Snanger inspirációk: 4. kép - Aggodalmak

írta: Emyke




Eltelt egy újabb nyár, így Harry Potter és a barátai visszatértek második otthonukba, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Az elmúlt időszak mindnyájuk számára megpróbáltatásokkal teli volt, így nem csodálkoztak azon, hogy Dumbledore tanévnyitója nem sikerült épp a legvidámabbra. Harry azt hitte, rosszul hall, hogy Perselus Piton megkapta az SVK tantárgyat, mindenki megdöbbent a hírtől. Volt valaki, aki teljesen kétségbe esett.

Hermione Granger leküzdve minden kétségét, elsöpörve minden önfegyelmét rohant fel a csillagvizsgáló toronyba. Ahogy felért a veszélyes csigalépcsőn, meglátta őt. A bájitalmester a tájat bámulta, és Hermione szíve összeszorult, amíg őt nézte. A tanévnyitó után azonnal a férfi után szaladt, hogy kikönyörögjön tőle egy találkozót. Csak arra kérte, hogy beszéljenek. Piton nem mondott neki nemet.

– Hogy vállalhattad el? – kiáltott a professzorra sírós hangon. – Tudod, hogy átok ül rajta, és te mégis rábólintottál!

Hermione sírt.

Perselus nem nézett rá. Továbbra is elmélyülten figyelte a birtok szépségeit. Illetve úgy tett, mint akit semmi más nem érdekel, csak a kék ég. Azonban korántsem érzett így…

– Kérlek, legalább nézz rám! Nem teheted ezt velem! – esdekelt a griffendéles.

Piton nagyon lassan megfordult, hogy ránézzen. Nem akart fájdalmat okozni neki, örülhetett, hogy a griffendéles csak ezért sír.

– Ugyan, Granger! Az csak egy ócska babona. Igaz, hogy sokszor kínszenvedés a maguk tanítása, de legalább maga ne gyerekeskedjen.

Hermione nem mozdult. Amióta kialakult közte és a professzor között ez a kapcsolat, a lány mindent megtett érte, még akkor is, amikor az hallani sem akart a griffendéles „adományáról.” A lány volt az egyetlen, aki bízott benne a barátai közül, és igyekezett erről a bájitalmestert is meggyőzni. Sikerült neki. A könnyek megállíthatatlanul peregtek az arcán.

– Shh, Granger, ne sírjon! Szedje össze magát – lépett közelebb a professzor.
– Ígérd meg! Ígérd meg, hogy nem fogsz meghalni. Meg kell ígérned, hogy életben maradsz! – könyörgött a griffendéles.

Piton végre odalépett mellé. A lány arcára simította a tenyerét, kényszerítve őt, hogy a szemébe nézzen.

– Nehéz időszak előtt állunk, Hermione. Erősnek kell lenned. Nem bízhatsz abban, hogy életben maradok. Már tudod, ki vagyok, azt is tudod, hogy bízhatsz bennem, nekem ez a legfontosabb. Meg kell ígérned, hogy bármi történik, segíted Pottert.

Hermione csillogó szemekkel bólintott. Piton hagyta, hogy hozzábújva ölelje.

A professzor nem mondhatta el neki, hogy fogalma sincs, hogyan fogja túlélni az egészet. Az SVK csak egy dolog volt, ami megadatott végre neki, de senkinek nem beszélhetett az elkövetkezendőkről. Granger elégedjen csak meg azzal, hogy az életéért aggódik. Eljön az idő, amikor ez a bizalom lesz az egyetlen, ami megmentheti. Addig pedig nem kell a súlyosabb dolgokról tudnia. Még bízik benne. Maradjon is így.

– Megígérem – bólintott a lány. – Kérned sem kell, hiszen tudom, ki vagy!
– Az ön szava nekem elég, kisasszony!
– S neked ki fog segíteni? – tette föl a legfontosabb kérdést Hermione.

Piton a lány mogyorószínű szemébe nézett. Már nem sírt, megnyugtatta őt a jelenléte és az ölelése. Bárcsak egyszerűen azt mondhatná neki, hogy szüksége van rá, de nem tehette, nem tehette őt tönkre.

– Már eddig is eleget tett, és most menjen!

Piton igyekezett kihátrálni a lány karjaiból. Hermione a fejét rázta, nem akart még elindulni.

– Granger, várnak. Nem késlekedhetek.

Hermione nagy nehezen elengedte a professzort. Kezét lassan végigsimította a fekete felöltőbe bújtatott karján, majd szótlanul indultak vissza a dolgaikra. Szüksége volt erre a beszélgetésre, biztos akart lenni abban, hogy a professzorral minden rendben lesz.

Piton legszívesebben megragadta volna Hermionét, hogy magához szorítsa. Nem tehette, sok dolga volt még, sokkal több fájdalmat kell még elviselniük. Csak nézte a griffendélest, nem ért hozzá, majd örvénylő talárral sietett el.

Aznap beszélhettek nyugodtan utoljára.


Ez a történet itt található:: Merengő Fanfiction

https://merengo.hu/viewstory.php?sid=103216