Százszor tört varázs kritikái

Szeretnél kritikát írni?



Emily Argent
2016.07.14 - 13:10 | 19: Epilógus | Anonymus
Most volt csak időm újra levenni a polcról "azt a bizonyos könyvet" és újra elolvasni, a Második Atlantiszt. Azt nem kell mondanom, hogy ez a kis történet megfogott, szuper mint minden jó mű! A HP-s ficijeid is eszméletlenek, és várom az Atlantisz folytatásait és újakat, ha lesznek. Szupi vagy! ^_^

Emily

Farkas Péter
2012.07.21 - 16:50 | 18: A kristályok üzenete | Anonymus
Jók lettek ezek a kis snittek a végére, a funkciójukat betöltötték, szépen összekötötték a lógóban lévő szálakat. Amit meg nem, arra majd nemsokára fény derül, azt hiszem. Egy-két apróság: 1. Azért szvsz kicsit nagyképűség bárkinek azt állítani, legyen bármilyen intelligens, hogy a kódját 3000 évig nem fogják feltörni. 2. A végén nekem picit dagályossá vált, hogy mindenki még egy hamleti monológot lehaknizott, mielőtt feldobta volna a talpát. De ahogy nézem, ez tényleg kellett, hogy összeérjen minden. 3. Remélem, fontos lesz, hogy a kislány nem olvasta a naplót, mert ebben a formában picit levegőben lóg nekem. Köszönöm, hogy olvashattam, várom az epilógust. Üdv, FP

V_A_Lucky
2012.07.18 - 21:21 | 18: A kristályok üzenete | Anonymus
Jéé, megvilágosodtam! Na, ezt a lehetőséget hagytam ki: nem gondoltam volna, hogy elveszi a lányt, hogy gyerekük is lesz, azt meg pláne. Bár ha azt vesszük, hogy a többieket is szaporodásra biztatta, így talán érthetőbb. De most meg azt nem értem, hogy hogy lett egy ilyen öregkorára begyepesedett, komor, a humor legalapvetőbb készségével sem rendelkező fia?! Szörnyű bosszúszomjas lehet(ett), mert kizártnak tartom, hogy normál körülmények közt is ilyen lesz. És akkor itt lehet ellenpéldának felhozni Aengus apját, akinek jelenleg sajnos nem jut eszembe a neve. Szóval azt kell gondolnom, hogy megbukott a teóriám. Bár lehet, hogy a humor meg a normális gondolkodás mindig átugrik egy generációt. De ez sem stimmel teljesen. Na mindegy, nem tippelgetek, nem igazán az én műfajom. És látom, utalgatsz a harmadik könyvre is, még ha nem is minden világos, de gondolom így tervezted. Nehogy véletlenül könnyebb helyzetben legyenek szerencsétlen olvasók, akik most már ott is utalásokat keresnek, ahol szikrányi sincs. :) Én legalábbis már mindent úgy mérlegeltem, hogy vajon hogyan hat ki a jelenre. Ha egyszer meglesz a befejező regény, akkor szépen leülök, és átolvasok mindent, hogy hol vannak az összefüggések. Attól tartok, megint sokat beszélek, tehát befejezésül hozzáteszem, hogy tetszett és várom az epilógust!

Farkas Péter
2012.07.06 - 22:32 | 17: Rohan az idő | Anonymus
Szia! Nikiász halála ugyanolyan értelmetlen volt, mint az élete, sajnos. Dianténak az első elkeseredése mondjuk érthető (és elég szemléletes is), de azért remélem, később megpróbálta emberségre tanítani a kisfiút. Breck ráébredése is jól lett kijátszva, bár kicsit furcsa volt számomra, hogy egyből az jutott eszébe, hogy ő lesz az atlantiszi királyi família Vazul ősatyja... elvileg Héliosznak is lehetnek utódai és akkor Daphné ága nem sokat jelent. Mondjuk az még felkeltette az érdeklődésem, hogy ha valaki meghal (Nikiász), akkor a mágiája továbbra is megmarad. Illetve még annyi lábjegyzetem van, hogy a Tündérfalut olvasva úgy gondoltam, a Kő ellen azért egy expedíciónál több indult. Kíváncsian várom a végét. Üdv, FP

V_A_Lucky
2012.07.05 - 12:06 | 17: Rohan az idő | Anonymus
Okké, hülye voltam, most nézem, hogy nincs kinn a "Befejezett: Igen" jelző, úgyhogy nincs miért aggódni. :)

V_A_Lucky
2012.07.05 - 12:05 | 17: Rohan az idő | Anonymus
Nehogy már így legyen vége! Breck valahol csak találkozik a lányával, ugye? Nem lehetsz ilyen gonosz! A tündérek mágiáját pedig nem fogják tudni visszaadni, mert a könyv szerint magától jön vissza, jól gondolom? Bár, ha jobban belegondolok, lehet, hogy valaki intézkedett, de ez már szerintem összeesküvés-elmélet. Csinálhatnál neki folytatást, ha van rá valami ötleted, vagy legalább epilógust! Amúgy mi újság a harmadik könyvvel, mikor számíthatunk rá?

vaveva
2012.06.29 - 23:28 | 17: Rohan az idő | Anonymus
Nagyon örülök a fejezetnek. Breck soha nem találkozik már Diantéval? Borzalmas amit a haldokló király kért az unokájától. Remélem előbb utóbb jóra fordul minden. Köszi.

vaveva
2012.05.29 - 12:26 | 16: Az utolsó kívánság | Anonymus
Nagyon tetszik a történet, kíváncsi vagyok mi lesz a hercegnő és Breck sorsa. Várom a folytatást, csodás! Köszi.

Farkas Péter
2012.05.27 - 16:58 | 16: Az utolsó kívánság | Anonymus
Szia! Stílusra továbbra sem áll szándékomban megjegyzést tenni, azt én biztos nem fogom tökéletesíteni. Ám pár megjegyzést ha szabad: 1. Még mindig várom, mikor pattan él végül Nikiásznál a cérna, mert bár ütődöttnek ütődött, és tudja is magáról, határozottan dühös és aljas, ami egy elég szerencsétlen párosítás. Csodálom, hogy eddig vissza bírta fogni az egóját... 2. Az, hogy Dianté megpuhítja Damianoszt, enyhe kifejezés - szabályosan meghülyíti. Szívesen néznék bele a király fejébe, hogy mit gondol a saját lányáról, miért kész félredobni egy ismeretlen baba miatt a saját (hosszú) életének egy jelentős részét. 3. Az atlantisziak már ismerték a kolbászt? :P 4. Az árvaház léte a magyarázattal furcsa, de itt nem akarok műértő szintű fejtegetést az atlantisziak társadalmáról. Mindezektől függetlenül még mindig marha jó olvasni. Rohanok, még sok ilyen fejezetet (tudom, nem lesz, de azért kérni lehet) Üdv, FP

Farkas Péter
2012.05.14 - 08:23 | 15: Rémálom és ébredés | Anonymus
Hol is kezdjem, először is a maga elmebeteg és kegyetlen valóságával egy nagyon jó kis fejezet volt. Valahogy mégis van egy olyan érzésem, hogy Breck a sok tortúra ellenére sosem fogja megtanulni befogni a száját. Ofélia is elfoglalja méltó helyét nálam az örök favoritok között, Damianosz pedig annyira szemét, hogy az már igazán undorító, elismerésem :) Azért pár piszkálódó megjegyzésem mostanra is maradt: 1. A zárójeles megjegyzést az elején inkább tudnám elképzelni lábjegyzetnek, mert így ahogy van kicsit olyan, mintha a narrátor ugrálna az időben, ahogy tesz egy utalást a több tízezer évvel ezelőtt játszódó történetben a jelenkorra. Nem tudom, lehet, csak engem zavar. 2. Rajtam kívül emlékszik más Nikiász "zseniális" tervére az írott információval? 3. Azon amúgy picit csodálkozom, hogy Brecket egy fanatikus sem lincselte vagy környékezte meg, ha már csodák csodájára sikerült egyet megszereznie Tündéranya könnyeiből. 4. A Héliosz név fellengzősségén töprengek... A magyarban is van több olyan név, ami jelentésének (más nyelvekből eredően persze) köze van a fényhez, a naphoz, stb. Nem is beszélve a sok Jesusról spanyol nyelveterületen. Vagy Megara családja csak szimplán megszállottan vallásos? :) +1. Kíváncsi leszek a picire, hogy mekkora kavarodást fog okozni, és hogy Dianté mit eszelt ki megoldásként. Mintaszerű cliffhanger. Várom a folytatást. Üdv, FP

Sastojci
2012.04.21 - 22:25 | 13: A harmadik kívánság | Anonymus
Szia, végre behoztam a lemaradásomat, hát nem kevés dolog történt az elmúlt pár fejezetben. :) Azt valahogy kezdettől fogva sejtettem, hogy Breck és Dianté nem ússzák meg következmények nélkül a kapcsolatukat, hiába volt Dianté olyan biztos magában. Ofélián és Brecken meg annyit nevettem, jó volt az a párbeszéd az idősebbek tiszteletéről. :D Devin meg nagyon aranyos lett, sajnáltam a srácot, habár minden hülyesége ellenére bírom Nikiászt is. A későbbi eseményeket ismerve a Kőért nem kellett aggódnom, de Dohnalról jó volt olvasni, és Dianté is ügyesen oldotta meg a pluszkívánságot. :) Dohnal amúgy fog még később szerepelni? :) Breck apját sajnáltam nagyon, bár azt nem egészen értem, miért ennyire fontos neki Breck és Shanna házassága, ha tudja, hogy Breck nincs oda a lányért, de gondolom, ha most megígérte, hogy elveszi, akkor az valószínűleg úgy is lesz (hacsak valamelyikük meg nem hal előbb). És bár Dianté terhessége nem igazán lepett meg, a fejezet végével azért felcsigáztál. :P

Farkas Péter
2012.04.03 - 00:19 | 12: A második kívánság | Anonymus
Szia! Csak hogy lásd, nem tétlenkedem :) Szóval, a legpiszkálódóbb megjegyzésem, hogy nagy egy dramaturg ez a kövecske, csak akkor felébreszteni Dohnalt, amikor már rátörik az ajtót, egy pillanattal sem hamarabb :) Furcsa elhinni, hogy nincsenek erőteljesen eszközei, mint a villódzás. Nikiász minden fafejségével együtt ász, bár tényleg úgy tűnik picit, hogy nem igazán akarja használni rejtett agytekervényeit, annyira begőzölt. Dia és Breck viszonyának leírása egész költőire sikeredett, igazán lájk. Ennyit tudtam magamból kisajtolni, továbbra is várom a folytatást, üdv, FP

Farkas Péter
2012.03.20 - 11:24 | 11: Az első kívánság | Anonymus
Szia! Nem tudom, mit akartál elérni ezzel a fejezettel, de az lesz a vége, hogy Nikiász lesz a kedvenc figurám a történetből. Szegény annyira szerencsétlen, ha nem akkora ütődött, amekkora, azt várnám, hogy mikor kattan be és kezdi el igazán használni a mágiáját. Ja, és annyi, hogy elolvastam párszor a fejezetet, és most tényleg nemigen tudok belekötni semmibe :) Na jó, csak annyiba, hogy nagy mamlasz lehetett az a személy, akitől Devin megtudta az ezüst nyilak titkát. Elnézném Breck és Dia "párkapcsolati válságának" mélyebb kibontását, de egyrészt ez talán csak az én perverzióm, másrészt meglehet, ez az óhajom nemsokára teljesül. Mihamarabbi folytatást, üdv, FP

Farkas Péter
2012.03.09 - 09:05 | 10: Meggyőző érvek | Anonymus
Szia! Jó kis vihar előtti csend, a karakterek még mindig nagyon tetszenek, Dianté kedves kis manipulátor, Damianosznak jó látni, hogy azért egy csepp esze maradt, Nikiász elbűvölően nagy mamlasz, Breck... Breck most nem volt épp reflektorfényben. Ami nem annyira jött be: a szexualitás, bár elég jól tálalt, nekem még mindig picit sok. De ízlésről nem érdemes vitázni, úgyhogy inkább hagyd figyelmen kívül ezt a mondatot! És az utolsó mondat - a tapasztalatom az, hogy ezek a visszatekintő-szagú függővégek az esetek 99%-ában értelmetlenek. És egyelőre ez nálam nem esik bele a fennmaradó részbe. Plusz, ha már lábjegyzet, akkor szőrszálhasogatás menetrendszerűen :P 1. Málna, banán, kivi... az atlantisziak mindezeket ismerték? 2. Hát, Poszeidón nem tudom, mennyire volt szent. Vagy kik lehettek ezek a szentséges istenek? Remélem, most sem tapostam bele nagyon a műbe vagy a lelki világodba. Üdv, FP

Farkas Péter
2012.02.13 - 11:46 | 9: Bűnös kis titok | Anonymus
Szia! Szokásos kötekvésem megint elindul, és rosszabb, mint valaha: Breck elég ingatagnak, ezeréves létére (amivel nagyon szépen vág fel) elég gyorsan kiábrándult a vallásából. Ahogy ingadozik a lelkiismerete és a szerelme között, az is furcsa. Ja, és 17 perc? Gyorstüzelő a szentem :P Diantétól meg az a furcsa, hogy pont az aktus után kér ilyen fontos dologban tanácsot. A mellékszereplők baromira tetszettek, Damianosz, a királyi pár, Ofélia mind megfelelően árnyalódtak. És még egy apróság a végére: Honnan tudta Morrighan, hogy Breck is látja őket? Látta őt a tömegben? Lehet, csak nekem nem világos... Várom a mihamarabbi folytatást. Üdv, FP

[Előző] 1 2 [Következő]

Szeretnél kritikát írni?