The Eternal Flame - Az Örök Láng kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2020.07.05 - 14:35 | 11: 11. Fëanáro | Regisztrált
Kedves Stray Breeze! Először is nagyon tetszett a barlangban a világító kő, ami nagy inspiráció lehetett Feanornak a későbbiekben a szilmarilok elkészítésénél is. :) Feanor most is ugyanolyan makacs, mint eddig, és nem is ő lenne, ha nem próbálna meg törött bordákkal úszkálni egy felderítetlen, jéghideg, sötét barlang-tóban. XD Örültem neki, hogy feltűnt Almarien, mert oké, hogy a legtöbb tünde nyilván a nagy városokban lakott Valinorban, de azért gondolom az ainuk nem azért munkálkodtak annyit azon a földrészen, hogy utána a világ végéig a házaikban ücsörögjenek. ;P :D Tetszett az is, hogy Feanor végre valahára elmondta A2-nak, mi történt Míriellel, és bevallotta, hogy fél valamitől - ezek a jelenetek nagyon sokat árnyalnak a makacs és önfejű herceg jellemén. ;) Amibe szokás szerint szeretnék kicsit belekötni, az a szereplők szóhasználata. Amikor Anawen lebarmozta Feanort, az szerintem kifejezetten fura volt ott. Aztán volt egy kis hiba, ami szerintem csak figyelmetlenségből keletkezett: a madárnak csőre van, nem szája. ;) :D Az Almarienes résznél a "flóra és fauna" szóhasználat is kicsit érdekes volt nekem, de hát ezt tényleg nehéz máshogy mondani... :D Összességében nagyon tetszett a rész, és kíváncsi vagyok, Valmart hogyan ábrázolod a következőben, illetve hogy Finwe mit fog majd szólni, ha a fülébe jut a baleset híre. :D Köszönöm, hogy olvashattam! <3 Üdv: Míriel

Szerző válasza: Kedves Míriel!
Örülök, hogy tetszett a világító kő, igen, valóban inspirációként akart szolgálni a szilmarilokhoz. :D Próbálom apránként felvezetni, hogy mennyi minden késztette arra, hogy majd egyszer megalkossa élete főműveit... ami persze még a távoli jövő zenéje. :D De gondolom, azzal sem lövök le semmit, ha elárulom, hogy nem hiába kapta a sötétségtől való félelmet is. :)
Igen, amikor erre a pontra jutottam a sztoriban, elgondolkodtam, hogy tök jó, hogy szabadon járkálnak Valinorban meg minden, de hogy egy ainuval se találkoznak soha, az kicsit hiteltelennek tűnhet. Almarien pedig most épp jókor volt jó helyen. :D
A2 meg a szóhasználata... Hát igen, megértem teljesen, ha furcsának hat, de azt tudnod kell, hogy A2 nem az a fajta andoroid, aki megválogatja a szavait... :D Még így is egész enyhén fogalmazza meg a mondandóját a játékbeli A2-hoz képest. xD Jaj, a madaras részt javítom, köszi, hogy szóltál! :D El sem hiszem, hogy átolvastam legalább ötször elejétől a végéig, de még egyszer sem tűnt fel... xD Amúgy most, hogy mondod, végül van a flóra és faunára jobban odaillő kifejezés is, szóval végül is azt is javíthatom. :) Köszi, hogy felhívod ezekre a figyelmem, ilyenkor gondolkozok el, hogy csak kellene nekem is egy béta... ^^"
Én is kíváncsi leszek, hogy fognak tetszeni a következő fejezetek, úgyhogy most nem is spoilerezek semmit.:) Ismételten köszönöm, hogy olvastad és hogy itthagytad ezt a szép, hosszú kritikát! :D
Üdv: Stray

2020.06.06 - 15:39 | 10: 10. Ne hagyj magamra! | Regisztrált
Kedves Stray Breeze! Ez egy igazán eseménydús fejezet volt, nagyon dinamikus maga a történet és a beszélgetések is, és semmi kivetnivalót nem találtam benne; gratulálok! :D Bár nagyon szeretek Feanor féltestvéreiről olvasni, azt hiszem, eddig mégis ez a kedvenc részem, mert végig izgalmas és érdekes volt. :) A zivatar leírása szép volt, és kinézem egy harci androidból, hogy valóban szeretné a viharokat. :D Ami viszont kicsit meglepett, az az, hogy A2 azt mondta, a Földön sosem volt eső. Ezt el tudnád nekem, műveletlen olvasónak magyarázni, hogy miért és hogyan van? :3 XD Tetszett, ahogy kiderült, hogy Feanor amúgy sunyiban mindig ilyen veszélyes helyekre járkál, és megpróbálja titkolni az apja elől, és Anawen válasza is nagyon jó volt minderre. :D Feanor reakciója arra, amikor megtalálta az "ájult" A2-t nagyon aranyos volt, és annak ellenére, hogy a Szilmarilokból a gyengéd oldalát sajnos nem igen ismerhettük meg, úgy gondolom, teljesen karakterhű ez a viselkedés, főleg a "Ne hagyj el te is!" mondat. Köszönöm, hogy olvashattam, nagyon tetszett! :3 <3 Üdv: Míriel

Szerző válasza: Kedves Míriel!
Örülök, hogy sikerült eseménydús fejezetet írnom, igyekeztem, hogy a leírások és a párbeszédek arányban legyenek. Azért meg különösen boldog vagyok, hogy ennyire elnyerte a tetszésed. <3 :D
Az esőről pedig... Huh, ez nehéz lesz, mert ez egy olyan pontja a Nier világának, amit én sem értek igazán. :D Próbáltam is kikerülni, meg nem is, és az igaz, ebben a részben jobban is kifejtettem volna, ha már egyszer szóba került. A lényeg az, hogy a Nier:Automata előzményének (Nier Gestalt/Replicant) az előzményében, a Drakengardban, vagy közvetlenül utána történt valami a Földdel, állítólag egy meteor, ami kitérítette a pályájáról, és gyakorlatilag megszűnt a nappalok meg az éjszakák váltakozása: a Föld egyik felén folyamatosan nappal van, a másik felén éjszaka, és az időjárást is felborította valahogy, szóval nem igazán van eső. :D Az a baj, hogy erre az Automatában egy mondatnyi utalás van kb, de megkeresem majd, ha gondolod. A régi Nierben ezt jobban megmagyarázzák, de azzal én még nem játszottam.
Hát igen, Finwë elengedi szó nélkül a fiát világot látni, de ha tudná, hogy milyen helyekre téved néha, valószínűleg nem lenne ilyen nyugodt. :D A "Ne hagyj el te is!" meg úgy éreztem, kellett oda, és gondolom nem szorult magyarázatra az "is" szócska... :D Persze A2 és Fëanor kapcsolatát még össze sem lehet hasonlítani azzal, milyen mély érzései lehetnek az édesanyja iránt, de azért nem gondolnám, hogy teljesen érzéketlen lenne, ha szegény android helyrehozhatatlan károkat szenvedne, főként miatta. Örülök, hogy te is karakterhűnek találtad. :)
Köszönöm, hogy elolvastad és a tartalmas kritikát is! :3 Üdv, Stray

2020.06.06 - 15:05 | 9: 9. Aludj csak, én álmodom | Regisztrált
Kedves Stray Breeze! Nem szeretem ismételni magam, de muszáj: Feanor karakterét megint nagyon jól eltaláltad szerintem ezzel az alváshiányos, de továbbra is ugyanolyan elszánt és makacs állapottal. :D Ami picit fura volt nekem, az az, hogy egy felnőtt lónak hogyhogy nem volt neve Tirionban. Mármint az ottaniak gondolom nagyon szerették az állataikat, és ezért kicsit meglepett... :) De mondjuk ha olyan sok lovuk van, akkor valóban bajos lenne mindet elnevezni. :D Az éjszakai jelenetnél féltem, hogy kicsit khm... tovább elmegy Feanor és A2, és örültem neki, hogy mégsem így lett, egyrészt, mert én nagyon is konzervatív vagyok e téren, és ők még nem annyira régóta ismerik egymást, másrészt Anawen mégiscsak android, és nem is tudom, tudja-e egyáltalán, hogy mi lehetett volna mindebből. Köszönöm, hogy olvashattam, amint tudom, olvasom is a következőt! :) Üdv: Míriel

Szerző válasza: Kedves Miriel!
Ugyan, én csak örülök neki, ha többször is megemlíted, hogy szerinted eltaláltam Fëanor karakterét, legalább tudom, hogy még mindig jó úton haladok. :D ^^" Elég összetett jellem, de talán pont ezért lehet ilyen apróságokat hozzáadni a karakteréhez, minthogy sosem alszik eleget, és még a reggeli gyakorlás közben is azon agyal, amin egész éjszaka dolgozott alvás helyett... Bevallom, ez az egyik kedvencem a Szilmarilokos fanficek írásában, hogy Tolkien pontosan annyi infót ad a karakterekről, hogy azt bővítheted kedved szerint, és még mindig nem lépsz ki a canonból. :D A2-val ebből a szempontból nehezebb dolgom van.
Hmm, a pacikkal kapcsolatban teljesen igazad van, én bele sem gondoltam, hogy egy felnőtt lónak már kéne, hogy neve legyen... :D Valamiért azonnal elkönyveltem magamban, hogy ha nincs konkrét gazdája, akkor el sem nevezték szegényt. xD
Az éjszakai jelenet... Hát igen, attól függetlenül, hogy a mi időszámításunk szerint 1-2 hónap már biztosan eltelt a történet kezdete óta, a tündék szemében ez még semmi, úgyhogy én is korainak éreztem volna, ha már most történt volna köztük bármi hasonló... :) Szóval igyekeztem olyan romantikusnak mondható jelenetet írni, ami mégsem teljesen az, vagy legalábbis abban az értelemben nem, hogy a szereplők egyike sem igazán tudja kezelni a helyzetet. :D
Köszönöm, hogy írtál! Üdv, Stray Breeze

2020.05.19 - 17:51 | 8: 8. Olyan, mint mi | Regisztrált
Kedves Stray Breeze! Ebben a fejezetben több olyan jelenet is volt, amin kis híján hangosan felnevettem, pl. "Írimë, aki megszállottan rajongott a kisállatokért", a kis Fingolfin unatkozása a ruhapróbán, vagy Finarfin-baba, aki állandóan ledobálja a falovacskát a földre, és társaik, szóval köszönöm, ezekkel a kis humoros jelenetekkel feldobtad a hangulatomat! :D Tetszik, hogy bár ő az egyik főszereplő, Feanor mégsem egészen kiismerhető, mivel az eredeti történetben sem volt éppen az. :) Örülök, hogy megint írtál Indis gyerekeiről is; Findis hozta a szokásos lányos formáját, Fingolfin pedig megint nagyon édes volt, és végre Íriméről is többet megtudhattunk. :3 <3 Azért arra a macskás esetre kíváncsi lennék... :D XD Kissé meglepődtem, de nagyon örültem is neki, hogy Rúmilt is beleírtad a történetbe, mert szegénynek bár fontos szerepe van a történetben, mégis elég mellőzött a Szilmarilokban és emiatt a mindenféle fanficek, fanartok terén is. Tetszik, hogy egy picit ilyen túlságosan lelkes tudósnak ábrázoltad, nagyon érdekes és különleges a jelleme, asszem ő lett az egyik kedvenc szereplőm! :D (És most elszégyelltem magamat, mert igazából én is alig tudok róla valamit... ^^") A lezárás is nagyon jó volt; ezek szerint ő írhatta a szöveget (vagy legalábbis az elejét), amiből Bilbó jóval később összeállította a Szilmarilokat? :DAz egyetlen dolog, amibe bele tudnék kötni a fejezetben, az az, hogy Rúmil hogyhogy nem tudott semmit A2-ról, mert ha maga Feanor nem is mesélt sokat, valamit azért biztosan elmondott, plusz ott vannak még a pletyózó szolgálók is... Vagy lehet, hogy csak azért kérdezte, hogy Anawen szemszögéből láthassa a dolgokat? :) Köszönöm, hogy olvashattam ezt az újabb eseménydús, humorral fűszerezett fejezetet! <3 :D Üdv: Míriel

Szerző válasza: Kedves Míriel!
Örülök, hogy tetszettek a kevésbé komoly jelenetek is, néha-néha igyekszem ehhez hasonlókkal feldobni a hangulatot. (Azért ha túlzásba esnék, szólj rám.) :D A macskás esetet az olvasó fantáziájára bízom, bár annyit elárulhatok, hogy valami nagyon cuki jelenetetet kell elképzelni. *-* xD
Hát igen, Fëanor és a hangulatváltozásai még A2 és az olvasó számára is rejtély (többnyire). Örülök, hogy sikerült egy kicsit titokzatossá tennem a karakterét, bár a következő fejezetben egy újabb oldalát igyekszem bemutatni. :)
Rúmilt én az Elveszett Mesékben nagyon megkedveltem, és mivel úgy gondoltam, Fëanor életében fontos szerepet tölthetett be, mindenképp bele akartam írni a történetbe is. Bár főszerepet sajna itt sem fog kapni. :'( A lezárást illetően: igen, az Elveszett Mesék szerint ő írta az Ainulindalét és azt hiszem a Valaquentát is. (Meg ugye ő ismeri a valák nyelvét is, szóval ennek tulajdonítottam be, hogy tud olyan plusz infókat, amikkel az átlag tünde nincs tisztában. :D) Egyébként jól gondoltad, Rúmil elsősorban A2 szemszögéből akarta megismerni a dolgokat, azért is szeretett volna beszélni vele. Erre próbáltam utalni a bölcs mondatával is: "Megismerni egy másik egyén szemléletét sosem unalmas", de igazad van, ez tényleg nem volt egyértelmű. :)
Köszönöm, hogy ilyen sok kritikát hagysz itt, de tényleg. Nem vártam volna el senkitől, de nagyon jólesik, hogy minden fejezetet véleményezel! <3 Üdv, Stray

2020.05.19 - 15:57 | 7: 7. Így hát eldöntetett | Regisztrált
Kedves Stray Breeze! Sorontar viselkedése és megszólalásai nagyon tetszettek, én teljes mértékben canonnak éreztem. :D Örülök, hogy bár az elején kissé fagyos volt köztük a hangulat, a végére Anawen és Feanor valamennyire megbékéltek már egymással. :) Ami meglepett, az a Máhanaxar volt, mert én egészen eddig azt hittem, az szabadtéren van, és nem egy épületféleségben, de most, hogy utána néztem, tényleg igazad van. :D ^^" Amúgy nagyon szépen leírtad mind az épületet, mind a Valákat, ami nem könnyű, úgyhogy le a kalappal! :) Amit picit furcsának éreztem, az Aule és Yavanna "vitája" volt; mármint egyrészt ha gondolatban is tudnak beszélni, szerintem nem mindenki füle hallatára kezdenének el diskurálni, másrészt az egész vita-téma kicsit... nem is tudom... gyerekesnek tűnt amellett, hogy pl. Manwe és Varda milyen magasztosak voltak (jó értelemben magasztosak, mert hát Tolkien is így írt a Valákról). Persze megértem, hogy a Valák jellemét nagyon nehéz megfogni, mivel nem tudunk róluk nagyon sokat, és hát mivel mi emberek vagyunk, nem igazán tudjuk, mit is mondanának vagy hogyan viselkednének az ilyen tökéletes lények... :D De végül is érthető volt, hogy miért vitatkoznak ilyen dolgokon, mert hát az entek és törpök megalkotása miatt ez a feszültség valószínűleg tényleg bennük volt, bármilyen tökéletesek voltak is Tolkien szerint... :) Csak én akkor is egy picit OOC-nek éreztem. Aule beszélgetése a rész végén Feanorral viszont teljesen rendben volt szerintem, és még aranyos is volt, ahogy lelkesedett a Podért. :D Kíváncsi leszek, tényleg ellátogat-e majd Tirionba... :) Összességében megint csak nagyon élveztem, és kíváncsi vagyok a következőre! :D Nagyon tetszik, hogy változatos a történet menete, tehát nem csak arról szól, hogy A2 minden nap harcolni tanítja Feanort, hanem most pl. ellátogattak ugye a Valákhoz, aztán nemsokára elmennek nyersanyagot szerezni Podhoz, meg minden... Ez sokkal érdekesebbé és életszerűbbé teszi a sztorit, hogy a szereplők nem csak "egy síkon mozognak". Köszönöm, hogy olvashattam! :) Üdv: Míriel

Szerző válasza: Kedves Míriel!
Sorontarral (vagyis Thorondorral) nehéz dolgom volt, mert róla aztán tényleg semmit nem tudunk azon kívül, hogy sokszor volt jókor jó helyen. :D De örülök, hogy canonnak találod az én elképzelésemet. :)
Na, a Máhanaxar meg a másik. Szerintem ha kőkemény 2 (kettő) kép van róla a neten, akkor sokat mondok... De köszönöm szépen a dicséretet az épületért és a Valákért is! :D
Aulë és Yavanna... Előre leszögezem, hogy nagyon szeretem mindkettőt, biztosan ott vannak a Top3 valáim között (a harmadik Nienna, akinek még ha egyetlen mondata sem volt, azért jelen kellett lennie!xD) És ez főleg annak köszönhető, hogy bár a személyiségüket annyira nem is boncolgatta Tolkien, az biztos, hogy a valák közül kettőjüket éreztem a "legemberibbnek" a Szilmarilok olvasása közben. Igazából teljesen jogos, hogy azt a "vitát" fejben is lenyomhatták volna, de. Ez a törp vs ent dolog akkorra már több ezer éves dolog lehetett, valószínűleg lerágott csont még a többi vala számára is, szóval ez a párbeszéd igazából csak a feszültséget hivatott oldani. :) Ahogy (minispoiler) a későbbiekben is lesz erre példa, mert gondolom rájöttél, hogy nem most láttuk őket utoljára. ;) Meg persze most mondhatnám, hogy olyan történetet szerettem volna írni, ami nem veszi 100%-ban komolyan magát, csak mondjuk 80-90%-ban, úgyhogy úgy éreztem, ennyi humor még a valák részéről is belefér. (Egyébként csak hogy én is kötekedjek, szerintem egyik vala sem tökéletes, ha így lett volna, akkor a Quenta Silmarillion sem történt volna meg. :D) Viszont köszönöm szépen, hogy ezt így kiemelted, mert egy OOC figyelmeztetést mindenképp megérdemel a dolog. Mindjárt ki is teszem.
Igen, ha van egyetlen lény Amanban Fëanoron kívül, akit még érdekelhet egy másik világból származó technológia, az Aulë. :D Örülök, hogy tetszett a vége. :)
Köszönöm, igyekeztem, hogy változatos legyen a történet. Az valóban elég unalmas lenne, ha minden napjuk ugyanúgy telne (persze a slice of life stílusba talán még az is belefér). Aztán persze a többszáz valian évet képtelenség lenne megírni, úgyhogy előbb-utóbb lesznek benne nagyobb ugrások, de így a történet legelején, amikor még A2 is csak ismerkedik a világgal, gondoltam belefér, ha egy fejezet egy napot ölel fel (többé kevésbé).
Köszönöm, hogy olvastad és ezt a szép hosszú kritikát is!
Üdv, Stray Breeze

2020.05.17 - 14:57 | 6: 6. Nem kellett volna idejönnöd | Regisztrált
Kedves Stray Breeze! Feanor álma a fejezet elején nagyon élethű és megrázó volt, és rendkívül elgondolkodtató... Bele is borzongtam. Vajon Morgoth direkt küldte neki az álmot, és ezzel ösztönözte a szilmarilok megalkotására...? Bár nem vagyok oda Feanor viselkedéséért, és persze elég goromba volt Anawennel, de úgy gondolom, annak fényében, hogy milyen traumán ment keresztül álmában, végül is érthető, hogy ez volt a reakciója… Sajnálom szegényt, és persze szegény A2-t is, aki pedig csak segíteni akart rajta (sőt, végül is segített is azzal, hogy felébresztette). Kicsit amúgy örültem neki, hogy Anawennél végre betelt a pohár, tehát hogy a fejezetben többször is kifejezte Feanor felé, hogy vegyen már vissza egy kicsit a birtoklási vágyából, mert ő is érző lény; már ideje volt. :D Nagyon tetszik, ahogy Feanor néha „visszamegy kisgyerekbe”, pl. amikor megszeppen Anawen kitörésén, vagy amikor megjelenik Eonwe, és A2 úgy érzi, mintha Feanor játékszere lenne, mert a herceg édesanyja korai elvesztése és apja újraházasodása plusz a féltestvérei születése miatt teljesen reális, hogy belül egy picit még mindig gyermek legyen, mert ilyen gyermekkori traumák mellett érthető, hogy az ember (tünde) bár bezárkózik és „nagyosan” viselkedik, de nem tud teljesen felnőni lelkileg. Mint azt te is jól tudod, én is ilyennek képzelem el a fiatal Feanort – olyannak, akinek hirtelen és kényszerből kellett felnőnie, és ezek a sebek örökké megmaradnak benne. Ugyanakkor annak is nagyon örülök, hogy a te Feanorod fejlődőképes, ahogy az a fejezet legvégén kiderül, tehát nemcsak egy makacs, hisztis kamasz, és bár a környezete felé lehet, hogy azt mutatja, hogy nemtörődöm, mégis elgondolkodik rajta, amikor valaki kritikát fogalmaz meg a viselkedésével szemben. Örülök neki, hogy Podról és annak javításáról ebben a részben több is kiderült; ez felülírja az előző részhez írt kritikám ezen részét. :D Meglepett, hogy Eonwe csak úgy megjelent Feanoréknál, de végül is teljesen érthető, hogy a Valák kíváncsiak, mégis honnan pottyant oda hozzájuk egy leányzó, és mit akarhat. :D Már nagyon kíváncsi vagyok a következő részre, és remélem, ha Feanor nem is kér bocsánatot Anawentől, azért tényleg betartja majd, amit magában mondott; hogy eldaként kéne bánnia vele. Nagyon tetszett a fejezet, köszönöm, hogy olvashattam! :) <3 Üdv: Míriel

Szerző válasza: Kedves Miriel!
Sajnálom... vagyis, igazából nagyon örülök neki, hogy Fëanor álma megtette nálad a hatását!^^" xD Hogy mennyi köze van Morgothhoz, arról még nem nyilatkozhatok, de igen, azt nem nehéz kitalálni, hogy nolda hercegünk a Szilmarilokat látta. :D
Igen, Fëanor elég goromba volt A2-val, de hogy abban a pillanatban jogos volt-e, arról lehetne vitatkozni. :D És hát A2 sem az a fajta, aki hosszútávon el tudná viselni, hogy így bánjanak vele, szóval ezek a kirohanások már értek nála egy ideje... :) Igazság szerint főként az idegen hely miatt, meg hogy az első napokban Fëanoron kívül másra nem támaszkodhatott, visszafogta magát egy időre, de hát az ő türelme is véges. :D Sőt, ebben a tekintetben még talán hasonlítanak is egymásra.
Hogy őszinte legyek, eddig nem is gondoltam arra, hogy Fëanor néha visszamegy kisgyerekbe, pedig milyen igazad van! Valóban úgy viselkedik néha, és igen, biztos, hogy ez mind visszavezethető a múltjára és a családi hátterére... Nem gondoltam volna, hogy tudtomon kívül sikerült ezt belevinnem a személyiségbe, de most már nem is tudom nem belelátni. :D És igen, emlékszem még a te Fëanorodra is, aki valóban pontosan ilyen. Egyébként én tényleg úgy vagyok vele, hogy kifelé próbálja beképzeltnek mutatni magát, de távolról sem olyan magabiztos minden téren, mint azt szeretné. És úgy tűnik, A2-val kapcsolatban is ez a helyzet.
Nos igen, Pod megjavítása, az első feladatuk, ha úgy tetszik. Az első részekben mindenképpen nagy jelentőséget kap, mondhatni eköré építem a többi eseményt, szóval igyekeztem fokozatosan adagolni az infókat. ^^"
Őszinte leszek, kicsit féltem akkor, hogy megjegyzed te, vagy valaki, hogy már éppen ideje volt, hogy a valák is "bemutatkozzanak" A2-nak. Elvégre már jónéhány nap eltelt, mióta Valinorban van, valamelyiknek már csak feltűnt a jelenléte. :D Egy kicsit örülök, hogy akkor ez mégsem volt olyan kiszámítható rész. ;)
Fëanor és a bocsánatkérés két külön dolog, szegény A2 nem is várhat sokat tőle... De persze ezt a helyzetet sem tarthatják a végtelenségig, szóval előbb-utóbb valamelyik irányba a tünde számára is elbillen a mérleg, miként is vélekedjen a leányzóról. :)
Köszönöm, hogy máris megleptél egy ilyen hosszú és tartalmas kritikával. Nem számítottam rá, ennek ellenére nagyon jólesett! :3 Üdv, S.B.

2020.05.16 - 12:50 | 5: 5. Töredék egy másik világból | Regisztrált
Kedves Stray Breeze! Véleményem szerint Findis és Feanor vitáját nagyon jól leírtad, és nagyon jól átjött a fejezetből A2 tanácstalansága is, amit a két veszekedő testvér közti feszültség miatt érzett. Sajnálom szegény lányt, hogy éppen erre a helyre került: minden bizonnyal Valinor legkaotikusabb családjába... :D Érdekes, hogy nemcsak eltűri Feanor zsarnokoskodását, hanem még tetszik is neki a herceg. Én már rég otthagytam volna a fenébe a nagyképűségével együtt! XD De hát az androidok lelki világát nem ismerem... :D Kíváncsi vagyok, annak a szőke tünde ifjúnak lesz-e még valami szerepe később, aki az elején a tanácskozók közé invitálta Anawent. Fingolfin naagyon kis aranyos volt, és örülök neki, hogy A2 androidhoz mérten próbál vele barátkozni. :) Két furcsa dolog volt számomra a fejezetben: az egyik az, hogy ha A2 ennyire hiányolta Podot, miért nem próbálta meg ő megjavítani? Mármint mivel egészen eddig robotok ellen harcolt, azt hittem, ért hozzájuk, legalábbis biztosan többet tud róluk, mint egy tünde, még akkor is, ha az a tünde Feanor. :D A másik pedig Findis csúnya beszéde volt. Persze biztosan voltak a tündéknek is nem túl szép szavaik, de ez azért számomra kicsit erős volt egy rózsaszín királylánytól... :D Összességében ezekkel együtt is nagyon tetszett a fejezet, és remélem, hamar lesz időm olvasni a következőt is. :) Üdv: Míriel

Szerző válasza: Kedves Míriel!
Az egyszer biztos, hogy A2-nak sikerült kifognia a legkaotikusabb tündecsaládot. :D És gondolj bele, még egészen nyugodtak a körülmények. Mi lesz később...? :D Na persze azért A2-t sem kell félteni. Most, hogy kezdi túltenni magát a kezdeti sokkon, hogy egy másik világba került, lassanként ő is megtalálja a hangját Fëanorral szemben. Ha már itt tartunk... Furcsa kapcsolat van kettejük között, és azt hiszem, nem spoilerezek le azzal semmit, ha azt mondom, van köztük egy megoldhatatlan feszültség. Azt meg, hogy miért tűri el Fëanor zsarnokoskodását... Igazából erre több magyarázatom is van, de nem akarok még lelőni olyasmit, amire később majd kitérek. :D De tegyük fel, hogy A2 egy kiskacsa, Fëanor meg a kacsamama. És mivel kiskacsaként őt látta meg először, őt kezdte el követni... xD Egyébként nem akartam én olyan nagyon zsarnoknak ábrázolni Fëanort. Az előző válaszomban ugye leírtam, hogy A2-t még nemigazán tudja, hogyan kezelje, úgyhogy a birtoklási vágyából kiindulva az tűnt a leglogikusabbnak, ha először szinte tárgyként bánik vele. Azt meg tudjuk, hogy a féltestvéreivel sosem volt túlságosan kedves, de azért úgy képzelem el, velük szemben is voltak jobb meg rosszabb pillanatai. Hát na, igyekeztem reálisan formálni a karakterét, hiszen a Szilmarilokban sem volt teljes mértékig szerethető (még az olyan elvetemültek is tudják, hogy nem tökéletes, akikenk ő az ultimate kedvence *khm* :D). Persze azért jóképű, még a tündék mércéjével is, még jó, hogy tetszik A2-nak! xD Elvégre ő is nőből van, vagy valami olyasmi... :D
A szőke fiút illetően jófelé kapisgálsz, de többet még nem mondhatok vele kapcsolatban. ;) Csak győzd kivárni! xD
A Podos kérdésednek most utána kellett járnom, hogy mit írtam le az 5. fejezetig, mert már én sem emlékeztem rá. :D Szóval még az első fejezetben megállapította, hogy nem szenvedett helyrehozhatatlan károkat, de kellenek pótalkatrészek, és nem tudta, hogy ez Valinorban megoldható-e. Fëanornak meg persze, hogy a kezébe kellett vennie a dolgokat, hiszen nem Fëanor lenne, ha meg se próbálná. :D Abban viszont igazad van, hogy elvileg nem is kellene az ő segítsége A2-nak, ha mondjuk adottak lennének a feltételek Pod megjavításához. Azt hiszem, ez az én saram, mert azt egy szóval sem írtam le, hogy A2-nak nagyon rövid ideig volt csak Podja, 2B halálától kezdve a játék végéig, ami azért relatíve kevés idő ahhoz képest, amennyit ő teljesen egyedül töltött a kihalt Földön. Szóval fogjuk rá, hogy még ideje sem volt rájönni, mi hogy működik pontosan, csak körvonalakban lehetett róla elképzelése. Így pedig Fëanorral aki meg lévén hogy géniusz, nagyon gyorsan elsajátította a működési elvét) kiegészítik egymást, és együtt megtalálják a módját, hogyan javítsák meg a több tízezer évvel későbbi technológia nélkül. :D De azt hiszem, ezt a részt majd egy kicsit átjavítom, hogy egyértelműbb legyen, köszi, hogy rávilágítottál. :)
Végül pedig Findis csúnya beszéde... Hát igen, ezzel valahol számoltam, hogy nem mindenkinek fog tetszeni, és végülis nem hibáztatlak érte. De. Erre is van magyarázatom! xD Egyrészt nem volt különösebb oka, mint az, amit te is írtál. Enélkül valahogy túlságosan habos-babos királylánynak éreztem, így meg egy kicsit talán tudtam árnyalni a személyiségét. :D Vagy fogjuk csak rá, hogy nem tett neki jót, hogy egyetlen idősebb testvére van, és az pont Fëanor. xD De nyugi, azért nem fog úgy beszélni, mint egy kocsis. ^^" Egy-egy elszólástól tekintve, és azok sem lesznek túl durvák, ígérem! :)
Azért örülök, hogy összességében még így is tetszett, Miközben olvastam tegnap a kritikád, nagyon féltem, hogy elvettem a kedved a folytatástól. Használd ki nyugodtan a szabadidődet, a történetem megvár, nem kell sietned a következővel! :) Köszönöm, hogy írtál!
Üdv, Stray Breeze

2020.05.16 - 11:56 | 4: 4. Anawen | Regisztrált
Kedves Stray Breeze! Továbbra is nagyon tetszik, ahogy Feanort ábrázolod; szerintem teljes mértékben lore-hű. :) Az elején, amikor szétkergette a bámészkodókat, akiknek "hirtelen nagyon fontos dolguk akadt a tér túloldalán", az annyira feanoros volt! :D De említhetném itt azt is, ahogy Finwe előtt kb. kinyilvánította, hogy A2 az "övé", az android teljes engedelmességgel tartozik neki, vagy azt, ahogy próbálja ignorálni a cuki kis Finarfin nyáladzását. XD Nagyon kíváncsi vagyok, bejön-e A2 jóslata azzal kapcsolatban, hogy előbb-utóbb két tűz közé kerül, ha Feanorral és a családjával is jóban akar lenni. Ha már család: Findist amúgy én is pont ilyennek képzeltem. :D Ami kicsit meglepett, az az volt, hogy Finwe palotájában főleg a narancs és a vörös színek domináltak, mert én valahogy mindig is úgy képzeltem el, hogy mint Tirion külsejénél is, itt is inkább a fehér a meghatározó, de ez részletkérdés. :) Amúgy kíváncsi vagyok, Hírion hallgatózott-e, mit gondolhat A2-ről, és mennyire fogja elpletykálni... :D Összességében megint nagyon tetszett, és remélem, most hamarabb tudok majd kritikát írni a következő fejezethez. :) Szerintem amúgy a karaktereket sokkal közelebb hozod az olvasóhoz azzal, ahogy bemutatsz egy-egy ilyen kis családi összejövetelt/vacsorát/jelenetet, és igazán sajnálom, hogy Tolkiennek nem volt ideje ilyen részletességgel megírni a Szilmarilokat, hogy ilyenek is legyenek benne, úgyhogy köszönöm, hogy te ezt megteszed helyette! :D Köszönöm, hogy olvashattam! :) <3 Üdv: Míriel

Szerző válasza: Kedves Míriel!
Hát igen, Fëanor felnőttkorában sem a türelméről volt híres, úgyhogy gondolhatod, milyen lehetett 7 gyerekkel korábban... :D A2-hoz pedig úgy áll, hogy "én találtam, úgyhogy az enyém", mert még nem egészen érti, mi is az pontosan, hogy android. De talán ezt még meg lehet neki bocsátani, mert A2 sincs mindig tisztában önmagával. :D
Igazából a palotát kívülről én is úgy képzelem el, mint Tirion többi épületét, csak belülről más. Finwë címeréből indultam ki, ahol ugye szintén ezek a színek dominálnak, és miután Ingwë és a vanyák átcuccoltak Valmarba, simán dönthetett úgy a belső építészével, hogy kicsit változtatnak a dekoráción. :D
Híriont amúgy megbízható, diszkrét tündének terveztem (ha már tanácsos vagy mi :D), szóval nem is gondoltam rá, hogy eljár a szája... Na de majd a szobalányoknk! xD
Örülök neki amúgy, hogy úgy gondolod, közelebb hoztam a karaktereket az olvasóhoz. Igazából én is egy ilyen gondolattal a fejemben vágtam neki az írásnak, vagy legalábbis annak, hogy ennyire részletekbe menő legyen... A Szilmarilokból is ugyan kiderül egy s más a szereplőkről, de a legtöbben olyan távoliak, megfoghatatlanok... Biztos, hogy nagyobb közönség által válna befogadhatóbbá, ha hasonló részletek is lettek volna benne. De persze megértem azt is, hogy az már kicsit szembement volna azzal a mítosz-jelleggel, amilyet Tolkien alkotni akart.
Köszönöm, hogy írtál, nagyon jólesett a kritikád! :) Üdv, Stray Breeze

2020.05.05 - 22:21 | 2: 2. Más, mint a te világod | Regisztrált
Szia Stray! Nagyon tetszett ez a fejezet is! Talán a kedvencem, ahogy az elején kommunikáltak. Kíváncsi voltam, hogy értnek szót egymással tolmács nélkül, és valami ilyesmire számítottam. Az az újfajta kommunikációs forma eléggé meglepett, de ahogy nézem, ez a NieR világában járatosaknak ismerős. Amikor Feanor az első szót jegyezte csak meg, jót mosolyogtam! :) Tetszik, ahogy leírod, hogy a szereplők mit gondolnak egymásról. Köszönöm, hogy olvashattam! Üdv, Lothril Naethril, CritiCAT

Szerző válasza: Szia Lothril!
Nagyon köszi, hogy egy nap alatt két kritikával is megleptél! :D
Hehe, igen, hogy őszinte legyek, a korábbi fejezetekből nekem is az az egyik kedenc jelenetem (ha saját műre illik ilyet mondani), amikor először próbálnak meg beszélni. Húgom szerint az "Én android. Te tünde." rész olyan, mint Tarzan és Jane esete. :D
Ami ezt a "belső" kommunikációt illeti, igen, a Nierben (legalábbis az Automatában) egy idő után elég sokszor előbukkanó dolog, úgyhogy innen sem maradhatott ki. És valljuk be, igencsak megkönnyítette Fëanor és A2 helyzetét. :D (Meg az enyémet.)
Egyébként nagyon szeretem a belső monológokat, meg amilyen módon csak lehet, kifejezni, mit érez vagy gondol az adott karakter, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! (Legalább ezzel is gyakorlom a "mutasd, ne mondd" technikát . :)) Remélem, a későbbiekben sem lesz zavaró, hogy szinte mindig a középpontba állítok egy-egy szereplőt, és igyekszem az ő szemszögéből láttatni a dolgokat.
Még egyszer köszi a kritikát, és csak nyugodtan, ráérsz a továbbiakkal, amikor épp időd is engedi. :) Már így is nagyon hálás vagyok, hogy mindketten véleményezitek a fejezeteket külön-külön is. <3
Szép estét, és üdv: S.B.

2020.05.05 - 16:51 | 1: 1. Sem ember, sem android | Regisztrált
Kedves Stray Breeze! Hogy én hogy a manóba nem vettem észre, hogy lejjebb vitted a korhatárt, és már tudom olvasni?! Már a harmadik fejezetnél tartok, de csak most jutottam a kritikaírásig. Én is attól tartottam, hogy nehezen értem meg a sztorit, mert csak a Szilmarilokat ismerem a két fandom közül. De teljesen bele tudtam magam élni, és szinte azonnal magával ragadott a történet, annak ellenére, hogy számomra teljesen ismeretlen szálakkal kezdtél. Feanor nagyon karakterhű lett. Nagyon el tudtam képzelni a jelenetet, amikor a bemutatkozás után gyorsan lelőtte Podot. Hirtelen személy, illett hozzá ez a reakció. Tetszett, ahogy A2 és Feanor párbaját leírtad! Amint lesz időm, jövök véleményezni a többit is! Köszönöm, hogy olvashattam! Vigyázz magadra! Üdv, Lothril Naethril, CritiCAT

Szerző válasza: Kedves Lothril!
Iiigen, még egy pár héttel ezelőtt lejjebb vettem a korhatárt, mert rájöttem, hogy amilyen hosszúra tervezem a történetet, több "kötetet" is ki fog tenni, és az első részben még biztos nem lesz semmi 18+. :) Csak aztán meg jól elfelejtettem mondani, ne haragudj! ^^"
Hát igen, sejtettem, hogy azoknak nem lesz egyszerű, akik nem ismerik a Nier világát, ezért próbáltam lényegre törően fogalmazni, és hogy ne legyen túl sok az infó egyszerre, csak annyit közölni, amennyi a történet szempontjából fontos. :) Annak viszont nagyon örülök, hogy annak ellenére, hogy csak a Szilmarilokat ismered, magával tudott ragadni a történet!
Fëanor meg... Ő tipikusan az előbb lövök, aztán kérdezek kategória, aztán meg foghatja a fejét, hogy kilőtte a tolmácsot. :) Szegény kis Pod.
A párbajt illetően pedig köszi, időnként előfordul, hogy ugyanazt a jelenetet két karakter szemszögéből is leírom. Kicsit féltem, hogy unalmas/zavaró lesz ez a megoldás, de örülök, hogy elnyerte a tetszésed.
Köszönöm, hogy írtál, te is vigyázz magadra!
Üdv, Stray Breeze

2020.04.01 - 12:22 | 3: 3. Első és egyetlen | Regisztrált
Kedves Stray Breeze! Ismét aranyos volt a szótanulós rész, meg ahogy A2 mormogott néha magában Feanor parancsolgatása miatt. :D És úgy látom, Finwe fia és a lány között itt még lesz valami... Vajon lehet egy android szerelmes? Na mindegy, úgyis tudom, hogy kiderül majd a kövi részekből, csak elgondolkodtam. :) A fürdőzős rész után amikor a hercegnek eszébe jutott, hogy mi lesz, ha Tirion egyik szökőkútjában csinál majd ilyet A2, jót mosolyogtam. :) Azért remélem ennyi szemérem még egy androidban is van magától, hogy nem teszi majd meg. :D ^^" Amúgy A2 tanácstalansága a Fákkal kapcsolatban teljesen érthető, és nagyon tetszik, ahogy mindent megpróbál kielemezni és megérteni, ha nem is olyan "robotikusan", mint Pod. Máris suhanok a következő fejezetre, köszönöm, hogy olvashattam! :) :3 Üdv: Míriel

Szerző válasza: Kedves Míriel!
Köszönöm, hogy ilyen hamar megleptél egy új kritikával, feldobtad a napom! :3 :D
Hát igen, az androidok és az érzések... A Nier Automata elég mélyen boncolgatja ezt a kérdést, és igen, én is belemegyek majd a témába a későbbiekben, úgyhogy most nem is spoilerezek. :P
Igen, A2 mindenre rácsodálkozik, hiszen számára ez egy új világ, aminek az alapvető működésével sincs tisztában még... :D És hát android létére másképp érzékeli a környezetét, mint az emberek (vagy tündék), de azért nem is úgy, mint Pod, aki egy-két megnyílvánulását leszámítva valóban alig tér el egy egyszerű robottól. Örülök, hogy ezt sikerült érzékeltetnem, talán az egyik legnagyobb nehézsége ennek a crossovernek, hogy a főszereplőim közül egyik sem gondolkozik úgy, mint egy halandó ember... :D
Köszönöm, hogy olvastad, várlak a következő fejezetnéll! ;)
Üdv, S.B.

2020.03.31 - 11:51 | 2: 2. Más, mint a te világod | Regisztrált
Kedves Stray Btreeze! Nagyon-nagyon sajnálom, hogy csak most jutottam el ide, de hát az érettségire készülés és a lustaság együtt jó sokáig visszatartott... :D Nagyon érdekes volt a fejezet, és mivel a NieR világát nem ismerem, meglepő volt számomra ez a kommunikációs forma, amiben végül hőseinknek részük volt. :) Ahogyan előtte próbáltak beszélgetni, az nagyon aranyosra sikerült, főleg Feanor félrebillentett feje és "Nem."-je. :D Egyedül abba tudnék belekötni, hogy Feanor hogyhogy megtámadta a lányt, mármint maga mondta ebben a részben, hogy a valinoriak nem ismerik a háborút - akkor hogy juthatott eszébe, hogy ez az idegen (aki ráadásul egy lány) meg akarná ölni? De hát végül is ő Feanor, szóval ez mindent megmagyaráz, csak akkor is, na... :D Kíváncsi vagyok a továbbiakra, mert gondolom ennek a kissé pökhendi, kamaszodó Feanornak és az önálló A2-nak lesznek még nézeteltérései - főleg annak kapcsán, hogy akkor most ki is a főnök. :D A2-ról nem nyilatkozhatok, de Feanor karakterét szerintem továbbra is tökéletesen jeleníted meg, csak így tovább! ;) (És már nagyon kíváncsi vagyok a családjára is. :D) Remélem minél előbb lesz időm a következő fejezetet is elolvasni és véleményezni. Köszönöm, hogy olvashattam, és köszönöm végtelen türelmedet! :D Üdv: Míriel

Szerző válasza: Kedves Miriel!
Nyugi, eszemben sem volt számonkérni rajtad, miért nem olvastad még el. :D Érettségire készülés mellett pislogni sincs ideje az embernek, tudom, most meg ez a nyavalyás vírus is jól feladta nekünk a leckét... :) Sajna én sem tudok olyan tempóban haladni az írással, ahogy szeretnék, úgyhogy előbb-utóbb biztos utolérsz. :D
Igen, a NieRben a 3 irányítható karakterből 2 képes arra, hogy ilyen módon kommunikáljon más androidokkal, gépekkel, stb. és A2 az egyikük. Kicsit azért próbáltam elvonatkoztatni tőle, hogy befogadhatóbbá váljon a dolog azoknak is, akik nem ismerik a játékot, de azért remélem, sikerült valamennyire a NieRhez hasonlóan szürreálisnak ábrázolni. ^^"
Igazából azt, hogy miért támadta meg Fëanor A2-t kérdezés nélkül, próbáltam megmagyarázni az első fejezetben, de úgy tűnik, nem sikerült. :D Igaz nem mentem bele a részletekbe, de lényegében annyi, hogy attól még, hogy Fëanor nem volt soha Középföldén, és Melkort sem ismeri (még) személyesen, tudja, hogy milyen életük volt a tündéknek odaát, tudja, hogy volt alkalom, amikor fegyverrel kellett megvédeniük magukat az orkoktól (Finwë biztos mesélt neki, amilyen kis kíváncsi gyerkőc lehetett, biztos őt is érdekelte a dolog :D). Ugyan orkokat sem látott soha életében, meg talán egy-két vadállatot leszámítva semmit, ami bánthatná őt, de valljuk be, egy lebegő fémdoboz nem lehetett túl bizalomgerjesztő egy tünde számára, aki sosem láthatott hasonlót. És hát igen, Fëanornak hírhedten gyanakvó természete van, valahogy adta magát, hogy előbb támad, aztán kérdez... :)
Ismét köszönöm az elismerő szavakat, és örülök, hogy nem dobtad azonnal az első fejezet olvasása után (kicsit féltem tőle, bevallom). :D Köszönöm, hogy olvastad!
Üdv, Stray

2020.01.26 - 09:14 | 1: 1. Sem ember, sem android | Regisztrált
Kedves Stray Breeze! Végre valahára eljutottam ide is... :D Először féltem, hogy nem fogom érteni a sztorit, mivel A2 történetét és világát egyáltalán nem ismerem, de kellemesen csalódtam: bár fogalmam sincs, ki az a 2B meg 9S, de a történet így is teljesen érthető volt, mivel a Szilmarilokat elég jól ismerem... :D Feanor karakterét szerintem nagyon jól eltaláltad, tetszettek ezek a kis utalások a későbbi életére és jellemére, mint pl. az, hogy mindent a saját szemével akar látni, nem elégszik meg a "Valák meséivel". Ugyanolyan kis önfejű, makacs tini-tünde, ahogy elképzeltem. :P :D Nagyon kíváncsi vagyok, mit hozol ki ebből a fandompárosításból, úgyhogy ezentúl minden fejezetednél számíthatsz legalább egy kritikára! ;) :D Amúgy nagyon sajnálom, hogy kb. senki nem véleményezi, mert tényleg elég az egyik világ ismerete, és nagyon szépen fogalmazol. ;) :3 Amint tudom, véleményezem a következő fejezetet is. Köszönöm, hogy olvashattam! :) Üdv: Míriel Eryndis

Szerző válasza: Kedves Míriel!
Hát nem mondom, nem kicsit leptél még ezzel a kritikáddal, de annál inkább örülök neki. :P :D
A helyzet az, hogy A2 világa eléggé kusza, és majdnem olyan nehéz nyomon követni a történteket, mint a Szilmarilokban, főleg, hogy minden egyes játékhoz több befejezés is tartozik, aztán csak az egyiket gondolják kanonnak a készítők, és azt viszik tovább... Vagy nem viszik sehova, hanem évezredeket visszaugranak a múltban, és egy teljesen más sztorinak állnak neki, amit csak ha mélyebben próbálsz értelmezni, akkor jössz rá, hogy van köze a többihez... :D Szóval én ezt meg sem próbáltam felvezetni az olvasók számára, főleg hogy készültem rá, hogy ha valaki rá is szánja magát és belekezd, az legfeljebb a Szilmarilokat fogja ismerni. Így hát próbáltam/próbálom lassan adagolni a Nier háttérsztoriját, és mindig csak annyit közölni, amennyi feltétlenül szükséges. Egyelőre. :P
Annak, hogy szerinted Fëanor karakterét sikerült eltalálnom nagyon-nagyon örülök, mert ugyan sok hibája van a ficemnek, mégis szeretném azt gondolni, hogy a karakterizálás, főleg Fëanoré nem tartokzik ezek közé. :D És hát igen, tündehercegünk most van abban a korban ahol ő már úgy érzi, függetlenedhet a családjától, hiába nem számít teljes értékű felnőttnek még... Amiből persze sok probléma adódik. ^^" :D
Arra, hogy nem fogok sok kriitikát kapni már az elejétől kezdve számítottam egyébként, tekintve hogy a Nier fandom a magyarok közt nemigen ismert (legfelejbb a playerek között, de ők meg ritkán adják a fejüket fanfic írásra, na). A Szilmarilok fandom meg mint te magad is tapasztalod gondolom, a Gyűrűk Ura és a Hobbit mellett teljesen eltörpül. Ezért is reménykedem, hogy jól sül el ez az Amazon-féle sorozat, hátha több ember veszi rá magát a könyv elolvasására. :D
Nagyon-nagyon meg fogom köszönni, ha tényleg írsz az összes fejezetemhez kritikát, de tudván, hogy mennyire elfoglalt vagy/leszel a következő időszakokban, egyáltalán nem fogok haragudni, ha mégsem jön össze. :) Mindenesetre remélem, megéri majd a történetem a hosszú várakozást, és a következő fejezetek is hasonlóan fognak tetszeni!
Üdv: Stray Breeze

rober2
2018.10.08 - 18:26 | 3: 3. Első és egyetlen | Anonymus
Üdv! Csodálkozok hogy eddig még egy kritikát se írtak még,pedig 3 fejezet már fent van. Nekem nagyon tetszik eddig a sztori,igaz a nier világot nem ismerem,egyik játékával sem játszottam,de érdekes ötletnek tűnik egy női harci androidot a gyűrűk ura világába berakni. Szóval gratulációm eddig és sok sikert(megtekintést/kritikát) a további fejezetekhez.

Szerző válasza: Szia! Köszönöm szépen a kritikát, gondolom, mondanom sem kell, mennyire örültem neki, amikor megláttam az imént. :D Azért pedig különösen hálás vagyok, hogy a történetem annak ellenére felkeltette az érdeklődésed, hogy a Nier fandomot nem ismered (persze azért igyekszem mindent megmagyarázni, ha másnem, a párbeszédeken keresztül, hogy érthető legyen a sztori mindenki számára). Köszönöm a jókívánságokat, próbálok rendszeresen frissíteni - ez elméletileg egy jó darabig nem jelent problémát, mert már elég sok fejezetet megírtam előre. Köszi, hogy benéztél, szép estét! :)



Szeretnél kritikát írni?