A múlt árnyai írta: Nikki Blue

[Kritikák - 7]

+++ betűméret ---




Prológus


Dumbledore szobájában

Albus Dumbledore vigyorogva vette tudomásul, hogy Perselus döbbentében azt sem tudja, hogy mit mondjon. Persze a bájitaltan tanár tisztában volt vele, hogy az idős férfi néha hihetetlen ötletekkel áll elő, de hogy ez a mostani! Egy buli a RAVASZ vizsgák előtt, amikor a diákok ebben az évben felkészületlenebbek, mint eddig valaha? Ez még viccnek is rossz volt, Perselus pedig biztos volt benne, hogy az előtte ülő, mosolygó Albus mindent komolyan gondol.

Mielőtt bármit is mondhatott volna, Dumbledore szólalt meg mély, bölcs hangon:

- Mit áll ott leesett állal, Perselus? - kérdezte, összeszűkölt szemmel. Piton a lehető legnagyobb sietséggel rendezte át arcvonásait, döbbenetről kíváncsivá vált tekintettel nézett az öregre, magyarázatra várva. - Ez egy jó alkalom arra, hogy összehozzuk a négy ház diákjait. Talán kifogásolja ezt az ötletem, Perselus?

- Mi lesz azokkal a diákokkal, akik a jövő hónapban írják a RAVASZ-t? - Szándékosan nem válaszolt Dumbledore kérdésére. Kitérvén a válaszadás alól, feltett egy igen fontos kérdést.

- Egy alkalomról lenne szó, és azt ne mondja, kedves barátom, hogy maga még abban a hitben él, hogy a Roxfort diákjai minden este tanulnak, mert akkor megesküszöm Merlinre, bekapom a fejfedőm - kuncogta Dumbledore, mire Piton arcát alig látható méreg pír öntötte el. - Úgy látom, ezt megbeszéltük – csapta össze a tenyerét Albus még szélesebb vigyorral az arcán. - Holnap már mindenki tudni fog a közelgő eseményről. - Szemeit Piton fekete íriszeibe fúrta és kedvesen folytatta:

- Most már elmehet, Perselus!

~D/H~


A Griffendél klubhelyiségében

Harry mereven bámulta az előtte heverő pergameneket, éppen egy Piton által feladott házi dolgozatot írva meg, amiben a jobbján ülő Hermione segítettet. Ron a lány mellett ült, és egyre csak azt hajtogatta, mennyire jó ötlet volt az öreg Dumbledore-tól, hogy partit rendez. Természetesen ennek nem csak a legkisebb Weasley-fiú örült, hanem rajta kívül mindenki, Harryt leszámítva. Nem szeretett kiöltözni, főleg, hogy ehhez a partihoz még maszk is járt az arcra, aminek semmi értelmét nem látta. Egyelőre úgy tűnt, ezzel egyedül van, ezért is döntött amellett, hogy elmegy.

- Harry, Dumbledore azt mondta, ez nem kötelező - emlékeztette századszorra Hermione, tudván, hogy barátja mennyire nem várja a pénteki eseményt. A kijelentést hallva Ron durcásan közéjük férkőzött. Nem hagyhatta, hogy legjobb barátja mégis meggondolja magát, és ne jelenjen meg a pénteki partin.

- Ne is figyelj rá! Harry, el kell jönnöd, hidd el, nem fogod megbánni, tuti jó buli lesz! - A vörös szinte esdekelt, mire Hermionétól kapott egy megrovó pillantást.

- Szerintem Harry döntse el, mit akar! - Harry hálásan pillantott az éppen mérgesen Ronra néző lányra.

Harry gondolatai visszatértek az elmúlt hét eseményeire, aminek mind egyetlen főszereplője Draco Malfoy volt. A Mardekárba járó szőke hajú srác minden alkalmat megtalál, hogy árthasson neki és ez a mostani héten jobban érződhetett. Ez az ellenségeskedés közöttük első évüktől kezdve megvan, azóta talán csak erősebb, komolyabb lett. Mindez a szüleik versengéséből született meg, James és Lucius gyerekkoruk óta gyűlölik a másikat, és ez a dolog átragadt az utódaikra is. Csakhogy Harry egyáltalán nem utálta Dracót, voltaképpen semmilyen érzelem nem kötötte a fiúhoz. Nem tudhatta, milyen valójában Draco, hiszen a tíz méter távolságot mindig tartották egymás között, és ez pont így volt jó, legalábbis Harry szerint.

Nagyon remélte a fiú, hogy nem fut össze Dracóval a péntek esti partin, és legalább annak örült, hogy a srác, ha el is megy mellette, akkor se veszi észre a rajta, és másokon is lévő maszk miatt, amit külön Dumbledore írt elő. Ha jelen pillanatban másért nem is, legalább ezért hálás lehet az öregnek és az ő egyedi ötleteinek. Mindemellett furcsállta, hogy Dumbledore a RAVASZ vizsgák előtt állt elő ezzel, de úgy látta rajta, kívül senkit sem rázott meg a dolog.

- Elmegyek - sóhajtotta néhány perc gondolkodás után Harry. - Azt még nem tudom, kivel, ugyanis veletek ellentétben, én nem járok senkivel! - Ron széles vigyorral az arcán nyugtázta barátja döntését, és háton veregette.

- Látod, ha másért nem is, ezért kellett volna a húgommal maradnod! - Ezt gonosz megjegyzésnek szánta, jelezvén, még most se heverte ki teljesen, hogy összetörte Ginny szívét. - Még szerencse, hogy nekem itt van Hermione.

Az említett lányhoz fordult és finoman megcsókolta, a két száj néhány pillanatig egymásén volt, majd Harry jelenlétét tiszteletben tartva, elhajoltak egymástól, kipirult, vágyakozó arccal.

- Szerintem a szakítással Ginnynek csak jót tettem - válaszolta Harry, Ron első megjegyzésére, majd mosolyogva hozzátette: - Még furcsa számomra, hogy ti ketten együtt vagytok! Egy könnyen nem fogom megszokni.

- Hát, haver, pedig hozzá kell szoknod! - nevette büszkén Ron, kezeit Hermione dereka köré csavarta és közelebb vonta magához a kanepén. - Szeretlek - suttogta a lány fülébe szerelmesen a vörös.

A Szükség Szobájában

Draco keményen, vágyakozva falta az alatta fekvő, gyönyörtől vergődő barátja, Blaise ajkait, miközben ujjai a fiú nadrágjában tettettek csodákat. A két test szenvedélyesen tapadt össze, miközben egyre csak duzzadt bennük az egymás iránt érzett keserű vágy. Csókjuk szenvedélyesebb, sürgetőbb lett, mindketten vágytak az egymástól kapott gyönyörre. Így hát megváltak a maradék ruhadaraboktól, és a szőke Blaise-be csusszant. Draco nem tétlenkedett, máris felvette a megszokott kemény és vad ritmust, amihez már mindketten hozzá voltak szokva. Blaise ujjai a szőke hajba túrtak, ismét közel húzva magához a fiút egy csókra, melynek végén a Draco szájába harapott, ezzel teljesen megőrjítve őt.

Draco imádott szeretkezni, benne bárki képes volt vágyat kelteni, de eddig Blaise volt rá a legnagyobb hatással. Ezt Blaise is így gondolta, bár mégse voltak egymásba szerelmesek, egyszerűen csak szeretők voltak, akik - ha szabadidejük engedte - szexelnek és ezt élvezik. Nem akarnak többet a másiktól, és nem is lehetne több, ugyanis a Malfoy-fiúnak sok szabálynak kell megfelelnie.

Blaise teste megremegett a még mindig vadul mozgó Draco alatt, jelezvén, a fiú elélvezett. A szőkének se kellett már sok, ott érezte a levegőben a mámor édes ízét, ami bármelyik pillanatba lecsaphat rá. Egy perccel később ez meg is történt, mintha elektromosság száguldott volna végig a testén, úgy rázkódott meg, majd hanyatlott barátja fedetlen mellkasára. A két izzadságtól csutakos test szorosan simult össze addig, míg Draco ereje vissza nem tért, akkor aztán azonnal felpattant és öltözni kezdett. Blaise még pihent pár percet, majd követte Draco példáját és megkereste a ruháit, aztán magára kapta azokat.

- Ez, szerintem megérdemel egy nyolcast - vigyorgott Blaise a szőkére, miközben a pólóját hámozta, még mindig izzadságtól verejtékező testére. - Egyetértesz? - kérdezte, mivel Draco nem válaszolt egyből.

- Egy fenét, te barom - fordult felé Draco, semmi érzelemmel az arcán. - Sajnos most se sikerült elérni a múltkori teljesítményt. Talán majd legközelebb! - Az utolsó mondatnál kajánul elmosolyodott.

- A péntek esti parti után összefuthatnánk ismét - nézett félve Dracóra a fiú. - A szükség szobája kezd kicsit frusztrálni. Mit szólnál, ha legközelebb a prefektusi fürdőben találkoznánk?

- Rendben, senkinek sem fog feltűnni. A bolond öreg partiján lesz mindenki, így mi... - Draco a fiúhoz lépett, és szájon csókolta, de most finoman, érzékien, hogy vágyat keltsen Blaiseben. - Így mi jól elszórakozhatunk egymással!

A mardekáros fiúk hálókörletében

Draco aznap este későn aludt el, gondolatai a hétvégi mulatságon jártak, és nem épp Blaise miatt. Tudta, hogy Dumbledore észjárása furcsa, de hogy a RAVASZ-vizsgák előtt partit rendezni? Ez igazából különösebben nem érintette, hiszen hatodévesként a vizsga nem érintette.

Visszaemlékezett a ma reggel érkezett levélre, amit az apja küldött, és ismét elfogta a borzalom. Szülei válása hirtelen érintette, és teljesen megdöbbentette a hír. Sejtette, hogy apjának rengetek szeretője van, akikkel néha napján elszórakozik, na dehogy ezért elváljanak? Eddig se tették, akkor miért pont most? Draco megvolt róla győződve, hogy minden rossz tett ellenére, Lucius és Narcissa szeretik egymást. Ezek szerint, az eddigi tizenhat esztendejében olyan hitben élt, ami nem egyezik meg a valóssággal, és ezért a szüleit vádolta.

Harry Potter arca kúszott a fejébe, szinte tisztán látta a fiú minden vonását, a szépségét és apró hibáit - kezdve a sebhellyel a homlokán, végezvén a törött orrával, amit a múlthónapban szerzett magának egy kemény meccse után. Gyűlölte a fiút, és nem azért, mert az apja ezt nevelte belé, hanem mert a sok összetűzésük ellenére vonzotta őt. Draco évek óta tisztában van vele, hogy a férfiak jobban érdeklik, mint a nők, és úgy gondolta, ezzel nincs is nagy baj. Itt volt Blaise, aki ugyancsak ezen a véleményen volt, és jól elvoltak ezidáig egymással, szerelem nélkül. Csakhogy Harry teljesen más, a szőkének elég megpillantania és hevesen ver a szíve, a gyomra pedig görcsben áll az idegességtől. A szemei elvarázsolták, a hangja borzogatóan hatott rá, akár egy apró intim érintés.

Az apja tanításai szerint gyűlölnie kell a Potter-családot, köztük magát Harryt is, ami az évek múlásával egyre nehezebb, megerőltetőbb számára. Mintha egy fontos, becses értéket, ami közel áll a szívéhez, ki kellene hajítania az ablakon – na, ilyen érzés utálnia a fiút. Az utóbbi napokban, hogy leplezze vonzalmát, kínos és megalázó helyzetbe hozza Harryt. Csakhogy ez nem mehet így sokáig és ezt ő is tudja.

~D/H~


Nagyterem

Fiam!

Édesanyád és én arra az elhatározásra jutottunk, hogy mindhármunknak jobb lesz, ha elválunk egymástól. Természetesen továbbra is együtt élünk majd a Kúriában, csupán attól az apróságtól eltekintve, hogy anyád mától nem Malfoy. Remélem megérted döntésünk, és továbbra sem fordulsz el tőlünk.

Apád,
Lucius Malfoy



Draco reggeli közben is vagy ezerszer átolvasta a szülei válását megemlítő levelet.

A mellette ülő Blaise feltűnés nélkül olvasta a sorokat, majd hogy leplezze döbbenetét köhögni kezdett. Dracónak ez fel sem tűnt, számára a külvilág megszűnt azokban a pillanatokban, amikor a levelet olvasta újra és újra átélve ezzel a fájdalmat, amit a hír okozott neki.

- Itt jön Potter - súgta Pansy huncut vigyorral az arcán a szőke fülébe. Draco erre azonnal felfigyelt, bár most is csak azért, hogy valami vicces megjegyzést fűzzön a kinézetére.

- Úgy látom, ma is spóroltál az igényességgel, Potter - fordult az említett griffendéles felé, aki épp leülni készült.

- Kussolj, Malfoy! – kelt barátja védelmére Ron, az említett fiú elé állva, kihívó, bátor tekintettel nézve a szőke kék íriszeibe. - Foglalkozz inkább azzal, hogy legközelebb egy órával hamarabb kelj! Talán akkor lesz is időd rendesen belőni a séród! - Draco nem ereszthette el a füle mellett a fiú beszólását.

- Téged nem kérdeztelek, Vízlipatkány! Jobban teszed, ha nem ütöd be az orrod mások dolgába! - Dracót néha nagyon fel tudta bosszantani Ron, és az ő hülye beszólásai, pont mint most.

A két személy közötti ellentétes beszélgetésnek Dumbledore vetett végett azzal, hogy felpattant és elordította magát:

- Csöndet! - Hangja bezengte az egész termet, sokak meg is rázódtak, őket hirtelen érintette a felszólalás.

Minden fej az igazgató felé fordult, még Draco is az öregre nézett, arcán vegyes érzések játszottak. Mindenki tudta, mi következik most: Dumbledore bejelenti a holnap este megrendezésre kerülő partit, ami sokak szerint inkább maszkos buli lesz. Néhány diák - köztük Ron - izgalommal vegyes kíváncsi tekintettel várták a beszédet, mások fáradt, álmos fejjel remélték, hogy nem tart sokáig. Draco közéjük tartozott.

- Gondolom, sokan láttátok a holnap esti parti plakátját. - kezdte mosolyogva, hangja komolyan, tisztán csengett. - Ehhez volna néhány hozzáfűznivalóm, bár már pár diák megkeresett ez ügyben. - Itt a trió egyik tagjára, Hermionéra pillantott. - Természetesen nem kötelező megjelenni! Ami viszont fontos, és kötelező az estén az a maszk minden jelenlévő arcára! Hogy miért? Ennek a partinak célja van, szeretném, ha a diákjaim úgy barátkoznának egymással, hogy senki sem tudná, ki van a maszk alatt, és éppen melyik ház jövedéke!

Kínos csend telepedett a teremre, aztán mindenki elkezdett beszélni a mellette ülővel a partiról.

- Remélem, érhető voltam! Folytathatjátok a reggelit! - Ezzel újra helyet foglalt és folytatta Hagriddal való társalgását.

Dracónak feltűnt, hogy rajta kívül mindenki izgatottan várja a holnap napot. Aztán elkapta a sebhelyes pillantását, nehezen, de beismerte, hogy egyvalamiben egyetértenek Harryvel:

Nem várják a holnap esti partit!

- Én egy dolog miatt várom csak a holnap estét - sóhajtotta Blaise, miközben kacéran a szőkére pillantott. Draco úgy tett, mint akit nem érdekel a kijelentés, habár belül már ő is várta az újabb egyesülést barátjával.

- Draco - Pansy esdeklően pillantott a fiúra. - Megyünk együtt? Vagy most se számítsak rád?

- Mehetünk együtt - adta be a derekát a szőke. Már megunta, hogy folyton visszautasítja szerencsétlen lányt. Legyen egy jó estéje! A lány szemei felcsillantak, Draco reményt adott neki ezzel, és ezt mindketten tudták. Csakhogy Dracót nem igazán mozgatta Pansy. Ő teljesen más társaságra vágyik...

Akaratlanul is, de Harryre pillantott.

FOLYT.KÖV.


Szerzői megjegyzés: Őrülök, hogy elolvastad az első Drarry kisregényem első részét, melynek folytatása hamarosan érkezik. Elolvastad, aminek nagyon örülök ésboldog lennék, ha írnál kritikát is, csakhogy tudjam, mennyire tetszett, és hogy min kell még javítanom.

Továbbá felhívnám mindenki figyelmét rá, hogy sokan jelezték, túl gyorsan haladnak az események egyes novelláimban. Itt most próbáltam ezen változtatni, apró dolgokat árultam el, ami után sok kérdés maradt. Természetesen nem kell sokáig várnotok, szép lassan minden titokra fény derül!

A kisregényt eredetileg öt fejezetben akartam megírni, de változtak a dolgok, és egyelőre fogalmam sincs, mikor lesz vége.

A cím ötletet köszönöm drága Lenának, nélküle nem lenne normális címe a regénynek, melynek első címe: Rómeó és Julia, Drarry módra volt. Ebből már nem nehéz kitalálni mire alapszik a történet! :D

Frissel kapcsolatos hírekkel a Ficblogomon zaklathattok! :)




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)