{Teen Wolf} Golyóálló írta: lex

[Kritikák - 15]

+++ betűméret ---


Szerző: coffeeinallcaps
Szerző megjegyzése: a történet csúnya beszédet, érzelmi sérülést, nogitsune traumát tartalmaz - viszont happy enddel végződik :)
Fordító megjegyzése: a fordítás a szerző engedélyével készült.



Az eset után a legtöbb napja így néz ki:

Stiles felébred. Megszámolja az ujjait, próbál normálisan lélegezni, amíg arra vár, hogy őrülten kalapáló szíve lelassuljon és a verejték megszáradjon a bőrén.

Lezuhanyozik. Van, hogy az apjával reggelizik, máskor Scott jön át enni valamit. Néha iskolába megy, néha nem.

Hetente egyszer van terápia. Egy héten kétszer az apja elviszi a lőtérre, és megtanítja, hogyan kell elsütni egy fegyvert. Stiles gyűlöli, hogy imádja a kezében érezni a pisztoly súlyát, az erőszakos mozdulatot, ahogy visszarúg. Vannak esték, amikor a nyelvéhez nyomja az ujját, és utálja, ahogy a fémes íz képes megnyugtatni őt.

Két hónap telik el. Két hónap telik el és Allison még mindig halott, és Isaac még mindig nem jött vissza, és Derek még mindig nincs meg; és Stiles nem tud lámpafény nélkül aludni, főleg, ha az ajtaja nincs bezárva és az ablak résnyire nyitva van.

Mindent egybevéve, egészen jól van.

***


Allison még mindig halott és Isaac sem jön haza. Dereket Mexikóban találják meg, bármilyen hihetetlen is. Az utazásra való pénzt Petertől és Scott apjától zsarolják ki. Lydia és Kira is velük tart, ahogy végül Melissa és az apja is, és abszurd módon az egész út úgy telik, mint egy családi kiruccanás, egy rövid nyaralás. Egy hétvégi kirándulás. Melissa átnyúl a karfán, hogy megsimítsa a kézfejét, Scott pedig kibámul az apró ablakon – és Stiles azt kívánja, bár ne tudná, mire gondol Scott, pedig tudja.

Derek gyenge, de épségben van. A hazafelé tartó repülőutat végigalussza, feje oldalra döntve, a szája elernyedve. Valamennyivel vékonyabb lett. A szakálla kezd egy ősemberére hajazni. Stiles két napja nem aludt és most idegesnek és egyben súlytalannak érzi magát. Figyeli Derek megrebbenő szemhéját, mellkasának emelkedő-süllyedő ritmusát. Van valami furcsa benne, talán a tömött szakáll teszi, vagy a vékonysága, vagy csak a szeme alatt éktelenkedő sötét karikák. Robusztusnak látszik. Igazinak. Mintha akkor is ott lenne, ha Stiles lehunyná a szemeit.

Stiles nem alszik.

***


Olykor az apja elfelejti rázárni a szobájának ajtaját és Stiles valahol máshol találja magát. Általában veszélytelen helyeken. Mint a kamrában. A pincében. A dzsip kulcsait az apja fegyverével együtt elzárva tartják, egy éjjel Stiles mégis arra riad fel, hogy a volán mögött ül a kocsifeljárón. Félóráig tart, mire annyira megnyugszik, hogy vissza tud menni a házba.

Aztán egy éjjel a temetőben ébred. Valami szúrja a lábát, a tenyerén és ujjain pedig újra és újra vér serken apró cseppekben. Nem érti. Friss rózsa van az anyja sírján, a tüdejét pedig fekete kezek szorítják össze, füstöt köhög fel. Hangok sziszegnek rejtvényeket.

Amikor kinyitja a szemeit, a torka iszonyúan ég és Parrish arcát látja, ahogy a férfi erősen megrázza a vállát; a szája némán tátog. Az állomásra kerül. Az apja érte jön, és az irodájában meleg van, és a pokróc alatt, amit Parrish terített rá, biztonságban érzi magát, és a torka lángol és fáj a tüdeje és szúr a talpa és melegséget érez és biztonságban van az apja ölelésében és kifacsartnak és fáradtnak érzi magát, és a szótagokat saját súlyuk gördíti a nyelvére, ahogy azt mondja az apjának, végre:

– Már nem bírom tovább.

És az apja élesen szívja be a levegőt és szorosabban öleli őt.

***


Másnap otthon marad. Scott analitikus pontosságú beszámolót küld neki az iskolában történtekről, Lydia és Kira pedig egy kupac képet mellékel magáról.

Kicsivel dél után megszólal a csengő. Stiles az ajtóhoz biceg. Derek Hale a verendán áll, a lába mellett egy türelmesen várakozó sárga labradorral.

Épp, amikor már azt hitted, mindent láttál.

– Mizu? – kérdi Stiles az ajtófélfának dőlve, hogy ne a sérült talpára nehezedjen. – Új falkát alapítottál?

– Haha – jön Derektől a felelet.

Megnyírta a szakállát. És a szeme alól eltűntek a sötét karikák. Jól néz ki. Sőt, nagyszerűen. És még mindig szilárdnak és igazinak tűnik. Stiles valamiért szeretne felé nyúlni és megérinteni.

– Az apád – mondja Derek. – Ő hívott.

Stiles vár.

– Tanácsot kért.

A kutya felnéz Stilesra. Ő felé nyújtja a kezét, tenyérrel felfelé, mire az állat megszaglássza az ujjait.

– Alig tudom elhinni, hogy megértük a napot, amikor valaki Derek Hale-hez megy életvezetési tanácsokért – mormolja Stiles a kutyának, miközben megsimogatja a fejét. A bundája hihetetlenül selymes.

Derek a szemét forgatja.

– Tudod, én is veszítettem el embereket.

– Szerinted nem tudom? – szisszen fel Stiles, a hangja vörösen izzó parázs a torka hátuljában. – Szerinted nem tudom, hogy Lydia elveszítette a legjobb barátját, hogy Scott elveszítette élete szerelmét, hogy te elveszítetted az egész rohadt családodat; szerinted nem ébredek mindennap ezzel a bűntudattal, hogy mindig én vagyok az egyetlen, aki---

– Első számú szabály – vág közbe Derek. – Ne érezz bűntudatot.

– Jézusom, Derek, szerencséd, hogy magaddal hoztad ezt a kurva kutyát, különben---

– Gyere – mondja Derek a kutyának, és óvatosan megrántja a pórázt. Elmennek Stiles mellett, egyenesen be a házba. Stiles nem szól semmit. Nem bízik a saját testében, abban, hogy uralkodni tudna magán, úgyhogy meg sem próbálja. Úgy érzi, csapdába esett. A szívverése felgyorsul.

Derek kilép a tornácra.

– Üss meg.

Stiles megdöbben.

– Kibaszottul ne---

– Üss meg.

– Derek, én---

– Üss meg.

Úgyhogy megüti Dereket. Megüti egyszer, kétszer, és ez pont olyan, mintha a lőtéren lenne, mintha a fegyver visszarúgna, ahogy újra és újra ütésre emeli a kezét, és csak üt, üt, üt és újra üt, mellkason üti Dereket, aztán az arcába vág, egészen addig, amíg görcsöt nem kap a csuklója és a bütykei szét nem nyílnak és aztán csak kapkod, kapkod a levegőért.

Derek keze a vállára simul, óvatosan megszorítja, aztán megkérdezi:

– Hogy érzed magad?

Stiles halk, örömtelen nevetést hallat.

***


Ezután a dolgok jobbra fordulnak.

***


A kutya neve Daisy. Hatéves és nyugdíjazott szolgálati eb. Stiles három napja egyfolytában úgy ébred fel, hogy a súlya megnyugtatóan nehezedik a mellkasára, ujjait a selymes bundába fűzi, a nedves orr pedig a nyakához nyomódik.

Csak a harmadik éjjel tudatosodik benne – reménykedéssel vegyes örömmel –, hogy ezután az apjának nem kell többé bezárnia az ajtaját.

***


Vannak gondolatok, amiket nem akar, nem tud az apjával vagy Scottal megosztani. Ms. Morell nem kifejezetten segítőkész terapeuta, de azért jól esik valaki olyannal beszélni, aki nem áll hozzá túl közel. Néha mesél neki a pszichológiai elméleteiről. Néha a nő tesz fel kérdéseket.

Amikor Derekről és Daisyről mesél neki, csak titokzatos mosolyog.

– Komolyan mondom, ez a nő néha megőrjít – meséli Stiles Dereknek a délutáni Daisy-vel való sétájuk során. Derek csak vet rá egy pillantást, ami kb. ezt sugallja: azt hittem, már őrült vagy. Stiles élesen szívja be a levegőt és ezt mondja:

– Istenem, hogy te milyen érzéketlen vagy! Nem hiszem el, hogy egy valag pénzt fizettünk azért, hogy visszaszerezzünk a mexikói vadászkartelltől.

– Igen? – Dereken nem látszik, hogy megsértődne. – Megbántad a vásárlást?

– Istenem, nem vettünk meg téged! Csak kifizettük a váltságdíjat. Sőt, inkább csak… inkább csak letettük érted az óvadékot. Amúgy meg, főleg Peter pénze volt, úgyhogy---

– Hagyd abba a magyarázkodást – mondja Derek –, és egyszerűen törődj bele, hogy a belátható jövőben a nyakadon maradok.

Istenem - nyivákol Stiles, és meglöki Dereket; mindkét kezét Derek mellkasához nyomja, mert egyszerűen megteheti.

***


Négy hónap telik el és Allison még mindig halott, és Isaac még mindig nem jött vissza és Stiles még mindig nem tud lámpafény nélkül aludni; de végre nem kell magára zárnia a szobája ajtaját, és az ablakot is résnyire hagyhatja. Ezt apró győzelemként éli meg. Ahogy Scott is, aki elviszi vaníliás shake-t inni ünneplés gyanánt.

***


Stiles felébred.

A bőrét vékony rétegben verejték fedi, és a szíve őrült módjára kalapál. Összeszorul a mellkasa. Megérinti a bal hüvelykujját. Egy. Mutató ujj. Kettő. Középső, három. Gyűrűs, négy. Kisujj, öt. Jobb hüvelyk, hat. Mutató ujj, hét. Középső---
Egy kéz kulcsolódik az utolsó két ujjára.

– Hé – súgja Derek –, itt vagyok. Minden rendben.

Stiles kifújja a levegőt és bólint. Becsukja a szemét.



Kedves olvasók! Ez lenne az első Sterek fordításom; én nagyon szerettem ezt a történetet, így kíváncsi vagyok a véleményetekre! Illetve arra is, hogy hozzak-e még Stereket, vagy maradjak inkább a Frostironnál? :) A ficblogomon mindig értesülhettek a legfrissebb feltöltésekről és a tervben lévő fordításokról :)

70 megnyitás - 3 vélemény




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)