Megismerés útjai írta: lex

[Kritikák - 5]

+++ betűméret ---
<<


Szerző: icarus_chained
Fordító megjegyzése: a fordítás a szerző engedélyével készült.


Gyermekek

Dummy vidáman csipogott, a karjait Tony felé nyújtotta és leplezetlen ragaszkodással bújt alkotójához. Tony önkéntelenül elvigyorodott, ahogy egy sebhelyekkel tarkított ujjal végigsimított a fémen, legalább akkora gyengédséggel, mint amit ő kapott.

– Nem hasonlítanak rád – jegyezte meg Loki mellette, és valami fura kifejezés ült ki az arcára, ahogy őket figyelte. – Szinte saját gyermekeidként szereted őket, pedig egyáltalán nem is hasonlítanak rád.

– Mi az, hogy szinte? – horkant fel Tony anélkül, hogy felnézett volna; ujjait összefűzte Dummy fémtagjaival és figyelte, ahogy JARVIS kék fényű projektora követi a mozdulatot. – Ők frankón a porontyaim. Onnan is látszik, hogy épp annyira elcseszettek, mint én.

– Ezt az állítást visszautasítom, uram – szólalt meg JARVIS, aki ezekben a napokban éppen eléggé megszokta már Loki jelenlétét ahhoz, hogy az isten társaságában se fogja vissza magát. – Bár azt el kell ismernem, hogy hasznavehetőségem messze túlhaladta az előzetes számításokat, a körülményeket is figyelembe véve.

Tony Lokira vigyorgott.

– Ezzel azt akarja mondani, hogy jobb nálam – közölte vidáman az istenséggel, aztán… elhallgatott. Most, hogy jobban megnézte magának Lokit, valami nem stimmelt. Valami fájdalmas, sötét dolog örvénylett a szemeiben; valami sóvárgó gyötrelem, ahogy azt figyelte, amint Dummy Tony atlétájába csimpaszkodik és szorosan tartja.

Összeakadt a tekintetük, Tony pislantott, aztán lassan és megfontoltan szólalt meg.

– Igen – mondta lágyan. – Ők az én kölykeim. Persze, hogy nem hasonlítanak rám, hiszen Dummy és You ezekből a csúf maradékokból lettek összerakva, JARVIS pedig egy ipari komplexum szerverfarmjának méretével rendelkezik, aki egyébiránt láthatatlan. De ők a gyerekeim, és bárkit orrba vágok, aki mást mer mondani. – Pillanatnyi csönd, aztán: – Miért kérdezed?

– Semmi – fordul félre Loki, a hangja távoli és kifejezéstelen. – Semmiség. Csak… egy régi kérdés, amire azt hittem, sosem kapok választ. – Egy pillanatra elhallgatott, majd olyan halkan fejezte be, hogy Tony majdnem elszalasztotta az utolsó mondatot.

– Most arra gondolok… talán csak nem akartam meghallani.


Kedves olvasók! Lezárult a drabblefüzér, véleményeket most is szívesen fogadunk a szerzővel együtt!

15 megnyitás - 0 vélemény



<<

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)