Segítség! Boszorkány a szomszédom! kritikái

Szeretnél kritikát írni?



lepedocica
2020.08.04 - 23:52 | 4: 4. fejezet | Anonymus
Bocsi:neked!

lepedocica
2020.08.04 - 23:51 | 4: 4. fejezet | Anonymus
Ez egyszerűen csodálatos volt!Hatalmas ölelés NEkem!!

Szerző válasza: Szia! Én köszönöm, hogy tetszett és írtál! :)

Chinguya
2020.05.20 - 22:27 | 4: 4. fejezet | Anonymus
Szia! Hol is kezdjem.... James és Maddox feje fölül szerencsésen elvonult a vihar...s bár Andrew belátta nem lesz jobb ha magával rántja testvérét is kicsit szomorú vagyok miatta... Azonban James sźámára most egy új világ tárul fel, szinte adja magát egy folytatás: vajon sikerrel veszi a képzéseket? Vagy Maddox folyamatosan ugratja majd mert kiderül valójában is kétballábas? Vajon Madeline megkedveli fia választottját? Macsek el nem múló intenzitással pofátlankodik magánéletükbe vagy tapintatosan elvonul? Esetleg egy véletlen varázsbaleset megcsillantja a reményt hogy visszaváltozzon? Ugye te is kedvet kaptál a folytatáshoz? Én nagyon örülnék :) Köszönöm, hogy olvashattam ezt a történetet!

Szerző válasza: Szia! :) Igen, igen, igen! Mind nagyon jó kérdés, és mivel te vagy a sokadik, aki szeretne ezekre a kérdésekre választ kapni, ígérem, fogsz is! :) Folytatni fogom a sztorit. :) De kis ravasz, tudod, hogy hozd meg a kedvet, hogy azonnal írni akarjak róluk. :)))) Köszönöm, hogy itt vagy!

Pillepolli
2020.05.16 - 19:05 | 4: 4. fejezet | Anonymus
Először is fogadd részvétem. Sok erőt kívánok Neked. Másodszor. Ez valami fenomenálisan, észbontóan, eszméletlenül csodás volt. Aaaanyira imádtam a főszereplőket. Köszönöm, hogy ilyen csodát írtál és olvashattam. 😘😘❤️❤️

Szerző válasza: Szia, drága! Köszönöm, nagyon sokat segít, hogy mindig támogattok, írtok nekem. Elképzelésetek sincs róla, mennyi erőt adtok. :) Örülök, hogy ennyire tetszett, és remélem a folytatás is tetszeni fog, mert igen, lesz folytatás. :) Köszi, hogy itt vagy!

lucy07
2020.05.15 - 23:46 | 4: 4. fejezet | Anonymus
Szia! Nagyon tetszett ez a történeted is. Imádtam Maddoxot bárcsak nekem is ilyen szomszédom lenne. :D A macska valami haláli volt kár, hogy nem derült ki több minden róla meg még szívesen olvastam volna a szemétkedéseit is. A történet befejezése is tetszett csak olyan kevésnek éreztem, még egy extrába szívesen olvasnék róluk miután már James is használja az erejét esetleg látsz rá esélyt, hogy egyszer még írj hozzá valamit? Mindenesetre nagyon köszi, hogy ezt megírtad nekem így is nagyon tetszett. Puszi ^^

Szerző válasza: Szia! :) Örülök, hogy elnyerte a tetszésed! :) Én is örülnék egy ilyen szomszédnak! :) Lesz folytatása, Macs tovább fog szemétkedni. :) Köszönöm, hogy itt vagy! Köszi, hogy írtál! :)

Pillepolli
2020.05.15 - 23:01 | 1: 1. fejezet | Anonymus
IIIstenem, de imádom. Nem akarom befejezni, mert akkor vége lesz. AAAAAanyira édes. ÚRISTEN!!! Mindig meg tudsz lepni. Imádom az írásaidat. (szív,szív,szív) :-D

Szerző válasza: Szia, drága! Köszönöm, örülök, hogy tetszett, én meg imádom, hogy ennyire szereted! :) Hálás vagyok a támogatásotokért! :)

goldie
2020.05.14 - 21:34 | 1: 1. fejezet | Anonymus
Szia. Összességében nagyon tetszett a történet, amit hiányoltam, hogy egy csomó szál lezáratlan maradt, pl a macska átkának története. Úgy éreztem James édesanyja is megérdemelt volna vmi büntetést. Persze, hogy mindezt kifejtsd, még kellett volna jó sok fejezet :) Egy nagyon jó ki világot találtál ki, ebbe az univerzumba még nagyon sok töri belefér, szóval én nagyon örülnék, ha akár spin off sztorikban folytatódna vhogy a történet.

Szerző válasza: Szia! Igen, lezáratlan maradt, de már rávettek a többiek, hogy folytassam, szóval folytatni fogom a sztorit. :) Túl jóra sikerült a bevezetés úgy látszik. Köszönöm, hogy itt vagy!

2020.05.13 - 19:06 | 4: 4. fejezet | Regisztrált
Köszi a történetet, tetszett.

Szerző válasza: Én köszönöm, hogy mindig olvasol! :)

2020.05.13 - 15:07 | 4: 4. fejezet | Regisztrált
Kicsit aggódtam, hogy sokkal de sokkal nehezebb lesz a testvérét meggyőznie, persze így sem volt egyszerű, de nagyon örülök, hogy végül elengedte. Ahogy annak is, hogy bár Maddox anyja nem örül, hogy fia nem lányt szeret, mégis valamilyen szinten azért elfogadja. Unokája pedig még így is lehet, például Jamesék örökbe fogadhatnak. :) Nagyon tetszett az egész történet, igazán izgalmas dolgok történtek benne. Köszönöm, hogy olvashattam. <3

Szerző válasza: Szia, drága! Őszintén? Alig emlékszem arra, amikor írtam, szó szerint kikapcsolt az agyam, csak utána fogtam fel, hogy mit is körmöltem le, amikor már kész volt a történet. Bogarat ültettetek a fejembe, úgyhogy folytatni fogom. :) Köszönöm, hogy itt vagy!!!

2020.05.13 - 12:32 | 4: 4. fejezet | Regisztrált
Jajj, azt a gondolatmenetemet még kifelejtettem, amit mindenképp le akartam írni - így most pótlom is, hogy velem is anyukám ikerterhes volt, de meghalt még az anyaméhben a testvérem. Még évekkel ezelőtt olvastam róla, hogy ez tudat alatt kihat a másik magzat életére, magányos lesz miatta, egész életében keres majd valakit, mint akinek hiányzik a másik fele, ráadásul megmarad benne a trauma, hogy látott valakit meghalni, ráadásul együtt is élt azzal a halottal a születése pillanatáig. Még ha nem is emlékszünk rá, akkor is képes lehet - állítólag - az agyunk mindezt felfogni, és bizony fel nem dolgozott traumaként kezelni a hátralévő életünkben. Azt nem tudom, mennyire igaz ez vagy sem, az viszont tény, hogy mindig hiányoltam valakit magam mellől, nehezen barátkoztam - és barátkozom -, zárkózott voltam. Sok dolgot kellett feloldanom magamban, míg sikerült helyrezökkennem, és ebben főleg a párom van nagy segítségre. (Milyen véletlen, mint Jamesnek Maddox.) Szóval nem tudom, tisztában vagy-e ezekkel a dolgokkal, vagy tudat alatt alakítottad így a történetet, hogy véletlenül pont passzol létező jelenséghez, de szerintem ezt az oldalát zseniálisan sikerült eltalálnod. :D Üdv.: Zsófi (CC tag)

Szerző válasza: Szia! :) Ez a szál nem volt véletlen. Tudtam a dologról, mi több, nálam is hasonló volt a szitu. Egész életemben hiányoltam/hiányolok egy testvért, akinek meg kellett volna születnie, vagy velem, vagy előttem, de léteznie kellene, és nem született meg. Olvastam a témában, családállításon is voltam, szóval érdekes téma, és nekem épp akkor, abban az időben nagyon hiányzott egy testvér, hogy meghalt a családtagom. Köszönöm, hogy itt vagy, és hogy támogatsz! :)

2020.05.13 - 12:26 | 4: 4. fejezet | Regisztrált
Szia! Nekem nagyon tetszett a történet, minden alkalommal vártam a frissítést, nagyon megfogott az alapszituáció, és ahogy felvezetted. A végét talán egy csöppnyit elsietettnek érzem azok fényében, milyen jó volt a felvezetés. Például, semmit nem tudtunk meg róla, mi lett a macskával, mi van Maddox apjával, illetve, ez lehet csak az én személyiségemből fakadó dolog, de kicsit nyálasnak találtam az indokot, hogy James a szerelem miatt akar életben maradni, és hiányoltam azt a leírást, hogy Andrew pontosan miért is és hogyan döntött amellett, hogy elhagyja ikrét. Jó, oké, tisztában vagyok vele, hogy ez egy szerelemre épített történet, és a maga nemében nagyon aranyos, és imádom a párosukat, szóóval ezt egyáltalán ne vedd komoly negatív kritikának. Ez inkább a vágy bennem, hogy sokkal tovább és többet olvassak róluk. Arról, hogyan válik James boszorkánnyá, hogyan lesz képes uralni az erejét, milyenek lesznek a tanulmányai, és együtt milyen kalandokba keverednek még. Kalandokba, amelyek során például kiderül, ki is az a macska, mi lett Maddox apjával, kik azok a démonok, hogyan harcolnak ellenük, vagy mi történt Andrew-val... Jó, oké, nem titkoltan beleszerettem a történeted alapjába, és úgy gondolom, hogy még egy száz fejezetes történetet is el tudnék viselni belőle, annyi lehetőség van benne, és annyi nyitott kaput hagytál. Szóval arra biztatlak, hogy ha még lesz egy kis ihleted, esetleg folytasd ;) Én biztosan az olvasó táborodat fogom ezentúl erősíteni! Mindent összevetve szórakoztató mű volt, köszönöm, hogy megírtad! Üdv.: Zsófi (CC tag)

Szerző válasza: Szia! :) Örülök, hogy sikerült elvarázsolni vele. :) Ez egy rövid mű, de bogarat ültettetek a fülembe. Valahogy tényleg olyan jól sikerült a felvezetés, hogy eldöntöttem, folytatni fogom, csak kis türelmet hozzá. Tényleg jó sok szál van, amivel lehet kezdeni valamit, és igazatok van, megéri tovább írni. :) Köszönöm, hogy ennyire megszeretted, és hogy írtál! :)

:)
2020.05.12 - 21:44 | 4: 4. fejezet | Anonymus
Kati_ voltam az elozo kommentelo,elfelejtettem bejeltkezni.KOszonok minden egyes tortenetet,remelem meg sokaig olvashatjuk oket.

Szerző válasza: Szia, oké, így már beazonosítottalak. :) Én köszönöm, hogy mindig itt vagy, és támogatsz!

:)
2020.05.12 - 21:38 | 4: 4. fejezet | Anonymus
Szia koszonom a befejezest,nagyon meghato volt,sajnalatos ami Andrewel tortent,remelem osszejon neki az ujra kezdes,es hogy Jamse teljes eletet tud elni.Reszvetem.

Szerző válasza: Szia! Örülök, hogy tetszett! Biztosan összejön. :) Köszönöm, kedves vagy!

mellons
2020.05.12 - 20:10 | 4: 4. fejezet | Anonymus
Szóval a testvére lényegében vele együtt nőtt fel, mint szellem/átok, és egész végig azon volt, hogy valahogy megölje Jamest. Ez nagyon elkeserítő. Sajnálom őket, mert igazából mindkettőjüket tönkre tette. Andrew - nem igazán világos, hogyha magzatként meghalt, hogyan lehet neve, nyilván nem az anyja adta neki - azon dühöngött, hogyha magával viszi Jamest is, akkor ennyi, és hogy félt attól, hogy elengedje és végre tényleg meghaljon. Na de 25 évig éppen azon volt, hogy megölje. Ez így nem igazán logikus. Összességében mérges vagyok erre a történetszálra, mert mint annyira sokszor, az ártatlan itta meg a levét valaki más nemtörődömségének és gonoszságának. Andrew azt büntette, aki mit sem tehet az egészről, ugyanakkor az anyjuk mit csinált? Andrew gyűlölte Jamest, mert szegénynek volt olyan szerencséje, hogy lehetősége nyílt megszületni annak ellenére, hogy az anyja őt is meg akarta ölni? Ennyi időn keresztül szorongott, utálkozott, átkozta a testvérét, nézve a szenvedését, a magányát, miközben ő csak próbált túlélni. Ez nagyon elszomorít. Ez Andrewnak sem volt létezés. Szó szerint egy rosszindulatú parazita volt. Nem tudtam meghatódni, dühített.
Annak mindenesetre örülök, hogy James végül Maddox kedvéért küzdött, és akarta a vele való közös életet. Hogy felhagyott az önsajnálattal, és ha már eddig kibírta, most megvetette a lábát az érdekében. Azt nagyon sajnálom, hogy nem vitted egy kicsit tovább a történetet. Szerintem fontos része lett volna a sztorinak, hogy milyen James boszorkányként, de főleg felszabadulva a folytonos balesetek és depresszió alól. Hogy meglássuk kicsit az igazi Jamest, aki akkor lehetett volna, ha nem ül rajta egész életében a testvére. Nekem ez elég erőssé tette volna a befejezést. Egyféle keretként a kezdetben bemutatott szerencsétlen flótás után. Bár, már attól is szerencsés, hogy Maddox vele marad, és tanítgatni fogja. Hiányzik, hogy lássam a párosukat a folytonos viharfelhők nélkül. De nem lehet az ember telhetetlen. :)
Kétségtelenül meglepett, mi született az ötletből, de köszönöm, hogy megírtad úgy is, hogy az Üst az életed egy ilyen szomorú időszakában folyt éppen. Meg azt is, hogy befejezted és végül fel is került. Ezzel szerintem sok olvasódnak örömet szereztél. Sokunknak jól jönne egy Maddox. Na meg a varázserő is. Bízom benne, hogy James is elboldogul. Szépen végigvezetted az eseményeket, fordulatos volt, amiket megtudtunk a mágia háttérvilágáról, az érdekes. A többit majd továbbgondolom magamnak. :) Vigyázz magadra, és ha gyógyírként hat, írj minél többet. :)

Szerző válasza: Andrew választott magának nevet, mert James is kapott egyet. Valahogy el kellett neveznem szerencsétlent, már van Macs, akinek nem mondjuk ki a nevét. :) Nem egyedül akart meghalni, azzal a tudattal, hogy James életben van. De nem halt meg, pontosabban nem semmisült meg a lelke. Egészen pontosan úgy értettem, hogy nem akart tovább lépni, mert James lent volt a földön, létezett testi formában, míg ő nem. Nem akart elszakadni tőle, ez egy beteges ragaszkodás volt, egyfajta félelem, hisz ő is hozzá volt ragadva. Megértem a haragod, elnézést. Sajnos többnyire mindig az ártatlanok isszák meg a dolgok levét. James tényleg küzdött, mert már volt kiért. :) Szerettem volna még egy fejezetet írni, amiben boldogok, de már nem volt erőm rá, ezért is tettem félre a történetet. Sajnos most sem tudtam többet hozzátenni, csak pár dologgal, úgy éreztem, itt is le tudom zárni a sztorit, hogy kerek legyen. Persze nekem is hiányoztak mindketten. Köszönöm, hogy a szokatlan történet ellenére végig olvastad. Erre az Üstre, amire először jelentkeztem, biztos, hogy mindig emlékezni fogok. Nekem is jól jött volna egy Maddox, az biztos. :) Nagyon köszönöm, hogy végig írtál, örülök, hogy azért tetszett. :) Te is vigyázz magadra, és nagyon köszönöm, hogy megírhattam neked. :))

mellons
2020.05.12 - 19:39 | 3: 3. fejezet | Anonymus
Aranyosak voltak a fiúk a fejezet elején. Maddox változatlanul remek embernek tűnik. Oda kellett sodródnia James útjába. A macskás jelenet is tetszett. Tényleg egy gúnyos szemét. :D Érdekelt volna, milyen lehetett emberként, és ki is volt ő pontosan. Szóval igaz lett az ikertestvéres sztori, ráadásul mindketten boszorkánynak születtek volna. És úgy tűnik, nem is gyengének. Kettejük ereje lényegében állandó harcban áll. Azt mondjuk nem igazán értem, hogy lehet, hogy a testvére még mindig ott van vele. Az rendben, ha fennmarad az átka, de hogy ott éljen vele belé csimpaszkodva, amikor már 25 éve halott... hát ez elég meredek. Korábban miért kérdezett úgy vissza James, hogy azt feltételezi Maddox, hogy nem akarták a szülei, ha tulajdonképpen most kiderült, hogy pontosan így volt? Lepasszolták a nagyapjának. Bár az apjáról nem esett egy szó sem. Nos, kíváncsi leszek, hogyan oldják meg a helyzetet. (Ebben a fejezetben egyébként az átlagosnál jobban megszaporodtak a hibák. "egy ügyes mozdulattal áthúzza a fejét a pólót" "James felbátorodott lehajolt, és az ajkait a férfi ajkaira nyomta, James pedig engedelmes rabszolgaként viszonozta" - James saját magával csókolózik. Mégiscsak ügyes fiú. :D)

Szerző válasza: Macska egy kis mocsok, de imádnivaló. :) Tudom, én is nyüszögtem, hogy írni kellene Macsról, de aztán valahogy kimaradt. Hallottam, olvastam ilyesmiről, hogy valakit megszállnak, vagy szellem hozzá kapcsolódik, és nem tudja lerázni magáról. Hú, te, most hirtelen nem tudom ezt a visszakérdezést. Talán akkor csodálkozott rá, hogy Maddox ezt mégis honnan veszi, mikor előtte nem beszélt magáról? Íh, ég a fülem, hogy ez nem szúrt szemet, de mindjárt lejavítom, még az este! :) Köszönöm, hogy szóltál!

[Előző] 1 2 3 [Következő]

Szeretnél kritikát írni?