A túloldalról szeretettel kritikái

Szeretnél kritikát írni?



2012.04.20 - 16:09 | 1: 1 | Regisztrált
Szió! Wow! Remek történet, ami maximálisan elmenne az eredeti könyv kiegészítéseként is. Gratulálok, és köszönöm, hogy olvashattam. :) Üdv, AL

Szerző válasza: Üdv! Nagyon köszönöm, nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet.

2009.09.01 - 19:45 | 1: 1 | Regisztrált
Elmondhatatlanul tetszett a töri! Komolyan olyan szép volt, hogy azt hittem, sírni fogok, pedig nálam ez nagyon nagy szó, mert kevés dolog van, ami ennyire megtud hatni! Megy a kedvencekhez! :)

Szerző válasza: Köszönöm, nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! :)

obito (bejelentkezésre lusta)
2008.09.25 - 18:51 | 1: 1 | Anonymus
Nagyon nagyon nagyon tetszett!!! A végén majdnem sírtam, pedig nem nagyon szoktam érzelgősködni, csak ... csak néha :) Most szurkálja a szemecskéimet a könnycseppecskék! Imádom Blaise-t! Meg Dracót! Meg a helyes mardekáros fiukat! I love Scorpius!!! ;) Köszi ezt a csodás ki történetet! És szerintem ha be leszek jelentkezve repül a kedvencekhez! Grat!

Szerző válasza: Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett! És hogy sikerült elérnem, hogy majdnem sírj rajta, akkor legalábbis elérte a célját :). Én köszönöm, hogy elolvastad, és írtál hozzá :).

2008.08.22 - 14:07 | 1: 1 | Regisztrált
Nagyon szép lett, gratulálok, megy a kedvencekhez.. :)

Szerző válasza: Köszönöm, és nagyon örülök, hogy tetszett!

Xerenil
2008.08.11 - 00:00 | 1: 1 | Anonymus
Ez is nagyon jól sikerült, gratulálok

Szerző válasza: Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett a novella.

2008.07.21 - 15:58 | 1: 1 | Regisztrált
Ez gyönyörű volt... *.* Nem is tudok rá jobb szót, gyönyörű. Most meg itt szipogok, és csak azt sajnálom egy kicsit, hogy Ginny reakcióját nem ismerjük, de persze, jó volt így a befejezés, ebben a pillanatban lezárva, meg hát, Blaise szemszögéből íródva, elég nehéz lett volna folytatni... Na mindegy, úgyis csak össze-vissza beszélek (még némileg az élmény hatása alatt állok), szóval inkább abba is hagyom. Gratulálok hozzá, és köszönöm, hogy olvashattam. :)

Szerző válasza: Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett a történet. Természetesen ebben a formában nem tudhattuk meg Ginny reakcióját, mivel Blaise sem tudta meg. Én köszönöm, hogy elolvastad, éd írtál.

F.H. Lucas
2008.07.07 - 10:54 | 1: 1 | Anonymus
Szép munka volt, minden tiszteletem, a magácskáé.

Szerző válasza: Köszönöm, örülök, hogy tetszett. Magácska?

Assa
2008.06.10 - 12:45 | 1: 1 | Anonymus
Nos hát… Most nem is igazán tudom, mit írjak. Blaise és Ginny: szokatlan párosítás, de tulajdonképpen nem minden alap nélküli. Elég sok történetben van rá több-kevesebb utalás, viszont olyat, amiben központi téma, ráadásul ilyen szemszögű, még nem olvastam. Érdekes volt ezért is, meg persze, szinte mindig izgalmas, ha egy viszonylag lényegtelen szereplő szemén keresztül látjuk az eseményeket, más megvilágításban, más súlypontokkal.
Nagyon jól sikerült a Zambini-ábrázolásod. Tetszett az a gúnyos, fölényes hang, amivel a vele egy fülkében utazókról „beszélt”. Később pedig az, ahogy bemutattad az érzéseit, ahogy tépelődött, ahogy bizonytalankodott. És azok a „majdnem”-pillanatok, amikor már-már minden rendben van, Lumpsluck fogadása és a könyvtáras jelenet. Valahogy… megrázó, mert az olvasó tudja, hogy ez átmeneti, és hogy Ginny véleménye valószínűleg nem vagy alig változott, és ugyanezzel, ha nem is teljesen tudatosan, de Blaise is tisztában lehet.
Itt-ott kicsit talán elsietett volt, de ez szerencsére nem rontotta az összhatást. Azt azonban be kell vallanom, hogy a végét kicsit megijedtem. Ennél a mondatnál: „Egyetlen ugrással az átok előtt termek, a saját testemmel védelmezem őt. Közben a nevét kiáltom. – Ginny!” Mire én magamban: Ne, ne neeee! Nem azért, mert meg fog halni, mert persze ez nagyon szomorú, de már számítottam rá, hanem azért, mert nem érhetett véget egy szimpla „szeretem, meghalok érte”-akcióval, pláne, ha egy kissé még túlzottan teátrális is, de aztán jött a magyarázat, hogy miért kiabált, és ettől az egész átértékelődött és magasabb szintre került. Így igazán szép, szomorú, a történethez illő – és hatásos – a befejezés.
(Ez már nem igazán tartozik hozzá, de hetek óta a Mi lett veled, Mardekár?-t kerülgetem, csak épp eddig vizsgaidőszak volt… Igazából most is azt „kéne” olvasnom, elhatároztam, de valahogy leragadtam a novelláknál. :-))

Szerző válasza: Blaise/Ginny párosítást én kerestem, de nem találtam direkt róluk szólót, csak angolul. Pedig hát tényleg benne van a könyvben... Persze, lehet, hogy van, csak én voltam ügyetlen...
Örülök, hogy tetszett Zambini karaktere. Próbáltam annyira "mardekárosra" írni, amennyire lehetett, nem akartam, hogy ilyen kedves fiú legyen. És talán ő is tisztában volt vele az elejétől, hogy semmi esélye, de nem vallotta be magának.
Sajnálom, hogy kicsit elsietett volt, de történeti szempontból nem tudtam máshogy megoldani, és a sok különböző időben zajló esemény miatt lehet, hogy egy-kettő nem lett annyira kidolgozva, mint kellett volna. A végét semmiképpen nem akartam olyan egyszerűre, hogy meghal érte, aztán Ginny rájön, hogy mennyire szerette őt, és zokogva borul a holtttestére. Örülök, hogy ezzel a kis változtatással tetszett a befejezés.
(Vizsgaidőszak "volt"? Hm... Én még vizsgázok...)


Szerző válasza: Ja, ez lemaradt: Köszönöm, hogy írtál!

Leacica
2008.05.31 - 22:37 | 1: 1 | Anonymus
Hmmm... Ez remek volt... Csak az időugrások zavartak meg néha, de különben nagyon jó a fogalmazásod. Gartulálok, így tovább!!

Szerző válasza: Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett! Mindenképpen három évet akartam leírni, az pedig sajnos időugrások nélkül nem ment.

2008.05.29 - 20:26 | 1: 1 | Regisztrált
Érdekes párosítás, de egész jó volt, tetszett!

Szerző válasza: Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett! Végül is, a könyvben elhangzik...



Szeretnél kritikát írni?