Még nincs vége írta: Ero

[Kritikák - 5]

+++ betűméret ---


Fejét lehajtva csendesen állt a májusi esőben. Már teljesen átázott, de egyáltalán nem zavarta. Végre egyedül volt. Nem vették körül szánakozó pillantások, sajnálkozó emberek. Az éjszakai sötétség elrejtette őt a kíváncsi tekintetek elöl. Az eső lassan elállt, az ég kitisztult, de észre sem vette. A telihold fénye megcsillant az előtte lévő márvány sírkövön. Minden éjjel eljött ide, hogy emlékezzen, de a könnyek mindig elkerülték. Kisgyermek kora óta nem sírt, pedig sok fájdalom érte őt az évek során. A háború poklában sok barátot, ismerőst elveszített, de az Ő elvesztése fájt mindközül a legjobban. Emlékezett a vidámságtól csillogó szemeire, az egész termet betöltő mosolyára, tova siető lépteire, csilingelő hangjára, a haján megcsillanó fényre. De emlékezett a csata borzalmaira, a földön élettelenül fekvő emberekre, és a zöld fényre, ami végül Őt is megölte.
Mély levegőt vett, majd egy fiolát vett elő a zsebéből. Lassan feltörte a pecsétet, és a dugót kihúzva a szájához emelte. Nemsokára találkozunk! Úgysincs miért itt maradnom. Nélküled minden üres, és sivár. Nem vár itt rám semmi, és senki. Mielőtt az üveg az ajkához ért volna egy halk hangot hallott.
─ Még nem jött el a te időd! Neked kell vigyáznod rájuk helyettem!
A méreggel teli fiola kiesett a kezéből, és térdre esve hangosan zokogni kezdett.




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)