Ellenségből szerető I. – Így született a Félvér Herceg kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2017.09.26 - 17:33 | 14: Szeretőből ellenség | Regisztrált
Szia! ;) "Imádta bolond barátját." De miért, mikor egy s..fej? És Sirius komolyan nem veszi észre a saját felelősségét ebben az egészben? Egy szemernyi empátia sem szorult belé? Rendben, Perselus az előző részben durván kifordult önmagából, nagyon-nagyon durván, de ugye ő gondolhatja azt, hogy ez az egész átverés volt a szerelmes szavaktól kezdve mindenig, csak egy remekül megjátszott szívatás. A szívatások legesleggonoszabbika. :( És remekül összekapcsoltad az egészet azzal, hogy hogyan lett Piton halálfaló. Mondjuk Siriustól nem volt túl okos ötlet a mardekáros csapat után menni. Nade mi történt a bagollyal? (vagy csak nekem siklott át rajta a figyelmem?) Sirus vajon azt hitte/hiszi, hogy Perselus megkapta a levelet? Egyébként nagyon tetszett a történet (annak ellenére, hogy a happy endeket jobban szeretem, de érezhető volt - meg az utolsó fejezet címéből sejthető - hogy itt bizony nem lesz az); volt egy íve, és látható fejlődést járt be nemcsak a karakterek jelleme, hanem maga az írástechnikád is. Annak ellenére, hogy írtad, hogy az elején még nem tudtad, hová fog kifutni a vége, vagy hogy mit akarsz belőle kihozni pontosan, nagyon jól sikerült egy kerek egésszé formálnod. Simán tudtam volna még olvasni egyébként, főleg ezt az "önmagából kifordulást" részletezve, de lehet, hogy úgy meg már túl sok lett volna. Igazán kíváncsi vagyok, hogy hogyan folytatódik tovább a második részben, hogy hogyan illeszted be a canonba, de arra már szerintem csak holnap fogok sort keríteni. Már jojózik a szemem a sok olvasástól. Köszönöm, hogy olvashattam. ;) Üdv: D_D

Szerző válasza: Szia! :) Örülök, hogy tetszik, ahogyan Perselust átállítottam a sötét oldalra. Annak meg különösen, hogy úgy gondolod jó volt az íve. Szerintem ez az egyik legfontosabb egy alkotásnál. :) Hát igen Sirius empátia gyenge. Nekem sem tetszik annyira, talán túlzás, hogy ennyire bamba legyen. De ez már így alakult. :)
Akkor így ennek a résznek a végén még egyszer kifejezném hálámat, amiért nekiálltál, és végig véleményezted. Számomra nagyon hasznos volt a dolog, sokat tanultam általa. Főleg karakterek jelleme és szociális kapcsolatait illetően. Tehát nagyon köszönöm :).
Üdv: Lissa

2017.09.26 - 17:04 | 13: Holdtölte | Regisztrált
Szia! ;) Ezek után a franc se akarna Jamesszel barátkozni... (nekem azután az említett sulis eset után olyan lelkifurdalásom volt, hogy nem is nagyon beszélgettem a csajokkal, pedig nem is voltam szerelmes a srácba, csak jóban voltunk). Oké, persze, Sirius azt hitte, hogy Perselus megkapta a levelet, és James régi barátja, de valljuk be, hogy James nem egy jellembajnok, én meg rühellem. XD Egyébként Tiltott Rengeteg vérfarkasos jelenete nagyon jó lett, láttam magam előtt, ahogy kergetőznek ebben a félig-halálos, veszélyes játékban. Fuh... Pitonban nagyon-nagyon benne van a sötétség... a szociopaták/pszichopaták szoktak állatokat öldösni/kínozni. Ezen úgy ledöbbentem, kifejezetten sokkolt; kirázott a hideg, amikor Sirius beletenyerelt a vérbe. Viszont az emlék-monológ nagyon tetszett. Egyébként James (meg Sirius is) változtatták ilyenné Pitont, szóval az a változtasd vissza dolog voltaképpen nem is olyan valóságtól elrugaszkodott kérés. És most Perselus látta őket átváltozni?
A canon-nem canon dologgal kapcsolatban, hogy mennyire kell részletezni: szerintem itt lehetett volna nyugodtan még akár az elején is, az első-második fejezetben egy-egy jelenetet beleírni Piton emlékeihez. Majd írok neked a fórumon PÜ-t a bétázással kapcsolatban. ;)
Köszi, hogy olvashattam, kíváncsi vagyok, hogy fogod lezárni. Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! :)
Hát igen, Jamesből egy gyökeret csináltam. Sirius itt még mindig az említett bambasága, naivsága miatt cselekszik így. Az ő számára James a legjobb barát kategória, és ezen nem akar változtatni mindezek ellenére. (Most kezdek rájönni, hogy Sirius mennyire hasonlít rám. :D Hát végül is az ember önmagából merít első sorban.) Mindezzel majd a második részben tervezem, hogy szembesülni fog, amikor Perselus segítségével a helyére kerülnek az események a fejében.
Ez az állat megélős jelenet. Ezen már sokat gondolkodtam, hogy túl durva lett. Nem rég én is visszaolvastam az egészet, és nem igazán passzolt bele Piton jellemébe. Ahogy mondod, ez már túl sok sötétség, és nem pedig kicsi. Nagyon sokan írták, hogy ki voltak ettől e jelenettől. Gyakorlatilag mindenki. Vannak ötleteim, hogyan lehetne rajta finomítani. Esetleg majd kikérném a véleményedet róla. :)
Fúú, igen ez a holdtölte rész. Azt imádtam írni, gondolom ez látszik is rajta. :) A levélről egyébként nem említettem semmit. Valami olyasmi volt a tervem, hogy Perselus korán lelép a reggeliről, ezért lemarad a baglyokról.
Köszönöm szépen a kritikát. :)
Üdv: Lissa

2017.09.26 - 14:58 | 12: Perselus legszörnyűbb élménye | Regisztrált
Szia! ;) Fuh... olyan vegyes érzéseim vannak. Nagyon tetszett, ahogy a canon-történéseket átemelted, és így ugyanaz az esemény teljesen más színezetet kapott. És igazából érthető volt Sirius viselkedése (és annyira szégyellem magam, mert egyszer én is viselkedtem így egy sráccal, aki tetszett, és tök jóban voltunk, csak a "barátaimnak" nem volt szimpi, és ennyire durván nem, de beszóltam neki, hogy kivívjam úgymond az elismerésüket; na mindegy, ez csak úgy eszembe jutott, hogy az ember csinál néha nagy baromságokat). Meg az is tetszett, hogy Sirius keresni kezdte végre Perselust úgy tényleg. Nade ez a "nem találja" dolog, és a "pont elkerülik" egymást (meg gondolom, a bagoly is elkeveredett), ettől valahogy olyan rossz szájízem lett. Értem én, hogy nem beszélhették meg, mert akkor nem az lenne, ami, de mégsem értem, mert így olyan, mintha a végkifejlet alakítaná az előzményt, nem az előzmény a végkifejletet. Szóval ez egy olyan banális dolog; és még mindig úgy érzem, hogy erről a visszaindulás előtt kellett volna beszélniük. Viszont ez a vége jelenet tényleg nagyon jó lett, a canonból átemelve és Sirius gondolataival együtt nagyon tetszett. Köszönöm, hogy olvashattam. ;) Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! Nagyon örülök, hogy hihetőnek érezted ezt a részt. Az ilyesmi mindig olyan nehéz, ezzel a fejezettel rengeteget szenvedtem, hogy belepasszoljon az eredeti canonba, és még jól is jöjjön ki itt a ficben, hogy mi történik. Valószínűleg ebből adódik az az érzés, hogy előbb volt a végkifejlet, mert hát tényleg így volt. Ezt nem sikerült tökéletesen megcsinálni, de már annak is örülök, ami összejött, mert tényleg nehéz volt. :) Egyébként most gondolkodom, hogy mi lett volna, ha megbeszélik a dolgokat, még a versenyen... hmm. Olyasmi jut eszembe, hogy Piton felhozza, Siri meg leinti, hogy ez butaság, mert minden király lesz. Ennyivel még talán el is menne a többi történés.
Üdv: Lissa és köszönöm soraidat. :) (Hogy ez milyen hülyén hangzik :D, de legalább változatos.)

2017.09.26 - 14:30 | 11: Újra a Roxfortban | Regisztrált
Szia! ;) Őszintén? Eléggé csalódtam most Sirius viselkedésében így az elején. Az alapján, hogy egy kicsit sem állt ki Perselus mellett, az előző fejezetekben elhangzott rengeteg "szeretlek" szó valahogy üresnek tűnik. Szomorú vagyok. :( James viselkedése undorító, egy igazi barát nem így viselkedik. Emiatt is szomorú vagyok. :( Bár az azért tetszett, hogy Sirius most legalább kiállt Perselus mellett. Van egy olyan érzésem, hogy szegény Perselus hamarosan nagyot fog csalódni, de ne legyen igazam. :( A fejezet olvasása közben éreztem ezt a bizonyos "Damoklész kardja lebeg a fejük felett" dolgot. Nem tudom, mit hozol ki belőle a végére, de most már nagyon-nagyon kíváncsi vagyok. Köszi, hogy olvashattam. ;) Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! Ezt a "Domokész kard" dolgot nagyon jól érezted, de hát ezt már te is tudod. Siriusnak itt megint a bambaságáról van szó, hirtelen nem tudott mit kezdeni a helyzettel, hogy visszacsöppent a "régi életébe". Neki ez elég gyors volt, hiszen a tölgyfa ajtóban jutott eszébe először, hogy itt valami zűr lesz. Aztán hirtelen ott volt minden előtte, ami az eddigi egész világa volt, és kényelmes volt vissza állni oda, ahol két héttel korábban tartott. Természetesen ő nagyon szerette is ezt az életformát. Szóval én valami ilyesmit gondolok. Kicsit tényleg belemagyarázósnak tűnik, de hát ez van. :D Azt viszont sajnálom, hogy az a sok szeretlek üresnek tűnik, abszolút nem ez volt a cél. Remélem a végén nem ez a benyomás. Továbbra is nagyon-nagyon köszönöm a véleményezést. :)
Üdv: Lissa

2017.09.26 - 14:14 | 10: Boldogság | Regisztrált
Szia! ;) Khm... a fejezet eljét olvasva volt némi hiányérzetem... olyan gyorsan el kellett menniük reggelizni, ahelyett, hogy... nah, mindegy. XD Perselus jól megmagyarázta magának, hogy nem szerelmes; pedig mégis az. Valóban illik a cím, minden sorból sugárzik a boldogság. És imádtam, hogy ilyen jó hosszú fejezet volt. :) A boldogságtenger ellenére mégis éreztem, hogy ott húzódik mélyen valami keserűség, a "mi lesz ezután" miatt, és vártam volna, hogy beszélnek erről. Tetszett a tópartos jelenet is, és tetszett, ahogy a könyvet beleszőtted a történetbe. Egyébként egyik részem számított arra, hogy megnyerik a verseny, éppen ezért örültem volna egy "nem nyerik meg" meglepő fordulatnak, de igazából így is jó volt. ;) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezután, ha visszatérnek a Roxfortba (ja és be kell pótolniuk két hét kimaradt tananyagát is XD). Egyébként a Bájital Herceg nekem sem annyira tetszett, ahogyan Pitonnak sem, de a Félvér Herceg az sokkal jobb és titokzatosabb. :) Köszönöm, hogy olvashattam. ;) Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! :) Hát örülök, hogy sugárzik róla, mert általában nem vagyok jó cukormázas, csöpögős dolgok megírásában, amikor már minden happy, egyszerűen untat. Ezért harcoltam egy kicsit ezzel a fejezettel is, sőt amint jól látod, nem bírtam egészen a végéig. Ott már be kellett dobnom valami rossz óment. :D Ami plusz gikszer volt itt, hogy a gépem újratelepítése közben ez a kész fejezet teljesen letörlődött, elszállt az éterben. Pedig elsőre úgy éreztem, hogy tényleg ragyogóan sikerült. Tehát ez csak a béna másod példány csupán.
Azt gondolom, hogy azért nem beszélték meg, hogy mi lesz, mert Piton nem merte szóba hozni, ő nem az a fecsegős fajta amúgy se. Sirius meg egész egyszerűen bamba volt, és fel sem tűnik neki igazán, hogy mi is történik. Azért gondolom relevánsnak, mert ez egy újabb tulajdonsága hősünknek, aminek én szolgáltattam az alapot. Néha meglepően inkompetens módon tudom figyelmen kívül hagyni a szembetűnő dolgokat. Lehet ezt naivitásnak hívni? Talán. Persze elképzelhető, hogy ez az ő karakterébe nem passzol. Ezt nem tudom megítélni. Mindenesetre a továbbiakban is hasonló okok magyarázzák majd a cselekedeteit.
Ez a nyerés dolog meg engem lepett meg a legjobban. Végig úgy terveztem, hogy csúfos vereséget szenvednek, de aztán annyira felhozta Piton Sirius bájital készítő képességeit, hogy magától értetődőnek tűnt. :D De valószínűleg pont ezért lett volna jobb megoldás a második hely mondjuk, ahogy te is mondtad.
Ugye, hogy a Bájital Herceg milyen béna? Muszáj volt annak lennie. :D De sokkal logikusabb, mint a Félvér Herceg. Ez a könyves ötlet, meg hogy Sirius nevezi el, egyszer útközben vágott valahol pofon. Annyira jó ötletnek tűnt, hogy muszáj volt beleírnom. :D Végül a címadásba is belekerült. Bár az Ellenségből szerető részéről inkább nem nyilatkoznék, max annyit, hogy kicsit voltam még. :D
Köszönök mindet: Lissa

2017.09.26 - 13:35 | 9: Őszinteség | Regisztrált
Szia! ;) Wááá ez az ébredés, nagyon jól megírtad, hogy hogyan vált az alvás és az ébrenlét, ahogy lassan összerakja magában a dolgokat. Látszik a fejlődés az elejéhez képest. "pár nap szemben állt hét évvel, és a mérleg mégis egyensúlyban volt" Ez mennyire nagyon jó! Perselus története nagyon megrázó volt, de Sirius legalább felvidította. Szeretem, ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és egyre jobban megismerik egymást. Hmm... Perselus theszrálháton elég bátor volt, a sima lovaktól meg fél? :O "azzal az emberrel lehetek, aki fényt visz az életembe" Ez is nagyon tetszett itt a végén. Összességében ez is egy remek fejezet volt sokminden történéssel. Köszönöm, hogy olvashattam. ;) Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! :) Fúú, most belekattintottam a történetbe, hogy megnézzek valamit. Te jó ég! Iszonyú a tagolás, csak így első ránézésre is. Azt hittem, hogy ennél azért jobb, de nem. :D
Ez a mérleges dolog: örülök, hogy tetszik, de most látom, hogy hét évet írtam. Ez még abból a korszakból maradhatott itt, amikor hetedévesre terveztem őket. Egy újabb javítandó apróság. :D
No, igen Perselus meg az állatok, valóban nem tűnik túl konzisztensnek a viselkedés. Egyáltalán nem is gondolkodtam ezen, amikor írtam. Mert általában érzésből tolom a dolgokat, és logikát ott szorítok bele, ahol feltétlenül szükséges. Viszont csodával határos módon, az érzések mögött mindig meghúzódik valamilyen ész érvekkel is felfogható dolog. Rejtély, hogy ez hogy működik. Most erre azt tudnám mondani, hogy egy thestrál egy varázslónak otthonos közeg, egy ló pedig abszolút nem.
Üdvözletét küldi a hálás Lissa :)

2017.09.26 - 13:08 | 8: A vallomás következményei | Regisztrált
Szia! ;) Nagyon tetszett és nagyon ötletes volt a bájitaltan okítás, és annak is örülök, hogy Piton elhatározta magát, hogy egy kicsit kedvesebb lesz. :) A székes részen felröhögtem. XD A személyisége is megváltozott... ez kész. Egyébként így az eltévedős Siriusról az jutott eszembe, hogy talán emiatt készítették el a Tekergők Térképét. XD Mármint hogy ne tévedjen el a Roxfortban. A közös bájitalfőzés is bejött, jó, hogy pont a vagdosást gyakorolták előtte :) és hogy Sirius komolyan vette a feladatot. Arra vagyok még kíváncsi, hogy vajon Sirius hogyan fog viselkedni, ha visszatérnek a megszokott környezetükbe. Egyébként nem emelem ki, de vannak olyan kis megjegyzések, amiken jókat vigyorgok (pl. a passzosabb talár elképzelése - meg a gáláns és hátsó szándéktól nem mentes előreengedés, vagy itt a "a griffendéles bolond, hogy így fel tud villanyozódni egy egyszerű kérdéstől" ; ezek nagyon fel tudják dobni az egészet) A fejezet vége pedig nagyon érzékire sikerült hmm... Meg kell mondjam, hogy kb. minden sorát élveztem ennek a résznek, határozottan tetszett, nagyon jól összerakott fejezet volt. ;) Köszönöm, hogy olvashattam. ;) Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! :) Kíváncsi lennék, hogy a szék hang és személyiség váltásának oka végül is lejött-e. Mert emlékeim szerint nincsen konkrétan kifejtve. Szóval mit tippelsz, miért történt?
Ez a Tekergők Térképe dolog nagyon jó ötlet, nekem eszembe sem jutott. :D Jó hallani, hogy bejönnek a megfogalmazásaim. Ezek olyasféle hülyeségek, amik képesek dőlni belőlem, és nem mindig tudom eldönteni, hogy jó ötlet-e leírni. :D Szóval ez most egy megerősítés, hogy igen, van értelme. :)
Üdv: Lissa, aki továbbra is nagyon hálás ám :)

2017.09.26 - 12:13 | 7: Két lépés távolság? 2/2 | Regisztrált
Szia! ;) Még mielőtt rátérnék erre a fejezetre. Olvastam Hiri kritikáját az előzőre, és abból a szempontból nem értek vele egyet, amit Pitonról meg a jelleméről mondott (meg abból a szempontból sem, hogy "nem történt semmi" - szerintem ilyen fejezet is kell; mondom én, aki nagyon-nagyon-nagyon szereti elhúzni az eseményeket; maximum a történet eleji pörgéshez viszonyítva lehet lassúnak és eseménytelennek mondani, de mindenképpen vicces volt). Aztán én nem csodálkozom ezen a tétovázós dolgon. Ugye azt határozta el, hogy távol tartja magát Siriustól pont azért, mert tudta, hogy a vonzalma ellen még az ő határozottsága sem elég erős. Szerintem ez olyan, amit akarattal nem lehet befolyásolni, nem lehet azt mondani, hogy "na én most nem kívánok valakit" és akkor az úgy is lesz. Meg persze ennek ellenkezője sem nagyon lehetséges. Perselus ellenkezése érthető, hiszen olyasvalakihez vonzódik, aki éveken keresztül megalázta (ezt mondjuk lehetett volna jobban hangsúlyozni esetleges példákkal), és úgy gondolom, Sirius bocsánatkérése lehet maga a katalizátor, ami úgymond ledöntheti a lelki falakat (ugye a testi falakat nem nagyon kell már döntögetni, a vonzalom mindkettejük részéről megvan). Szóval kellenek bizonyos lépések, tettek az egyik fél részéről, hogy a másikban is elindulhasson valami. De azért vagyunk különbözőek, hogy másként lássuk a dolgokat. ;)
És akkor most erről a fejezetről. Ja igen, azzal viszont egyetértek, hogy sokkal jobb volt a belső monológok dőlt betűs megkülönböztetése a narrációtól. Nah igen, Perselus ijesztegetése gonosz volt, nade Siriusnak átfuthatott volna az agyán, hogy ők mint csináltak a másikkal. Az évekig tartó ellenségeskedés nem tűnik el néhány nap alatt; ráadásul ugye Siriuséknak még csak okuk sem volt Piton bántására, ezt ellenben nevezhetjük egyféle revansnak. Szóval először megsajnáltam Siriust, aztán jobban belegondoltam, úgyhogy mégsem. Viszont itt már tényleg nagyon zavaró a belső monológ el-nem-különítése. :( "- Én nem tudtam volna végignézni, hogy ennyire megrémülsz miattam. - NEM?! HOGY TE NEM?! – Piton mérhetetlen haragra gerjedt – Hány éven keresztül nézted végig röhögve, ahogy én szenvedtem?" Na igen, pontosan erről beszéltem. Amúgy nemcsak a narráció/belső monológ megkülönböztetése, hanem a tördelés hiánya is zavaró, meg a központozási hibák. Tudom, hogy itt már nem volt bétád. :( Meglepő volt Sirius vallomása, és kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezek után. Köszönöm, hogy olvashattam. ;) Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! Most, hogy javítgattam a helyesírási hibákat, amiket még az elején megjegyeztél, rájöttem, hogy erről is írni akartam neked: "A Black-srác még hosszú másodpercekig bámulta a mardekáros fiú tarkóját, ahol az előbb még annak sötét szemei figyelték őt." Na, ez volt az amin én is felnevettem. Baromira igazad, elképesztően morbid. :D
Hát örülök, hogy te másképpen látod ezt, mint Hiri. Végül is az írások megítélése, elég szubjektív dolog. Most van ellenvélemény is. :) Amúgy szerintem neki is írtam, hogy ez a "két lépés távolság" dolog lényegében egy fejezet lenne, csak a hosszával annyira kilógott a többi közül, hogy ezért tagoltam.
Szerintem elég jól leírtad, hogy hogyan gondoltam el a kettőjük kapcsolatának kialakulását, szóval ezt nem is ragoznám tovább. :) A megalázásokkal kapcsolatban: Sokszor dilemmába esek, hogy egy fanfictionnek mennyire is kell belemennie abba, ami az original történetben leírtak. Mert sokszor ismételni sem akarom magam, hogy elmesélem a szereplők teljes sztoriját, mert a rajongókat halálra untatnám, de ha meg keveset adagolok, nem lesz kerek egész a történet. Szóval itt belebotlottunk abba, hogy minden átlag HP rajongónak alap, hogy James és Sirius folyton bántották Perselust. Vajon kellene-e ezt ragozni? Ebben az esetben szerintem igazad van, mert bár köztudott tény, amit az imént említettem, tényleg nincsen nagyon részletezve Rowling által. És nagyon kontrasztot adott volna a dolognak.
Még mindig nagyon örülök, hogy tetszik, és hogy véleményezel :).
Üdv: Lissa

2017.09.26 - 11:19 | 6: Két lépés távolság? 2/1 | Regisztrált
Szia! ;) Kíváncsi vagyok Pitonra meg az elhatározásának sikerességére, bár a "nem szabad a közeledbe mennem" kitétel elég nehéz lesz, elvégre egy szobában vannak. XD Jaj, édes Merlinem, olyan jókat nevetek ezen a fejezeten! "Hát én bekattantam" XD az utána lévő jeleneten meg sírvaröhögtem, ahogy benyitott a fürdőbe. Ennyit a nagy elhatározásról... :D Nagyon szórakoztató ez az egész, és annyira vigyorgok, hogy Siriusban egy szemernyi szemérmesség sincsen, és nagyon tetszenek a gondolataik is. :) Ó, van olyan, hogy Perselusnak nincs kedve a tanuláshoz? Amúgy Sirius nagyon laza. ;) Tetszett a bocsánatkérős jelenet is, úgy érzem, hogy Sirius komolyan gondolta. Vajon milyen lehet egy Black-féle bulis délután? XD A fejezetben amúgy találtam pár elírást (egybe-külön, vesszőhiba, hiányzó avagy éppen plusz betűk) de most nem emeltem ki őket; viszont vannak, és ezek egy kicsit rontják az olvasásélményt. Ettől függetlenül továbbra is tetszik a történet, örülök, hogy belekezdtem. ;) Köszi, hogy olvashattam. Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! Óóó igen, az a fürdős rész. Személyes kedvenc. Néha én is elcsodálkozom, hogy hogyan jutnak ilyen kitekert dolgok az eszembe. :D Tényleg nagyon jó hallani, hogy ilyen szórakoztatónak találod, vagy sírva röhögsz, az még jobb. :D Köszönöm a visszajelzést! :)
Üdv: Lissa

2017.09.26 - 10:52 | 5: Az utolsó csepp | Regisztrált
Szia! ;) Tipikus, hogy Sirius eltéved. XD Amúgy nagyon tetszett a terem leírása, és ötletes volt a szék-dolog is. Sőt, egyre ötletesebb, megkaptam a válasz a nyelv-kérdésre is. Na, vajon Sirius mit fog szerencsétlenkedni a versenyen? XD Jaj, szegény, nagyokat vigyorgok a "kínjain". XD *nemgonosz* Amúgy az első fejezeteknél azt írtam ugye, hogy Perselus nagyon hamar megadja/megadta magát; ezt vagy te is így érezted, vagy alapból így tervezted, hogy a későbbiekben belassulnak az események. Szóval az első fejezetekben történteket betudom a meglepetés erejének, mostanra Piton átgondolta a dolgokat - és már nem az a véleményem, hogy könnyen adja magát. Ami itt a végén a folyosón történt, az nagyon tetszett a kudarca miatt magába zuhant Siriusszal, és a vigasztaló Perselusszal, aki azért csak megint megfutamodott. Node sebaj, lesz ez még így se. ;) Szerettem ezt a fejezetet, nagyon ötletes dolgok voltak benne. Köszönöm, hogy olvashattam. ;) Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! Bevallom, hogy Sirius tájékozódási képességeit önmagamról mintáztam. :D Talán nem vagyok ennyire lehetetlen eset, de azért közelítek hozzá. :D A másik dolog, ami kicsit furcsa lehet, hogy az első jelenet megírásakor még ötletem nem volt, hogy mit akarok. Inkább csak kipróbáltam magam, hogy hogyan is működik ez a fanfic írás. Aztán lassan körvonalazódott, hogy mi lesz. Le kellett lassítani, mert rájöttem, hogy valami komolyabb dologba akarom vágni a fejszémet, mint az első ihlet szellő környékén gondoltam. Végül, ahogy te is mondtad a meglepetés számlájára írtam, hogy Piton ilyen "engedékeny" volt az elején.
Egyébként a fény lényekről, még az előző fejezetben (csak most ugrott be, hogy elfelejtettem leírni), hogy nincsenek jobban kibontva ebben a részben, mert egyszerűen kimaradt. De a folytatásban sort fogok rá keríteni. :) Még minidig nagyon hálás. :)
Üdv: Lissa

2017.09.26 - 00:01 | 4: A megérkezés | Regisztrált
Szia! ;) Láttam amúgy, hogy Hiri már szétszedte a történetedet, miután megírom a kommentemet, el szoktam olvasni a fejezethez tartozó többi véleményt is; bár én nem szedem darabokra olyan aprólékosan, mint ő, de úgy vettem észre, hogy néhány dolgot egyformán lát(t)unk. És amúgy értem a theszrálos elképzelést. ;) Na, Sirius jól megkapta a magáét. XD Kicsit sajnáltam, de gondolom, majd változik Perselus hozzáállása is. Szerintem Piton varázsolhat lassan magára egy párnázóbűbájt, ahányszor Sirius már ráesett. XD Érdekesnek ígérkezik ez a verseny így, hogy mindenféle nemzetiségűek vannak, és nagyjából senki sem beszéli a másik ország nyelvét. Vagy létezik fordítóbűbáj? Azok a fényjelenséges lények nagyon tetszettek, igazán eredeti gondolat, és az általuk kiváltott dolog is khm... XD "a föld felé irányuló helyzetét" részen hangosan felröhögtem. Griffendélvörös szoba és egy harcias Perselus? Siriust kezdem megsajnálni, amiért Piton ilyen durván bánik vele, mert bár érthető, hogy felkapta a vizet az anyja miatt, maga az átok durva volt. Szerintem. Egyébként tetszett a fejezet, érdekesen alakulnak az események. ;)
"korán ébred" (ébredt) ; "Black-hez" (csak kötőjel nélkül) ; "napvégére" (nap végére) ; "el kezdtek süllyedni" (elkezdtek) ; "A Black-srác még hosszú másodpercekig bámulta a mardekáros fiú tarkóját, ahol az előbb még annak sötét szemei figyelték őt." (fuh, értem, hogy mire gondoltál, de ez így leírva nekem olyan morbidul hangzik) ; "abból a varázslóiskolában tanultak" (abban a; mondjuk szerintem ez a tagmondat jobb lenne úgy, hogy: "akik Piton szerint a versenyt szervező varázslóiskolában tanultak") ; "biztosító kötelet" (biztosítókötelet) ; van még benne néhány elírás/hiányzó betű, ilyesmi, ha gondolod, szívesen átnézem a fejezeteket alaposan, és kijavítgatom őket. Persze csak ha van rá igény. ;)
Köszönöm, hogy olvashattam. ;) Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! Húúú látom már egész temérdek véleményt hagytál nekem. :D Szóval neki is látok a válaszolgatásnak. :) Először is még mindig baromira megtisztelő, hogy foglalkozol az írássommal. :) Aztán pedig. Te jó ég! Tényleg elvállalnád, hogy átnézed? :D Be vallom, hogy eszméletlen mód hálás lennék érte. Nem nagyon találtam olyan bétát, aki visszamenőleg szívesen dolgozna ennyit. Mert lássuk be, hogy telis-tele van hibákkal. Szóval a válaszom igen. :) Minden esetre szerintem úgy lenne fair a dolog, ha először én csekkolnám át fejezetenként, az általános hibákat javítva, és után neked már kevesebb lenne a dolgod.(Amiket kiemeltél hibákat, mindjárt javítom is.) De úúú, köszönöm szépen. :D
Örülök, hogy meg tud nevettetni a történet. :D Hát Piton hátteréről nem jön le minden a történet első részében. A másodikban, vagy novella formájában tervezem kifejteni jobban. Azért hiába cuki, meg édi-bédi, van ám lelkében sötétség. Más különben hogyan szimpatizálhatna a fekete mágiával?
Örülök, hogy tetszik, és örök hála a véleményezésért. :)
Üdv: Lissa

2017.09.24 - 23:47 | 3: Egy kis baleset | Regisztrált
Szia! ;) Na, ezt még elolvasom, mert azt írtad a leírásnál, hogy vicces. XD Továbbra is abszurdnak tartom, hogy pont Sirius menjen egy bájitalversenyre, de olyan jókat vigyorgok rajta, hogy nem érdekel. Két hétig együtt, kettesben? Hát... nem írom le, hogy mik jutottak eszembe. *nemperverz* Erre a fejezetre is áll a szemszöges-dolog, de nem ragozom újra (és néhol van lemaradt betű kb. 3-4 helyen, egyszer Perselus nevéből is kimaradt az "s"). Amúgy tényleg vicces volt, bár kicsit érdekes koncepció, hogy theszrálháton utaznak egy messzi helyre zsupszkulcs, Hopp-por vagy hoppanálás helyett (oké, hoppanálni nem tudnak, de valaki elvihette volna őket); felnőtt kíséret nélkül, és kiskorúak létére varázsol(hat)nak. Vagy nem kiskorúak már? Naszóval Piton egy kicsit megvillantotta a mardekáros énjét a kis theszrálos manőverrel, és jókat vigyorogtam, ahogy elképzeltem a lógászkodó Siriust. XD Kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből az egészből - a lekváros pirítóson kívül. Még jó, hogy Perselus annyi kaját vitt magával, különben Black éhen halt volna. XD Köszi, hogy olvashattam. ;) Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! Hát igen, valahogyan meg kellett oldanom, hogy Siri eljusson a versenyre. Nekem az járt a fejemben Lumpsluck motivációjaként, hogy valakit muszáj volt küldeni, de senki nem akart jelentkezni Pitonon kívül. Szóval sunyiban megoldotta a dolgot, úgy tálalva Siriusnak a versenyt, hogy biztosan nem ő lesz a soros, csak vállalja el. Aztán meg már késő volt visszakoznia.
Thesztrál? Azért választottam ezt az utazási módot, mert ez olyan roxfortosnak tűnt. Mint a Trimágus tusán a hatalmas lovak, és a hajó a többi suli részéről. Azonban a felnőtt kísérettel, és varázslással kapcsolatban abszolút igazad van. Mert elvileg itt ötödévesek. Mondjuk eredetileg úgy terveztem, hogy hetedévben játszódik, és később (olyan ötödik fejezet írása közben) alakítottam mégis ötödévre. Ez szerintem néhány helyen meg is látszik a karaktereken is. Sajnos.
Nagyon köszönöm a véleményt. Üdv: Lissa :)

2017.09.24 - 23:18 | 2: Lumpsluck partija | Regisztrált
Szia! ;) Szóval, tudom, hogy ez már egy régi írás meg minden, de szemet szúrt, hogy túl sokszor használod a Black-fiú/Black-srác kifejezéseket, ami (számomra) egy idő után zavaró volt. Aztán egy pár helyen fedeztem fel szóismétlést is; és nem tudom, hogy átnézed-e, átolvasod-e ezeket a fejezeteket majd valamikor, de ha mondjuk valakinek a szemszögéből írsz, és egyértelmű, hogy kinek a szemszögéből írod, akkor kevesebbszer is elég megemlíteni a nevét, vagy a nevének a verzióját. Egyébként továbbra is tetszik, jókat mosolyogtam rajta, bár amit Sirius csinált a partyn, az meglehetősen meredek volt, de a te általad felvázolt karakterébe belefér. Mondjuk szerintem Lumpsluck nem igazán normális, hogy pont Siriust akarja bájitalversenyre vinni, de ezen az apróságon nem akadok fent. És jókat szórakoztam a kis belső monológokon, az "á nem kéne, de mégis" tartalmúakon. James karaktere nem túl szimpi, bár... nyugodtan a mókusok elé lehet vetni, de alapból nem kedvelem a tekergős korszakot. XD Meg Piton számomra egy kicsit még halovány, úgy is mondhatnám, vérszegény *hehehe, de rossz vicc* szóval kicsit gyorsan megadja magát, de mivel alapból nem sokat tudunk arról, hogy milyen volt abban az időszakban, így elképzelhető számomra, hogy csak később lett olyan, mint ahogy a könyvekben megismertük. Köszi, hogy olvashattam, és bocsi a kis kötekedéseimért, mindezektől eltekintve tetszik a történet, olvastatja magát, és kirívó hibát nem leltem benne. Ja, és bejött a pohár-ötlet. ;) Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! Hát igazán hálás vagyok minden észrevételért. :) Hiriajuu már egyszer darabjaira szedte a történetet, és annak is nagyon örültem. Rengeteget tanultam belőle. És igen, régi, de attól még lehet benne olyasmi, ami még most is aktuális hibám. Szóval csak hajrá, ne kímélj! :) Alap helyesírás ellenőrzést, szóismétlés szűrést tervezek egyébként persze. Hogy megvalósul-e? Jó kérdés... egyenlőre lefoglal a folytatás. Nagyon köszönöm, hogy időt szánsz a kritizálásra. :) Üdv: Lissa

2017.09.24 - 22:51 | 1: A fogadás | Regisztrált
Szia! ;) Ó, hogy én mennyi ideje nézegetem már ezt a történetet... de mennyi ideje. XD Sosem olvastam még Sirius-Pitont, de hát valamikor ezt is el kell kezdeni. Először is, muszáj megjegyeznem, hogy a második rész leírásában (mármint az Ellenségből szerető II-ben) "Az írás fő sava-borsának azt számon" (ez itt szerintem szánom akart lenni.) Nos, akkor nagy levegő, és kezdjük. ;) Wááá, nem szoktam szeretni Siriust, de ez nagyon jó, és simán kinézem belőlük, hogy ilyesmiben fogadnak. Sirius annnnyira önimádó, hogy kezdem megkedvelni. Tényleg. XD "Én tökéletes vagyok, felülmúlhatatlan, zseniális, vonzó és szexi. Az, hogy ezt Piton is észrevette, már nem az én hibám. Nem mindegy, hogy fiú vagy lány az illető, akit elkápráztatok? A lényegen nem változtat, hogy nem lehet nekem ellenállni." Ezen akkorát röhögtem, amúgy az egész fic eddig nagyon tetszik, jókat vigyorogtam rajta. Azt hiszem, még egy fejezet belefér.
"a nem túl nagy helységbe" (helyiségbe) ;
Köszi, hogy olvashattam! ;) Üdv: D_D (KK kolléga)

Szerző válasza: Szia! Wow! Hát el sem hiszed, hogy mekkora öröm nekem, hogy elkezdted a történetemet :D Be kell hogy valljam, a te írásaidon növögettem igazi merengőssé. Az Ezüst-angyalt szerintem legalább ötször olvastam. Nagyon csodáltam, és még most is, ahogyan írsz. Ahogyan összefűzöd a szálakat. Rowling után, téged tartottalak az egyik legnagyobb példaképnek. Emlékszem (úgy nyolc éve, mikor elkezdtem komolyabban irkálni), akkor a te stílusodat próbáltam utánozni. Fúú, szóval ez most tényleg óriási dolog nekem. Nagyon köszönöm a véleményt egyébként. Az pedig külön öröm, hogy tetszik is. :) A helyesírás... igen, mi nem vagyunk barátok. De mindjárt javítom is, amiket írtál. Üdv: Lissa

Griffendéles17
2017.08.11 - 01:13 | 14: Szeretőből ellenség | Anonymus
Ez nagyon elkeserítő. Kisírtam a szemem. Egyszerűen nem hittem el. Nagyon fájt ez a befejezést. (Ezt hallgattam közben:Pápai Joci-Özönvíz.) A lelkemet kitépted az utolsó két fejezettel. A szerelem rózsaszín ködét, mint az élet, fogtad és kipukkasztottad egy tűvel. Átgázoltál a virágoskerten hatalmas, pusztító bakancsoddal, amit úgy hívtak valóság, és széttépted a szerelem bimbódzó rózsáját. Tönkre tetted a mesterművet azzal, hogy az egészet feketére mázoltad. Teljesen elrontottad. Viszont csodásan írsz, és remélem a következő novellád vidám lesz, és nem cseszed el az egészet ezzel. Előre is köszi a válaszért.

Szerző válasza: Kedves Griffendéles17! Sajnálom, hogy ilyen hatással volt rád az írásom, de hátha meg tudlak vigasztalni azzal, hogy ez a történetnek csak az első része, lesz folytatás, ami viszont ennél sokkal vidámabban fog véget érni. Jobban mondva van folytatás, csak még nem raktam fel. Sajnos muszáj volt az első résznek így véget érnie, hogy a második értelmet nyerjen. Erre a drasztikus bejezésre azért volt szükség, mert a két karakter jellemfejlődését, főleg Perselusét, ez tudta olyanná alakítani, amilyenné szerettem volna. Mivel a második résznek az lenne a célja, hogy a két szereplő között történő dolgok, abszolút belepasszoljanak a Rowling néni által írt regényekbe. Mintha megtörténhetett volna, csak éppen senki sem említette, vagy néhány ember, néhány dolgot, máshogy említett. :) Ha szeretnéd, a kedvedért akár most rögtön fel tudom tölteni a második rész első fejezetét, mert készen áll. További néhány fejezet megvan még, de bétázatlan, viszont folyamatosan íródik. Szóval ne aggódj, a szerelem rózsaszín buboréka, csak időlegesen pukkant kis, és még hosszú fejezetek fognak arról szólni, hogy Sirius és Perselus hogyan találnak újra egymásra, immár felnőttként. Remélem ezzel tudtam egy kis vigaszt nyújtani. Mindezzel együtt köszönöm szépen a kritikát, ami nagyon költői volt, egyébként. :) És való igaz, hogy amikor írtam még néhány évvel fiatalabb voltam, és tényleg keményebbre sikerült, mint kellett volna, de egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy inkább koncentráljak a folytatásra, ahelyett, hogy folyton újra irkálom ezt, és időközben fejlődöm, és remélem, hogy egyre kevesebb csalódást okozok a kedves olvasóimnak. :) Üdvözlettel: Lissa, a kegyetlen író :)

[Előző] 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 [Következő]

Szeretnél kritikát írni?