Mi lett veled, Mardekár? kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2017.02.25 - 11:17 | 26: Megvalósult álmok | Regisztrált
Szia!
Jó régi ez a történet, de rengeteg mondanivalóm lenne vele kapcsolatban, és ezeket mindenképp megosztanám veled, hátha néhanapján még felnézel az oldalra.:) Először is mindenképp megemlíteném, hogy remek és alapos munkát végeztél, okosan építetted fel a történetet, ügyeltél a karakterek változatosságára, és alapvetően egy olyan problémakörnek mentél neki, ami a varázsvilág szempontjából rettentő fontos. Mindezt könnyed, humoros, gördülékeny stílusban fogalmaztad meg, szórakoztató és tanulságos jeleneteket felhasználva. A főszereplő erősen épített a logikára és következetességre, amit ugyan ő maga szerintem nem mindig követett, ez a logika iránti törekvés az egész történetet áthatotta, és ez rendkívül szimpatikussá tette a munkádat.:)
Annyi mondanivalóm van, hogy azt se tudom, hol kezdjem, de talán az lesz a legjobb, ha az alapvető eszmét választom. Számomra elég elkeserítő, hogy hiába telt el több, mint 20 év a háború óta, az aranyvérű eszméket és szokásokat még mindig nem gyomlálták ki a társadalomból. Mindig abban a hitben voltam, hogy Dracót ajnározták a szülei, legalábbis minden jel erre mutatott, így következetesen állítom, hogy Scorpius is hasonló cipőben jár. Amit a családjáról mesélt, abból rengeteg szertartásosság és inkább ridegség ütközött ki, noha ő maga szeretetteljesnek jellemezte az otthoni környezetét. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most azért van, mert a szülei az átlagnál kevésbé voltak szigorúak vagy azért, mert maga Scorpius nem érzékelte, hogy milyen egy laza szülő-gyerek kapcsolat, mindenesetre az mindenképp szimpatikus volt, hogy ennyire könnyed és jó viszonyt ápolt velük.:) Ami viszont ennél sokkal nagyobb probléma – és erre a történetben szépen rá is mutattál –, hogy a mardekáros szülők ugyanarra nevelték a gyerekeiket, mint Harryék idejében. Na mármost, így aztán valóban képtelenség változást elérni. A gond ott kezdődik, amit Luna egyik fia is említett, hogy a házak ideológiai határt húznak a diákok közé így pedig képtelenség eltörölni a társadalmi megítélést és a hátrányos helyzetet. Magyarán ezen az egészen alapjaiban kéne változtatni, mondjuk egy új iskolarendszer kialakításával.
Mindebből ráadásul egy ilyen spirálosan öngerjesztő folyamat jött létre, hogy a diákok nem szeretik a mardekárosokat, így azok sem szeretik a többieket, ezért újabb és újabb sötét varázslók jelennek meg a színen. Ez egy végeláthatatlan folyamat, amin képtelenség egy év alatt változtatni – szerintem ez olyan dolog, amit csak az idő oldhat meg (már ha egyáltalán meg lehet oldani).:D Mindemellett a modern társadalom idővel egész biztosan kiveti magából azokat a bizonyos sajátos, konzervatív, aranyvérű szokásokat, mert szerintem ezek az újabb és újabb generációk körében ilyen lazuló társadalomban fenntarthatatlanok.
Scorpiust összességében pozitív figuraként éltem meg, mert remekül megfogalmaztad a gondolatait és érzéseit, még akkor is, ha nem mindig értettem velük egyet. Tetszett, hogy ennyire szerette és tisztelte a szüleit, noha szerintem meglepően keveset meséltek neki a háborúról (azt is szépítéssel adták elő). Hiányos ismereteire alapozott, mikor maga is elítélte a diákokat ellenséges viselkedésükért, pedig az teljesen jogos volt, hisz miért kéne elfogadniuk azokat, akik következetesen lenézik őket. A Mardekár tulajdonképpen nem a Griffendéllel állt hadban, hanem az egész iskolával, mégis sokszor a griffendélesek számlájára lett írva ez az ellenségeskedés. Valóban, nem lehet valakit a szülei bűne miatt elítélni, de meg kell érteni a neheztelés alapjait. Ami szerintem fontos lett volna, és Draco nem említette a beszélgetés során az az, hogy a rátarti és kötekedő viselkedése miatt utálták. Draco iskolaévei alatt vált elsősorban ellenszenvessé, nem halálfalóként, ami szerintem már csak hab a tortán.
Mellesleg Scorpius a történet elején maga is úgy gondolta, hogy a neveltetése miatt jobb, mint mások. Ennek dacára néhány fejezeten belül nyilvánvalóvá vált, hogy nem illik a Mardekárba (személy szerint az egész történet alatt nem jöttem rá, miért került oda:D), mert ez az elemző-filozofáló gondolkodásmód és éleslátás inkább hollóhátas vonás.:) Nagyon tetszett, ahogy levezetted a következtetéseit a különböző helyzetekben, meg amikor mások lehetséges gondolatait és motivációját elemezte, mert jogos kétségekkel küzdött. Sajnáltam, hogy ennyire szenvedett az elvek és helyes döntések miatt, mert rettenetes lehet ilyen kettősséggel gyerekként szembesülni (és ki tudja, hány belátó mardekáros került hasonló helyzetbe az évek során). Így nem lenne szabad gyereket nevelni, hisz senkinek se tud megfelelni, csak őrlődik a kínzó kétségek között. Tiszteltem Scorpiusban, hogy egy ilyen közösségben is képes volt tartani magát a neveltetéséhez, és belevágott ebbe a lehetetlennek tűnő feladatba. Ráadásul még a többieket is meg tudta győzni. A tervük sikeres kimenetelét kétségesnek tartom, ugyanis így elsőre úgy tűnt, hogy a mardekárosok többsége abszolút nem hajlik a változásra, de ez talán csak azért van, mert relatíve keveset írtál arról, hogy átlagosan a háztársai hogy vélekedtek a változásról, és Monstro befolyásától függetlenül mennyire lettek volna vevők az asszimilálódásra.
Érdekes volt az a hullámszerű stratégia, amivel Scorpius a griffendélesek felé közeledett, mert egyrészt helyre akarta hozni a kapcsolatukat, másrészt kötekedett velük.:D Nehéz kettősség volt ebben az egészben, mert a griffendéles brancs oktalanul kérte rajta számon, hogy Monstróék mit csinálnak, ugyanakkor Scorpiusnak se volt a homlokára írva, hogy nem olyan szemét, mint a háztársai. Mindkét oldalt meg lehetett érteni, a másik probléma pedig az, hogy a változás igénye csak hatodéves korában talált rá Scorpiusra, arról keveset tudunk, hogy előtte milyen volt.
Maga a karácsonyi bál jó ötletnek tűnt, de szerintem a lényegi gond megoldásához kevés – inkább azt kellett volna belátniuk, hogy a házak megléte a központi problémaforrás. Mindemellett kicsit direktnek éreztem, és úgy vettem ki a kontextusból, hogy annyira sokat azért nem takart belőlük az az álarc, hogy felismerhetetlenné tegye őket. Ennek dacára nyilván volt haszna, hisz elindított valamit.:)
Érdekesen alakult ki ez a kis mardekáros közösség, ahogy fokozatosan kiváltak a nagy egészből, tetszett, hogy ez a kényszerűség még inkább összekovácsolta őket, mert sokkal értékesebb kapcsolatot nyertek így. Rávilágítottál, hogy sok értékes diák tarkította a Mardekárt, akikért érdemes küzdeni. Azt hiszem, a háború és a régi eszmék elnyomták a valódi mardekáros jellemzőket, mint az élelmesség és ravaszság, valóban lealacsonyítva és ellenségessé téve a házat. Tetszett az az út is, ahogy megtalálták a közös hangot a griffendélesekkel (mondjuk arra is kíváncsi lettem volna, a többi házhoz hogy közeledtek), és ugyanígy remekül alakítottad a másik oldal véleményét, sőt, kimondottan hitelessé tetted, hogy mindenki más tempóban birkózott meg az új helyzettel. Egyedül talán Cattermole-t éreztem kicsit túlzásnak, mert Lucy zaklatása miatt magát Rosiert kellett volna számon kérnie, nem Scorpiust.:D
Összességében a történet során megkedveltem a karaktereket, mindegyikük érdekes és sajátos volt. Tetszett, hogy Dominique és Lucy ennyire előtérbe kerültek, mert velük valahogy kevesebbet foglalkoznak, mint a többiekkel. Dominique kemény és temperamentumos lány lett, hatalmas önérzettel, mégis abszolút segítőkésszé tudott válni, ha arra volt szükség. Általában nem vagyok oda az új generációért, mert valamiért távolinak érzem, de a történeted sikeresen feledtette ezt.:) Külön kiemelném még Cadence-t, aki szintén egy érdekes helyzetet képviselt, így hogy az apja elhagyta a mágia miatt. Sajnáltam szegényt, és a haragja jogosnak tekinthető, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az anyja hosszú éveken keresztül brutálisan hazudott az apjának, aki nem csodálom, hogy kiakadt a hírtől, sőt, talán meg is rémült. Azért ez nem olyan dolog, amivel mindenki könnyedén megbarátkozik, és ugyan nem indokolja, hogy elhagyja a lányát, részben érthető. Kedveltem az új tanárokat is, főleg Blacket, aki a kellő szigor mellett jó fej is tudott lenni. Vigyorogtam, mikor figyelmeztető táblát varázsolt bájitaltanon, Binns meg a diákokkal javíttatta ki a dolgozatokat.:D
Mindenképpen szót kell ejtenem Scorpius és Delilah kapcsolatáról, ugyanis személyes fájdalmam, hogy véget ért, és egészen az utolsó fejezetig reménykedtem (nem túl ésszerűen), hogy végül újra összejönnek. Ahogy a történet elején leírtad a kapcsolatukat, az szerintem tökéletes harmóniát tükrözött. Régóta ismerték egymást, már gyerekként is barátok voltak, és olyan tökéletesen összeillettek, mint kevesen. Minden mozdulatukban, szavukban, érintésükben ott bujkáltak a mély, valódi érzések, hogy mennyire szeretik egymást, és üvöltött, hogy ők teljesen összeillenek. Olyan dolgot találtak meg (ráadásul ennyire fiatalon), amiért mások ölnének. Nem azt állítom, hogy az iskola befejeztével azonnal össze kellett volna házasodniuk, de mint két fiatal, remek párt alkottak. Tényleg olyan fantasztikus harmóniát bontakoztattál ki köztük, hogy teljesen ledöbbentem, mikor Scorpius kétkedni kezdett. Szerintem rettentő gyenge alapja volt ennek, és leginkább annak tudtam be, hogy sokan összekeverik a szenvedélyt a mély, valódi érzésekkel, és talán kevésbé értékelték a kiváltságos helyzetüket csak azért, mert nem kellett megküzdeniük érte. Nyilván Delilah szülei nem gondolták komolyan az esküvőt, a lány csupán megrémült, hogy úgy tűnhet, hamar elköteleződne, Scorpius pedig annyira kétkedő és bizonytalan típusnak született, hogy nem mert bízni a saját érzéseiben. Számomra az jött le, hogy mindenáron el akarta hitetni magával, hogy nem szereti a lányt, pedig teljesen összetörte a különválás. Delilah-val egy biztos pontot dobott el magától, egy érzelmi biztonságot a kétségei miatt, és ezt eléggé megsínylette. Ez abból is látszik, hogy amíg korábban túltette magát a griffendélesek vádaskodásain és Monstro szemétkedésein, addig Del elvesztésével már nem volt meg az a támasz, ami átsegített volna ezeken. Elhiszem, hogy ki akarták próbálni, milyen ha kicsit külön vannak, de látszott, hogy Scorpius rettentő féltékeny volt Thomas miatt, el is ismerte, mennyire hiányzik neki a lány, csak mindenáron tagadni akarta. Delilah pedig úgy éreztem, csak vigasztalódott Thomasszal, az összhangot legalábbis nem éreztem, sőt abszolút nem értettem, mi köti őket össze.
Rose aranyos lány volt, mégsem éreztem közelinek a karakterét, így számomra teljesen semleges maradt. Delilah-ról sokkal többet tudhattunk meg, az ő helyzetét sokkal átérezhetőbbnek találtam. Rose először egészen felnőttesnek és érettnek tűnt, kevesebb előítélettel viseltetett a mardekárosok iránt, ráadásul ügyesen oldotta a hangulatot, mikor a vécében raboskodtak.:D Aztán mikor elkezdett kibontakozni a kapcsolata Scorpiusszal, gyerekesnek és sokszor szeszélyesnek találtam a viselkedését (Naominak például teljesen igazságtalanul esett neki, hisz csak végrehajtott egy ügyes cselt). Kínos helyzetben volt, nyilván, de ezzel a nyomulással a fiúnak is kellemetlenséget okozott. Szerintem hagynia kellett volna, hogy Scorpius kiheverje a Delilah-dolgot, hisz egy ilyen hosszú kapcsolat után időt kell hagyni az embernek.
Érdekes volt, hogy ahogy Delilah esetében Scorpius meggyőzte magát, hogy nem szereti, addig Rose-nál arról győzte meg magát, hogy szereti.:D Nyilván eszébe se jutott volna összejönni a lánnyal, csak annyira sajnálta szegényt, annyira nem karta megbántani, hogy számomra az jött le, ezt az egész kapcsolatot bebeszélte magának. A viszonyuk sok bonyodalommal járt, és közel sem éreztem azt a végtelen harmóniát vagy azokat a beszédes, mély érzelmet sugalló sorokat, amiket a Delilah/Scorpius részeknél. Talán azért van így, mert máshogy írtál a kapcsolatukról, ugyanakkor nem tudtam szabadulni ettől a gondolattól a történet végéig. Kis részeket azért megvillantottál a későbbi életükből, amiből az szűrődött ki, hogy boldogok voltak, és ez végeredményben kedvező fejlemény, a véleményemen mégsem változtat. Egy szó, mint száz, sajnáltam, hogy így alakult, de azért jó, hogy így se jártak rosszul.:)
Összességében remek lett a történeted, igazán ügyesen ábrázoltad az érzelmeket, számos elgondolkodtató vonalat indítottál el, és a hibás döntések talán még emberibbé tették a karaktereket.:) Gratulálok, megérdemelte, hogy bekerüljön az Ajánlóba, és nagyon örülök, hogy olvashattam.:)

C
2012.11.17 - 22:13 | 26: Megvalósult álmok | Anonymus
Most végeztem az egésszel. Nagyon tetszett, ahogy megírtad. Hogy őszinte abba se tudtam hagyni az olvasást amíg nem olvastam el mind a 26 fejezetet. Egyetlen dolog volt számomra egy kicsit csalódás; mégpedig, hogy Scorpi nem Dominique-vel jött össze. Nekem valahogy Dominique személyisége sokkal jobban bejött mint Rose-é és így azt kell, hogy mondjam, hogy számomra sokkal érdekesebb lett volna egy Dominique/Scorpius a végére, mint egy Rose/Scorpius megoldás. De így is nagyon jó kis történet :)

Szerző válasza: Üdv! Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett a történet! Igazság szerint a történet a kezdetektől Rose/Scorpiusnak indult, és Dominique csak egy mellékszereplő lett volna a sok Weasley közül. Aztán valahogy mégsem akart az maradni :). De végül azért ragaszkodtam az eredeti elképzeléshez. Még egyszer köszönöm, hogy elolvastad, és írtál!

2012.01.24 - 10:27 | 13: Gombák és farkasok | Regisztrált
Szia!
Csak, hogy írjak is kritikát, ha a 13. fejezetig eljutottam:
Eddig nagyon tetszik... olvasom is tovább... :)

Szerző válasza: Üdv! Köszönöm, örülök, hogy tetszik, remélem, a továbbiakban is elnyeri a tetszésedet.

2011.03.29 - 17:15 | 26: Megvalósult álmok | Regisztrált
Szia! Még most is szakadok a röhögéstől :D Egyszerűen fenomenális volt a ficed, csodálatosan építetted fel a szerkezetét, nem voltak benne sablonos dolgok, szóval tényleg nagyon jól kitaláltad az egészet! I-M-Á-D-T-A-M! A befejezés is zseniális volt, betegre nevettem magam (és a heves kacagás közben rendesen bevágtam a kacsóimat, asszem még jó ideig fájni fognak XD) És... nagyon-nagyon szívesen olvasnék még ehhez hasonló ficeket tőled, mert ez levett a lábamról (a 'Múltidőben'-hez és a 'November Rose'-hoz hasonlóan, azt hiszem minimum az egyikhez már írtam kritikát, de kötelességemnek éreztem ide is lefirkantani pár sorocskát, látva, hogy már régóta nem kommentelték')! Tehát... sok sikert az elkövetkezendő történeteidhez, biztos, hogy elfogom őket is olvasni (mert ugye lesznek?), hiszen ezek után már az a minimum, hogy kedvenc szerzőim közt vagy :3 Húha. Hát... remélem nem baj, hogy már megint csak egy ilyen terjedelmes kritika rittyentésére futotta - máskor megpróbálom megemberelni magamat, s ellenállva a szóf*sásomnak, rövidebbre fogom a mondanivalómat.

Szerző válasza: Üdv! Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett! Ami azt illeti, egyelőre nem látom, hogy a közeljövőben újabb történettel állnék elő. Most éppen dolgoz(gat)ok egy kicsit a Cselekedeteink következményei-n, de valahogy az sem segített, hogy újra felvegyem a fonalat. Szóval, ha írok is még valamit, az jó eséllyel nem holnap lesz. Még egyszer köszönöm, és mielőbbi jobbulást :).

Réka
2010.11.02 - 13:37 | 26: Megvalósult álmok | Anonymus
nagyon király volt ez a történet bírtam benne Albust nagyon jó fej volt mégegyszer kösz ez a jó storyt nagyon élveztem

Szerző válasza: Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett!

2010.06.14 - 18:28 | 1: Váratlan álmok | Regisztrált
szióó :) nagyon tetszik a történeted, grat hozzá :D

Szerző válasza: Üdv! Köszönöm, nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet!

xy
2009.10.05 - 19:43 | 26: Megvalósult álmok | Anonymus
Szerintem én a folytatásban leírnám a hétköznapjaikat meg mondjuk az esküvőt kicsit részletesebben. De akár folytatod akár nem akkor is fantasztikusat írtál :D

Szerző válasza: Azért a hétköznapi életük előtt még van egy hetedévük is, bár nem biztos, hogy bármi érdekes történhetne még velük az iskolában. Összességében nem hiszem, hogy fogom folytatni a dolgot. Nagyon köszönöm, hogy elolvastad és írtál!

xy
2009.10.03 - 20:59 | 26: Megvalósult álmok | Anonymus
A legjobb fanfic amit eddig olvastam.Igazán tehetséges vagy,fontolóra vehetnéd,hogy folytatod.

Szerző válasza: Köszönöm, nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. A folytatás gondolata felmerült már bennem, de eddig nem igazán állt össze a dolog.

Bend/Sophie
2009.05.16 - 12:47 | 1: Váratlan álmok | Anonymus
Szia ^^ Szeretném elkérni az msn címedet ha nem bánod. Egy ötletről lenne szó ^^ Ide leírnám az enyémet: bendenisza@hotmail.com Remélem felveszel, ugyanis meg szeretném veled beszélni a dolgokat, de itt nem alkalmas.

Szerző válasza: Üdv! Nem, egyáltalán nem bánom :). Az msn-címem semdan88@hotmail.com.

Szaffy
2009.01.31 - 00:47 | 26: Megvalósult álmok | Anonymus
Egészen pontosan 0:43, ami magyarul hajnali háromnegyed egy. Egyhuzamban olvastam végig. Megérte *vigyorog, mint a tejbetök*. Picit olyan érzés, mitha egy traktor hajtott volna át az agyamon, de ezt nem részletezném. Csak annyit akartam mondani, hogy tetszett:D Asszem megyek aludni...

Szerző válasza: Köszönöm, igazán megtisztelő, hogy ennyi időt rászántál erre a történetre :D. Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet!

2009.01.10 - 13:47 | 12: Egy óra | Regisztrált
Imádom... Elképesztően fejlett és fantasztikus a kreativitásod, de ezt talán már valamelyik másik ficedhez is leírtam kritikában. Az összes történet közül, amit eddig olvastam, ez hasonlít a legjobban a Rowling-könyvekre, ez az, amiről azt is elhinném, hogy ő maga írta. Tehetséges vagy, csodálatos a fantáziád.

Szerző válasza: Köszönöm, igazán megtisztelő, hogy ilyen jónak találod a történetet. Próbálom, amennyire csak tudom, követni az eredeti könyvek stílusát, és nagyon örülök, hogy úgy érzed, sikerült nem nagyon eltávolodnom tőle. Köszönöm, hogy írtál!

Bendenice - nagy dolog bejelentkezni
2008.12.15 - 21:05 | 26: Megvalósult álmok | Anonymus
Szia, megint én vagyok :D. Nagyon szeretem a történetedet, már nagyon sok barátnőmnek küldtem el, hogy olvasgassák :D. Nekem van egy oldalam a www.bendenice.try.hu és ha megengeded szeretném oda kirakni. Na, szóval kérem engedélyedet :P. Puszi: Bend

Szerző válasza: Üdv! Az engedélyt természetesen megadom, igazán megtisztelő, hogy másoknak is ajánlod :D.

2008.12.02 - 17:09 | 17: Innen és túl | Regisztrált
Nagyon jó a történet csak gratulálni tudok! Örülök, hogy végre megtudta ez a majom Scorpius milyenek is a giffendélesek. Egyébként jól ábrázolod, hogy akit bűnözőként kezelnek az bűnöző lesz. Itt a mardekár esetében. Azé remélem a S. kérdőre vonja a griffendéleseket. Nem is rossz fej ez a Monstro én is ezt tenném a helyében.

Szerző válasza: Köszönöm, örülök, hogy tetszik a történet! Monstro jó fej? Hát... Én azért ebben nem vagyok egészen biztos.

Bendenice - nagy dolog bejelentkezni
2008.11.26 - 23:10 | 26: Megvalósult álmok | Anonymus
Na szia. Nyugi, a dolgozatom jól sikerült:D. Most jövök a moziból, szeretnék neked ajánlani egy filmet. Tudom, hogy ez nem alkalmas pont itt, véleményírásra, de nagyon tetszett a történeted, és gondoltam neked szólok :D. Van egy film, magyarul Alkonyat, de én angolul jobban szeretem. Kérlek járj utána, nagyon jó film, vámpíros, hiszem hogyneked tetszeni fog. Ha ez zavar ne haragudj, de gondoltam ajánlom neked, most jöttem a premier eőtti vetítésről, egy éve erre a napra vágytam. van könyvben is, nagyon jó :D Remélem nem ahragszol, sok sikret a további történedeteidhez. Albus nagyon nagy volt :D

Szerző válasza: Üdv! Jó hallani, hogy sikerült a dolgozatod :D. Köszönöm az ajánlást, az Alkonyatról hallottam már, én elsősorban a könyvön gondolkoztam, hogy el kellene olvasni, de azért megnézném a filmet is :).

Bendenice - nagy dolog bejelentkezni
2008.11.20 - 22:08 | 26: Megvalósult álmok | Anonymus
Jujj, ez egyszerűen mesés volt. Itt ülök, és ahelyett hogy a holnapi tz-mre tanulok, ezt fejezem be. Jujj, ez nagyon királyvolt, gratutálok hozzá.

Szerző válasza: Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett a történet! Azért én mindenképpen azt javasolnám, hogy nézd át az anyagot a tz-re :D.

[Előző] 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 [Következő]

Szeretnél kritikát írni?