Eleve elrendeltetett kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2019.07.21 - 11:04 | 44: Egy közülünk | Regisztrált
Kedves Rachel!

Most több ponton is nagyokat pislogtam. Ha már Regulus és Meg más házba került, mint azt a Süveg gondolta, akkor szerintem Violet is. Mert abszolút létezik harag és viszolygása a másik ember iránt, főleg ha a szülők érthetetlen módon csodás példaképként emelik ki, viszont amit Isolde-ról mondott, az egy nagyon-nagyon más szint. A Mardekárban veszik ennyire semmibe az emberi életet és mások szenvedését, de beleillik a képbe konstans kötekedése és teljes érzéketlensége is. Remus helyzetét eszközként használta, hogy újra belekössön Megbe. Csak őt nem a kötelességtudat űzte a Griffendélbe, mint Meget a Mardekárba, hanem a dac, hogy ne olyan lány legyen, mint amit a szülei akarnak.

Érdekes eset, hogy Regulus kerülhetett volna a Griffendélbe is, és szépen párhuzamba vonható, hogy Sirius vele szemben elfogadta ezt az alternatívát. Hasonló forgatókönyv játszódhatott le, és pont az lehetett a lényeg, hogy a kis elsőévesnek a döntési helyzetben kristályosodjon ki a jelleme. Ebből látszik, hogy gyermekkori hasonlóságuk ellenére Sirius azért eléggé más ember volt már akkor is. Meget alaposan elvakította a rózsaszín köd, ha ennyire rácsodálkozott arra, amit már eddig is tudott Regulusról. Nyilván nem bánja már a mások ellen elkövetett gonoszságokat, ha ő néma szemlélő vagy partner mindebben, és nem áldozat. A fiú nem lett egy angyal az évek során (még vele szemben sem), és hogy Barry kapott egyet azért, amit vele tett, beleillik a képbe. Talán amin igazán meglepődött, hogy szembesült a saját magáról kialakított képpel mások szemszögéből. Ebben a percepcióban Regulus a verőembere. Megnek most már elég múltja van, ahhoz, hogy hiába kapálózzon olyan lenni, mint harmadévben, mikor jóban voltak Remusszal. Vérbeli mardekárosnak tűnik, akinél megszokott, hogy a kedvesség mindig hamisságot vagy burkolt lenézést fed. Ebből a körből képtelenség kikerülni.

Kíváncsi voltam, mikor bukik felszínre a Meg-Regulus vonzalom. Évek óta megmutatta magát ennek lehetősége, és talán valami monumentális eseményre számítottam, ami igazán áttöri a sérelmeket és különbségeket. Úgy látom, itt egy továbbfejlesztett változata történt annak, aminek negyedévben vége szakadt. Regulus egy szociális biztonságot épített Meg köré, amit a lány új, változóban lévő személyisége miatt komfortosabban kezel, mint az előző évben. Emellett a rémségek miatt megtörőben van a lelke, Alecto sem jelent már rá veszélyt, ja és persze nincs ott a kedves törődés, a nyugodt ellenpólus sem, amit Evan képvisel. Sok tényező játszik össze, hogy ebből valami kapcsolatféle lesz, és megértem, mert ebben a helyzetben ez a legtöbb, mit Meg a saját megelégedésére ki tud hozni az életéből. Ami egyébként ritka szomorú. Főleg azért, mert Regulusban egy jó embert vélt látni új keletű kedvessége miatt, csak közben még sincs ez így. Meg tudat alatt pont arra a jóságra vágyik, ami Evan részéről természetes. Kifacsart egy helyzet.

Szerző válasza: Kedves Minnie!

Én kicsit úgy gondolom, hogy háztól független, ki milyen mélyre tud lesüllyedni. Abban persze kétségkívül igazad van, hogy a könyvek tanulsága alapján a mardekárosok a klasszikus értelemben vett gyökerek, és nyilván ebben a történetben is nagyon megmutatkozik a ház ezen oldala, ugyanakkor az érzéketlenség nem teljesen kritérium, hogy bekerülj ebbe a csapatba. És fordítva, lehetsz akármennyire hősi lelkű vagy éles elméjű, nem zárja ki, hogy ne legyél mellette egy aljas ember. Ugyanakkor simán lehet igaz, amit írsz, s a dac nagyon jól eltalált, nyilván nem véletlen került pont az "elit" által leginkább elítélt házba.

Sirius és Regulus kapcsolatában mindig azt láttam a legtragikusabbnak, hogy mire ténylegesen hasonló értékítéletet mondtak a világuk felett, már menthetetlen volt a kapcsolatuk. Ahogy Sirius nyilatkozott róla a Főnix Rendjében és hogy RAB sem fordult hozzá a kvázi öngyilkos küldetése előtt, szerintem rettentő szomorú. Ehhez biztos nagy különbségek voltak köztük, és bizony a Süveg hiába lát a lelked mélyére, mégis a döntés az, ami igazán meghatároz utána. S míg Sirius esetében ez legkisebb esetben is érdektelenség volt - ami már önmagában is lázadás ebben a körben -, de még inkább csakazértsem mentalitás, Regulusnál képbe úszott az a fajta "kötelességtudat", mint Megnél is.

Meg totálisan kicsavartan néz Regulusra, mivel már sokkal kevésbé kívül álló és érzelmileg sokkal inkább bevonódott. Ilyenkor az ember hajlamos belemagyarázni nemlétező dolgokat bizonyos tettekbe és félrenézni másoknál. És ahogy mondod is, ennél még sokkal durvább, hogy saját magát hogyan érzékeli, miközben már nemhogy nem úgy tekintenek rá, de azért volt egy pár megmozdulása, ami miatt nem is lehetne soha ugyanaz, mint harmadévben.

Regulus és Meg itt még bőven kerülgetik egymást, mint már egyébként egy jó ideje, és ahogy írod is, tényleg azt játszák, mint negyedévben. A kapcsolatuk alapjának én mindig is azt láttam, hogy a nyilvánvaló különbözőségük ellenére van egy nagy adag hasonlóság is bennük, és kb erre vadásznak: míg Regulus azt szereti látni, ha Meg jó mardekáros módjára viselkedik, Megnek pont az tetszik a fiúban, hogy van benne egyfajta gyengédség. (Még ha amúgy ahogy ki is emelted, sosem annyi, mint Evanben.) Hát ez így dióhéjban, de remélem valamennyire átjött ez már a történet alapján is, és ugyan attól, hogy most új szintre emelkedik a kapcsolatuk, az alapja megmarad. És a személyiségük is meg az összes sérelem, amit felszedtek másoktól és egymástól is. Remélem, nem lesz csalódás, mikor ténylegesen közel kerülnek egymáshoz, az monumentálisabb eseményhez fűződik majd (épp most írom), bennem is megvolt az a fajta kétely, hogy egy igazán nagy külső rúgás nélkül nem tudnának igazán megbocsátani egymásnak mindenért. Addig meg marad ez a furcsa kaotikus kis saját akart, amit te is leírtál.

Köszönöm, hogy írtál :))

FDorcsI
2019.06.30 - 18:58 | 44: Egy közülünk | Anonymus
Szia! Adósod maradtam azzal, hogy az előző fejezethez írjak kritikát, ne haragudj érte. Továbbra is itt vagyok, nézem hetente, hogy van-e új fejezet (és lám, most van ám). :) Nagyon tetszik Meg jellemfejlődése, illetve ahogy ezt bemutatod. Ez nem kritika, de azt hiszem, nagyon régóta vagyunk ötödévben már, tudom, írtad erről anno, hogy mivel visszaemlékezés, és erről az évről volt már több emléke, ezért ennyire részletes, csak felmerült így bennem, hogy van-e arról elképzelésed, hogy kb hány fejezet lesz a történet, amikor véget ér. Félre ne értsd, véget nem érő módon tudnám olvasni :D Csak kíváncsi lettem erre. Ami még nagyon tetszik, az, hogy mennyire úgymond rendszerezett a történet, vagyis számomra tökre úgy jön át, hogy minden meg van tervezve, mi hogyan fog majd a kerek egésszé összeállni. A kedvenc kis előreutalásokkal együtt. :) Végezetül, remélem én is, hogy rendbe jönnek a dolgaid, kitartást kívánok hozzá.

Szerző válasza: Szia! Természetesen semmi baj, nagyon örülök, hogy most írtál! Nem akartam ámnagyon bitchynek tűnni a megjegyzésekben, csak tényleg nagyon tud motiválni mindig visszajelzés :D Ó, és még mielőtt válaszolnék, a negatív kritikákat is tök szívesen fogadom, legalább látom hol van fejlődési lehetőség :)

Szóval hogy erre a jóóóó hosszúra nyúlt ötödévre reagáljak, igen, én is érzem abszolút, és némi prózai magyarázat vagy háttér hozzá: 1. amikor elkezdtem a történetet 16-17 éves voltam, szóval kb így reaálisan az ötöd-hatod-hetedév eseményeit tudtam elképzelni, vagy az állt hozzám legközelebb, így ezzel az időszakkal kezdődött az a rész, ahová igazán sok eseményt találtam ki, s ugyebár közben eltelt majdnem tíz év, és így egy félbehagyott történetet kicsit nehéz volt folytatni enélkül az időszak nélkül. 2. amikor elkezdtem írni a történetet (egy szörnyen kínos Regulus/OC fic után) akartam valami komolyabb, de még mindig erősen romantikus történetet, aztán hálistennek teljesen máshogy alakult és mássá nőtte ki magát a fejemben, még mielőtt elkezdtem volna írni, de az már az első fejezetekből látszik valószínűleg, hogy a Regulus-románc nagyon (mostani ízlésemnek kicsit túlságosan is) kiemelt szerep jutott, s így a már eredetileg meglévő történetet nem lett volna szívem teljesen átdolgozni, így azonban bizonyos "muszáj megtörténnie" események bizonyos időn belülre korlátozódtak, ugye még mielőtt a fiú meghalna.

Ettől függetlenül értem és érzem én is, hogy ez bőven hosszúra nyúlt, de a fear not, már csak egy, maximum két fejezet lesz (attól függően, hogy felfér-e egyben) az ötödévből, és utána vége for good :D És mivel így alakult, úgy döntöttem, hogy ezt a részt be is fejezem ezzel, és a folytatást új történet keretein belül teszem fel, új címmel meg minden, kicsit jelezvén azt is, hogy ezzel lezárult egy szakasz mind az én írásaimat illetően (lulz), mind Megaera személyiségében, ami felé már most is tartunk igazából, és most jön a válasz a kérdésedre, kb ketté is vágja a történetet. Szóval most a bő felénél járunk a történetnek, valószínűleg a következő rész kissé rövidebb lesz, de több időt és bőven több eseményt ölel fel :) most ezek a tervek és reálisnak is tűnnek, remélem, tényleg így is sikerül majd, amúgy nagyon édes vagy, hogy azt írtad, bármeddig tudnád olvasni <33:D És hát igen, igyekszem rendezetten írni és nem ad hoc, hanem jó előre kitalálni a dolgokat, örülök, hogy ezek szerint ilyen látszatot is kelt :))

Köszönöm, hogy írtál és a kedvességért is <3

E.
2019.06.28 - 20:28 | 44: Egy közülünk | Anonymus
Igaz, elég régen nem jött új fejezet, de erre aztán megérte várni. Nem vagyok egy agresszív alak, de azt a jelenetet, amikor Meg bucira veri a griffendéles csajt, halálosan élveztem!! Remélem mihamarabb rendeződnek a dolgaid, és ezt most nem csak azért mondom, mert csak a Te történeted miatt járok mostanában vissza a merengőre. :)

Szerző válasza: Szia! Igen, igen, shame on me, de most amúgy már a következő is csak az adminok elbírálására vár, szóval remélem, minimális kárpótlásul szolgál :)) Hah, amúgy én sem vagyok egy agresszív típus (surprise, surprise), de amúgy azt a jelenetet írni is tök élvezetes volt + még lesz egy pár bad bitch moment Megtől a jövőben :D Köszönöm, nagyon jól esik a kedvességed, és köszönöm azt is, hogy írtál <3

Lyra2Lestrange
2019.06.23 - 21:27 | 44: Egy közülünk | Anonymus
Őszintén szólva nem is tudom mit mondjak... Erre a verekedős jelenetre egyeltalán nem számítottam. Esküszöm Allie olyan volt mint aki ténylegesen megőrült. Itt már jobban érződik, hogy Regulus nem táplál semleges érzéseket hősnőnk iránt. Egyébként gratu a diplomához.:) Az összes olvasó nevében köszönöm, hogy sok nehézség ellenére is frissíted a történetet. Sok sikert még a folytatáshoz is!

Szerző válasza: Igen amúgy, ez kind of váratlan is akart lenni és hát amúgy nem is egy túl higgadt/átgondolós pillanatban született tett volt, habár az őrült is találó kifejezés - ígérem, azért nem erről van szó :D Igen, hát Regulus próbálja kimutatni, hogy mi is van a kis szívében, több kevesebb sikerrel :D Köszönöm szépen a gratulációt, hogy írtál, és azt kiemelten külön köszönöm, hogy majdnem minden fejezethez írsz, ami felkerül <33

2019.06.23 - 09:51 | 44: Egy közülünk | Regisztrált
Szia! Nagyon vártam már a fejezetet, és nagyon tetszik, ahogy Megaera egyre határozottabbá, keményebbé válik. Most már végre megláthattuk az igazán mardekáros oldalát. Élveztem a griffendéles lánnyal való incidensét, és kíváncsi leszek, hogy alakul a kapcsolata Evannal és Regulussal. Jó olvasni a történetet, kellemes a fogalmazásmódod, olvastatja magát a szöveg. Élvezem a párbeszédeket, a finom rafináltság, titokzatosság elegyét, jól megragadtad a szereplők mardekáros jellemvonásait. Sajnos általában lusta vagyok véleményt írni, de mindig követem az újabb fejezeteket, és a történet már kritikát érdemelt. :) Üdv: BellaBlue

Szerző válasza: Szia! Hú hát igen ezt most nem siettem el, de remélem, a következő párral viszont jól haladok, szóval hamarabb várhatók jóval :)) Igen, Meg végre nem csak szavaiban és elismertségében, hanem tetteiben is egyre mardekárosabb, amit tök élvezetes írni is, és ez a jelenet valóban fordulópont ebben. A Regulus-Megaera-Evan háromszög még egy jó darabig az egyik fő iránya lesz a történetnek, szóval annyit ígérhetek, hogy bőven lesznek hullámvölgyek és csúcsok is benne;) Köszönöm a kedves szavakat, örülök, hogy tetszik a történet, és nagyon nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, tényleg sokat jelent :)) Üdv, Rachel

Bette
2019.06.21 - 23:58 | 44: Egy közülünk | Anonymus
Annyira jó érzés volt, hogy megverte a csajt. Én is ezt tettem volna. :D

Szerző válasza: Hát írni is jó volt végre valami badasst :DD Köszi, hogy írtál!

Enikő
2019.06.21 - 18:31 | 44: Egy közülünk | Anonymus
Szia! Bocsi a feltörésért, de ennyi idő után többet már nem tudtam várni. Nagyon tetszett ez a fejezet is, ahogy Meg egyre “mardekárosabb” lesz és ahogy Reg-gél egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azért sajnáltam, hogy a csók nem történt meg a bagolyházban, de tényleg túl korai lett volna. Nagyon tetszett, ahogy Meg neki esett a grifendéles lánynak, kár hogy nem derült ki miért, mert így ez elég igazságtalan, de larakterhübb. Remélem a következő fejezet hamarabb kész lesz, és gratulalok a diplomádhoz!

Szerző válasza: Szia! Nagyon köszönöm, hogy legalább hagytál véleményt a feltörés után <33 Valóban, ahogy egyre mardekárosabb lesz Meg, úgy közeledik a fiúhoz egyre jobban, aminek hát tudjuk, mi lesz a vége :) Soon ;) Azt sajnos nem értem, hogy mi nem derült ki, valószínűleg nem elég egyértelműen írtam le + mivel régen volt a fejezet, amiben szó volt erről, lehet az is közrejátszik, Violet egyébként Isolde vetélésére/halvaszülésére célozgatott. Most boldog munkanélküliként igyekszem több időt fordítani az írásra, szerintem egy hét múlva jön is a folytatást. Köszönöm, hogy íírtál és a gratulációt is! :))



Szeretnél kritikát írni?