A jávorszarvas szerelme írta: Xwoman

[Kritikák - 5]

+++ betűméret ---


A szösszt az alábbi cikk ihlette: http://bizzariummagazin.blogspot.hu/2013/06/egy-javorszarvas-platoi-szerelembe.html. Köszönöm blog szerkesztőinek az ihletet! :D


A jávorszarvas szerelme




Winslow már napok óta figyelte Őt. A fényes-csillogó bronzszobor két nappal ezelőtt érkezett a szomszéd emberek kertjébe, és azóta is peckesen állt a helyén, ahová tették. Winslow életében nem látott ilyen szépet. Bár saját magát is igen jóképű jávorszarvasnak tartotta, ám bronzba öntött fajtársa egyenesen lenyűgözte.

Persze Winslow nem volt ostoba, meg tudta különböztetni a tárgyakat az élő dolgoktól, de ebben a kivételes esetben elbizonytalanodott. Messziről kiszúrta, hogy több lapul a szoborban, mint ami elsőre látszik belőle. Sokkal-sokkal több. Winslow az első két napon csak messziről bámulta hevesen dobogó szívvel kiválasztottját, és magában féltékenykedett a bronzpaták körül játszadozó embergyerekekre. De… ha Ő ezeket a kis mitugrászokat elviseli, akkor talán…

A szarvas végül összeszedte a bátorságát, így amikor a házban lakók egy fagyos délután inkább bent maradtak, nagy lépésre szánta el magát: átsétált a szomszéd udvarra. Lehajtott fejjel, tisztelettudóan lépdelt, úgy közeledett Hozzá, és igyekezett minél kevesebb zajt csapni. Ő persze füle botját sem mozdította, csak állt délcegen az addigi helyén.

– Üdvözletem! – szólította meg Winslow a szobrot, de Ő továbbra is csak gőgösen meredt maga elé.

Winslow körbejárta szerelmét, és szemügyre vette közelről is. Tökéletes test, hatalmas agancs, de igazán csodálatossá leginkább a hihetetlenül élethűre formált, büszke szeme tette. Mintha tudná magáról, hogy nincs nála csodálatosabb jávorszarvas széles e világon – vagy legalábbis a környéken biztosan nem.

– Szép napunk van, nem igaz? – próbálkozott tovább Winslow, viszont Ő továbbra is hallgatott. Ám szarvasunk mégsem adta fel. Közelebb lépett Hozzá, és óvatosan végigszaglászta az oldalát. A fémen emberszag keveredett az őszi levelek illatával, de érződött a háttérben valami más is, ami megerősítette Winslow-t abban, hogy Ő tényleg több, mint egy egyszerű szobor.

– Annyira szép vagy! Figyelj, mit szólnál, ha egy kicsit közelebbről is megismerkednénk? – súgta Winslow a szobor fülébe… és most először mintha megrebbent volna a bronz szempár, amiből a szarvas egyértelmű igent olvasott ki. Persze, legbelül tudta, hogy csak a képzelete játszik vele, de nem habozott – bolond lenne nem kihasználni a lehetőséget!


*



Bárcsak lenne puskám – gondolta Jürgen, ahogy nézte a távolodó, még mindig a szerelem ködében úszó rénszarvast. Jürgen orvvadászatból tartotta el magát egész életében. Azt mondták, hogy ez szemét, aljas dolog, amiért bűnhődni fog, de ő ezen csak kacagott. Nem hitte, hogy bármi baj érheti. Viszont most, a megbecstelenített bronzszoborba zárva megállapította, hogy a karma egy igazán… igazán szemét dolog.




(Pici reklám: a pályázatra még mindig lehet írni, a kiírást itt találjátok: http://bizzariummagazin.blogspot.hu/2013/06/novellapalyazatot-hirdetunk.html)



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)