A csók: A csók

írta: Cartwright

Cím: A csók
Kategória: Harry Potter, romantikus
Figyelmeztetés: Harry/Bill slash, AU
Szereplők: Harry, Bill és Mrs. Weasley


Bill a gondolataiba feledkezve melengette kezét a forró teát tartalmazó bögrével, így váratlanul érte, amikor az anyja megjelent mögötte a konyhában.
– Fiam, az a sütemény meg fog romlani, ha nem teszed mihamarabb hűtőbe – ripakodott rá az asszony, miután visszaért a mosdóból, de a hangja azonnal aggódóvá vált, amint közelebb lépett az asztalhoz.
– Minden rendben?
– Persze – felelte gyorsan a férfi, és nem tetszett neki a nő arcán végigsuhanó árnyék, ahogy őt fürkészte. Mintha a fejébe látott volna, pedig nem is ért a legilimenciához…
– Édes fiam, látom rajtad, hogy valami baj van.
Bill némán meredt maga elé. Remélte, az anyja ennyiből is megérti, hogy nem akar beszélni, de csalódnia kellett. Molly kihúzta a férfi melletti széket, és fürkésző tekintettel ült le mellé.
– Köze van a dolognak Harryhez? – tette fel a kérdést, mire Bill elkerekedő szemmel meredt rá.
– Miből gondolod, hogy…
Az asszony elnéző mosollyal válaszolt.
– Drága fiam, egy anya mindenre figyel, ami a gyerekeivel történik.
Bill szeretett volna tiltakozni, de érezte, hogy ezúttal feleslegesen tenné. Különben is, olyan régóta fojtotta már magába az érzéseit…
Végül sóhajtva bólintott.
– Akarsz beszélni róla?
A férfi hosszan bámulta a gőzölgő italt, mielőtt válaszolt volna.
– Megcsókoltam.
Nem mert az asszonyra nézni, tartott a reakciójától. Harry olyan volt a számukra, mint egy családtag, jogosan félt a nő felháborodásától. Legnagyobb meglepetésére a kifakadás elmaradt, ő mégis úgy érezte, magyarázkodnia kell.
– Nem akartam megijeszteni, fogalmam sincs, hogyan történt, egyszer csak… ő pedig elfutott. Sajnálom – szegte le a fejét szégyenkezve.
Jobbjával olyan szorosan markolta a bögréje fülét, hogy az kis híján eltört a kezében. Hogy történhetett meg mindez? Eddig olyan jól meg tudta őrizni a titkát. Egyáltalán nem volt egyszerű, mégis sikerült, miért kellett elrontania?
Nem bírta tovább tartani magát. Szorosan összezárta a szemét, és alig észrevehetően bólintott, mintha valami főbenjáró bűnt vallott volna be az imént.
Harry elszaladt, egyértelmű, hogy elijesztette a fiút. Tartania kellett volna magát, mint az elmúlt fél év minden egyes alkalmával, amikor találkozott vele. Amikor csak Harry rámosolygott, amikor kezet fogtak, és ő úgy érezte, az egész teste bizsereg.
De a fiú egyértelműen csak barátot látott benne, egy testvért – maximum…

Mégis mit képzelt? Abban sem lehetett egyértelműen biztos, hogy a fiú vonzódik-e a saját neméhez… Merlin szerelmére, hiszen roxfortos korában együtt járt az ő húgával… Bár sok mindenről el tudtak beszélgetni, a szerelmi életük sosem került szóba.
Ő pedig gyakorlatilag rátámadt…
Jó, ez így nem volt helytálló, nem volt vele erőszakos, de tény, hogy amikor odakint az apja kacatjai között rendezkedtek, Harry majdnem hasra esett egy miniatűr repülőgép-modellben, és végül az ő karjában kötött ki, majd egy őrült pillanattal később már a fiú szájára tapasztotta az övét.
Mámorító érzés volt Harryt csókolni, enyhén forró csokoládé íze volt, ő pedig megrészegülve szippantotta be a bódító aromát. Aztán a varázs megtört, a fiú ellökte őt magától, megütközve nézett rá, és még mielőtt egy szót is szólhatott volna, Harry faképnél hagyta, csak a pukkanó hang jelezte, hogy elment.

Ennek már három teljes napja, azóta nem látta Harryt. Azóta nem járt az Odúban. Miután valamennyire sikerült összeszednie magát, mielőbb el akart onnan tűnni. El akarta kerülni a kérdezősködést, így kitalált valami banális indokot, miért kell hirtelen távoznia, majd hazahoppanált.
Azt hitte, sikerült elrejtenie, amit Harry iránt érez, ám úgy tűnt, mégis valahol valamikor óvatlan volt.
– Hát fiam, én aztán nem úgy ismerem Harryt, mint aki ennyitől megijed. Te talán igen?
– Elrohant, anya, szerintem ez elég bizonyíték.
– Szerintem meg ő is szeret téged.
– Hogy mi…? Nem – rázta meg a fejét Bill, és felállt.
– Eh… – morogta maga elé Molly. – Nem hiszem el, két ilyen nagy mamlaszt! Kerülgetitek egymást már jó ideje, aztán mindketten milyen mulyák vagytok! Hamarabb kellett volna szólnom…
– Anya! – hördült fel Bill. – Tudom, hogy csak jót akarsz, de ne beszéljünk erről többet.
– Jól van – sóhajtotta Molly –, de ha szükséged van valakire, tudod, hol találsz. Mondjuk szerintem Harryvel kéne beszélned, leginkább.
– Szia, anya – adott egy puszit Bill az asszony homlokára, ezzel belefojtva a további szóáradatot.

Végül úgy döntött, egy pohár ital jót fog tenni, aztán kiment a hátsó ajtón át a teraszra, és leült a lépcsőre. Az idő kezdett szelesre fordulni, érződött, hogy hamarosan esősre fordul, Billt azonban ez jelenleg nem zavarta. A gondolatai túl erősen cikáztak, bármilyen erősen próbálkozott, elméje mindig visszakanyarodott a csókra, amitől egyszerre fogta el a szégyen, és öntötte el a forróság. Ez utóbbira pedig az alkohol is rásegített. Tudta, hogy a fiú megérdemelne annyit, hogy bocsánatot kérjen tőle, de jelenleg képtelennek érezte magát rá. Kettősség dúlt benne. Egyfelől nem akarta elveszíteni Harry barátságát, másfelől viszont keserűséget érzett, hogy be kell érnie ennyivel. Keserűség marta a gondolatra, hogy a továbbiakban úgy találkozzon vele, mintha a csók meg sem történt volna, mintha nem érezne iránta semmit…

Bár szöget ütött a fejébe, amit az anyja mondott. Lehet, hogy igaza van, és Harry mégsem közömbös iránta? Utólag visszagondolva, ő is látott valamit a szemében, különben biztos nem enged a kísértésnek. De akkor miért rohant el? És ő mikor értelmezte félre a jeleket? Akkor, amikor azt gondolta, hogy Harry bizonyosan nem akarhat tőle semmit, vagy akkor, amikor úgy érezte, ott van köztük a szikra?
– Bill?
A férfi összeugró gyomorral fordult a hang irányába, hogy megpillantsa a tőle alig néhány méterre zavartan álldogáló Harryt.
– Harry… – állt fel ültéből a férfi, de nem merte megközelíteni a fiút.
– Ne haragudj…
– Ne haragudj…
Egyszerre szólaltak meg, aztán zavartan néztek egymásra, végül Bill törte meg a kínossá váló csendet.
– A múltkor elvesztettem a fejem. Sajnálom, többet nem fog előfordulni.
A férfi ajkát nehezen hagyták el a kimondott szavak, mégis úgy érezte, az, hogy örökre elveszítse Harryt, sokkal rosszabb, mintha barátként kellene mellette léteznie.
– Mióta? – kérdezte halkan Harry, és a hangjában az őszinte kíváncsiságon kívül nem volt harag vagy megvetés.
– Mióta visszaköltöztem Angliába.
Billt kínozta a közöttük lévő távolság, szeretett volna közelebb lépni a fiúhoz, akárcsak egyetlen lépést, mégsem tette. Harry arcán hitetlenség és zavarodottság tükröződött.
– Miért nem mondtad? – nézett a fiú egyenesen a szemébe, és most Billen volt a csodálkozás sora.
– Nem értem…
Legnagyobb döbbenetére Harry ajkán mosoly játszott, és lassan elindult felé.
– Sokáig azt hittem, megbolondultam, hogy tiszta őrültség az egész. A legjobb barátom és a volt menyasszonyom bátyjáról fantáziálni…
Bill szeme elkerekedett, szája kiszáradt.
– Harry…
– Teljesen össze voltam zavarodva, hogy mit akarok, és mit akarhatok egyáltalán, hiszen… Át kellett értékelnem sok mindent, és rá kellett jöjjek, hogy valószínűleg emiatt nem működött sem Chóval, sem Ginnyvel…
Ginny említésekor bűntudat jelent meg a fiú arcán.
– Nem akartam becsapni őket, akkor tényleg azt hittem, szerelmes vagyok.
Harry hanyagnak szánt mozdulattal megvonta a vállát.
– Aztán visszajöttél Egyiptomból, én meg teljesen megkergültem.
A fiú ezt úgy próbálta mondani, mintha ez az egész nem számítana, de Bill érezte, hogy ez nem igaz.
– Harry…
– Amikor múltkor megcsókoltál, berezeltem – hajtotta le a fiú a fejét, aztán dacosan újból felemelte. – Olyan hirtelen jött, sosem mertem remélni, hogy te is… Meg aztán, hogy magyarázzuk ezt meg Ronnak és Ginnynek? Bár Molly legalább mellettünk áll, ő szólt, hogy jó lenne, ha megkeresnélek, mielőtt teljesen belehergeled magad, hogy…

Bill végre magához tért a döbbenetéből, és úgy döntött, a lehető leghatásosabb módszerrel fogja be Harry száját. Nemes egyszerűséggel megragadta a most már közvetlenül előtte álló fiú karját, magához húzta, és megcsókolta. Néhány pillanattal később Harry belemosolygott a csókba, aztán a férfi nyaka köré fonva a karját még közelebb simult hozzá.

Szerzői megjegyzés: A történet meglepetésként készült Erónak! :)

Ez a történet itt található:: Merengő Fanfiction

https://merengo.hu/viewstory.php?sid=143424