I'm yours írta: Endra

[Kritikák - 5]

+++ betűméret ---


Draco Malfoy az új Mágiaügyi Miniszter, állt a Reggeli Próféta címoldalán a legújabb szenzáció. Harryt nem lepte meg a hír, hiszen Draco az ő segítségével jutott hozzá a poszthoz. A címlap felét egy fénykép foglalta el, amelyen az új miniszter volt látható, mögötte Hermione és egy szőke hajú lány állt.

Draco boldognak látszott, bár kissé sápadt és fáradt volt a képen. Harry beleolvasott a cikkbe, ami hosszasan boncolgatta, hogy az ifjú Malfoy miként is képzeli el a Minisztérium megújítását, majd unottan az asztalra dobta az újságot.

Szürke esős nap volt, amely tökéletesen illet Harry hangulatához. A rossz idő miatt semmi hasznos tevékenységre nem tudta elszánni magát, ezért töltött magának egy pohár whiskyt, majd letelepedett a kanapéra.

Gondolatai ezer felé jártak, de minden erőlködése ellenére sem tudta Dracót kiverni a fejéből. Az elmúlt egy évben az élete a feje tetejére állt. Egy szerencsés véletlennek köszönhette, hogy négy év után ismét találkozott egykori iskolatársával. Harry Voldemort legyőzése után nem ment vissza Roxfortba, mert jobbnak látta elfogadni Kingsley ajánlatát és beállni az aurorok közé.

Három évet töltött azzal, hogy Európa országait járva, társaival levadássza a még bujdosó halálfalókat. Barátaival szinte alig beszélt, kivéve Ginnyt, aki végig vele tartott. Semmit nem tudott azokról a változásokról, amik Angliában végbementek.

Mikor rászánta magát, hogy visszatérjen Londonba, már egy teljesen új világ várta. Ginnyvel megbeszélték, hogy barátok maradnak, de a lány Spanyolországban maradt.

Hermione volt az első, akit felkeresett, miután visszatért Londonba. A lány a Minisztériumban dolgozott, és nagy meglepetésére hozzáment Blaise Zambinihez. Hermione és férje London külvárosában éltek, és első gyermeküket várták. Harryt ekkor érte a következő hihetetlennek tűnő újdonság; ugyanis a kicsi keresztapjának nem mást, mint Draco Malfoyt kérték fel.

Harry alig ismert rá az egykori mardekárosra. Draco az elmúlt években nagy változásokon ment át. Apja még mindig az Azkaban lakója volt, és előreláthatólag még jó ideig fogja is élvezni a sötét cellák magányát. Anyja külföldre költözött egy távoli rokonhoz, és megszakított minden kapcsolatot, ami a varázsvilághoz kötötte.

Draco mindent megtett annak érdekében, hogy tisztára mossa nevét, és maga mögött hagyja a múltat. Tervei kivitelezésében nagy segítség volt, hogy Kingsley – mint ideiglenes miniszter – mindenben támogatta. Nagy lehetőségeket látott a fiúban, és felkészítette arra, hogy egy napon átvehesse a miniszterelnöki posztot.

Harry a visszatérése után is aurorként dolgozott, és lassan megismerhette Draco valódi énjét. Egy ideig próbálta tagadni, hogy barátságon kívül mást is érezne egykori riválisa iránt, de az együtt töltött hónapok alatt ez egyre kevésbé ment neki. Mikor elkezdődött a választási kampány mindent megtett, hogy biztosítsa Draco győzelmét, aki lényegesen nagyobb esélyekkel indult úgy, hogy Kingsley és Harry is mögötte állt.

A választás előtt három hónappal egy jótékonysági bálon derült ki, hogy a vonzalom, amit Harry a szőke iránt érzett, egyáltalán nem egyoldalú. Az első csókot egy fülledt éjszaka követett, majd egyik dolog jött a másik után.

Harry úgy érezte magát, mint aki egy álomba csöppent. Nem dobálóztak nagy szavakkal, nem tervezgették a közös jövőt, csak élvezték egymás társaságát. Egyikük sem akart abba a hibába esni, hogy felelőtlen ígéreteket tegyenek, amiket később megbánhatnak.

Minden szép volt, Harry tudta is, hogy talán túl idilli minden, hogy igaz legyen. Az első pofont akkor kapta, mikor meglátta Dracót azzal a szőke hajú lánnyal a kedvenc kávézójában. A lány az ő Dracójának a kezét szorongatta, majd áthajolva az asztalon egy csókot nyomott az arcára.

Harry nem emlékezett rá, hogy hogyan ért haza, de másnap felébredve mindenfelé üres üvegeket látott, és a hasogató fejfájásból arra a következtetésre jutott, hogy az összeset ő itta meg.

A következő pofont akkor érkezett, mikor két nappal később meglátta a Reggeli Próféta aznapi számát. A címlapon ugyanis Draco és a lány volt látható, alatta öles betűkkel: „Draco Malfoy – aki a legesélyesebb jelölt a miniszterelnöki posztra – és titokzatos szeretője!”

Harry nem tudott gondolkodni sem, úgy érezte, mintha élete apró darabokra tört volna szét. Dühös volt, amiért Draco hazudott neki, csalódottan és haragosan kapta magához az újságot, és azzal rontott rá a szőke férfire. Minden haragját rá zúdította, és úgy rohant el, hogy esélyt sem adott Dracónak a magyarázkodásra.

Az elkövetkező néhány óra maga volt a pokol. Az, hogy sorra érkeztek barátaitól a baglyok, csak még elviselhetetlenebbé tette a helyzetet. Egyiket sem olvasta el, bontatlanul dobta a borítékokat a kandallóba és figyelte, ahogy a lángok felemésztik a papírt.

Összerezzent, mikor a lakás csendjébe belehasított a csengő éles hangja. Nem tudta, hogy ki keresheti, hiszen barátai ritkán használták az ajtót. Nem akarta kinyitni, de a csengetés nem akart abbamaradni. Sóhajtva lépett az ajtóhoz, hogy megnézze ki az, aki zavarni merészeli.

– Végre! – nézett rá morcosan Blaise, és már be is lépett a lakásba.
– Mit keresel itt? – ment utána a nappaliba Harry elképedt arccal.
– Azért jöttem, hogy szóljak, Draco este nyolckor vár a Night Light étteremben. Sajnos most nem jöhetett el, mert dolga van, de beszélni akar veled.
– Semmi dolgom vele – felelte Harry dacosan. – Eszem ágában sincs találkozni vele. Sem most, sem később.
– Attól tartok Draco más véleményen van – húzta el a száját Blaise, majd benyúlt a zsebébe, és előhúzott egy levelet, amit átnyújtott Harrynek. – Megkért, hogy adjam át ezt neked. Olvasd el, mielőtt találkoznál vele. Cassandráról ír benne, és mindent megmagyaráz.
– Szóval ez a neve – gondolkodott el Harry, majd az asztalra dobta a levelet, és kitessékelte a házból a kéretlen vendégét.

Harry mindig is tisztában volt vele, hogy Draco egyszer megnősül, hiszen állandóan arról beszélt, hogy gondoskodnia kell örökösről. Csak azt nem hitte, hogy képes lesz minden szó nélkül ezt megtenni vele. Miután megivott két pohár aranyló whiskyt már eldöntötte, hogy mit fog tenni.

Becsomagolt a bőröndjébe, és készen állt, hogy újra elhagyja Angliát. Az elhatározást tettek követték, és néhány órával később már egy sziklás tengerparton sétált. Kezében tartotta Draco levelét, de nem állt szándékában elolvasni. Egy darabig nézte, majd darabokra tépte és csak figyelte, ahogy a szél szanaszét repíti a papírdarabokat.

Egy hónapja volt már Ibizán, ahol felkereste egykori barátnőjét, Ginnyt. Nem tartotta helyesnek, hogy kihasználja a lányt, de ez volt az egyetlen lehetősége, hogy elfelejthesse Dracót.
– Mégis mikor akartad elmondani?– dobott az asztalra Ginny egy pletykalapot, amelyen egy kép virított. A lány bejelentés nélkül érkezett hozzá, és láthatóan alig bírt uralkodni az indulatain. Harry a képre meredt, ahol önfeledten ölelték egymást Dracóval, aki sármosan mosolygott rá, ő pedig olyan tekintettel viszonozta a pillantását, ami félreérthetetlen volt.

Sosem hitte volna, hogy egyszer egy magazin címlapján látja magát viszont, legalábbis nem ilyen formában.

– Régen volt – próbálta menteni a menthetőt.
– Annyira mégsem – mutatott a képre írt dátumra Ginny. – A titkárnőm akadt az újságra, és behozta nekem. Úgy éreztem magam, mikor megláttam, mint egy utolsó senki. Tudtommal azért mentél vissza Londonba, hogy találkozz Ronékkal, akkor mégis mit kerestél pont Malfoy karjai között?
– Sajnálom. Ne haragudj, én el akartam mondani...

Ginny hangosan szitkozódott, amit ő csendben tűrt, végtére is megérdemelte, amiért nem volt őszinte.
– Végül rád unt és ejtett, igaz? – fújtatott dühösen a lány. – Megjelent az a Cassandra, te pedig fölösleges lettél. A hírek szerint már feleségül is vette, az egyik újság címlapján láttam – fintorgott Ginny. – Cassandra Malfoy, ő lett a Varázshasználati Főosztály vezetője...


Miután Ginny elment, Harry levetette magát a kanapéra. Tudta, hogy a lánynak igaza van, és nem is akarta megbántani, de nem állt szándékában a Dracóval való kapcsolatáról mesélni neki.

A következő hetek nehezen teltek. Ginnyvel sikerült ugyan rendeznie a kapcsolatát, de a lány ragaszkodott hozzá, hogy csak barátként hajlandó mellette maradni. Ginny tisztában volt vele, hogy Harry nem szereti, és úgy gondolta, hogy jobb ez így mindkettőjüknek.

Harry elmesélt neki mindent arról az évről, amit Londonban töltött.
Hiányzott neki Draco, de ilyenkor mindig figyelmeztette magát, hogy ne gondoljon rá. Mégis gyakran azon kapta magát, hogy keresi – amíg rá nem döbbent, hogy nincs vele. Nem állt mögötte, nem nevet vele, nem fekszik mellette, mikor nyugtalanul hánykolódik az ágyban, és az érintésére vágyik...

A szívében a fájdalom nem akart enyhülni, kínozta a gondolat, hogy Draco azzal a lánnyal van, de nem tett ellene semmit.
Ginny unszolására regisztrált egy varázslók számára létrehozott társkereső oldalon, aminek a lány volt a tulajdonosa.

Napokkal később, mikor Ginny a legújabb barátjával találkozott, megint bejelentkezett az I'm yours társkereső oldalra. Nem várt üzenetet, de kettő is fogadta. Az egyik Mr. Sexytől érkezett, amin csak mosolyogni tudott. A másikat egy bizonyos DragonPrince80 küldte. Tetszett neki a becenév, és félresöpörve a Dracóval kapcsolatos gondolatait, rákattintott az ismeretlen adatlapjára.

Fényképet nem talált, viszont minden szempontból megfelelt annak, akik keresett: volt állandó munkája, saját lakása, és kilencven százalékban megegyezett az érdeklődési körük. A férfi azt írta magáról, hogy eddig agglegény életet élt, de most már olyan nőre vagy férfira vágyik, akivel megoszthatja az életét, sikereit, és akivel családot alapíthat.

Rövid üzenetében csak annyit írt, hogy szívesen megismerné Harryt, mert az adatlapjából ítélve jól összeillenének, és egy találkozót kért szombat estére.

Harry, mikor felöltözött a randevú estélyén úgy érezte, mintha ólomsúly nehezedett volna rá. Bármennyire is illene hozzá ez az idegen, ő mégsem Draco volt. Nem fogja gúnyolni a ruhái miatt, nem tesz cinikus megjegyzéseket, és nem öleli át forró mosollyal.

Nem tartotta tisztességesnek, hogy pazarolja a férfi idejét, de azt sem tartotta helyesnek, hogy hátralévő életében Draco miatt bánkódjon. Elhatározta, hogy kedves lesz esti partnerével, de ha nem tetszik neki, akkor lelép.

Pontosan hét órakor állt meg La Marina egyik kávéháza előtt, ahová a találkozót beszélték meg. Összehúzta magán a lenge kabátot, és a lemenő nap fényében leült egy padra, és a hajókat bámulta. Mint már annyiszor, most is Dracóra gondolt: az illatára, az ízére, a testére... arra, hogy milyen jól érezte magát a karjaiban... Egy pillanatra lehunyta a szemét, mert nem akarta, hogy az emlékek újra elszomorítsák.

– Vársz valakire?

Az ismerős hang hallatán felkapta a fejét.
– Draco? – nézett rá hitetlenkedve. Alig hitte el, hogy tényleg ő az. Ám a kifejező arc, a karcsú, izmos test, az ajka, a haja... félreismerhetetlen volt. Csak azt a bizonytalan pillantást nem ismerte, amivel Draco végigmérte. – Mit keresel te itt?
– Randit beszéltem meg... veled – felelte Draco, miközben leült mellé. – Egész Európát végigjártam, mire megtaláltalak. Elég fárasztó volt.
– Megspórolhattad volna a fáradtságot, ugyanis azért jöttem el, hogy ne kelljen veled találkoznom. Úgyhogy vissza is mehetsz..

Draco olyan közel ült hozzá, hogy képtelen volt gondolkodni. Nem akart mást, csak megérinteni, megbizonyosodni róla, hogy nem csak képzelődik.
– Miért szöktél el? – Nem próbálta megérinteni Harryt, csak ült mellette, kezét a térdén pihentette. – Megbeszélhettük volna.
– Ó, persze – húzta el a száját gúnyosan Harry. – Hogy első kézből értesülhessek a dolgokról? Erre nem igazán volt szükségem. Vagy azt vártad, hogy az első sorból nézhetem végig a szeretődként az eseményeket?
– Ezt még te sem gondolhattad komolyan – emelte fel a hangját Draco. – Megkaptad a levelem?
– Igen – felelte alig hallhatóan Harry. – Olvasatlanul széttéptem.
– Miért?
– Elvetted azt a nőt, nem? Akkor most, mit akarsz még?
– Harry – nézett rá vigyorogva Draco. – Testvérek között még a varázsvilágban is tilos a házasság.
– Testvérek között? – ismételte Harry kábultan. – Miről beszélsz?
– Cassy a húgom. Aznap tudtam meg, mikor Rita Vitrol azt a képet készítette rólunk. Az apám egyik kis kalandja után született – kezdett Draco a történetbe. – Eddig Franciaországban éltek, de az anyja meghalt, ezért jött vissza Angliába.
– Ezt nem tudtam. – Harry hangja megremegett. – Ostoba voltam.
– Ez nem meglepő – fogta meg a kezét Draco. – Nagyon dühös voltam, mikor eljöttél. Senki nem tudta, hogy hol vagy. Végtelenül fájt, de nem jöhettem azonnal utánad. Nem hagyhattam cserben Kingsleyt – sóhajtott. – Éveken át kerültem a komoly kapcsolatokat, aztán jöttét te. Beléd szerettem, majd elmentél és csak a fájdalmat éreztem, mégsem akarom tovább nélkülözni a társaságodat.
– Hogy találtál meg?
– Ginny írt nekem, mert nem bírt már elviselni – mosolygott a szőke. – Hiányoztál, és nem foglak még egyszer szem elől téveszteni. Téged akarlak, senki mást. Az adatlapom igaz, nem hazudtam. Tökéletesen összeillünk.
– És mi van azzal, hogy gyereket akarsz? – Harry úgy érezte, hogy a szíve kiugrik a helyéről. Ujjait önkéntelenül is Draco ujjai köré fonta.
– Varázslók vagyunk, nem? – simított végig az arcán Draco. – Minden megoldható.
– Akkor megbocsájtod, amiért ilyen ostoba voltam? – kérdezte reménykedve Harry, és izgalmában annyira szorította Draco kezét, hogy elfehéredtek az ujjai.
– Az a szerencséd – hajolt közelebb a szőke –, hogy sokkal válogatósabb vagyok, mint hiszed. Egyedül téged akarlak, sokkal jobban szeretlek, mint hogy a hülyeséged miatt elengedjelek – mondta, és gyengéden megcsókolta. Aztán sajnálkozó mosollyal eltolta magától. – Most viszont el kellene mennünk innen. Hová szeretnél menni?
– Először hozzám – állt fel Harry, és felhúzta magával Dracót is. – Aztán menjünk haza, hozzád... – mondta, miközben magához húzta, és szenvedélyesen megcsókolta. – Szeretlek – súgta halkan a csók közben –, és számíthatsz rá, hogy az elkövetkezendő egy hétben ki sem engedlek az ágyból.
– Ezt most vehetem ígéretnek? – vonta fel a szemöldökét Draco.
– Ígéret, ajánlat... aminek csak akarod – felelte mosolyogva, hangja rekedtesen szólt: – Rengeteg időt kell bepótolnunk – mondta, majd a következő pillanatban egyenesen a hálószobájába hoppanálta magukat. – Szeretlek – súgta újra Draco fülébe.
– Azt akarom, hogy tettekkel is bizonyítsd – döntötte le Draco az ágyra.
– Ahányszor csak óhajtod – vágta rá azonnal Harry, és gyengéden csókot lehelt szerelme ajkára.
– Úgy gondolod, hogy ennyivel beérem? – kérdezte kacéran Draco, és boldogan vett el mindent, amit Harry felkínált neki.
Harry pedig megkapott tőle mindent, amire valaha vágyott: otthont, családot és szerelmet.

VÉGE




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)