Ha a lélek menekül kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2021.03.22 - 22:27 | 2: Ha a lélek menekül/2. | Regisztrált
Szia!

Naivan abban reménykedtem, csak rájön Arthur, mennyire szereti őt Coop. Sajnálom a távozását, igazából féltem továbbra is, annak ellenére, hogy a történetük itt véget ért, mert igen nehéz kijönni a depresszióból, és bizonyára ő sem gyógyult meg. Coop tényleg mindent megtett, amire tőle telt, sokan talán feleannyira sem igyekeznének, mint ő.

Azt viszont nagyra értékelem, hogy Coop számára boldog befejezést írtál, amennyit tett, meg is érdemelte. :) Mondjuk oké, nekem a vége picit sok volt, és nem azért, mert két pasi csinálta, csak jobb szeretek pár utalást, mint a tények feltárását, de hát nem vagyunk egyformák. :)
Apropó, hatalmas pozitívum, hogy te totál jól dolgoztál a slash műfajában. Gyakran előfordult, hogyha slasht írtam, valahogy mintha az egyik szereplő lány lett volna fiú névvel... Itt viszont mindenkinek érthető, szerethető jelleme van, mindenki megjelent a szemem előtt, és nem éreztem azt, hogy az általam elképzelt kép nem illik a szereplő viselkedéséhez. Furcsa ezt elmagyarázni, picit nehéz, de a lényeg, hogy nálad nagyon rendben voltak a karakterek, akik mind szépen alakították a történetet. :)

Köszönöm, hogy olvashattam, remek munka, hamarosan máshol is jelentkezem!

Vievel

2021.03.22 - 22:26 | 1: Ha a lélek menekül | Regisztrált
Szia!

Előbb más történeteddel szemeztem, de valahogy ezt is elolvastam, és több szempontból is nagyon megragadott.
Először is azzal, hogy az egyik szereplőd szerelő. Lám, a férjem is autószerelő, mi több, az apám is. Jó családsom van. :D
Másrészt, hogy egy olyan komoly betegséggel foglalkoztál benne, mint a depresszió.

Szerintem nincs mit röstellned, nagyon gördülékeny a fogalmazásod, szinte magával visz a történet, sehol nem akadok meg, nincsenek furcsa mondatok, szóhasználatok. Tényleg egy szuper lendülete van a stílusodnak, legalábbis ebben a sztoriban, ha kell, kellően komoly, ha kell, akkor érett, ha kell, csurran-cseppen némi poén is. Amit díjazok, nem szeretem, ha valami túlontúl nyomasztó.

Mélyen megérint a történeted. Sajnos nekem is volt szülés utáni depresszióm. Valószínű, hogy azért betegedtem meg, mert túlságosan magamra voltam utalva, nekem a környezetváltozás sokat segített, valamint az, hogy úgy éreztem, van kitől segítséget kérnem, kihez fordulnom. Hogy lassan megtanultam, nem kell mindent egymagam megoldanom.
Ez az, amit Arthurnál valahogy nem érzek. Pedig Coop minden tőle telhetőt megtesz, és teljesen elolvadok tőle, mert többet igazából nem is lehetne. Azt hiszem, tényleg nincs már meg köztük a szerelem, az érzelmi stabilitás, ám azt is gyanítom, hogyha Arthur távozik, azt meg fogja bánni.
(Fun fact: van az a sorozat, az Egy kapcsolat szabályai, abban van egy szöszi fickó, Arthurt úgy képzeltem el, mint őt ^^").

Még a depresszió kapcsán a javadra írnám, hogy nagyon tetszett Cooper reakciója. Olyan élethű, hiszen a valóságban is elég sokan hiszik, hogy a depresszió csak valami mélabú, amit a lusta és tehetetlen emberek élnek meg. Pedig jóval komolyabb betegség, amit nem szabad lazán kezelni. Nagyon szeretném, ha az emberek felfognák ezt végre, és elmondhatatlanul örülök, amiért a történeteddel tettél egy lépést ebbe az irányba. <3

Libbenek is a második részre, az első szerény véleményem szerint kiváló! Élmény volt olvasni :)

Vievel

Szerző válasza: SZia, kedves! Elnézésed kérem, hogy most válaszolok. Köszönöm, nagyon boldoggá tett a kritid. :) Nekem az exem volt autószerelő. :))) Megnéztem a szöszkét, akit mondtál, és igen, tényleg nagyon hasonlít. :) Nagyon-nagyon örülök, mert épp ezt a depressziós akartam megragadni, hogy kapcsolatok is tönkremennek, és rámegy a mindennapokra, ha valaki nem veszi észre, hogy de, ez egy alattomos betegség, és sokszor a betegnek sincs meg az öntudata. Coopert imádtam írni, és én utálom a depy endet, de az ajándékozottam ilyet akart, így megpróbáltam a magam képére formálni a dolgot. Nagyon köszönöm, hogy elolvastad! <3

Pillepolli
2021.01.04 - 12:46 | 2: Ha a lélek menekül/2. | Anonymus
Köszönöm, hogy olvashattam.

Szerző válasza: Szia, kedves, én köszönöm, hogy elolvastad!

2020.12.30 - 19:56 | 2: Ha a lélek menekül/2. | Regisztrált
Szia! Igazán érdekes kívánságot választottál. Elég nyomasztó, ha belegondolok. Te pedig még tettél is rá egy lapáttal a depressziós Arthurral. Hát nem volt könnyű olvasmány. Eleinte, amikor elindult a hídhoz, meg végig ahogy Cooper próbálta maga mellett tartani görcs volt a gyomromban. Hitelesre sikerült Cooper karaktere, aki annyira maga mellett akarta tartani szegényt. Arthur is sajnáltam, hogy ilyen betegséggel küzd, és úgy érzi, hogy hiába van mellette mindenki, de mégis egyedül érzi magát. De Coopert valahogy jobban sajnáltam, hiszen ő reménykedett benne, hogy a kórházi kezelés után jobban lesz a párja. Oké, összeismerkedett a végén ezzel a fickóval, akiről kiderült, hogy mégsem idegen, de akkor is. Kicsit olyan keserédes a vége, ezért is fogott meg. Valahogy a jó vég, ami nem teljesen happy end a legjobb. Ha érted miről hadoválok :D Tetszett a sztori, klassz lett :D Üdv: Kata, CritiCAT

Szerző válasza: Szia! A három kívánságból még mindig ez volt, ami közelebb állt hozzám. Volt egy alapom, amit eddig nem használtam fel, csak tervben volt, de ebben megvalósításra kerülhetett. Valóban nem volt könnyű megírni sem. Az, aki kérte a kívánságot, depy endet szereti, én meg pont azt nem, ezért egy köztes megoldást választottam. Keserédes befejezés. :) Nagyon köszönöm, hogy elolvastad! <3

moziboszi50
2020.12.13 - 22:57 | 2: Ha a lélek menekül/2. | Anonymus
Ez érdekes történet volt, és életszerű. Bár azt hittem meseszerű befejezése lesz, és Arti rájön hogy Coop az igazi még mindíg. De ha nem, hát nem. Azért jó befejezést adtál a történetnek, Köszi hogy olvashattam.

Szerző válasza: Szia, drága! Sajnos valóban életszerű, többen szenvedünk tőle, mint azt a legtöbben bevallanánk. Nem szeretem a sad endet, és épp ezért egy köztes megoldást választottam. :) Köszönöm, hogy olvastad, és hogy itt voltál!

2020.12.08 - 21:18 | 2: Ha a lélek menekül/2. | Regisztrált
szia, hát a közepe fele kicsit elkezdtem reménykedni, h meg tudják oldani, Cooper olyan nagyon nagyon aranyosan önzetlenül ápolta a párját, aki minden jelzésével cselekedetével mondatával azt sugározta felé, hogy nem kér belőle... a szívem vérzett érte. De hát aztán mégsem :( Viszont a Mickeys rész kicsit helyretette a lelkem, és az, h kiderült, h az iskolából ismerték egymást, sok mindent megmagyarázott, én úgy képzelem, h Mickey már az iskolában kinézte Coopot, de ugye foglalt volt, és most, hogy szabad lett a pálya, gátlástalanul rástartolt :) Coop meg megérdemli, h szeressék, a teste és a lelke is ki lehetett éhezve :) összességében nekem tetszett, és örülök, h olvashattam :)

2020.12.08 - 20:52 | 1: Ha a lélek menekül | Regisztrált
szia, hát ez nem egy habos babos vidám történet... durva belegondolni, hogy valaki, akit szeretsz, akivel ezer éve együtt vagy, akivel együtt élsz mennyire eltávolodhat tőled. Csóri Coop, igazi döbbenet lehetett neki, hogy a párja miken megy keresztűl, ráadásul az orra előtt, ő meg csak annyit látott belőle, hogy nincs kirakva a szemét... De becsülendő, hogy bár nem megy jól a kapcsolatuk, de azonnal beleáll a szituba, a meggyőződése ellenére is, ráguglizik, riasztja a családot, orvost keres, megtermeti rá az anyagi részt is... becsülöm és felnézek rá. Artie kicsit önzőnek tűnik nekem, de hát ő persze beteg, és nyilván örül, hogy él (vagy pont hogy nem sry rossz szóvicc ...) szóval érted, mire gondolok. a nem könnyű téma ellenére tetszik, nézem is a második fejit :)



Szeretnél kritikát írni?