Ellenségből szerető I. – Így született a Félvér Herceg kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2016.11.22 - 15:09 | 14: Szeretőből ellenség | Regisztrált
Istenem...Most ugye nem? Ugye ez így nem érhet véget? *pityereg a sarokban* kegyetlenség, mind ezek ellenére tetszett. Nagyon jó volt és össze szedett, kellemes volt minden sorát olvasni, köszönöm szépen!

Szerző válasza: Kedves WhisKimi! Köszönön szépen a véleményt! :) Neked is azt tudom mondani vígasztalásként, amit az előtted szólóknak, hogy a folytatás már félig megíródott, hamarosan fel fog kerülni az oldalra.

2016.11.21 - 14:13 | 1: A fogadás | Regisztrált
Eddig tetszik, nem tudok róla rosszat mondani :3 az első ilyen párosítású fici amit olvasok, de jó! Robogok is tovább a következő részhez :)

Lujza
2016.07.25 - 20:16 | 14: Szeretőből ellenség | Anonymus
Nagyon tetszett, es a vegen nagyon izgultam, de csalódtam a vegen, hogy nem bekultek ki :///

Szerző válasza: Szia! Sajnálom, gondosz vagyok, de neked is azt tudom mondani, hogy lassan felkerül a folytatás, amint lesz bétám, és abban nem fogsz csalódni :)

Katalin zsuzsanna
2016.04.27 - 17:18 | 14: Szeretőből ellenség | Anonymus
Uh, én őszíntén reméltem, hogy Happy lessz. Gondoltam ( végre egy történet, amiben Sirius és Perselus egymásra találnak) De sajna nem ez lett. Attól viszont, mégélbeztem a törtémetet. Gratulálok. Remélem, nemsokára, olyan történettel is meglepsz minket, amely erről a párosról szól, viszint Happy.

Szerző válasza: Kedves Katalin Zsuzsanna! A folytatást jóval pozitívabbra tervezem, szóval ne aggódj! ;). Köszönöm a vélemény! Üdv.: Melissa

2016.03.05 - 16:41 | 14: Szeretőből ellenség | Regisztrált
Halihó! Tetszett ez a fejezet, összeszedett volt, viszonylag kevés hibával. Ez nyilván azért van, mert hát ez a legfiatalabb, egészen mostani, és itt már nagyon jól le lehet követni mindazt a fejlődést, amin az évek során átmentél. Itt-ott felbukkannak még a szokásos egybe-különírásos tévesztések, meg a párbeszédekben sokat emlegetett formai hibák, de hát ezekre már pazaroltam elég szót, úgyhogy nem mazsolázom most ki őket, meg mindezekkel együtt is egy sokkal korrektebb fejezet volt ez, mint mondjuk az elsők. A tagolás mondjuk megint zavart kissé, szerintem túlzottan is szellősre sikeredett a szöveg itt is, de lehet, hogy ez már csak az én ízlésficamom. :D
Amiket itt most fölsorolok mindjárt, azok inkább canon meg következetességi dolgok, nem nevezem őket hibának, mert ez amúgy mindenkinek egyéni ügye, meg sokszor megesik, főleg régi sztoriknál, hogy később került ki a canon infó, ami miatt gubanc van, csak mivel ez egy canonbe illeszkedő történet alapvetően, úgy vagyok vele, hogy azért kiemelem, ahol eltér tőle. :) Szóval.
Elég általános dolog canon tekergők-kori ficekben felsorakoztatni a Malfoy-Black féle halálfaló gárda x tagjait, vagy akár az egész brancsot, meg nem is elvárás egyáltalán, hogy mindenki minden canon infóval tisztában legyen, de ők bizony jóval korábban voltak, mint a mi Tekergőink. Lucius például, azt hiszem, akkor volt végzős, amikor Jamesék kezdték az iskolát, Bellatrix pedig még nála is idősebb, a legidősebb Black-lányként ő már itt képben sem volt egyáltalán. Mondom, ez nem hiba, meg nem zavart a felbukkanásuk, igazából örültem nekik, csak elmesélem így mellékesen, hogy időbeli gubancot sokszor okoznak. De legalább karakterhűre sikeredtek, mármint nem ismerjük őket nagyon fiatalkorukból, szóval azt mondom inkább, hogy olyanra, amilyennek én is képzeltem őket. Lucius hűvös volt, elegáns, Bella meg veszett, elvetemült, tetszettek.
Osztán. Ugye Harryhez elviekben úgy kerül a Herceg-féle könyv, hogy ezt búrja magánal Lumpsluck szekrényéből, mikor kiderül, hogy mégiscsak járhat a RAVASZ-kurzusra. Ez viszont ütközik azzal a bűbájjal, amit Tapmancs szórt a könyre, és ami miatt Piton a feji végén nem tud szabadulni tőle. Ha a könyv mindig visszamegy a tulajhoz, akkor hogyan kerül Slucki szekrényébe, onnan meg Harryhez? Ez egy ilyen apró kérdés, ami felmerült bennem, és nem hagy nyugodni.
Ez meg már tényleg csak kekeckedés, meg feltételezésekre alapul, nem canon tényekre, csak valamiért nekem kicsit durva volt az a Cruciozás a folyosón Belláéktól. Mert hát ezért ez mégiscsak egy főbenjáró átok, amiért életfogyt jár az Azkabanban, ők meg, még ha halálfalók is, tizenéves diákok a Roxfortban. Szóval az egy kicsit hihetetlen mozzanat volt nekem, hogy idáig merészkednének Dumbledore intézményében, csak hogy megszivassák Siriust. Meg az is, hogy Madam Pomfrey nem gyanakodott egyáltalán, nem is kérdezősködött, hogy mitől dőlt ki így Sirius, mert azért elég csúnyán helyben hagyták.
Illetve ugyanitt a tetoválással is akadtak gondjaim, de ez megint kötözködés, semmi komoly. Mert hogy ugye Siriust lazán tárgyalás nélkül zárták be feltételezett halálfalói tevékenységekért. No már most ha a kígyós-koponyás tetkó akkor már szélesebb körökben ismert lett volna, ez nem lett volna ilyen egyszerű, elvégre elég lett volna megnézni a karját és látni, hogy ártatlan. Szóval hogy ezek alapján ez egy ilyen általános feltételezés, hogy a Sötét Jegy akkoriban egy titok volt, csak a halálfalók között ismert amolyan belső hecc, tehát akkor Piton miért akarta volna megmutatni Siriusnak? Úgysem értené.
Na de, berekesztem a kukacoskodást, térjünk át a dicsérésre is kissé. Nagyon tetszettek a szereplők ebben a fejezetben, jól eltaláltad őket. Karakterhű volt Sirius depressziója, Piton rideg eltökéltsége, Remus gondoskodása és figyelme, James bolondozása. Ez a feji volt az, ami a legtekergősebbre sikerült, ha érted, mire gondolok. Olyan igazi tekergős-fices hangulata lett, a párbajjal, meg a fiúk összetartásával, meg a kastélybeli élet minden apró aspektusával. Szerettem. :) Tetszett nagyon az is, hogy összekapcsoltad a szakítást azzal, hogy Piton miért lett halálfaló. Ez olyan dolog megint, amit már meséltem többször is, hogy semmi égrengető meg nagy ötlet, de valahogy mégis azt, mert egyedi, mert beleillik a sztoriba és a canonbe is, és szeretem az ilyet, amikor egy író következetes, de mer újítani, mer hozzátenni valamit a rowlingi világhoz. :)
Most már beszéltem eleget a fejezetről konkrétan, beszélek egy kicsit az egész sztoriról is végre. :) Először is átvezetem a témát trükkösen, a fejiről a sztorira, mégpedig azzal, hogy megjegyzem: egy icipicit lezáratlannak éreztem a dolgot. Nem nagyon, sőt Piton részéről igazából tökéletesen lezárt lett. Viszont én még elolvastam volna azt is, hogy Sirius úgy-ahogy elmagyarázza mondjuk legalább Remusnak az egész ügyet, ha már így beközölte, hogy hallani akarja. Valahogy Sirius részéről lezáratlan emiatt kicsit az egész, szerintem még elbírta volna a sztori, hogyha mondjuk Remus és a barátai segítségével megpróbálja egy részét feldolgozni a történteknek, és döntésre jutni, ahogy Piton is tette.
Magáról a sztoriról meg rögtön megjegyezném, így a végén a mutatványnak, hogy amúgy magamtól egész biztosan nem olvastam volna el, mert ha van páros a HP-univerzumban, ami nekem nagyon nem fekszik, az Piton és Sirius együtt. Ez egy ilyen vallomás, és azért látod, ezzel együtt nekifeküdtem, mert az ígéret szép szó, meg mert néha jót tesz az embernek, ha feszegeti a saját határait. Nem szerettem meg a párost, ez tény, de itt most nem is az volt a cél persze. Viszont el bírtam viselni őket, mert jól írtad meg, hihetően, érdekfeszítően, ez ellensúlyozta számomra azt, hogy amúgy vannak ellenérzéseim. Meg mivel ugye szakmai (haha) szemmel néztem, így ez nem is számított, csak ezt azért ki akartam adni magamból. :)
Így a végére érve ami a legjobban tetszik nekem most, az az, hogy volt íve a történetnek. Ez olyan sztoriknál, ahol nincs heppiend, gyakran nagy hiba, hogy a végén úgy érzi az olvasó, hogy ott vagyunk, ahol elindultunk. Ez nálad nem áll fönn, ezt nagyon szépen elkerülted, dacára annak, hogy ugye az utolsó feji címe a sztori címének a fordítottja (ami egyébként tök trükkös, bírom), mégsem érződik úgy, hogy fölösleges köröket jártál volna a meséddel. Más volt az eleje, mint a vége, főleg Piton számára, és ezt nagyon bírtam, hogy nem hagytad veszni azt a karakterfejlődést, amit építgettél végig, dacára a szakításnak. Bár Sirius most úgy érezheti, hogy Piton visszatért a régi önmagához, de ez nagyon nem igaz, és ezt jól csináltad. És most már látom, hogy fölöslegesen nyivákoltam Piton nyámnyilasága miatt, mert eszköz volt ahhoz, hogy kikerekítsd itt a végére az elhatározását, hogy ezentúl erős lesz. :)
Nagyon érdekes volt egyébként lekövetni a sok-sok év fejlődését a fejezekben, voltak hullámvölgyek, néha hosszú kihagyások, néha bétahiányok miatt, de összességében nagyon is érezhető volt, hogy 2008ban indult a mese és 2015ben zártad le. :) Úgyhogy igazán élveztem ezt a közös utazást, én már tudom, hogy tanultam belőle dolgokat, remélem, neked is hasznodra volt azért, hogy ilyen alaposan és néha kíméletlenül fölboncoltam a ficedet. Köszönöm szépen, hogy olvashattam, és azt is, hogy kritizálhattam! :)
Üdv: Hiriajuu (Kritika Klub - a fórumon megtalálsz minket)

Szerző válasza: Kedves Hiriajuu! (Ez a válasz már a kritika írásod napján elkészült, csak nem volt időm elküldeni, aztán most néztem, hogy azóta ki is ment a fejemből.) Igen csak tanulságos volt számomra a kritizálás, még sosem kaptam ennyi tanácsot az írásaimmal kapcsolatban egy embertől, de szerintem összesen sem :D. Nyilván nem könnyű az embernek szembesülni a hibáival, de hát fejlődni meg csak így lehet igazán. Ha csinálok valamit azt szeretem a képességeimhez mérten a lehető legjobban csinálni. Persze a dícséretek is jól estek ám... :) Meg örülök azért, hogy nem puszta szenvedés volt számodra ez a kritizálás ;). Egyébként azért érezhető lezáratlannak talán, mert mindig is tervezten folytatást, vagy legalább egy jó kis ütős epilógust. Na de lényeg a lényeg hálám üldözni fog egészen a sírig és tovább... :D. Köszi mégegyszer a fáradozást. Üdv.: Melissa

2016.03.02 - 18:39 | 13: Holdtölte | Regisztrált
Halihó!
Itt vagyok ismét, bocsi a kihagyásért, el voltam havazva. De már nincs sok hátra, és elérkezünk a végéhez is. :)
Itt az elején rögtön két apróságot fölemlítenék. Az egyik biztos véletlen hiba, csak tökre lenyűgözött, az első bekezdés végre varázsoltál egy ilyen ¬ karaktert. :D (Bár most látom, van máshol is a fejiben elszórva. Furcsa.) A másik meg csak kötözködés lesz, de azért megjegyzem, mert miért ne. :D Sakkos körökben nem szeretik igazán, meg nem is szokás lónak titulálni szerencsétlen huszárt, mint ahogy a gyalogot sem szokás parasztnak hívni. De nem nagy gáz. :)
Magáról a fejiről nem sokat tudok most nyilatkozni, mert összességében tetszett. Alig találtam egybe-különírásos meg elírásos hibát (a legvégén viszont van egy duplázás belőlük: kristál tiszta), sőt a vesszők is egész jól viselkedtek itt, de hát ez nyilván azért van, mert ez egy újabb fejezet, és bizony fejlődtél. :) Azért pár dolgot felhozok persze, de összességében nem volt ezzel gond.
Itt-ott egy kicsit a tagolás nekem most nem szimpi. Ezt arra értem, hogy a párbeszédek közti sorköz, meg úgy általában a pár mondatonként új sor kezdése kicsit túl szellőssé tették a fejezetet. A tagolás azért egy fontos dolog, mert egy-egy új bekezdéssel lehet jelezni egy új gondolatot, és ezzel megkönnyítheti az olvasónak a történet befogadását, ha kellemesen, jó arányban van tagolva, könnyű feldolgozni egy-egy bekezdés lényegét és ezzel a sztori esszenciáját. Értelemszerűen emiatt nem érdemes átesni a ló egyik túloldalára sem. A párbeszéd nélküli szövegrészek egyébként csodálatosan voltak tagolva, de a párbeszédek túl ziláltak lettek.
Viszont a leírásos részek nagyon tetszettek, főleg, amikor futkostak a Rengetegben - jól írtad meg, érzékletesen, de érthetően. Pörgős, kalandos hangulata volt az egésznek, szóval olyan, amit egy Tekergők-féle holdtöltétől elvárna az ember. Meg tetszett a fordulat, hogy pont Piton kóvályog arrafelé, nem volt nagy meglepi, de ötletesnek ötletes. Pirospont!
Magával Pitonnal kicsit kevésbé voltam kibékülve itt. Egyrészt talán túl hirtelen, éles volt ez a váltás a viselkedésében, én hiányoltam valamiféle átvezetést, azt talán, hogy bizony nem kapta meg azt a pergament. De ez nem vészes, meg nem hiba, csak én éreztem így, egyéni szocprobléma. Viszont azt ettől függetlenül megemlíteném, hogy a gyilkolászását tényleg kicsit súlyosnak éreztem. Oké, eddig sem csak egy könnyed, fluffos románc volt a sztori, de az én állatszerető lelkemet kifejezetten felzaklatta, hogy egy tizenéves fiú szerelmi bánatból mókusokat boncol, és ezt most itt halálosan komolyan mondom, hogy felzaklatott. És egyáltalán nem is éreztem reálisnak, sőt súlyos túlzásnak, hogy megaláztatásában kiirtja a fél erdő kisvad-állományát. A verbális dühöngése nagyon karakterhűre sikerült, azt a zaklatott emlék-monológot a végén imádtam például, meg ahogy ábrázoltad a lelkiállapotában beállt változást, az elhatározást, de ezt a hentelést én nagyon nem tudtam hova tenni. No mindegy.
Illetve ami szintén zavart, csak máshogy, az az, hogy itt most Piton elvileg látta Jameséket átváltozni. Ha nem látta őket, akkor én értettem valamit félre, vagy mert béndzsa vagyok, ami megesik, vagy mert nem írtad le elég világosan, hogy mi történt, nemtudom. De én úgy vettem le, hogy előtte változtak át, és ez szerintem piciny logikai bukfenc, ha próbálsz a canonba illeszkedni, mert Piton nem tudta, hogy a Tekergők animágusok, és még ha tudta is volna, ezt nem titkolta volna el Dumbledore elől semmiképpen szerintem, főleg nem azok után, ami itt mostanában történt vele. Szóval ezen fönnakadtam kissé. :)
Viszont tetszett tényleg a Pitonos rész, örültem neki, hogy az ő érzéseire is koncentráltál, jó volt, hogy beleláttunk a gondolataiba, szép karakterfejlődési ívet írtál le itt vele, nyilván nem a legvidámabbat, de nem az a lényeg, hanem hogy árnyaltad végre megint, bemutattad a motivációit, és ez jól jött, illett a sztoriba. :)
No de beszüntetem magamat, nemsokára érkezek az utolsó fejezetért is (már belelestem, kíváncsi is lettem).
üdv: Hiriajuu (Kritika Klub - megtalálsz minket a fórumon)

Szerző válasza: Kedves Hiriajuu! Köszönöm az újabb kritikát, örülök, hogy tetszett. :) Remélem, hogy az utolsóval is így leszel. Az átváltozást nem kellett volna Pitonnak látnia egyébként, de akkor biztosan nem fogalmaztam elég világosan. Hát én is állatszerető vagyok, pont ezért gondoltam ezt... hogy ez elég durva dolog. Lehet, hogy meg kellett volna maradnom a rovaroknál. Na, de mindegy is :). Köszönöm mégegyszer. Üdv.: Melissa

2016.02.22 - 18:13 | 12: Perselus legszörnyűbb élménye | Regisztrált
Heló! :)
Itt vagyok ismét. :) Most talán kevesebbet fogok kötözködni, ollé, vagyis nem kevesebbet, csak máshogy. :D
Merthogy tartalmilag egészen ki voltam békülve ezzel a fejivel, következetes volt, eseménydús, de érzelmes is, a már megszokott. Viszont a forma! A vége felé már nem volt olyan prominens, de az elején az a lélektelen tőmondat-tömeg lesokkolt. Komolyan úgy éreztem az első bekezdés végére, mintha egy robot olvasta volna föl nekem a szöveget. Mutatom, magyarázom.
"Rápillantott a falon lógó órára, és megállapította, hogy lekéste a reggelit. Gyomra fájdalmasan belekordult a felismerésbe. Nem volt kedve kimászni az ágyból. Aggasztotta James, és bensőjét mardosta Perselus hiánya. Végül csak rávette magát a cselekvésre. Hallgatózott egy kicsit, hogy vajon jön-e valaki, de úgy ítélte, hogy nem. Kikecmergett az ágyból, és James ládájához ment." Hát ez... hű. :D Nem is szigorúan vett tőmondatok ezek, elnézést, inkább csak túlságosan egyező hosszúságúak, és ahhoz képest túl rövidek, hogy egybeírva, egy nagy mondat részeiként is ugyanazt a funkciót töltenék be. Én is szoktam tőmondatozni, néha jó is - ha hangsúlyos dologról van szó, azzal szépen lehet érzékeltetni. No de az, hogy Sirius fölkelt, és még éhes is volt, hát, ez nem olyan drámai cselekmény, hogy ilyen drámai stílusban írjuk - a hatás pont az ellenkező lett. :D Unalmas. Nem a történések, hanem a szöveg íze, vagy nemtudom, hogy mondjam. És ez sajnos az egész fejezeten átívelt, nem mindig, de sokszor feltűnt, és rettentő monoton lett tőle a szöveg néhol. Ezekre érdemes odafigyelni, mert nem nagy kunszt javítani őket utólag sem, de sokat javíthatsz az összhatáson, ha megteszed. :)
Ezt most azért hangsúlyozom ennyire, mert ez egy nagyon jól sikerült fejezet lett, ezt leszámítva. Sirius sokkal logikusabban viselkedett, mint az előzőben mondjuk, végre keresni kezdte Pitont, és az is tetszett, hogy gondolatban kiállt mellette, szóval hangsúlyoztad, hogy védeni akarja, azért cselekszik úgy, ahogy. Eddig meg csak ilyet írtál, amikor a többiek fikázták Pitont, hogy Sirius is velük nevetett, de nem írtad, hogy miért, pedig fontos lett volna. Itt meg, főleg a végén a bizonyos legrosszabbemlékes-jelenetnél végig indokoltad Sirius döntéseit, és sokkal hitelesebb lett tőle, megint lehetett érezni, hogy fontos neki Perselus. Az előző fejiből ez hiányzott. Meg amúgy is tetszett a canon jelenetnek az átértelmezése, jól oldottad meg, hogy ugyanazok maradtak a történések, de mégis tök más volt ugye az egész helyzet, mint a könyvben, és ez folyamatosan érződött. :) Bár valamiért az az érzésem van, hogy Piton nem kapta meg azt a levelet...
Formailag is nagyon tetszett ez a feji, talán ez a legjobban eddig: remek a tagolás, pont kellemes méretű bekezdések vannak, arányban vannak a párbeszédek és a leírások, szóval olyan szöveg, amire jó ránézni és olvastatja magát. (Persze, a fránya monotonitást leszámítva. xD) Meg tényleg sokkal összeszedettebb volt az egész, mint mondjuk az előző rész. Nincs is mibe belekötnöm, tényleg, szóval éljen. :D
No, berekesztem magam, hamarosan jövök a folytatásért is! :)
Üdv: Hiriajuu (Kritika Klub - a fórumon leledzünk)

Szerző válasza: Kedves Hiriajuu! Reméltem, hogy át fog jönni Sirius rideg viselkedésének az oka. Persze igazad van, hogy leírhattam volna, de azért nem tettem, mert úgy véltem, hogy Siriusban nem is tudatosul, hogy mit tesz. Itt megint a helyszínváltás volt az, amire alapoztam a dolgot. Hirtelen visszacsöppent a régi életébe, amit nyilván szeretett, ezért kicsit visszaváltozik a "a régi Siriusá". Ha kicsit talpraesettebb lenne a saját érzéseivel kapcsolatban, ergo fejlettebb lenne az önismerete, nyilván nem tenné ezt. Az én terveim szerint egyáltalán nem felejti el Pitont, csak épp a barátait sem szeretné elveszíteni. Köszönöm a kritikát! :) Üdv.: Melissa

2016.02.22 - 17:06 | 11: Újra a Roxfortban | Regisztrált
Halii!
Most kritizálós kedvem van, ki kell használnom, úgyhogy továbbjöttem erre a fejire. Megint hosszú és kukacoskodó kritikám lesz, bocsiii. :D
Szóval. Igazából nem történt más, mint amire számítottam, hogy nem fog egyszerűen menni a Roxfortba visszatérésük. Viszont én ezt a fejezetet, ne haragudj, de egy kicsit összecsapottnak éreztem. Nem akarok kombinálni meg semmi, de valahogy az jött le belőle, hogy már nagyon a végére akarsz érni a történetnek, de legalábbis haladni vele, és így a mennyiség kicsit a minőség rovására ment.
Az eddigieknél most több vesszőhiba (legtöbbször hiányzó vesszős), meg elírás volt, meg a külön-egybeírós hibák is felbukkantak megint, és ami a legjobban zavart talán, hogy sok helyen kicsit furcsán fogalmaztál. Például. "Sirius a kezébe temette az arcát, majd pislogva próbálta eltüntetni maga elől, hogy szemei egy nagyon kicsit meg nedvesettek." Ez így egy elég zavarosra sikerült mondat, értem nagyjából, hogy mit szeretne jelenteni, de elég esetlenül adtad át. Szintén ez a bajom ezzel is mondjuk: "és „köszönöm”-ök kíséretében viccesen túljátszotta az úrias viselkedést." Meg voltak még ilyenek. Ezek miatt érzem azt, hogy siettél, ami egyrészt érthető, meg dicséretes is tulképpen, de érdemes vigyázni, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására, ami a frissítést illeti. :)
Találtam egy kis ellentmondást is, Piton gondolatai a visszatérésről nem voltak teljesen koherensek. " Perselus vágyott bemenni, hiányolta a kőfalakat, a hosszú folyosókat, a végeláthatatlan sok lépcsőt, és titkos átjárókat. Hiányzott neki, de most még sem szeretett volna belépni." No hát most akkor szeretne hazatérni Pers avagy sem? Sejteni lehet éppen, hogy miféle kettős érzésekről vacillál, de azt ki kellett volna fejteni bővebben, mert így csak simán következetlen a dolog.
Illetve, bár erre számítottam szintén, de Sirius viselkedése itt nagy csalódás volt nekem. Mármint az, hogy hirtelen ennyire félvállról vette az egész ügyét Pitonnal, kicsit semmissé tette az előző fejezetekben felépített hangulatot - főleg az ezelőttiét, ahol hercegezett meg szerelmezett összevissza. Itt meg egy csapásra visszatért a verseny előtti önmagához, ami nekem furcsa volt.
Erre kitérek kicsit jobban, mert ez az, amin igazán fönnakadtam. A fejezet elején még bujcizik Pitonnal, meg ilyenek, aztán belépnek a kastélyba, és egy csapásra eltűnik az egész. Ami különösen furcsa volt, hogy idegenek előtt megjátszotta agát, Jamesnek pedig nem - én pont fordítva vártam volna tőle. Legalábbis azt nem értettem, hogy ezzel az Emmával rögvest offhand flörtöl, ahogy megjelenik, pedig hát kije neki ez az Emma? James legalább a legjobb barátja, azt még megértettem volna, ha neki vetít, mert nem akarja elveszíteni.
Meg az is, hogy még ebben a visszatérős kavarodásban se talált időt arra, hogy akár egy szót váltson Pitonnal, nekem arra engedett következtetni, hogy eddig csak játszott vele kissé, jobb híján. Szóval egész jól építgetted eddig a kettejük kapcsolatát meg az ezzel kapcsolatos kihívásokat, és most ez így hirtelen mintha elfelejtődött volna. Nyilván mivel nem heppiend lesz, ez várható volt, csak nekem túl hirtelen ez a nemtörődömség ahhoz képest, amit a versenyen csináltak.
Viszont formai kérdésre kitérnék, mert most már erre is érdemes: egyre szebbek a párbeszédek. Most van az, hogy formailag és tartalmilag és párbeszédszerűek, nem csak odabökdösnek dolgokat egymásnak, meg néha kommentálod hogy hogyan, hanem olyan igaziak. Bár a kijelentő mondat végén a pontok még notóriusan beficcennek. Illetve, talán egy kicsit túl sokszor hagyod el a beszélők nevét, nem mindig tudtam hirtelen, hogy most éppen kié az adott sor.
Nem dumálok most már többet, még tudnék miről, de én mindig tudnék. :) Továbbmegyek inkább, kíváncsi vagyok, hogy az itt felvetett problémáim hogy alakulnak a folytatásban, ha alakulnak. :)
Üdv: Hiriajuu (Kritika Klub - megtalálsz minket a fórumon)

Szerző válasza: Köszi szépen. :)

2016.02.20 - 16:05 | 10: Boldogság | Regisztrált
Na halihó!
Itt vagyok megint. :) Hosszú fejezet, úgyhogy hosszú kritika lesz, azt hiszem, készülj föl. :D
Először is akkor: nagyon örültem a fejezet hosszának. Ezzel amúgy biztosan egyedül vagyok, de hát én általában tízezer fölötti fejiket írok, és olvasni is jobb szeretem hosszabbakat. Pár ezer szó elolvasása után valahogy nem az van benne, hogy jó feji volt, hanem egy kis hiányérzet marad bennem, hogy olvasnám még. Ugye ez itt nem téma, mert van folytatás, mehetek tovább, de mondjuk egy folyamatban levő sztorinál az. Ez csak egyéni vélemény, gondoltam, megosztom. :)
Édes, fluffos feji lett ez amúgy. Egy kicsit talán túl édes is, nem tudom, valahogy eddig arányban voltak a simán beszélgetős, a kalandozós meg a romantikázós részek, ahhoz képest volt nekem fura, hogy most hirtelen így nyáladzottak a srácok végig.
Ezt csak azért mondom el, mert részben ez a változatosság adta a történeted jó dinamikáját eddig, mindig volt valami feszültség, valami kaland, sok érzelem, meg néha egy kis románc. És ehhez képest most ezzel a csak érzelmekre, meg a testiségre túlzottan is koncentrálós fejezettel kicsit belassult a történet, eddig nagyon pörgős tempót diktáltál, ahhoz képest ez most olyan lagymatagnak érződött.
A romantika túltengése meg még nem is lenne baj, de viszont az egy fejezeten belüli három erotikus jelenet szerintem bőven sok. Így, hogy ezt egybe sűrítetted be, az első alkalom varázsa kicsit nekem olyan semmissé vált, amivel az a baj, hogy mivel ez egy ellenségből szerelmes történet, szerintem az első alkalomnak egy nagyon lényeges és érzelmes és meghatározó pontnak kellett volna lennie, és valahogy nem lett igazán az. Pedig amúgy gyönyörűen írtad meg, csak eddig ezeket az egyre komolyodó összeborulásokat szépen, finoman adagoltad, megfontoltan haladt előre a kapcsolatuk. Itt meg, mint a nyulak, állandóan egymásnak estek, és valahogy az volt az érzésem, hogy nem is igazán történt semmi a fejezetben emiatt. Szóval az arányokra érdemes odafigyelni, mert még egy alapvetően szerelmes történetnek is szüksége van más eseményekre, mozzanatokra, hogy ne legyen egysíkú.
Viszont nagyon örültem, hogy nem lett abszurd és valótlan a tóparti szexjelenet, utálom, amikor slahekbe csak úgy egymásnak esnek a fiúk, mintha ugyanúgy működne a dolog, mint a heteró verzió. És erre rengetegen nem figyelnek, még profinak kikiáltott slasherek se mindig, szóval nagyon nagy pirospont, hogy nem áldoztad be a logikát az erotika oltárán, és figyelembe vetted, hogy bizonyos előkészületeket meg kell tenni egy ilyen helyzetben, meg fáj néha, meg ilyenek.
Az, hogy a versenyt is megnyerték, nem lepett meg, bár őszintén szólva egy picit jobban örültem volna, ha nem így történik, hanem mondjuk másodikak lesznek és Sirius megvigasztalja a lelombozott Pitont, vagy nemtudom. Kicsit túl sok volt ez így a jóból az eddigi zűrökhöz képest, hogy így hirtelen minden rendbejött és sikerült. :D Ezzel főleg akkor érdemes vigyázni, ha aztán tudod, hogy nem lesz heppiend a sztori vége - az olvasók törékeny szívével nem szép dolog játszani. Egy szomorú végződés sokkal szomorúbb tud lenni akkor, ha előtte ilyen flufftengerrel örvendezteted meg a népet, ami persze tök jó írói fogás, csak nem szép dolog. xD
Örültem viszont, hogy vannak ilyen konzisztens jellemvonásaik a fiúknak, amikről nem feledkezel el, mint Sirius zabagépsége, meg Piton dühös kitörései. A Herceges ötlet is nagyon tetszett, meg ahogy felépítetted, bár emiatt Sirius hercegezése egy kicsit túltengett, abból talán egy kicsivel kevesebb is elég lett volna, úgy is átjött volna a sztori simán. Viszont ettől függetlenül nagyon király, egyedi ötlet volt, vannak néha ilyenjeid, amiket úgy bírok, tök jól kiegészítik a canont, vagyis beleillenek, vagy nemtudom. Imádom az ilyen dolgokat, amikor egy író a szabadjára tudja engedni a fantáziáját egy fanficben is, és mer hozzátenni valamit, ami új és a saját ötlete és mégis beleillik a világba, amiben ír. :)
Kisebb logikai hiba viszont az, amikor Sirius megbűvöli Piton tankönyvét, amúgy tök érdekesek ezek a bűbájok, amiket a könyvre vet, de a magyarázattal, hogy miért tudja őket, nem vagyok kibékülve. Elvégre iskolán kívül még az aranyvérű kiskorúak sem varázsolhatnak. Iskolaidő előtt igen, mert az ugye önkéntelen mágia, amit pálca nélkül csinálnak a varázslókölykök, viszont ebből adódik, hogy varázspálcát 11 évesen kapnak, a roxforti behívó érkezése után - szóval hogy is tanulta meg ezeket a cseppet sem könnyű varázsigéket pálca nélkül egyáltalán?
Elírások, vesszőhibák továbbra is akadnak itt-ott, oda se neki. :D Ilyenekbe már nem megyek bele, beszéltem róluk eleget, csak most azért tűntek fel jobban, mert ugye nyilván hosszabb fejezet, több hiba.
No de, most már nem dumálok tovább, mert így is rémesen hosszúra nyúlt szokás szerint ez a kritikának nem nevezhető gondolattömeg. Mindenesetre kíváncsi leszek, mi történik most, hogy hazamennek a fiúk. :)
Üdv: Hiriajuu (Kritika Klub - a fórumon megtalálhatóak vagyunk)

Szerző válasza: Köszönöm a kritikát! :)

2016.02.11 - 21:22 | 9: Őszinteség | Regisztrált
Halihó! Megint itt, ahogy ígértem. :) Nem tudom, a héten hogy haladok majd a folytatással, mert ideje lenne elkészítenem és feltöltenem a saját folytatásomat is, úgyhogy lehet, hogy most majd kritika helyett inkább a frisst fogom írni kicsit, de ne aggódj, nem tűnök el megint! ;)
Főleg, hogy kezdem egyre jobban megszeretni a sztorit. Egyébként, ha nem írtad volna a leírásban, hogy másfél év telt el az utolsó friss óta, akkor is gyanítottam volna, hogy itt nagyobb szünet volt, mert az első fejezetekkel összevetve például rettentő látványos a fejlődés már itt is. (Mi lesz még később! :D) Az első bekezdést egy picit nyögvenyelősnek éreztem, de utána remekül belelendültél, és egy igazán szépen megfogalmazott, igényes fejezet lett ez.
Gyorsan kitérek a technikai dolgokra egy kicsit. A vesszőhibáid fogytak, meg az egybe-különírások is, bár elvétve még mindkettő akadt, de bocsánatos bűn. A párbeszédek itt-ott kehések, de ezek furcsa módon nem mind a megszokott típushibáid (bár a pontok még mindig túltengenek néhol a kötőjelek előtt), időnként egészen meglepő megoldásokat is leltem. Pl. "tudod nagyon elfáradtam -, azzal tett pár lépést hátrafelé." - hát itt az a vessző nagyon meglepett. :D Meg volt még egy furcsaság, amit nem hagyok szó nélkül. Piton vallomásában volt ez: " – és.. és anyám… - " No már most, ez még rendben is lenne, ha az idézet végén a kötőjel után lenne valami folytatás, de nincs. Nem tudom, hogy azért, mert lemaradt, vagy mert azt akartad érzékeltetni, hogy elakadtak a szavai. Ha az előbbi a helyzet, akkor tárgytalan a felvetés, ha az utóbbi, akkor viszont azt kell mondanom, hogy overkill. A pontpontponttal már érzékeltetted, hogy szaggatottan beszél, így, hogy arra végződött a mondat, felesleges még egy kötőjellel is jelezni, hogy félbehagyta a dumát, mert az olvasó erre már rájött a három pontnál, és a kötőjelt látva aztán óhatatlanul is arra asszociál inkább, hogy valami hiányzik a mondat végéről. No de, tovább a tartalomra.
"Sirius Black kettős fogalommá változott számára ez alatt a röpke pár nap alatt. Az volt a leghihetetlenebb, hogy pár nap szemben állt hét évvel, és a mérleg mégis egyensúlyban volt." Ezt például rettenetesen imádtam, nem tudom miért, de nagyon bejött ez a megfogalmazás, és valahogy olyan Pitonos volt. :D Piton egyébként erre a fejire lett végérvényesen OOC, asszem, de egész szépen építgetted a karakterét, és itt végre kibontakozott, úgyhogy ez igazából teljesen természetes, és velejárója ennek a szerelmi szálnak szerintem. De örültem neki, hogy végre vallott, a maga suta módján persze. :) Ideje volt.
Igazából nagy hibákat most nem nagyon tudok már felhozni, konkrétan két dolog volt, amin fönnakadtam. Az első igazán apróság, csak azon filóztam, hogy Piton miért volt ennyire meglepődve azon, hogy Sirius széke személyiséget váltott. (Ez így kontextus nélkül rohadt vicces mondat amúgy. xD) Szóval ő azért egy elég eszes gyerek, és furcsálltam, hogy ugyebár ő tudja hogy a saját széke az anyja hangján beszél hozzá, és hogy szereti, tehát mit van meglepődve azon, hogy Siriusé hirtelen az ő hangját kezdte utánozni? Az a barlangos szeretlekbazdmeg, meg az utána következő egyéb finomságok azért elég egyértelművé tehették a számára, hogy Sirius komolyan gondolja a dolgait. Na mindegy.
Most jönni fog még egy vicces mondat, a fejezettel kapcsolatos legeslegnagyobb problémám okán. Tök hülyeség lesz, meg ilyeneken is csak én akadhatok fenn, de akkoris. Soha nem hittem volna, hogy ilyet le fogok írni, de a legnagyobb gáz a fejezettel a virsli volt. Mert hova lett? xD
Mert hogy amikor Piton elrohant, és Sirius utána indult, az volt az első gondolatom, hogy höhö, tuti nem kaja nélkül fog menni. És tényleg! És jót rötyögtem magamba, amikor elképzeltem, hogy virslivel a kezében, Piton nevét ordibálva rohangál a kastélyban. Viszont a virslik utána eltűntek. Mármint a történetből csak, de a képzeletemből nem, és totál nem tudtam komolyan venni azt az ablakos beszélgetést meg Piton amúgy jól sikerült szívbemarkoló vallomását, mert végig azon pörögtem, hogy Siriusnak vajon abban a kezében vannak-e a virslik, amit Piton vállára tett, vagy amelyikkel a könnyeit törölgette. xD
Ez amúgy rohadt vicces, de azért vegyük komolyan is egy pillanatra a dolgot. Láthatod, hogy mit eredményez az, ha az ember nem figyel oda a részletekre. Azt eredményezi, hogy hiába írtál meg egy amúgy tényleg szép és megható beszélgetést, mert az olvasónak bizony eszébe juthat, ha szemfüles, hogy hohó, de mi lett a reggelizéssel? Szóval ja, ösztönből írni ezért veszélyes, mert olyankor az ember sokszor leír dolgokat csak azért, mert úgy jönnek, aztán meg el is feledkezik róluk. :)
De amúgy tetszett, hogy engedtél egy kis bepillantást Piton múltjába, bár bevallom, kicsit erősnek éreztem a meséjét. Vagyis hogy oké, apa megölte anyát, de mi lett utána? Azért az se mindegy, hogy apát lecsukták és Piton kiskorúként más rokonokkal él, vagy apát nem csukták le mert beadta hogy baleset és mittomén, de akkor meg Piton az anyja gyilkosával él együtt? Szóval megható volt az a történet, csak valahogy nem éreztem elég átgondoltnak, és elég sok kérdést hagyott a fejemben, amikre szerintem nem fogok választ kapni.
Viszont nagyon tetszett a lovaglós részlet. Valahogy nekem a lovaglás olyan, mint a zongoraoktatás, meg a vívóleckék meg ezek, szóval elegáns és drága és nagyon illik az én elképzelésemben a varázslóarisztokrata társadalom szokásaihoz az ilyesmi. (Van egy OC mardekáros hercegem a Bolondokban, aki ilyen srác. :D) Szóval ja, Siriushoz illett ez a mozzanat. Az mondjuk zavart, hogy a kezdő Piton órákig ellovagolászik rögtön, mert én pl. amikor tanultam lovagolni, hát még az első igen intenzív hónapok után is max. egy órát bírtam ki lóháton, és totál izomfájósan, összetörve szálltam le a végén az állatról. De lehet, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen. :D
Na jó, most már megint azt mondom, hogy nem fecsegek tovább, mert így is kisregényt írtam. :D Mindenesetre talán ez a fejezet tetszett a legjobban az eddigiek közül, volt eleje, közepe, vége, komoly és komolytalan tartalma is (a tanulós bekezdések megmosolyogtattak, még mindig bírom ezt az apró, de érdekes sztorivonalat), szóval szépen volt összerakva az egész. Hamarosan jövök a folytatásért is!
Üdv: Hiriajuu (Kritika Klub - a fórumon megtalálsz minket)

Szerző válasza: Szia! Hát igen a virsli... :D Most újra is olvastam a fejezetet, és tényleg. Hol a virsli? :D Valóban nem gondoltam arra, hogy akkor ki nevelte fel végül Pitont, és igazad van, tényleg nem fogom megmagyarázni... de hát ez már így marad. Majd max a következő részben. :) Köszönöm ismét a fáradozást, és repesve várom az újabb kritikát. :)

2016.02.09 - 18:29 | 8: A vallomás következményei | Regisztrált
Halihó!
Itt vagyok ismét. :) Már üzenetben megtettem, azért még egyszer itt is elnézést kérek a kihagyásért, felelős állattartónak lenni nagy kihívás, és elég hirtelen rendeztük le ezt az ivartalanítást, nem számítottam rá, hogy ennyire bonyolítani fogja a napjaimat. :D De már minden oké a kutyival, szóval leszek megint rendesen. :)
Most először a tartalmat elemzem le, mert az nagyon tetszett. Sokat haladt előre a történet, meg a fiúk kapcsolata is. Ez a tanulós vonal nagyon bejött, már vártam, hogy Piton mikor jön rá, hogy ez lesz a megoldás, ha nyerni akarnak. Tetszik az is, hogy Piton ambiciózus és nyerni akar, és ezért hajlandó olyan áldozatokra is mint a fafejű Sirius Black bájitaltanra oktatása, ez tipikusan Pitonos. :D Meg ez a késes meg keverős dolog olyasmi, ami ugyan apróság, de tök egyedi ötlet, és az ilyen apróságok nagyon jól tudnak jönni egy történet hangulatához, én tökre szeretem az ilyen különböző varázsvilágos adalékokat.
A végén a beszélgetés is egy nagyon fontos momentum volt. Értékeltem például, hogy Piton hű maradt önmagához, de őszinte volt ezzel kapcsolatban, és láthatóan Siriusnak is átjött, hogy sokkal jobb az, ha Piton beismeri, hogy ő még nem tart az ő szintjén, mintha valami kegyes hazugságot dobott volna oda.
Illetve az erotikus jelenet is nagyon szépen lett megírva, itt például kifejezetten érezhető volt a fejlődés az első fejezetekhez képest. Érzéki lett, és visszafogott, elmaradtak a állatias csókcsata meg egyéb kifejezések, és a megfogalmazás is sokkal elegánsabbra sikerült, mint mondjuk a legelső fejezet hasonló kaliberű jeleneteinél. Szóval ez most tetszett. :)
Jöjjön a feketeleves. :D Az eddigiekben felvetett hibák továbbra is fennállnak többé-kevésbé, különírásos meg vesszőhibák még mindig akadnak. Hál istennek a belső monológok már nem tengenek túl annyira, mint annál a fejinél, ahol említettem, hogy problémás a kivitelezés, most azok is követhetőek voltak jobbára. Meg amúgy tényleg itt már érezhető a fejlődés, nincsenek esetlen megfogalmazások vagy kusza mondatok, szép, értelmezhető a szöveg végig.
Pár apróságot azért felvetek. Az elején az egyik belső monológban volt egy ilyen: "nagy ívbe le… hogy mit akarok". Nos hát, élő beszédben még csak-csak, de magában beszélve egészen biztos, hogy egy ember nem cenzúrázza így magát. Egy belső monológban az ember igenis kimondja azt a rettenetes csúnya szót, hogy szar, akármilyen széplélek is amúgy, ha tényleg kinyitja a száját. :D Szóval ez nekem fura volt, hogy itt hirtelen pontpontpont lett a csúnya szóból, mert az első fejezetben pl. Piton nem félt attól sem, hogy kurva vicces, és hát ő azért canonikusan egy nem túl finomkodó tinédzser - ki is mossák érte a száját Jamesék egyszer.
Volt több ilyen mássalhangzó-torlódásod is: s sajnálta, s suttogva, s suttogóra. Ezek engem mindig megakasztottak olvasás közben, amúgy sem szeretem a s-zést, azon az egy betűn már semmi nem múlik, legyen nyugodtan és. Meg így, hogy a következő szó is s-sel kezdődik, különösen rossz megoldás szerintem, olvas az ember, és sistereg magában, mint valami gőzmozdony. :D Tökre elvész a kötőszó attól, hogy egy betű, és ugyanaz, mint a következő szó eleje, nem tesz jót az olvasási élménynek.
Illetve szintén hiányérzetem volt ezeknél: Perselus ajkába harapott, Sirius nyelvét is kidugva. Így, hogy nincs ott az az szócska, egy bonyolultabb mondatnál akár elsőre úgy is érezheti az ember, hogy nem az illető harapott rá a saját ajkára, hanem valaki más, aki elmaradt egy előző mondatrésznél. Szóval ez nekem fura volt, mert pár helyen hajlamos vagy picit túlfogalmazni a dolgokat (és nagyon irigylem, hogy csak ritkán és kevéssé, mert nekem az egyik nagy mániám ez xD), ilyen helyeken viszont fölöslegesen spórolsz a szavakkal. Alapvetően nem túlkörülményes, vagy irodalmi vagy fennkölt a szövegstílusod, könnyeden, fiatalosan, olyan modern-könyvesen fogalmazol, és ebből néha úgy kilógnak ezek a régiesebb verziók. :)
Igazából ez már mind csak kukacoskodás amúgy, a nagyobb bakikból már tényleg kifogyott a sztori. Ami tök jó. :) Szóval most már csak kötözködni tudok főleg, bocsi, de továbbra is igyekszem alapos lenni. De a történet maga kezd egyre szimpatikusabb lenni, szóval élveztem az olvasást, és hamarosan jövök a folytatásért is! :) Üdv: Hiriajuu (Kritika Klub - a fórumon megtalálsz minket)

Szerző válasza: Szia! Örülök, hogy a kutyusod már jól van. :) És annak is örülök, hogy megkedvelted a történetet. :) Köszönöm az ismételten bőlére eresztett kirtikát:). Üdv.: Melissa

2016.01.30 - 15:31 | 7: Két lépés távolság? 2/2 | Regisztrált
Na halihó!
Válasz az előzőhöz írt válaszodra, először is: Hajj, ezek a fránya béták. Nekem azért nincs is, mert nem tudnám elviselni, ha valaki így belenyúlna a történetembe, vagy átrendeztetné velem. :D No mindegy. Kibírom amúgy, megszokható hosszabb távon, vagyis elviselhető, de nekem nagyon furcsa ez a megoldás.
Ja, meg a fejezet tördelésről: az az igazság, hogy régebben én is így csináltam. Az öt éve fölrakott Janice novellasorozatomban pl. alig négyezer szavas részt tettem fől kettőbe szedve, mert túl hosszúnak éreztem a többihez képest. Most meg, mikor visszatértem, már tök hülyeségnek tartottam, át is rendeztem, hogy ne legyenek bontva a részek. :D De ez tök egyéni döntés amúgy, meg megértem, hogy miért szedted ketté. Az előző kritikában írt véleményemet azért fenntartom, de csak oda érvényesen, ez a mostani egész mozgalmas kis fejezet lett.
Át is térek rá. A szokásos külön-egybeírások vannak, bár egyre kevesebben, meg elvétve ugye a vesszőhibák is, de most az sem volt annyira vészes. Szóval új formai hibát felhozni nem tudok, tök jó, sőt, tartalmit se!
Bírtam ezt a részt, több szempontból is. Először is, szórakoztató volt, de rohadtul. Az elején a csengőbetyárkodáson nagyon röhögtem. Egy röpke pillanatra elgondolkodtam, hogy varázslóéknál ismeretes-e ez a hagyomány, meg egyáltalán a kapucsengő fogalma, lévén hogy az egy elektronikus holmi, de igazából ez olyan fennakadás volt, amin túl tudtam tenni magam, inkább elszórakoztam a témán kötözködés helyett. .D
Tetszett az is, hogy Pitonnak és Siriusnak egész más elképzelései voltak a jó viccről, én igazából tökre megértem, hogy Piton ezt a megátkozást viccesnek gondolta. :D Ezért aztán azt is megértem, hogy Piton vonakodott bocsánatot kérni érte, és nagyon tetszett, hogy végül mégis megtette, mert nekem az jött át, hogy nem sajnálja úgy igazán, csak Sirius miatt, és ez szép volt tőle. :)
Pitont amúgy is bírtam, mert háh, végre nekiállt karakterfejlődni, és rögtön szerethetőbb lett így. Végre nem töketlenkedett, és képes volt meghozni egy döntést és tartani magát hozzá úgy is, hogy Sirius az ellenkezőjére kérte - a fejezetvégi ölelős jelenetről beszélek. :) És az is nagyon tetszett, hogy nem nyámnyiláskodta el azt sem, hogy Sirius orbitális hülyeséget mondott. "Én nem tudtam volna végignézni, hogy ennyire megrémülsz miattam." Erre gondolok. Jó volt, hogy ezen Piton fölháborodott, és leüvöltötte Sirius fejét, mert a szépérzésű olvasó is fölháborodik rajta valószínűleg. :D
Piton karakterhűsége mellett Siriusét is ki kell emelnem itt, mert most olyan igazán Siriusos lett - a felszínen egy csibész és egy mókamester, de jól érződött, hogy ez csak álca, és hogy mennyire egy elszúrt alak valójában, és egy érzékeny lélek. A vallomása konkrétan valami zseniális lett. "Az… hogy SZERETLEK BAZDMEG! – kiabált vissza Sirius." Ezen egyrészt sírva röhögtem, mert hogy lehet ilyet így mondani, meg annyira jellemző Siriusra, de közben azért el is gondolkodtatott, hogy szegény, nincs hozzászokva, hogy kifejezze az érzelmeit. :)
Szintén nagyon tetszett, hogy a végén berekesztették a dumálást, sokkal meghittebb, békésebb lett így a hangulat, mintha még beszélgettek volna. Jók az ilyen fejezetek, ahol ad az író egy kis lezártság-érzetet az olvasónak, én legalábbis jobban szeretem, mint a függővégeket. A függővég idegesítő, meg fölösleges is szerintem, visszajön az olvasó anélkül is. De ez így olyan jó, amikor elolvastad a fejezetet, és érdekel, hogy mi lesz a folytatás, de közben a lelkedben valahogy egy kis megnyugvás van, egy ilyen jó érzés, hogy jaj de jó, kibékültek. :) Tudja az ember persze, hogy lesznek még konfliktusok, de pont azért esik jól kiélvezni ezt a kis boldogságukat. :)
Szóval, mondtam már párszor, hogy egyszer úgyis végére érünk a hibaleltárnak, hát azt hiszem, ez most történt meg. :) Mindenesetre egészen élveztem ezt a fejezetet, szóval köszi, hogy olvashattam, és jövő héten érkezek a folytatásért is! :)
Üdv: Hiriajuu (Kritika Klub - a fórumon megtalálsz minket)

Szerző válasza: Szia! Hát be kell, hogy valljam, megleptél. Arra számítottam, ahogy korábban is írtam, hogy ez a rész nem fog neked tetszeni. De akkor tlaán mégsem annyira szörnyű. mint hittem, ez megnyugtat. Köszönöm az újabb véleményt. :)

2016.01.27 - 19:20 | 6: Két lépés távolság? 2/1 | Regisztrált
Halihó!
Megint itt vagyok. :) És megint jó hosszú leszek... :D Meg majd egy kicsit gonoszabb, vagyis kötekedőbb, előre is bocsi, de hát azért vagyok itt hogy elmondjam a véleményemet, és most van rendesen, még ha nem is a leghízelgőbb. (Viszont ha kicsit nyers leszek, az tök véletlen és nem ellened irányul, nézd el nekem, éppen küzdök a saját törimmel elég erősen és morcosabb vagyok a szokottnál. :D )
Először is reagálnék az előző kritikára adott válaszodra: sejtettem, hogy bétahiány lesz a háttérben, mert eléggé érzékelhető volt a változás. Úgyhogy itt most már a vesszőhibákat meg az egybeírás-különírásokat nem is említem, akadnak amúgy megint elvétve, de hát ez ilyen. :) Gyakorlat teszi a mestert amúgy, úgyhogy hajrá a fejlesztéssel! ;)
És akkor rátérek erre a fejezetre is. Be kell vallanom, hogy nem igazán tetszett, elmondom, hogy mik miatt.
Először is, azt éreztem, hogy úgy nem igazán szólt semmiről ez a fejezet. Ez azért volt furcsa, mert eddig kifejezetten feszített tempót diktáltál, egyrészt az in medias res miatt, meg amúgy is, pörögtek az események. És ez most itt nem igazán így volt, a végén Sirius bocsánatkérésén kívül igazából érdemi dolog, ami jelentősen előremozdítaná a cselekményt, nem történt. Zuhanyoztak, beszélgettek, és ez tök jó volt amúgy mind, csak valahogy különálló fejezetként ez kevésnek éreztem. Egy nagyobb volumenű fejezet részeként imádtam volna egyébként, azt szeretem, mikor két nagyobb ügy között zajlanak a hétköznapi dolgok is, de így, hogy csak ez volt, hiányérzetem volt az olvasás végeztével.
A másik problémám is ehhez kapcsolódik, kifejtem azt is. Sirius bocsánatkérése nagyon tetszett, szépen karakterfejlődik a srác, nagy dolog volt tőle, hogy ráébredt, hogy hibázott, és bevallotta, hogy sajnálja. Meg amúgy is kezd egyre szimpatikusabb alak lenni, pedig az elején nem igazán volt az, és ez tök jól van fölépítve. Viszont részben emiatt, részben meg csak amúgy is, de kezd egy kicsit zavarni Piton jelleme, ami Siriuséval ellentétben elég egysíkú még mindig, és nem fejlődik. Ő a canonban egy elég erős akaratú ember, aki nem szokott engedni az igazából, és kiáll magáért, és ennek fényében itt kezd végérvényesen rettentő nyámnyila lenni. Az egyik percben elhatározza, hogy nem érdekli Sirius, aztán meg rögtön csorgatja rá a nyálát. Meg amúgy kis ügyekben is tétova, azt se tudja akar-e tanulni vagy sem, akar-e beszélgetni vagy sem, stb. És igazából hat fejezet óta ezt csinálja, nagyon nehéz róla eldönteni, hogy mit is akar, vagy mit is gondol, mert össze-vissza csapong az érzelmek között - és ettől nem érződik annyira valósnak se a vonzalma, se az ellenkezése. Szóval az a baj, hogy oké, OOC, meg más környezet, de ettől még nem kellene egydimenzósnak lennie, és pár megmozdulásától eltekintve most már eléggé az. Az, hogy Sirius közben kezd tisztába lenni magával, és érezhetően próbál jobb ember lenni Pitonnal, az különösen ráerősít erre az érzésre. Furcsa, hogy az egyik karaktered fejlődik, a másikat meg hagyod töketlenkedni. :)
Illetve, volt még egy dolog, amin nagyon fönnakadtam, ez már nem tartalmi, hanem formai dolog. Megszaporodtak a gondolatjelek, sőt, mondhatni, elburjánzottak. Eddig, ha akármelyik fiú gondolkodott magában, azt vagy idézőjelekkel, dőlt betűvel, vagy csak simán a szövegbe építve jelezted. Itt viszont kötőjelekkel, amolyan párbeszéd stílusban írod őket. Hirtelen váltás, és számomra érthetetlen is, az eddigi verzió átláthatóbb volt. Hozok egy hosszabb példát rá, aztán kifejtem a problémát vele.
"Elvégre meg kellett tanulnom, hogyan reagáljak, mikor… - megborzongott, s összekuporodott a fotelben, majd gyorsan másfelé terelte gondolatait. Szokás szerint megint Sirius jutott eszébe, de most nem zavarta annyira mint az imént – Sirius Black… nem szabad a közeledbe mennem többé. Két lépés távolság… Nem az nem elég, legyen inkább tíz, de az a biztos, ha nem találkozom veled. - Ránézett az órájára, háromnegyed három – Nem megyek le a faluba – döntötte el – majd szépen három után bemegyek a szobába, és majd figyelem, hogy mikor jönnek vissza. Akkor szépen megint eljövök ide, így nem kell találkoznom Black-el. Ekkor tudatosult benne, hogy már lassan négy órája, hogy itt ül, s fel sem tűnt neki az idő múlása. Úgy döntött lassan visszaindul a lakosztályba, valahol a kastély túloldalán lehet, lesz vagy húsz perc amíg visszér."
Na ilyenekből lett most sok, és néha már nem tudtam követni, hogy mikor melyik oldalán vagyunk a kötőjelnek, főleg, hogy néhol (a példában például az utolsó két mondat előtt) hiányzott olyan helyről, ahova meg kellett volna, meg ez így amúgy is nagyon sűrű.
Mert ugye. Kötőjelet használsz párbeszédekhez is, meg a narrátor szöveg néhai kitételeihez is (például: "Valahol legbelül – bár magának elég nehezen vallotta be, de - jól esett neki"). És ezek mind rendjén is vannak, viszont ezeket a belső monológokat én biztos nem így oldanám meg. Hosszú, tömör, csapongó sorokat alkottál velük, ide-oda ugrálva a belső gondolatok és a narráció között, és ez elég hamar követhetetlenné válik. Erre egyébként itt nagyban rásegít az is, hogy a központozás is notóriusan sántít ezekben a monológokban, már legalábbis így, ebben a párbeszédes formában. Mondatvégi pontok vannak ott, ahol nem kellene lenniük néha, viszont ahol kellene lenniük, ott meg szinte sehol nincsenek, a vesszők dettó, és ez még zavarosabbá teszi ezt az amúgy is zavaros formát. Néha azt sem tudtam eldönteni, hogy most magában beszél-e az adott illető, vagy éppen a másik fiúhoz. A fejezet egy jelentős hányadát viszont ilyen monológok teszik ki, én eléggé megküzdöttem az olvasásával, pedig híresen gyors és jó szövegértő vagyok, de ebbe itt néhol beletörött elsőre a bicskám.
Nem tudom, hogy ez a változás konzisztens lesz-e, én azért bízok benne, hogy nem, mert nagyon nem vagyok kibékülve vele, a dőltbetűs-idézőjeles megoldás átláthatóbb volt sokkal, formailag és tartalmilag is jobban átjött úgy. Ha meg így lesz ezentúl, akkor így jártam. :D
Szóval, ez a fejezet most nagyon nem lett a barátom, de persze észben tartottam, hogy vén csont meg bétázatlan is szegényem. :) Azért a gondolataimat megosztom veled, ne vedd bántásnak még mindig, nem annak szánom, csak az okulásodra történik az egész. :) Hamarosan jövök a folytatásért! :)
Üdv: Hiriajuu (Kritika Klub - a fórumon leledzünk)

Szerző válasza: Szia! :) Hát igen, az idézőjeles, kötőjeles, dőltbetűs gondolat megjelenítés az egyik bétám ötlete volt, szóval az elkövetkezendőkeben valószínűleg hasonlóan kellemetlen lesz olvasni :/. Leszámítva az utolsó három fejezetet, szóval már csak párat kell kibírnod ilyen stílusban. Meg ez a fejezet igazából a következővel együtt értendő, csak próbáltam tartani a kb öt oldalas fejezet hosszúságot, azért tördeltem szét. Pitont próbáltam egyébként konzisztensebbre csinálni, azért gondoltam ezt a csapongást nála, mert ő nehezebben fogadja el, ha változás áll be az érzelmeiben. Szóval erősebb a logikája és jobban kordában tartja őt. A kövi rész egyébként nem valószínű, hogy tetszeni fog neked... igazából már nekem sem tetszik. Anno még jó ötletnek tűnt, meg hasonlók, de kíváncsi vagyok, hogy mit írsz majd róla :).

2016.01.25 - 17:00 | 5: Az utolsó csepp | Regisztrált
Halihó!
Most egy kicsit egzaktabb, formaibb dolgokat fogok fölhozni, azt hiszem, tartalmilag semmi bajom nem volt a fejezettel, sőt, kifejezetten élveztem. :)
No de, először a feketeleves. Több egybeírós-különírós bakit is találtam most. Pl. itt 'tölgyfaasztal' ez különírva helyes, mert egy tölgyfából készült asztalról beszélünk, nem egy tölgyfáról, ami asztal is egyben. :) Viszont ezeket: 'mint egy' és 'gondolat menetét' pl. egybe kell írni. Jótanács: én, ha nem tudom eldönteni valamiről, hogy hogyan helyes, rákeresek google-ben. Alapból a helytelen verzióra általában ráajánlja a helyeset, meg ha mindkét verziót megnézed, akkor a találatok száma is árulkodó tud lenni. :)
Volt aztán egy ilyen: 'arca a szomorúság egy furcsa megsemmisült formáját öltötte fel'. Itt értem, hogy mit akartál mondani, de ez bőven túl nyakatekert, és emiatt egy kicsit zavaros is - a szomorúság megsemmisült formája az nem az, amikor a szomorúság nincs többé, tehát akkor nem is szomorú ugyebár? :) Szóval a kevesebb néha több, a túlfogalmazást gyakran a mondat értelme szenvedheti meg. :)
Egy apróság még, ezt írtad valahol: 'Intarzia berakások'. No már most, az intarzia konkrétan míves fa berakást jelent, tehát itt effektíve azt írtad, hogy berakás berakások. Olyan, mint mikor az angolszalonnát hívják tévesen a magyarok baconszalonnának, azaz szalonna szalonnának. :D
Ami a legnagyobb formai problémám volt a fejezettel, hogy rengeteg fölösleges vessző volt benne, mármint az eddigi fejezetekben levőknél szignifikánsan több. Nem tudom, hogy ennek mi lehet az oka, de nem akartam azért szó nélkül elmenni mellette. :) Ez ugyanis egyébként sok írónak vétke, hogy fél a vesszőhibától, és túlspilázza a használatukat, de ez azért rossz szokás, mert a túltagolt szöveget kényelmetlen olvasni, az indokolatlan vesszők folyamatosan megakasztják az olvasót. A teljesség igénye nélkül, ezek így egy jelenetből vannak kiszedegetve: 'széke szólt hozzá, ezen a jól ismert hangon', 'az ember, csak nagyon nehezen tudta', 'kedves résztvevőt, ezen a neves', 'barátja hangja, afelől érdeklődött', 'másodpercen belül, azonban Sirius', 'is hatalmasabb, terem várta'. Pár helyen viszont hiányoztak, pl. 'Természetesen kincsem', 'így hogy'. Nehéz dolog a központozás, a legtöbb írónak ez a nagy keresztje, meg igazából nem is tanulható máshogy, csak rengeteg olvasással meg gyakorlással szerintem, de ha belejön az ember, akkor hamar kiderül, hogy nem olyan nagy ördöngösség. Én pl. úgy ellenőrzöm, hogy felmondom magamban a szöveget, de kifejezetten figyelve arra, hogy a vesszőknél megtartsam a nekik járó szünetet - az ösztöneim rögtön megsúgják, ha arra a vesszőcskére nincs szükség, valahogy olyan érzés, mint amikor a kezdő sofőr tanul vezetni, és rángatja az autót, egy zökkenést érez az ember a szöveg folyamatosságában.
Ennyit a hibaleltárról. A tartalommal most nagyon ki voltam békülve. :) Tetszett, hogy Sirius elbukta a főzetkészítést, bemutattad hogy neki is vannak hibái, és nem egy tökéletes ego-király, és az még szimpatikusabb volt, hogy ezt ő is elismerte magának. Rögtön szerethetőbb és átérezhetőbb karakter lett attól, hogy letört az önbizalma kissé. És az is bejött, hogy Piton még nincs annyira elszállva tőle, hogy inkább rá figyeljen, mint a dolgára.
Jaj, meg az, amikor Sirius dühöng magában, hogy csak ketten vannak itt, és egymásra számíthatnak csak, vagy valami ilyesmi - úgy örültem, hogy ezt kihangsúlyoztattad vele. Mert ez egy nagyon fontos momentum, és a bocsánat-kártya minden OOC megnyilvánulásra - kiszakítottad őket az ismert közegeikből, és egy furcsa és ismeretlen helyre áttelepítetted őket, ahol teljesen természetes, ha az ember máshogy viselkedik. Szóval más körülmények között azt mondtam volna, hogy Piton aggodalma a fejezet végén nem feltétlen vall rá, de így, ebben a szituációban teljesen elképzelhető. Szóval ez egy olyan pont, ami szerintem egy nagyon kulcsfontosságú mozzanata az egész történetnek, hogy megváltozott környezetben vannak, és jó volt, hogy ezt hangsúlyoztad is szerintem. :)
No de, nem locsogok már többet, így is mindig kisregényeket írok. xD Összességében tartalmilag nagyon tetszett ez a rész, formailag kicsit kevésbé, de az sem volt vészes abszolút, csak én azért vagyok itt hogy kukacoskodjak. :D Mindenesetre kíváncsi leszek a folytatásra! :)
Üdv: Hiriajuu (Kritika Klub - a fórumon megtalálsz minket)

Szerző válasza: Szia! Köszönöm a kritikát! :) A formai rész azért kezd romlani, mert kb innentől nem volt bétám... egyre rosszab lesz a helyesírás, leszámítva az utolsó három fejezetet, ahol ismét volt, aki ellenőrizte. A tagolás sem lesz megfelelő lassan :/. Nem rég vetettem bele magam, hogy kicsit javítok a helyesíráson (mert azért én is fejlődtem az utóbbi időben, szóval most már nem szörnyen rossz, hanem csak simán rossz. :D.) A dolog ott akadt meg, amikor elkezdődtek a vizsgáim, de nemsokrá folytatni fogom. További lelkes kritizálást kívánok! :)

2016.01.24 - 14:27 | 4: A megérkezés | Regisztrált
Halihó! :)
Ahogy ígértem, itt vagyok. :) Azt hiszem, lassan eljutunk oda, hogy nem írok ilyen bődületesen hosszú kritikákat - a nagyobb gondokat már szerintem fölsoroltam, előbb-utóbb ugye elfogynak azok is. :D
Tulajdonképpen kifejezetten tetszett ez a fejezet, pár apróságon akadtam csak fönn, de azokon kívül szerintem kifejezetten élvezetesre és érdekesre sikerült. De azért nekimegyek a hibáknak. :D
Ez egy apróság, meg egyszeri véletlen hibának tűnik, nem konzisztens, de azért megemlítem: volt egy ilyen 'Black-hez' ragozásod, de ugye mivel ejtett mássalhangzóra végződik a név, kőtőjel nélkül toldalékoljuk.
Apróbb canon-hibát leltem, volt egy ilyened a szövegben: 'meleg barna szemeit', Siriusszal kapcsolatban. De őnéki szürke szemei vannak. Viszont nem is tudom, hogy volt-e erről canon infó mikor ez a fejezet íródott, úgyhogy csak jövőbéli referenciának mondom. Ha meg direkt írtad át (mert nálam pl. kék szeme van, de direkt és lesz jelentősége), akkor nem szóltam. :D
Volt még valami, ami kicsit zavart. "Perselus meg is lepődött, hogy mennyi ember sétálgat este kilenckor a faluban. Úgy nézett ki itt ilyenkor zajlik az élet, így egy külső szemlélődőnek fel sem tűnt a forrás mellett ácsorgó körülbelül hatvanfős tömeg." Ez elég valótlanul hangzott nekem. Főleg, hogy nádfedeles házakat írtál, tehát kifejezetten kicsinek hangzó faluról van szó. No már most én egy három-négyezer fős városban dolgozok (ami nemrég még falu volt), ahol még él a mindenki-ismer-mindenkit szokás, ráadásul a központban, ráadásul idegenforgalmi helyszínen, és meg kell hogy mondjam neked, már egy feleekkkora csoportosulásra is rögtön felfigyelünk, pedig egészen mindennapos jelenség. Szóval ez egy elég valótlan kijelentés, ennyi idegen arcot egy rakáson mindenképpen kiszúrnak az emberek, főleg egy faluban, ami eleve általában igen zárt közösség. Amúgy ez tökre nem lényeg a történet szempontjából, meg nem zavar bele, de tudod, mindig mindent elmondok, sose lehet tudni. :D De ha direkt nem vették észre őket, vagy van valami különös oka, akkor kuka az egész bekezdés, nem szóltam. :D
Kicsit a végén túl hevesnek éreztem Piton reakcióját Sirius kiszólására, már konkrétan az átkot, de az még elment, el tudtam képzelni igazából, hogy így reagálna, ez egyéni szocproblémám. Viszont szvsz Sirius túl lazán kezelte a dolgot - azért egy mély vágásokat okozó átok egy félresikerült, de jószándékú poénért szerintem durva, és Pitontól oké, de az, hogy Sirius így beletörődött és nem vágott vissza, nem haragudott igazán, hanem inkább gondolkodott rajta, azt furcsálltam - ő azért canonikusan egy elég heves természetű és meggondolatlan alak, szerintem minimum csípőből visszaátkozott volna, de semmiképpen nem hagyja annyiban.
A szobába beköltözős rész egyébként nagyon tetszett, tök karakterhűre sikerült a szócsatájuk, elszórakoztam rajta, ahogy marták egymást, eszembe jutott tőle a hármas filmből a jelenet a Szellemszálláson, amikor ugyanezt csinálták. :D
Szintén nagyon tetszett, hogy az elejtől említetted és emlékeztettél rá minket, hogy nyelvi különbségek vannak. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ez a későbbiekben is fel fog-e tűnni, és ha igen, okoz-e problémákat, és ha igen, hogy oldják meg. :D Piton intelligenciájára egy újabb apró célzás volt, hogy felismerte a német nyelvet, meg a szlávot is behatárolta - így kell karaktert építeni, apró megjegyzésekkel, amik nem rágják az olvasó szájába a tényeket, de tudat alatt levonják a következtetéseket és megjegyzik őket. (Idegenforgalomban dolgozok, az ember azt hinné, hogy az ilyesmi része az általános műveltségnek de nagyon nem amúgy. :D) Szóval pirospont érte, hogy nem feledkeztél meg erről. :)
Szintén kíváncsi leszek ezekre a misztikus fénykígyókra is, remélem, kiderül, hogy micsodák, bírtam őket :)
Csak kisregény lett ez a kritikám is. xD Na mindegy. Egyre jobban kezdek amúgy kibékülni ezzel a törivel, az eleje nagyon furcsa volt még nekem, de most már egész hangulatos, meg meggyőző, valószínűleg attól, hogy egyértelműen lassítottál a tempón, és van ideje az olvasónak kiélvezni a történéseket. :) Hamarosan feltűnök a folytatásnál is!
Üdv: Hiriajuu (Kritika Klub - a fórumon megtalálsz minket)

Szerző válasza: Szia! Köszönöm az újabb kritikát :).

[Előző] 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 [Következő]

Szeretnél kritikát írni?