Kegyetlen rendelet: Kegyetlen rendelet

írta: Ulix

A Sötét Nagyúr… Az emberek féltek tőle, rettegték a nevét. Hisz Ő uralkodott a sötétségen és a világosságon. Bár inkább a sötétségen, hisz célja volt az örök feketéség létrehozása.
Létre akarta hozni az örök sötétség birodalmát, ehhez azonban támogatókra, szolgákra volt szüksége.
És Voldemort gondolt mindenre. Gondolt arra, hogy, míg ő maga halhatatlan, legjobb halálfalóit egyszer utolérheti a végzetük, a halál. Azt pedig semmi esetre sem engedhette meg magának a Nagyúr, hogy hívei száma csökkenjen, illetve legjobb halálfalói utód nélkül távozzanak az élők soraiból.
Így történt, hogy Voldemort két legkiválóbb halálfalója karján egyszerre kezdett izzani a Sötét Jegy.
Perselus Piton és Lucius Malfoy egyszerre hoppanáltak a Denem-házhoz, ahol uruk tartózkodott. A Nagyúr a ház mögötti temetőben várta őket. A két férfi egymásra nézett, majd egyszerre indultak el a temetőhöz.
Mikor megérkeztek, letérdeltek uruk előtt, és megcsókolták talárja szegéjét. A Nagyúr ezek után rögtön megszólalt.
- Üdv néktek, híveim! Egy egészen különleges feladatot szánok nektek.
Piton és Malfoy erre összenéztek, még sosem kapták mindketten ugyanazt a feladatot uruktól. Malfoy általában Lestrangeval szokott párban dolgozni, Piton pedig egyedül szerette végrehajtani feladatait.
Így hát mindketten kíváncsian várták, hogy folytassa a Nagyúr, amit elkezdett. Hogy mondja meg, mi lesz a feladatuk.
- Mint azt tudjátok,- folytatta Voldmort. - nekem mindig szükségem lesz a legkiválóbb varázslókra és boszorkányokra. Célom végrehajtásához szükségem lesz a halálfalókhoz, örökre. Örökre, mert én örökké élek… Híveim, így ti is, viszont nem.
- Nem igazán értem, mire akarsz kilyukadni Nagyuram.- szólt csendesen Lucius, mikor Voldemort ismét elhallgatott.
- Pillanat Lucius, pillanat, mindjárt megtudod.
Malfoy lehajtotta a fejét, jelezvén, megértette ura burkolt kérését, nevezetesen, hogy hallgasson.
- Nos, Lucius, te már megtaláltad életes párját Narcissa Blackben. Perselus, ha jól tudom, te még mindig agglegény vagy.
A két halálfaló értetlenül nézett össze, a legkevésbé sem értették, mit akar uruk.
- Igen Nagyuram.- szólalt meg ismét Lucius .- Narcissát a múlt hónapban vettem el.
A Nagyúr leintette Malfoyt, jelezvén, ismeri a történetet.
- És te Perselus?
- Igen Nagyuram, jól tudod, agglegény vagyok még mindig.
- Akkor siess! Utódra van szükségem! Fiúra, aki egyszer, ha felnő, használható tagja lesz seregemnek! Lucius, ez rád is vonatkozik!
Piton és Malfoy ismét összenézett. Nem ilyen jellegű feladatra számítottak.
- Rendben Nagyuram, megértettem kérésedet. Csodálatos terv részedről, nem gondoltam volna, hogy ilyenre is gondolsz…
- Lucius, elég legyen!- szólt közbe Voldemort .- Én mindenre gondolok! Éppen ezért elmondom, hogy mit várok el tőled pontosan. Utána neked is Perselus, de kettőtök feladata mégiscsak más.
Piton bólintott, majd Voldemort intésére kicsit hátrébb lépett, hogy ő ne hallja, amiket a Nagyúr Luciusnak mond.
- Szóval Lucius…- kezdte a Nagyúr.- Mint ahogy azt te is mondtad, egy hónapja elvetted a legkisebb Black lányt. Szereted?
Luciust eléggé meglepte a kérdés, erre számított a legkevésbé. Meg aztán, szégyellte is magát a válasz miatt, de belátta, urának lehetetlen hazudni. Így hát lehajtotta a fejét, és úgy válaszolt.
- Igen. Hatodéves voltam a Roxfortban, mikor belé szerettem.
- Nem fontos mióta, csak az, hogy szereted! Felejtsed el! Ha érzelmi szálak kötnek a leendő anyához, esetleg, mondom esetleg befolyásolni tudná a gyermeknevelési terveidet. Feltételezem nem egy gyenge, hozzám nem méltó gyereket szeretnél felnevelni.
- Nem Uram, valóban. - felelt Malfoy.
- Akkor menj haza, gondoskodj róla, hogy Black kilenc hónap múlva terhes legyen, utána pedig éreztesd vele, a feladatát elvégezte! Ezek után már aligha lesz szükséged a feleségedre…
- Értem Nagyuram. - szólt Malfoy.
- Elmehetsz Lucius, elmondtam a feladatod.
Lucius pedig távozott vérző szívével. Őszintén szerette Narcissát és fogalma sem volt róla, hogyan fogja teljesíteni a Nagyúr kérését. Azonban, nem mert szembeszállni vele.
Mire a Malfoy kúria elé hoppanált, már azt is megbánta, hogy olyan nőt vett el, akit igazán szeret… Nem tudta, hogyan lesz képes bántani Narcissát. Hiszen tudta milyen törékeny, milyen gyenge a felesége. És azt is tudta, mennyire szereti…
Lucius félt, felesége beleőrül, ha megismeri az új Lucius Malfoyt. A parancsra megváltozott Lucius Malfoyt.
„Kegyetlen rendelet.” Gondolta magában keserűen a szőke férfi.
Eközben Voldemort már Pitonnak mondta utasításait.
- Térj vissza a Roxforba Dumbledorehoz, és keress magadnak egy megfelelő feleséget. Mikor választasz, gondolj arra, hogy csak egy eszköz lesz. Szeretned nem kell, sőt, megkérlek rá, hogy ne szeresd!
Piton fájdalmasan elhúzta a száját… Nehezére esett teljesítenie ezt az új kérést, a legkevésbé sem akart házasodni.
- Nagyuram. - szólalt meg végül a férfi.- Nem lehetne inkább, hogy…
- Nem Perselus!- vágott közbe Voldemort anélkül, hogy meghallgatta volna a férfi kérését.
„Hogy ne vegyem feleségül, csak megszülje a fiamat…”
Voldemort kitalálta halálfalója gondolatait, így válaszolt azokra.
- Nem lehet, a gyermeknek hivatalosan is a tiédnek kell lennie. Mindazonáltal… Nekem is tudnom kell, hogy valóban aranyvérű.
Piton fájdalmasan felnyögött, de nem szólt semmit, így Voldemort folytatta.
-Adok három hetet arra, hogy kiválaszd a leendő feleséged. Utána megtartod az esküvőt, és gondoskodsz a gyerekről!
Piton bólintott, majd szó nélkül távozott.
Nehezére esett teljesíteni ezt a parancsot, nem ilyen feladatokat szokott meg urától. De tudta, hogy teljesítenie kell, mert ha nem ezt teszi, az akar az életébe is kerülhet.
„Kegyetlen rendelet.” Gondolta keserűen Perselus Piton, majd dühösen hoppanált a Roxfort határához. Dühös volt, mert félt, hogy egy aranyvérű boszorkányt sem tud három hét alatt szerezni maga mellé.
Voldemort pedig immáron nyugodt szívvel sétált vissza a Denem-ház béli szobájába. Nyugodt volt, mert két legkiválóbb halálfalójának adta parancsba, hogy ugyanilyen kiváló halálfalókat nemzenek neki.


Ez a történet itt található:: Merengő Fanfiction

https://merengo.hu/viewstory.php?sid=28637