A fia írta: Scale

[Kritikák - 7]

+++ betűméret ---
<< >>


Író: lastcrazyhorn
Eredeti cím: Daddy?
Link: http://www.potionsandsnitches.net/fanfiction/viewstory.php?sid=2759&chapter=1
Kikötések: Minden jog az eredeti szerzőt, és J. K. Rowlingot illeti, én csak fordítottam a történetet a magam és mások szórakoztatására, mindenféle anyagi haszon nélkül.
Tartalom: Harry rosszat álmodik, Perselus megnyugtatja.

Thank you for your permission.



− Apa? – A négy éves Harry figyelte őt az ajtóból.

− Harry? Mi a baj? Csak nem rosszat álmodtál? – kérdezte Perselus, és felállt a székéből.

A kisfiú egy pillanatig idegesen rágcsálta az ajkait, mielőtt engedett a kísértésnek, és apjához futott. Vékonyka karjait Perselus dereka köré fonta, fekete, kócos üstökét pedig beletemette a talárba.

− Vernon bácsi megint rám ordított, apu – suttogta Harry.

Perselus kinyújtva a kezét könnyedén felhúzta az apró fiúcskát, és kényelmesen ráültette a csípőjére.

− Azt mondta, le fogja vágni az ujjaimat, apu – tette hozzá Harry, és azonnal remegni kezdett.

Hiába telt el már hat hónap azóta, hogy megmentette Harryt a rokonaitól, Perselus tudta, hogy még hosszú út áll előttük, és sok időbe telhet, mielőtt a fia képes lesz a viszontagságait maga mögött hagyni. A rémálmok az esti menetrend szokásos részei voltak. A gyakorisága és maga a kínzó emlék változik, de a témájuk ugyanaz volt: A rettegés.

Harryvel a karjaiban Perselus visszasétált a fia szobájába.

− A bácsikád nincs itt. Fogalma sincs róla, hogy hol élünk, de még ha lenne is, egy csepp esélye sincs arra, hogy túljárjon az eszemen – nyugtatta őt Perselus, ahogy leültek Harry ágyára.

− Mi van, ha meglát engem a kertben? – Harry nagy szemeket meresztett az apjára.

− Úgy érted, amikor kint játszunk?

Amikor kint játszunk… Perselus ugyan nem akarta, hogy Harry egyedül legyen kint, de mindenképpen meg akart róla bizonyosodni, hogy a fia szórakozik; az átkozott rokonai vele ellentétben Harryt udvaron való tartózkodása alatt gyomlálásra, vagy másfajta munkára fogták.

Harry bólintott.

− A kerítés távol fogja tartani őket – válaszolta Perselus, és hátradőlt Harry világos párnáira. Maga mellé vonta Harryt, aztán eligazgatta mindkettőjük körül a paplant.

− Mi van, ha mégis át tud jönni? – kérdezte Harry, és vékonyka karjaival átölelte a bájitalmestert, és kényelmesen a mellkasához bújt.

− Akkor a védővarázslatok nem engedik be. Emlékszel mit mondtam arról, hogy reagál a ház a veszélyre? – kérdezte Perselus, miközben hosszú ujjaival a rendezetlen hajat simogatta.

− A ház a családunké… - kezdte lassan Harry; a kis teste az apukája meleg oldalán pihent.

− És? – ösztönözte további folytatásra Harryt Perselus, majd intett egyet a pálcájával, és a mennyezeti világítás kihunyt, hogy a sárkányos éjjeli lámpa felkapcsolódjon helyette.

− A kerítés a ház része. Így ha valaki megpróbál bejutni, a kerítés egyre magasabb és magasabb lesz, míg minden oldalról be nem takar minket. – A mondat végére Harry hangja egészen elhalkult.

Perselus hátradőlt, és lehunyta a szemét.

− Helyes – felelte egy kis mosollyal.

− Apa?

− Hm? – Perselus mély hangja végigmorajlott Harry testén.

− Szeretlek, apa! – Harry addig nyújtogatta a kezét, míg meg nem találta Perselusét.

− Én is szeretlek, fiam – suttogta Perselus, könnyedén megszorítva Harry kezét.

Vége



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)