ven e thôg Miriel. Sajna most ez van nem tudok mit írni, de szerintem a régi kulcsok, mi fent van (hobbit kihívás kulcsok néven keresd) inspiratív tud lenni. Ajánlom. Nem tudom jó ötlet e, egy tavaszi történet, mivel tolkien.hu szerint ebben az évszakban is van ünnep. Folytatást tűkön ülve várom. 📌📍📎🤕😁

Nincs hollóm így 🦄 viszi el a levelet. :)

További jókat és áldásos szent Patrik napot! 🙂☘

Boe baded si enni.

Valarin

2019.03.01 - 19:27 | 9: Utórengések | Regisztrált
Suilad, Miriel Eryndis! Goheno enni a hatalmas késésért! Nem akartam eddig húzni, de most így jött össze... De most itt vagyok, és már kezdem is. Szóval: le hannon ezt az izgalmas, veszélyekben bővelkedő fejezetet! Tényleg nagyon élvezetes volt olvasni, és komolyan mondom le nem tettem addig, amíg be nem fejeztem. Tetszett ez a megoldás nekem is, hogy így érződött a süllyedés Középföldén is. A kedvenc jelenetem talán az volt, ahogy leírtad hogy menekült meg a kis csapat. Lainor nagyon hősies volt, hogy még sérülten is segített. Az a párbeszéd meg kifejezetten tetszett a végén, nagyon aranyosra sikeredett!^^ Negatívumot nem találtam benne, szóval tőlem csak pozitív kritikát kapsz. Az se rossz, nem?^^ :-D ;-) Sok időt és ihletet kívánok a következő fejezethez! Sok sikert a suliban is! Üdv.: Lothril Naethril, újdonsült Kritika Klub tag (a Fórumon megtalálsz minket)

Szerző válasza: Ai, Lothril Naethril! Köszönöm, hogy végül ide is eljutottál, és véleményezted is a fejezetet! :) Bevallom, nekem is ez volt az egyik kedvencem eddig, jó volt végre egy izgalmasabb, eseménydúsabb részt írni, és rendesen bele is éltem magamat a gyerekek szerepébe. :D Igen, Lainor nagyon kis édes! :3 <3 Csak nem szereti a "szurkálódást"... XD Örülök neki, hogy tetszett a befejezés, és még egyszer köszi, hogy írtál! :) Neked is sok türelmet a sulihoz! :D Üdv: Míriel Eryndis

Valarin
2019.02.23 - 21:42 | 9: Utórengések | Anonymus

Mae govannen Miriel!

Megint nagyon tetszett, főleg, mivel szeretem ezt az időszakot. Tudtad, hogy csak májusban kezdődik a hobbitos kihívás? Még valami, még el nem felejtem, csak engem foglalkoztat, hogy mi lesz a haború sorsa és a hősöké? Boe baded si enni. Valarin Ui: Original epikus fantasy? ;)



Szerző válasza: Le suil annon, mellon nín muin, Valarin! Örülök, hogy tetszett a fejezet. :) A kihívásnak majd utána nézek, de még nem tudom, részt veszek-e rajta, mert eléggé el vagyok és el leszek havazva... :/ A következő részben többet is megtudunk majd a háborúról, nyugi! :D Le hannon, hogy írtál! Üdv: Míriel Eryndis

2019.02.19 - 16:36 | 9: Utórengések | Regisztrált
Sziaaa! :) Ahogy ígértem, megbombázlak akkor egy kis kritikával... :P Végre véget ért a háború! Tetszett, ahogy érzékeltetted, milyen hatása is lehetett Középföldére egy egész kontinens elsüllyedése. Képzelem, hogy szegény kis tündék, emberek, stb. mennyire félhettek! Aki nem tudott a beleriandi háborúról, biztos azt hihette, eljött a világvége... :) A jégbeszakadós rész izgalmas volt, első olvasásra igencsak aggódtam a gyerkőcökért. Főleg az ikrekért. :P Aztán: végül is tetszett a megoldásod, hogy előbb melegedtek egy kicsit a tűznél, aztán Cuinor hívta a felmentősereget. Eleinte nem értettem, miért nem mennek azonnal gyógyítóhoz, vagy biztonságosabb helyre, de így már összeállt a dolog. És Lainor a kis hős! :D Biztos nagyon aggódott Nellasért, ha képes volt a sebesült lábával kimenni elé... ;) Kicsit furcsa volt nekem, hogy miért hagyta ott Nellast, miközben foltozták, nem gondotlam, hogy tűfóbiás. Szóval ilyen is létezik, tűfóbiás tünde... :D Ötletes, és egyben aranyos. :) A végén egyébként nagyon aranyosak voltak ők ketten, ahogy próbáltak flörtölni... Egyszerre volt kínos, és cuki! <3 :D De hogy ne csak pozitívat kapj (mert én már csak ilyen gonosz vagyok xD): Valahogy úgy fogalmaztál, hogy egy-két lakóház sínylette meg a földrengést a föld alatt. Viszont, amikor az ispotályban voltak, a sérültek leírásából nekem valamiért úgy jött le, hogy nem csak annak a néhány háznak a lakója sérült, és így egy kicsit furcsa volt... Valahogy mintha több lett volna a sérült, mint az anyagi kár. De ez végül is nem nagy hiba, lehet, csak én értelmeztem félre. :D Összességében egyébként nagyon tetszett ez a fejezet, mind hosszúságban, mind tartalmilag, talán ez az eddigi kedvencem. Tűkön ülve várom a következőt! :D Üdv: S.B.

Szerző válasza: Szia Stray Breeze! Köszönöm szépen a tartalmas kritikát, igazán jól esett olvasni! :D Én egy picit csodálkoztam rajta, amikor Beleriand a Szilmarilokban csak úgy volt-nincs - elsüllyedt. Szerintem egy ekkora földrész pusztulása a valóságban tuti kihatna a környező vidékekre is, szóval innen jött ez a természeti katasztrófás sztori... :D Lainor, a tűfóbiás tünde... Hát igen... XD Amúgy nem feltétlen tűfóbiás, inkább csak az zavarja, hogy egy élőlényt foltoznak tűkkel... :P Ráadásul egy neki nagyon fontos élőlényt... XD <3 Kettejük párbeszédét amúgy nem nevezném flörtölésnek, mert ez sokkal... nem is tudom... gyerekesebb meg ártatlanabb. Igazából szeretik egymást, csak nem tudják, ezt hogyan is kéne kifejezni. :D (Amúgy annyira szeretem őket így együtt! :3) A negatív kritikát is köszönöm, így legalább nem szállok el magamtól! ;) XD A sérültekről annyit, hogy attól még, hogy nem omlik a fejedre a plafon, mondjuk egy ruhásszekrény rádborulhat... ;) És az is elég csúnyán megsebesíthet. Plusz az én elképzelésem szerint az ispotályban mások is voltak, akik nem a palotában tartózkodtak a földrengés elején, szóval mások is járhattak hasonlóképp, mint a gyerekek. ;) Örülök, hogy tetszett a fejezet, és mégegyszer kösz a kritikát! :D Üdv: Míriel

2019.01.20 - 18:56 | 8: Íjász-órák | Regisztrált
Szia Miriel! Ne haragudj, hogy csak most jutott rá időm, hogy a végére érjek, de mint tudod, nem szeretem elkapkodni az olvasást. :D Nagyon tetszett, hogy időről időre bemutattad az ikrek álmain keresztül, hogy éppen hol is tartunk a "nagyvilág eseményeiben", így legalább mi, olvasók is képben vagyunk, hogy kb. melyik évben járhatunk. :) Amúgy ha a Lotr Wikia nem ver át, a War of Wrath kezdete idején az ikrek 45 évesek. Ezek szerint az 50. évüket választottad, amikor dönteniük kellett, hogy emberek, vagy tündék lesznek? Egyébként tetszett, hogy nem volt semmilyen jel sem Ilúvatartól, sem a valáktól, hogy most jött el az idő, egyszerűen csak tudták, és kész. Kicsit féltem, hogy mégis az emberi sorsot választják, de aztán rájöttem, hogy ha előbb-utóbb elkanyarodunk a Gyűrűk Ura-beli eseményekig, akkor még egy jó darabig nem köszönnek el tőlünk :D Az mondjuk kicsit összeegyeztethetetlen volt nekem, hogy ugye Elwing még bőven nem volt 50, mikor Elrondék megszülettek, sőt, szerintem Dior is még csak emberi mértékkel volt felnőtt, mikor meghalt. És így ezek után fura, hogy a fiúk hozzájuk képest ilyen lassan "öregedtek", de végül is egyik helyen írod, hogy Elwing gyorsabban felnőtt, mint ők. Csak valahogy fura volt ez a rész nekem. :P Másik: tetszik az is, hogy attól, hogy letelepedtek Középföldén, még zajlanak az események, felfedezőútra indulnak Kelet felé, meg hasonlók. Kicsit életszerűbbé tetted ezzel a helyzetüket, hogy nem csak úgy vannak ott és kész. Az íjászkodós rész nekem is nagyon tetszett, és még hasznos is volt számomra, az én régebben megírt, de lehet, hogy átdolgozandó fejezetem miatt. Úgyhogy már csak ezért is külön köszönet! :D Az ikrekre visszatérve: nem tudom, hogy az én hatásomra-e vagy sem, de örülök, hogy egymáshoz hasonlítottad őket, így már én is meg tudom különböztetni őket. xD Mident összevetve szép, és tartalmas fejezet volt, csak sajnáltam, hogy viszonylag hamar a végére értem. Pedig hidd el, mindent megtettem, hogy sokáig kitartson! xD Várom nagyon az új fejzetet! Üdv, S. B.

Szerző válasza: Szia Stray Breeze! Köszönöm, hogy elolvastad a fejezetet, és kritikát is hagytál magad után! :D Örülök, hogy az álmos dolog tetszett, én azért nem voltam benne biztos, hogy az úgy jó lesz... XD Igen, az 50-et választottam, mert az olyan szép, kerek szám, meg különben is, már ideje volt. :D Gondoltam rá, hogy esetleg egyikük az emberéletet választhatná, de az meg úgy kegyetlen lett volna a tesójával meg Nellassal szemben, szóval így maradtak. :) Hát igen, Elwing meg az ő öregedésük valóban meglehetősen eltérőre sikeredett... *kínosan mosolyog* Mentségemre szóljon, hogy nem akartam, hogy a fiúk olyan hamar felnőjenek, mert az meg furi lett volna, ha túlnövik Nellast, és előbb lesznek felnőttek mint ő, és Elwing meg azért lett ennyire "emberes", mert tényleg ezek az évszámok voltak megadva a könyvekben. Örülök, hogy tetszett a követesdi meg az íjászkodás (amit mellesleg én is nagyon szeretek), és örülök annak is, hogy most sikerült jobban elkülönítenek a két testvér személyiségét. :D Köszönöm szépen a kritikát, a következő fejezetből már kb. 2 oldal megvan, szóval még január végén/februárban feltöltöm szerintem. ;) Üdv: Míriel Eryndis

2019.01.14 - 16:56 | 8: Íjász-órák | Regisztrált
Suilad Míriel Eryndis! Le hannon a fejezetet, érdekes volt! Mivel én is nagyon szívesen íjjászkodok ha alkalmam nyílik rá, ezért nem meglepő, hogy a gyakorló a részek tetszettek benne a legjobban. ;-D Jók voltak a művelődéssel kapcsolatos részek is. Mondtam már, hogy nagyszerűen fogalmazol?^^ ;-) Egyvalami észrevételem volt, mégpedig az, hogy Eluréd és Elurín már egy kicsit nagyobbacskák, de néhol kisfiúkként vannak említve. (Tudom, hogy a tündék léptéke más, és ha ennélfogva még mindig kicsik, azaz én néztem ezt be, akkor nagyon nagy elnézést!^^) De megint hatalmas gratula a fejezethez, és már nagyon várom a következőt! Kitartást a suliban, és sok-sok ihletet kívánok a folytatáshoz! Cuio vae, mellon nín! Lothril Naethril

Szerző válasza: Ai, Lothril Naethril! Le hannon, hogy olvastad és véleményezted is a fejezetet! ;) Az íjászkodás nagy kedvencem, szóval örülök, hogy sikerült jól bemutatnom. :D Az ikrek koráról annyit, hogy azt olvastam, hogy a tündék száz éves kortól számítanak felnőttnek, és ők ekkor még csak negyvenöt évesek, szóval még elég gyerekek, és egy darabig azok is maradnak. ;) :D Örülök, hogy tetszett a fejezet, hamarosan elkészül a következő is! Neked is kitartást a suliban, bár az első félév már véget ért, szóval reméljük a tanárok szüneteltetik egy kicsit a dolgozat-áradatot! :D Cuio vae, mellon nín! Míriel Eryndis

[Előző] 1 2 [Következő]

Szeretnél kritikát írni?