Amíg eljő a tavasz írta: Xwoman

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---


Amíg eljő a tavasz




Tina belépett a kávézó ajtaján és megcélozta az egyfős kisasztalt hátul a sarokban. Határozott, egyenes léptekkel sétált oda, kabátjáról lerázva a havat. Rámosolygott a bent ülő munkatársakra, biccentett a pincérnek, majd miután leült, maga elé tette a laptopját.

Nehezére esett bemenni a törzshelyére, de nem akart semmit másképp csinálni, mint általában. Sőt, szeretett volna minél összeszedettebb benyomást tenni. Senki nem veheti észre, hogy…

– Jó napot kívánok. Hozhatom a szokásosat, ugye? – állt meg az asztala mellett a pincér. Jó kiállású, középkorú férfi volt, udvarias mosollyal és precíz, pontosan kiszámított mozdulatokkal. Egy kedves, ismeretlen ismerős. Mióta is…? A kezdet kezdete óta ez az ember szolgálta ki őket. Vagyis most már csak őt, Tinát.

– Igen, köszönöm – viszonozta a mosolyt Tina, talán derűsebben is, mint általában. Pedig most nem kívánta a „szokásosat”. A habos kapucsínó gondolatától is forgott a gyomra, a csokis mignon édes ragadóssága pedig inkább tűnt gusztustalannak.

A pincér bólintott, majd távozott, így Tina egyedül maradt… Nem, nem ez a jó szó. Magányosan. Utálta ezt az érzést, amit öt éve most tapasztalt először. Már nem is emlékezett rá, hogy mennyire pocsék. Mintha az egész világból utasították volna ki, ahová esélye sincs visszatérnie. Nem akarata, hogy mások észrevegyék rajta a változást. Nincs rosszabb a szánakozó pillantásoknál.

Reggel szépen felöltözött – talán szebben is, mint máskor –, megfésülködött, sminket tett magára… de a vastag púderréteg sem fedhette el a billogot a homlokán, amit az ő távozása sütött rá.

Piszok nehéz volt elindulni reggel, végezni a munkát, és akkor is mosolyogni a munkatársakra, amikor belülről felemésztette a fájdalom. „Jól vagyunk, köszönöm, nincs semmi különös.” Hányszor, de hányszor hagyta el ez a borzalmas hazugság a száját aznap! De ez a hazugság jó. Megvéd a további kérdésektől.

Tina ujjai sebesen száguldottak a laptop billentyűin. Levelet írt – de csak magának. Emlékeztetőül. Hogy milyen ennyire egyedül. Nem, nem szimplán egyedül. Magányosan. Nélküle már járt itt máskor is, de ő akkor is vele tartott. Tina egyszerűen csak érezte a jelenlétét. Tudta, hogy vele van.

Még csak két bekezdésig jutott, amikor megjelent a pincér – József. Tina kicsit szégyellte, hogy először vette a fáradságot, hogy elolvassa a férfi egyenmellényére csíptetett névtáblát, de most szeretett volna minden részletet az emlékezetébe vésni.

– Parancsoljon, hölgyem! – mondta a pincér, miközben az asztalra pakolta a tálca tartalmát. – Hogyhogy egyedül jött?

A kérdésben nem volt semmi tolakodó, József máskor is feltette, amikor ő nem jött vele, Tina szíve mégis kihagyott egy ütemet, és a levegő is a tüdejébe szorult. Most mit feleljen? Azt nem mondhatja! Legszívesebben elküldte volna a férfit a fenébe… még akkor is, ha tudta jól, hogy nem rossz szándékból kérdezte.

– A párom elutazott. – Tina önmagát is meglepte, hogy ilyen könnyedre sikerült a válasz. És látszólag megfelelően határozottra is, így megelőzte a további kérdéseket.


*



A lakásban hideg volt és sötét, de Tina nem kapcsolta fel a lámpát, nem vette fel a fűtést. Az utcai ruhájára felhúzta a hálóköntösét, aztán az ágytakarót maga köré csavarva az ágyra kuporodott. Most már sírhatna… de száraz szemmel meredt előre, még önmaga előtt is tagadni akart – amiről nem vesz tudomást, az nincs, ugye? Pedig itt nincs, ki előtt rejtegesse titkát. A redőny résein át még beszivárgott egy kevés világosság, de nem érdekelte, hogy az még a szürkület halvány fénye-e, vagy már az utcai lámpáé.

Reszketett – hiába, hogy csak a másik szobában maradt nyitva az ablak, az egész lakás teljesen kihűlt ekkorra. Ez is az ő hibája! Tina kérte, hogy ne menjen, ne hagyja el, de ő hajthatatlan volt, és ezt Tina nem engedhette. Csak egy késszúrás – ennyi kellett a lapockái közé. Aztán a vért feltakarította, őt pedig befektette a kisszobai vendégágyba. Tavaszig így biztos vele lesz. Hideg van, talán még a hó is belepi a helyiséget. De a test hiába maradt itt, Tina életébe beköltözött a magány. Amitől már soha többé nem szabadulhat.




A játékot meghirdető blog címe: http://irokhaakarok.blogspot.hu/
A saját blogom címe: http://nunualkot.wordpress.com/



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)