Mary Sue hihetetlenül álomszerű és rém kalandos története írta: Anna Sajt

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


A kedves, szép, bátor és okos Mary Sue-k most igen nagy bajban voltak. Az egyikőjük a Roxfort romjai alá szorult, a másikójuk Dumbledore dementor zombi-halálfaló klónjával küzdött szexi mozdulatokkal, a harmadik énje pedig egy szakadék felé száguldó vonaton remegett az életéért.

Mary Sue nem sejtette, hogy ennyi bajt fog okozni a legújabb varázsigéje, a „Legyekusz Hármani”. Ugyanis Mary Sue hiába volt nagyon tehetséges varázslatkitaláló, nem láthatta előre ezeket a következményeket.

Gyorsan felmérte a helyzetet. A legnagyobb veszély egyértelműen az eszeveszettül száguldó Expressz volt, így hát azt választotta ki megőrizendő valóságnak. A három énje egyszerre mondta ki a saját szerzeményű „Egyesülax” varázsigét, és Mary Sue abban a megnyugtató helyzetben találta magát, hogy immár csak egy énje van.

Persze ennek az egynek nem volt túlzottan megnyugtató a helyzete. Szerencsére mivel Mary Sue számos egyéb jó tulajdonágai mellett kiválóan tudott reagálni váratlan helyzetekben, szexi barna, szőke melírcsíkokkal díszített haját a válla fölött hátradobva megállította az időt. Mert bizony, Mary Sue még erre is képes volt.

Amint megbizonyosodott róla, hogy megállt az idő (ezt úgy csinálta, hogy rámosolygott a nyálukat csorgató fiúk hadára, és mivel azok nem mosolyogtak vissza, Mary Sue biztosan tudta, hogy nem észlelték, hiszen ki ne mosolyogna vissza Mary Sue-ra?), szexi mozdulatokkal kimászott a vonatablakon, és nekiállt hidat építeni.

Mivel Mary Sue kiváló fizikai erőnlétnek örvendett, hamar be tudta fejezni a hidat, és vissza tudott mászni a vonatba. Ismét útjára engedte az időt, és roppantul boldog volt, amikor látta, hogy megmenekültek.

Mindenki úgy örült, mint Mary Sue, csak egyvalaki volt nagyon szomorú.

- Oh, Mary Sue – mondta George.

- Oh, George – mondta Mary Sue.

- Oh, Mary Sue, én meghalok, ha nem leszel a feleségem!

Mary Sue hirtelen annyira boldog lett, mint még soha. Felcsillant a lila szeme, és George karjaiba vetette magát.

- Hát persze, hogy a feleséged leszek, George! Most már tudom, hogy te vagy a Nagy Ő!

- Oh, Mary Sue! – George olyan boldog lett, mint még soha.

Mindenki örült Mary Sue és George örömének, hiszen ki lenne szomorú, ha Mary Sue-t boldognak látja? Hamarosan megérkeztek a Roxfortba, de mindenki legnagyobb megdöbbenésére azt látták, hogy összedőlt.

- Még szerencse, hogy senki sem volt itt, amikor ez történt – fogadta Dumbledore a diákokat.

Ám Mary Sue nem dőlt be neki. Rendkívül jó megfigyelőképességének köszönhetően észrevette Dumbledore-on az árulkodó jeleket, név szerint a fekete csuklyát, a Sötét Jegyet, és a foszladozó húscafatokat, és kiváló logikájával összerakta, hogy bizonyára Dumbledore dementor zombi-halálfaló klónjával áll szemben.

Szerencsére Mary Sue annyira de annyira tehetséges volt pálcapárbaj témakörben, hogy egy-két saját varázslattal megszabadította a világot ettől a velejéig gonosz szerzettől. Ám ezzel még nem értek véget a veszélyek, Voldemort karján Hermionéval közeledett a diákok felé.

- Hermione, hogy tehetted? – Mary Sue szexi könnyei végigcsorogtak halványpiros arcán, amitől mindenki szerint még csodálatosabb volt.

- Oh, Mary Sue! Már értem, mit tettem! – kiáltott fel Hermione, és ő is végigcsorgatott egy könnyet az arcán, ami persze messze nem volt olyan szexi jelenség, mint mikor Mary Sue csinálta ugyanezt. – De már nincs mit tenni!

- De igen, ha összefogunk! – kiáltotta Mary Sue.

Hermione odaszaladt mellé, és együtt megfogták Mary Sue varázspálcáját. Azért kellett az övét használniuk, mert az különleges varázspálca volt, amit Mary Sue maga tervezett (mert mint azt már talán említettem, Mary Sue nagyon tehetséges varázsló volt).

- Csiribú Voldibá! – mondták ki a varázsigét. A varázslat szele belekapott Mary Sue földig érő világoskék hajába, és eltrafálta Voldemortot. A gonosz varázsló búgócsigává változott meglepetésében.

Ekkora már megjelent az igazi Dumbledore, aki könnyes szemekkel ölelte meg Mary Sue-t, mindannyiuk megmentőjét. Körülbelül öt perc múlva el is engedte, így végre megindulhatott a sor, amit a mögé állt roxfortiak alkottak, abban reménykedve, hogy ők is megölelhetik Mary Sue-t. Mary Sue persze nagyon bájos volt, és mindenkinek megengedte ezt a boldogságot.

Cirka fél év múlva Mary Sue ismét szabad volt, úgyhogy úgy érezte, hogy itt az ideje megvillantani a tökéletes mosolyát. Erre mindenki elalélt a gyönyörűségtől.

Mikor feléledtek, Dumbledore bejelentette, hogy itt az ideje felépíteni az iskolát. De addigra már elkésett ezzel a bejelentéssel, ugyanis Mary Sue már elkezdte rekonstruálni az épületet. Bizony, Mary Sue-nak az eddig említett jó tulajdonságai mellett még a szókincse is rendkívül kifinomult volt, így tudta, mit jelent a szó.

Alig három perc múlva Mary Sue végzett a munkálatokkal, ugyanis nemcsak szupererős, hanem szupergyors is volt. Dumbledore ennek annyira megörült, hogy azonnal kitalált egy új díjat, amit Merlin Jobbkezének nevezett el, és örömkönnyeivel küszködve átnyújtotta Mary Sue-nak.

A lány szexin felnevetett, és már majdnem átvette a díjat, amikor egyszerre csak összeesett. A diáksereg odagyűlt köré, és nem tudták, mit tegyenek.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)