Ha elég, hát elég kritikái

Szeretnél kritikát írni?



Pillepolli
2020.01.26 - 08:07 | 23: XXIII. | Anonymus
Öööööö. Khm. Ezt tényleg így akartad befejezni? 😤 Ne máááár!!!!

Adelia Roav
2019.11.18 - 20:20 | 23: XXIII. | Anonymus
Szia! :) Most olvastam el másodszorra ezt a történetet, és csak most írok kritikát, bocsi. 😅 Azt hiszem ezt előttem is írták már, de ez lett az egyik kedvenc történetem a Puf fandomból. Egyszerűen imádom. Mivel nekem alapból Csele a kedvenc karakterem, itt is megragadott, megszerettem őt (de ne aggódj, a többieket is). Rajta kívül Nemecseket meg Bokát szerettem a legjobban, szerintem nagyon jól írtad meg a sztorijukat. Meg például, hogy Bokát mindenki olyan tökéletesnek látja, de mi mégis mégláthatjuk azt az „emberi” oldalát is. KolnayésBarabás pedig nagyon kis vicces couple lett. :D És ez az X-faktoros szál!!! Zseniális. Annyira tök király ez az egész ötlet, hogy két rivális fiúegyüttes a Pál utcai fiúk meg a Vörösingesek. Emlékszem, amikor először olvastam a sztorit, azt hittem, hogy Nemecsek meg fog halni a végén és olyan szomorú voltam. De szerencsére nem így volt. :) Talán amúgy a legvége volt az, ami kevésbé tetszett. Nagyon jó volt az is, az X-faktorból szerintem pont eleget mutattál, megkaptuk a Boka-Nemecsek csókot is, valahogy viszont mégis olyan lezáratlannak hat. Odette, én annyira, de annyira szeretem a történeteidet. Annyira kalandos és vicces az összes, amikor pedig kell, megható és romantikus. Nagyon tetszik a stílusod, na és a The wrecks! Eddig nem hallottam róluk, de elkezdtem hallgatni őket, csak hogy azért tudjam, miről van szó. :D Tökre megszerettem az összes számukat, kár, hogy nincs nekik túl sok. :( Úgyhogy köszi, megszerettetted velem őket. :) Gondoltam, hogy kiemelek majd pár részt ami tetszett. Horvátország, a Mamma Mia, Balaton, ilyesmik. Aztán rájöttem, hogyha mindent le kéne írnom ide, ami tetszett, akkor bemásolhatnám az egész történetet. :D Na ez is egy jó kaotikus kritika lett. 😅 Bocsánat. :D És tényleg köszönöm, hogy olvashattam, tuti visszatérek majd még. Üdv, Adelia :)

Szerző válasza: Szia! Örülök, hogy már másodszorra olvasod a történetet. :D Cselét irni iszonyatosan jó volt, ahogy Nemecsek és Boka kapcsolatát is, örülök, hogy megszeretted őket. És sosem öltem volna meg Nemecseket, arra való a fanfic, hogy éljen. Bár persze nagyon élveztem ezzel húzni az embereket. xD És a The Wrecks a legjobb! Mondjuk én azóta nem hallgattam tőlük, mióta befejeztem ezt a sztorit, mert irás közben ronggyá hallgattam az összes számukat. xD Na, de a lényeg itt is az, hogy nagyon, nagyon örülök, hogy tetszett a történet, és köszönöm, hogy irtál. :D (Bocs a rövid i-kért, a billentyűzetemen nincs hosszú i.)

Kaimana
2019.06.27 - 06:49 | 23: XXIII. | Anonymus
Be akartam fejezni tegnap este, de bealudtam az utolsó előtti fejezeten :D De most már kész is. Annyi mindent akartam közben elmondani, de mindig elhessentettem, hogy majd a végén írok egy szép, hosszút. Szóval most kellene összeszednem a gondolataimat. Először is, a karakterek: Nemecsek akkorát karakterfejlődött, hogy ha most ezután elolvasnám az elejét, rá sem ismernék, és ez jó. Remek húzás volt, hogy nem mondta el Bokának a betegségét, mert tuti kirakta volna, a nemes és önzetlen Boka. Akibe megint kicsit beleszerettem! Mert Bokának Boka maradt, de azért voltak rendesen hibái is, és problémái, és nem volt mindig mindenben tökéletes. Igen, ezt a Bokát szeretem. Csónakos volt a szívem csücske, a mamlasz, aki nem látja a fától az erdőt! De mindenki nagyon rendben volt. Nagyon szerettem minden olyan jelenetet, ahol mindenki együtt volt, pl míg autóztak vagy próbáltak, együtt voltak tökéletesek! És volt egy rakat meglepi, amikor csak bámultam, hogy mi is történik éppen. Imádtam, hogy a történet néhol követte az eredeti régény fonalát, a tóba esés, a megázás, a megfázás, a végén a Vörösingesek! De örök hála, hogy nem lett szereplő halála, asszem megkattantam volna :D Az is nagyon jó volt, ahogyan építkezett a kapcsolatuk, rettentően reális volt az egész, és hogy nem ez volt a fő bonyodalom, hanem a próbák, az X-faktor, ez csak úgy történt, mint a valós életben. Aztán persze nagyon jó volt az is, hogy Nemecsek a Cselééknek drukkolt, és azokban a részekben hidegen hagyott a Boka meg ő, én is csak a Cseléékkel tudtam foglalkozni, hogy mi lesz már! Aztán hogy nekik bejött, akkor tényleg lehetett Ernőnek drukkolni. És semmi sem volt elsietve, minden a helyén. Tényleg remek volt! Meg a modern kor is, azt hittem, hogy a PUFnak a maga korában van hatása, mert eddig csak olyat olvastam, erre totálisan bebizonyítottad, hogy mindenhol működik! A humor meg szintén rendben volt, és ez pont az a humor, amit szeretek. Ami abból adódik, ahogyan a karakterek interakcióba lépnek egymással, totál természetesen, mint a való életben. Szóval szerettem, nagyon! És úgy irigyellek, hogy van befejezett regényed! Több is! Nekem van vagy húsz különböző ötletem, de sose fejezek be semmit, utálok maximalista lenni! Olyan vagyok mint a Boka :D Azért jöttem olvasni, mert épp megakadtam megint a történetemmel, mert hét év után kezdtem újra, mert ezt be akatom fejezni, és tök jól ment tíz fejezetig, mígnem kiderült, hogy ennyi idő alatt rohadt sokat változtam, és nem megy azzal a katrakterrel úgy dolgozni, ahogy akartam, szóval gebasz van, és toporgok. Így inkább olvasok, hátha tanulok belőle, és látom, más is tud írni, én miért ne tudnék... Szóval köszönöm, kicsit lenyugtat, hogy be lehet fejezni dolgokat, és én is be fogom, még ha végül nem is lesz ilyen jól összerakott, koherens az eredmény. És a lelki feltöltődés mellett remekül szórakoztam, minden percét élveztem :) Nagyon köszönöm!

Szerző válasza: Örülök, hogy tetszett Nemecsek karakterfejlődése, és hogy megint beleszerettél Bokába. Nagyon élveztem a csoportos jeleneteket írni, szerintem abszolút jól képviselik azt a fajta lököttséget, ami jó a kamaszkorban. Annak is örülök, hogy ennyi minden tetszett, és hogy még az is bejött, hogy a modern korba ültettem a történetet. A dolgokat pedig abszolút be lehet fejezni, sok sikert kívánok a regényedhez, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb menni fog! Köszönöm, hogy olvastál, és köszönöm azt a rengeteg kedves kritikát is, amit hagytál. :D

2018.12.14 - 20:06 | 23: XXIII. | Regisztrált
Szia! Úgy kezdek most gépelni, hogy közben szinte hallom a hátam mögött a kongatást és a ritmusosan felhangzó „Shame!” kántálást. :’D Istentelen lusta dög vagyok, mert nem írtam neked, holott az utolsó öt fejezetet alig tudtam kivárni, és rögtön rájuk vetettem magam. És akartam, tényleg akartam írni az utolsó fejezet után, de nem éreztem magamban az Erőt, hogy bárkinek kritikát írjak. Pedig a 18. fejezet után még a Kedves Dédi!-t is azonnal kiolvastam, és tessék, oda se írtam. De most már oda is fogok! Igyekszem mindenre visszaemlékezni, amit mondani akartam neked.

Tehát. Ott hagytam abba, hogy Csele nagyon flörtölt Ferivel, Csónakost és engem meg az idegbaj kerülgetett. Hogy ne már, ne Ferivel, de igazából senkivel! :’D Azért örültem rendesen, hogy viszonylag jókor kezdtem el olvasni a sztorit, mert ahogy beértem, igazából nem kellett olyan sokat várnom, hogy megnyugodjanak a kedélyek, és Csele és Csónakos között is elsimuljanak a dolgok. Hm, mondjuk a legjobb az lett volna, ha ki tudom várni, hogy befejezd, és csak akkor elkezdeni az egész sztorit. Mert így – be kell valljam – némileg megtörték a lendületemet az egyhetes várakozások. De mondom, még így is alig vártam a frissítéseket. De azért mégis... már nem voltam annyira a sztoriban, mint amikor egyszerre daráltam le a már meglévő fejezeteket. Sajnálom, hogy nem vártam a sztorival.

Egyébként az nem derült ki világosan, hogy akkor most Csele, khm, odaadta-e magát teljesen Átsnak. (Ne, ne, ne! Csónakos az igazi, MONDD, hogy NEM tetted meg Ferivel, Csele!) De kicsit félek, hogy de, bakker, megtette. T^T Ha fájni fog is nekem, mondd el kérlek az igazat! De azért remélem megnyugodhatok! X’D
Örülök, hogy végül összejöttek, szeretem a párosukat. Aztán amint az ő perpatvaruk befejeződött, ahogy gondoltam is: újra középpontba került Ernő és Boka. Az ő részeiket is szerettem, és vártam.

Igazság szerint, meglepődtem, hogy ennyit is írtál az X-Faktorról, amennyit, mert tényleg nem hittem, hogy úgy igazán erről szólna a történet. De tulképp ez a mennyiség még jó is volt. Bár meglepett, hogy a srácok továbbjutottak. Úgy emlékszem, valamelyik véleményező kérdezte is, hogy de mégis mi lesz velük az X-Faktorban, megnyerik vagy sem, vagy mi. De szerintem jó, hogy itt zártad le a történetet. Nem kellett már ide a verseny, ha folytatod a sztorit, csak megtörted volna a cselekmény ívét, a hangulatot, nagyon más mederbe terelted volna az eseményeket. (Persze az más lenne, ha folytatásban, külön sztoriban mesélnéd el a versenyen való szereplésüket.) Ez a történet a fiúkról szólt, a kapcsolataik alakulásáról. Szerintem epilógust sem igényelt a történet, hogy elmond, meddig jutottak a versenyben, és hogy alakult a privát életük stb. De egyébként szerintem nem nyerték meg. Sokáig jutottak, az emberek bírták őket, de nem nyertek. De a Vörösingesek se feltétlenül.

Az utolsó fejezetben volt egy rész, ami nagyon ütött, de úgy rendesen, gyomorszájba. Amikor Nemecsek anyja a fia szemére veti dühösen, kétségbeesetten, támadón, és úgy, hogy Ernő tényleg felfogja: kaphatott volna vesét, ha felveszi azt a rohadt telefont. Ott én is megzuhantam. Megrázó volt nézni, ahogy Nemecsekné kiadta a napok óta gyűlő frusztrációját, miközben érezhetően nem csak a fiára volt dühös, hanem erre az egész helyzetre is, erre a ritka rossz időzítésre, és nyilván magát is hibáztatta. Ernőnek is nagy sokk lehetett.
Olvastam, hogy eredetileg úgy tervezted, Erőt megműtik, de az X-Faktor miatt végül megváltoztattad a végét. Örültem volna, ha megtörténik, és Ernő végre túllehet a nehezén. De igazából ezt sem tartom rossz befejezésnek. A barátai, és legfőképpen Boka végre tudnak már az igazságról, végre őszinte lehet velük. Ők pedig biztosan támogatni fogják, még ha egyikük veséje sem lenne jó Erő számára. Bár de szép is lenne, ha Bokának sikerülne. Eleve nagyon szép gesztus volt a srácoktól, hogy felajánlották a segítségüket. Bár valószínűleg a szüleiknek is lesz egy-két szava ehhez. De hát az még nem tesz semmit, ha kiderítik, egyáltalán jók lennének-e donornak.
Azért azt nem jelenteném ki, hogy ha ez a valóság lenne, az a legpozitívabb végkimenetel, hogy Ernő nem kap vesét, de így legalább részt tud venni a versenyen. De mivel ez egy fikció, és Ernő így is, úgy is elszalasztotta a lehetőséget az új vesére, legalább kicsit vigasztalódhat az X-Faktoros továbbjutással.

Hiányozni fognak a srácok. Örülök, hogy olvashattam a történetüket! :)
És most megyek, és elkezdem írni a másik sztorihoz is a véleményem.

Nelli, Kritika Klub
(A Fórumon megtalálsz minket.)

Szerző válasza: Úristen, és én ezt csak most látom?? Már hetek óta úgy megyek el a történet mellett, hogy eh, már mindent láttam, aztán egyszer rákattintok, és úristen! Ne haragudj a késői válaszért. (Egyébként... Én úgy képzelem, hogy Csele megtette. Ha ez megnyugtat, érzelmileg nem volt nagyon benne egyikük sem.) A végénél egy biztos, hogy Nemecseknek valamelyiket el kellett veszítenie, vagy a vesét, vagy az X-faktort, és úgy jött ki a lépés, (a szervadományozós lista miatt, hogy van az, hogy akinek menne a szerv nem műthető valamilyen okból, akkor a következőnek adják), hogy inkább a vesét vesztette el, mert az Fáj, de úgy tényleg nagyon, de elsősorban logikusnak és valóságosabbnak tűnt. Örülök, hogy sikerült egy érzelmi reakciót kiváltanom. Igaz, egy X-faktoros továbbjutás csekélyke vigasz. Mindenesetre nekem nagyon erősen az él a fejemben, hogy Boka minden követ megmozgat, hogy legalább kiderítse, mi van az élődonoros szervadományozással. Nagyon örülök, hogy tetszett a történet, köszönöm, hogy olvastál, és hogy írtál, mindig nagyon-nagyon örülök a kritikáidnak! :D Azt is köszönöm, hogy a Kedves Dédi!-t is elolvastad, a véleményedre pedig nagyon kíváncsi vagyok.

Rauko
2018.12.09 - 18:25 | 23: XXIII. | Anonymus
Tetszett, aranyos kis történet volt, csak kár, hogy ennyire... nem tudom. Nekem befejezetlen. Meguntad a fandomot közben? Semmiféle klasszik lezárás nincsen. Ha lemaradtam valamiről, bocsi, nem néztem a kommenteneket. Csak sem a zenekarral/műsorral nem alakult semmi, sem Bokáékkal. Furi a vége, kár érte. Azért köszönöm.

Szerző válasza: Nem untam meg a fandomot, engem minősít, ha nem tudtam megfelelően megírni a végét. Lehetett volna jobb, elismerem. Köszönöm, hogy olvastál.

Cicelle
2018.11.16 - 14:05 | 23: XXIII. | Anonymus
Örülök, hogy rendeződtek a fiúk dolgai. Bár még olvasnám tovább, lassan az összes történet a fandomból befejeződik. Köszönöm, szerettem 🙂

Szerző válasza: Örülök, hogy tetszett! :D Köszönöm, hogy minden fejezetre írtál, és végigkövetted a történetet! :)

Esztella
2018.11.16 - 10:26 | 23: XXIII. | Anonymus
Szia! Hát ez egészen elképesztőre sikeredett. Hiába igyekeztem valami ilyesmi befejezésre készülni, ez a befejezés, mégis nagyon megérintett. Végigkövettem a történetet a legelejétől, és muszáj megemlítenem, hogy a karakterek a karakterek közben rengeteget fejlődődtek. Örülök, hogy Csele karaktere ilyen jól ki lett dolgozva. Bokát már Molnár Ferenc művében is imádtam, és úgy érzem, hogy ez a kisregény még közelebb hozta hozzám őt és a fiúkat. Köszönöm, hogy olvashattam! Ne hagyd abba! - Esztella Kritika Klub (Megtalálsz minket a fórumon!) 😊

Szerző válasza: Szia! Nagyon örülök, hogy megérintett a befejezés, és iszonyatosan sokat jelent, hogy kiemelted Csele karakterét. Köszönöm, hogy olvastál, és hogy írtál! :D

2018.11.15 - 20:51 | 23: XXIII. | Regisztrált
Én nem álltam készen erre a fejezetre, a legkevésbé sem. Ugyanakkor meg mégis éppen erre volt szükségem. Az előző fejezet leírásában az a három szó, hogy „utolsó előtti fejezet”, villámcsapásként ért. Azóta tűkön ülve vártam a befejezést, nem tudtam, mire számítsak, és minden egyes alkalommal összeszorult a szívem, ha belegondoltam a lehetséges kimenetelekbe. Egy tragikus lezárás összetörte volna a romantikus kis lelkemet, a happy endet viszont nagyon sziruposnak éreztem volna – nem tudom, hogy csináltad, de sikerült megtalálnod a tökéletes középutat. Ritkán írok kritikát – általában arra is ritkán veszem rá magam, hogy egyáltalán bejelentkezzek –, többnyire csak némán szemlélődöm, olvasok, de most muszáj volt megtörnöm a csendet. A szívemhez nőtt ez a történet, és egészen szentimentális lettem tőle (pedig esküszöm, hogy alapból nem vagyok ilyen). Nem is tudom, miért kezdtem el olvasni, mert alapvetően mindig kicsit tartok a hasonló ficektől, az egész PUF-fandomból úgy, ahogy van, kimaradtam (ez az első és idáig az egyetlen írás, amit elolvastam) – talán az ötlet tetszett meg annyira (ezt még mindig zseniálisnak tartom). Aztán maradtam, mert beleszerettem a stílusodba, a történetbe, a karakterekbe. Izgultam, mi lesz Nemecsek sorsa, drukkoltam, hogy Bokával egymásra találjanak, és rettegtem, hogy hogyan ér majd véget. Sokat és sokfélét szeretek olvasni, szerencsémre rengeteg nagyon jó történettel találkoztam már. Valószínűleg nem ez a legkomplexebb, legalaposabban felépített írás mind közül, de azt hiszem, nem is ez a célja. Viszont nagyon kevés tudott így megnevettetni, lebilincselni és érzelmeket kiváltani belőlem, ez pedig szerintem az egyik legfontosabb. Ezt a történetet éppen az teszi ilyen jóvá, hogy a könnyed, szórakoztató sorok közé olyan mesterien szőtted be a szereplők mindennapi (és kevésbé mindennapi) problémáit, a veszteséget, a halált. Az olvasás minden pillanatát élveztem, ezt a Nemecsek-Boka párosítást pedig annyira megszoktam és megszerettem, hogy most már szinte el sem tudnék képzelni mást. Köszönöm az élményt! Most már csak azt nem tudom, mit fogok mostantól úgy várni, mint eddig az új fejezeteket.

Szerző válasza: Nagyon sokat jelent, hogy most megtörted a csendet, és írtál, ahogy az is, hogy tetszett a történet. Hell, már az is nagyon sokat jelent, hogy adtál neki egy esélyt, noha a komfortzónádon kívül volt. A történetnek valóban soha nem volt célja, hogy komplex legyen, bár ha jól felépített, az sosem árt, de örülök, hogy voltak részei, amik meg tudtak fogni, és nem csak esélyt adtál, de maradtál is. Köszönöm szépen, hogy olvastál és írtál! :D

névtelenke
2018.11.14 - 22:23 | 23: XXIII. | Anonymus
Kedves Odette! Hatalmas fájfalom hogy ez a történet (ami kategóriája talán legjobbja) végetért. :-(( Azomban engedd meg kérlek hogy kifejezzem nemtetszésem az időelőtti lezárás miadt! Mert két nagyon fontos kérdés megválaszolatlan maradt: 1. Nemecsekkel mi lessz? (Él/Meghal, Boka veséjével/máséval, Lábbal/anélkül) ??? 2. X-faktor (Bekerülnek/Megnyerik/Rájönnek vannak fontosabb dolgok is bulvár nélkül) ??? Ez két nagyon fontos kérdés, hűséges olvasóid legalább egy-egy válasszal megjutalmazhatnád - ha nem is kivánsz egy-két remek prólógust írni! Válaszodat előre is szívből köszönöm a magam, és lelkes olvasóid nevében!

Szerző válasza: Aww, megtisztelő, hogy kategóriájának egyik legjobbjaként gondolsz a történetre. :) A kérdéseidre válaszolva: Nemecsek életben marad, és előbb-utóbb kap egy új vesét. Azt már nem tudom, Bokáét-e, vagy valaki másét. Az X-faktoron pedig részt vesznek, még ha nem is feltétlenül nyerik meg. Szívem szerint a veseátültető műtét már ebben a fejezetben megtörtént volna, ami miatt végül nem tudtak volna részt venni az X-faktorban, de a dolgok valahogy úgy követték egymást, hogy ezt nem tudtam beletenni. Epilógust nem tervezek írni, de erősen gondolkozom Nemecsek szalagavatójának megírásán, ha ez valaha megtörténik, úgyis fel fog bukkanni a Merengőn. Köszönöm szépen, hogy végigkövetted a történetet, és írtál, nagyon örülök, hogy tetszett! :)

2018.11.14 - 18:30 | 23: XXIII. | Regisztrált
Gondoltam így a végére írok egy kritikát ide is, de úgy is tudod már, hogy mit gondolok róla xD. A helyzet az, hogy ez az egyik legminőségibb történetté nőtte ki magát a PUF fandomban, és akár külön regényként is megállná a helyét. Lehet, kicsit elfogult vagyok, na. Imádom, hogy fanfiction, és mégis van karakterfejlődés benne, és lehet, hogy nem tökéletesen ragaszkodik az eredeti műhöz, de ebben a modern környezetben szerintem teljesen jól hoztad a karaktereket. Boka rettentően a szívemhez nőtt; a történetben láthattuk az emberi oldalát is, nem csak a Tökéletes Fiút, és ez adott valami pluszt az egésznek. Nemecsekkel kapcsolatban meg az, hogy nem csak annak a gyenge és védtelen kissrácnak volt beállítva, hanem egy normális tinédzser fiúnak, aki küszködik a betegségével, de ennél még sokkal több is van az életében. Kiemelném még a Csele/Csónakos szálat, mert egyrészt nagyon jól szórakoztam a szenvedésükön, másrészt meg mindkét karaktert nagyszerűen ábrázoltad. A Nemecsek és Csele barátság marha aranyos volt. KolnayésBarabás meg zseniális, az ő kapcsolatuk a legfurcsább legjobb kapcsolat a világon xD. Nagyon örültem, hogy a szülőknek is adtál szerepet! Nem csak megjelentek egy kicsit, hanem foglalkoztak a gyerekeikkel, sztorizgattak, volt külön személyiségük. Nemecsek szülei és Boka apja for president. Na meg a vörösingesek. Áts Feri a szívtipró. Geréb. Geréb és Boka kapcsolata, ami marha érdekesen alakult. Tetszett, hogy nem Geréb hibája volt az egész, hanem mindkettőjüké, hogy Geréb is egy teljesen szerethető karakter lett. Életszagú. Igazából az egész fic életszagú. De közben iszonyat vicces is, és mindig jókedvre derít. Szóval légy büszke rá, és légy büszke magadra, mert megint nagyot alkottál :D.

Szerző válasza: AAWW köszönöm, hogy ide is írtál, mindig szeretem olvasni a kritikáidat, mert olyan sok mindent kiemelsz, hogy az már kész irodalmi analízis xD Van az az enyhe gyanúm, hogy túlzol, de nagyon tetszik, ahogy túlzol. xD És nagyon örülök, hogy a szülőknek is személyiséget tudtam adni, nagyon igyekeztem, hogy ne csak Szülők legyenek, hanem emberek. Köszönöm, hogy olvastál!! :D

2018.11.13 - 22:42 | 23: XXIII. | Regisztrált
Szerintem ez nagyon szép, méltó lezárása lett ennek a fantasztikus történetnek. A fiúk szokás szerint zabálni valóak voltak és végre megtörtént a csoda, Nemecsek szüleit meg imádom. :D Jó volt hogy a Vörösingesek is benéztek a kórházba. :) Biztos hogy többször újra fogom olvasni hiszen az egyik kedvenc történetem lett és remélem hogy alkotsz majd még ebben a fandomban. Köszönöm hogy megírtad ezt a történetet! :) u.i: Amikor arról volt szó hogy Barabás minden dalszöveget Kolnayról írna akaratlanul is a Hatóságilag Tilos: Szerelmes punk dala című örökzöld sláger jutott az eszembe XDD

Szerző válasza: Jaj, nagyon örülök, hogy jónak tartod a lezárást és a történetet! :D Köszönöm szépen, hogy végigkövetted! u.i.: Meghallgattam a számot, és imádtam. Sajnos a Barabás dalszövegeivel kapcsolatban én kis túlzással csak idáig jutottam: "– A "10 dolog amit utálok benned, te gyökér rohadék" c. számunkat adjuk elő – mondta Boka, izzadva a reflektorok fényében. – Egy különleges személynek szól, aki most reméljük itt van, és... Kolnay meghatottan felzokogott a közönség soraiban. Barabás elégedetten vigyorgott. – ...figyel – sóhajtotta Boka lemondóan."

Fanni
2018.11.13 - 21:46 | 23: XXIII. | Anonymus
Egyik szemem sír a másik nevet. :D Majd ha összeszedtem a gondolataimat írok valami terjedelmesebbet és értelmeset is. :D Hatalmas köszönet a munkádért! Valószínűleg ez lett a kedvenc Pál utcai történetem! "Thank you for the music, the songs I'm singing Thanks for all the joy they're bringing Who can live without it, I ask in all honesty What would life be? Without a song or a dance what are we? So I say thank you for the music For giving it to me" Abba :D (a részlet lényege a köszönet :D és a zene)

Szerző válasza: És igen, és igen, megtaláltad az ABBA idézetet, ami nekem nem sikerült! :D Nagyon örülök, hogy élvezted a történetet, köszönöm szépen, hogy végigkövetted! :D



Szeretnél kritikát írni?