Snanger inspirációk írta: Emyke

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---
<< >>


Napok teltek el a Végső Csata óta. A Roxfort romokban hever, családok gyászolják elvesztett gyermekeiket. Gyászukba büszke dac vegyül, hiszen győztünk. Látod, sikerült befejeznünk azt, amit elkezdtél, ami nélküled talán sosem jött volna el. Megmentettél minket, védtél bennünket, csak téged nem óvott senki. Tudod, örülnöm kellene, hogy vége, hogy végre béke van, mindenki próbál megnyugodni, és folytatni rég elfeledett életét.

Büszkeség és könnyes öröm jutott nekem. Arra kértél, legyek boldog, hiszen megérdemlem, de évek sem fogják enyhíteni a fájdalmam, hogy nem láthatlak többé. Erős leszek, hogy méltó legyek hozzád. Élek tovább a világban, amit itt hagytál nekem. Tudod, hogy gyűlöllek? Inkább meghaltam volna veled, de nem kaptam ekkora könyörületet a sorstól. Nem telik el éj, hogy ne riadnék fel. Kíntól vonagló arcod, könyörgő tekinteted látványa örökre velem marad. Megdöbbentem, amikor nekem adtad azt az apró mosolyt. Tudtam, hogy minden erődre szükséged volt, hogy megadd ezt nekem, de még fel tudom idézni, ahogy szád sarka felfelé húzódik.

Ahogy utoljára rám néztél…

Nem rohantam oda sírva, toporzékolva, hogy magamhoz szorítsalak, hogy kapjak a fájdalmadból. Erősnek kellett maradnom, azt akartam, hogy így emlékezz rám. Most volt csak merszem idejönni. Hideg márvány és sötétszín koszorú. Bárcsak átölelhetnélek újra!
Zizegő falevél hullik a sírodra. Megrémiszt.
Egy pillanatra úgy tűnik, mintha újra itt lettél volna velem.




Szerző megjegyzése: Nem tűntem el, csak dolgozok egy hosszabb snanger történeten, hamarosan jelentkezem vele. Kidolgozottabb, jobb lesz, mint az eddigiek a reményeim szerint:)


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)