A fia írta: Scale

[Kritikák - 12]

+++ betűméret ---
>>


Író: lastcrazyhorn
Eredeti cím: His boy
Link: http://www.potionsandsnitches.net/fanfiction/viewstory.php?sid=2801&chapter=1
Kikötések: Minden jog az eredeti szerzőt, és J. K. Rowlingot illeti, én csak fordítottam a történetet a magam és mások szórakoztatására, mindenféle anyagi haszon nélkül.
Tartalom: Néhány megnyugtató jelenet Perselus és az ő fia életéből. :)

Thank you for your permission.



A fia


Perselus Piton lenézett az ölében ülő lehetetlenül kicsi tizenkét éves fiúra, és érezte, hogy a szája sarka felfelé görbül.
Egy évvel ezelőtt még őrültségnek tűnt, hogy valaha is örökbe fogadja a „Kis Túlélőt”, és az említett fiú most mégis kényelmesen ott üldögél az ölében.

A fiú. A fia.

Valóban örökbe fogadta a kölyköt.

Az ő fia.

A gyermek annak ellenére szorosan fogta a talárját, hogy már elaludt. Végre. A gyereknek rémálmai voltak, melyek nagy hátránya, hogy ez a képesség sikeresen működik az órákon is, és Perselus igencsak aggódott az intenzitása miatt.

Egy gyereket nem kéne, hogy ilyen szörnyű rémálmok sújtsanak ilyen fiatal korban.

Perselus bájitalfoltos hüvelykujjával megsimogatta a fiú puha arcát, és szórakozottan tovább ringatta karjában.

Nem csak egy fiú, az ő fia.

A tanácsadó azt javasolta, hogy a nap egy bizonyos részét nevezzék ki „ringató időnek”. Ezt egy ideig egyikük se nagyon várta, különösen a fiú nem.

Az ő fia.

A cél a ringató idővel az volt, hogy a fiú minden nap megtalálja a kényelmet és a biztonságot; elérhető legyen a gyermeknek anélkül, hogy kérnie kéne, és Perselus szerepe ebben nem más, mint a menedék. A fia egész életében meg volt fosztva a kényelemtől, és Perselus a terapeutával együtt úgy gondolta, hogy ennek ideje véget vetni.

A fia.

Egy másik este…

− Apa? – kezdte a fiú – a fia Perselus ölében ülve.

− Igen? – kérdezett vissza szeretettel a fiúra nézve.

− Szeretsz engem? – folytatta a fia izgatottan.

− Igen. Jobban, mint hogy puszta szavakkal ki tudnám fejezni – felelte Perselus kissé rekedten.

− Sokkal jobban? – A hangja még mindig kicsit vékony volt.

− Igen, gyermekem, ahogy mondod, sokkal jobban.

Ujjaival megsimogatta a fiú fejét, és nézte, ahogy a gyerek élvezettel belehajol az érintésbe, és egy mosoly utat tör a fiú arcán.

Az ő fia. Az ő gyermekének a mosolya.

Másik este…

Néha nem is beszélnek. Néha Perselus csak tarja a fiút, és meghitt csendben üldögélnek. Általában a fiú keresztbe az ölébe feküdt, fejét a karján vagy a kanapé karfáján pihentette. Alkalmanként a mellkasára vonta a fiát, és a fejét az ő vállhajlatába temette.

A fia. A gondolat megmagyarázhatatlan melegséggel töltötte el a szívét.

Lenézett a gyerekre, akinek a vékony válla köré fonta az egyik kezét. Másik kezével lazán tartotta a gyerek két kis kezét.

Ez a fiú csak egy gyerek; még mindig szüksége van a védelemre.

Öntudatlanul is óvatosan megszorította a gyerek körül a karjait. A fiúnak sok fájdalmat kellett elszenvednie a múltban. Ez a tudat önmagában is dühösen égette belülről, és belegondolva abba, hogy valaki továbbra is szándékosan ártani akar a fiának… Ez már túl sok!

A fiú az ő fia. Az övé!


És ő sajnálatos módon megölné azokat a kínzókat, akik ártani merészelnének a gyermekének!

A fia – az ő egyetlen gyermeke, akit az idők végezetéig védelmezni fog, ha szükséges.

A fia.

Vége


Fordító megjegyzése:

Kedves Olvasók! Ezt a történetet azért nem jelölöm hivatalosan is befejezettnek, mert ettől az írótól még két ugyanilyen hosszúságú novellát fogok hozni. Ha azok fel lettek töltve, akkor átírom a "Nem"-et "Igen"-re. :)

Akik pedig olvassák a Gyermek a jászolban című ugyancsak Severitus fordításomat, azoknak mondom, hogy abból vasárnap fogom hozni a harmadik fejezetet. De azért reménykedem benne, hogy akik nem olvassák, azok is kedvet kapnak hozzá. :)



>>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)