Szia! Köszi, hogy feltetted ide ezt a történetet, olyan izgalmas meg fordulatos volt, mint egy igazi krimi! Ugyanúgy találgattam, hogy ki lehet a gyilkos, az összes gyanúsított kellően gyanús volt mindvégig. Szerintem ez igazi ritkaság fanfictionökben, hogy ennyire jóra sikerül a kerettörténet :) Nagyon érzékletes lett az alkoholizmus leírása is... ez az állandó szomjúság, ez tényleg ilyen. Piton nagyon elegánsan tudta csinálni ezt a "mindenbe beleszarok, akkor is iszom" magatartást :) Bennem a szerelmi szál hagyott egy kis hiányérzetet, az általam elképzelt Piton ennél azért magabiztosabb, rámenősebb, itt mindent Harrynek kellett intéznie :) Illetve ha abból indulok ki, hogy Piton milyen az eredeti regényben, akár jellemző is lehet rá ez a bizonytalan-elkerülő kötődési mintázat... Mindenesetre én nagyon nem értettem őt, hogy mit akar, vagy miért nem akarja, aztán meg miért igen. Szóval a lelkét nem sikerült megfejtenem, na :) De ettől függetlenül gratulálok a történethez, mert krimiként nagyon is megállta a helyét! :)

Szerzõ válasza: Szia! Nagyon hálás vagyok azért, hogy írtál pár sort, már lassan két éve, hogy megírtam a sztorit, már nem is nagyon számítottam a véleményekre :). Még mindig nem akarom elhinni, ha valaki a krimikhez hasonlítja egy-egy történetem, hisz sose hittem, hogy tudok majd efféléket írni, ezért aztán tényleg nagyon jól esik. Ha jól emlékszem, Piton eleinte azért nem akarta elfogadni Harryt, mert úgy volt vele, hogy úgy is meg fog halni. A fordulópont akkor következett, mikor megismerte Harry elméjében, amit a jövöben látott: hogy egymás mellett fognak kikötni. Így már tudta, hogy Harry meg fogja találni a megoldást a betegségére, tehát azt is tudta, hogy nem fog meghalni. Így már másképp állt az egész kapcsolathoz. Remélem, tudtam segíteni a megértésében ennyivel :). De nem baj ha zavaros lett ez a része, szerintem ennyi titokzatosság elfér Pitonnál :). Köszönöm, hogy elolvastad a történetet, és különösen örülök, ha még tetszett is :)!