A rút kiscica írta: Xwoman

[Kritikák - 5]

+++ betűméret ---


A rút kiscica




Cilut érkezésekor egy kőből meg agyagból kiépített katlanba vitték, alján egy mesterséges tóval, felül pedig ráccsal fedett korláton át lehetett bekukucskálni. Nem emlékezett, mi történt előtte, de a dörrenések és a félelem néha visszaköszöntek az álmaiban. De már biztonságban volt. Az emberek – később rájött, hogy ők hozzák az állatbébiket – a legjobb családba helyezték, holott gyanította, hogy nem oda szánták, annyira különbözött a többi cicától.

Hiába igyekezett szökdécselni, akár a testvérei, túlsúlyos testét alig bírta felfelé lökni. Ormótlan lábával egyszer dagasztani akarta a cicamama hasát, mire szegény visítva menekült, és hosszú órákig elő se jött. Inkább nem közeledett a többiekhez, csak hagyta, hogy dögönyözzék a rózsaszín, puha tappancsukkal.

A társai elfogadták – ám az emberek nem. Ahányszor meglátták a macskaalomban nyújtózkodni vagy együtt ejtőzni a családdal, hangos nevetésben törtek ki, mutogattak és furcsa szavakat visongtak a zagyva nyelvükön.

Cilu ezért szívesebben töltötte az időt a tóban. Ébredés után villámgyorsan belegázolt, hogy nehogy megpillantsa magát – a csúf, széles szájú tükörképét. A torzan a feje tetejére került apró szeme és füle legalább azt lehetővé tette, hogy a víz alól kukucskáljon.

Ráadásul ebben a közegben könnyűnek, kecsesnek érezte magát, igazi macskának. Úszkálás közben meg tudott feledkezni a csupasz, szürke bőréről és a hatalmas testéről. Ám cicatestvérei még ebben az örömben sem osztoztak vele, hiszen ők már attól prüszköltek és rázták magukat, hogy belemártották a tappancsukat a tóba. Őt azonban továbbra is szerették, amiért nem tudott elég hálás lenni.

Aztán megtörtént a baj. Túl nagyra nőtt – napról napra még nagyobbra, hiába akart kicsi maradni –, és az egyik ebéd utáni összebújós dorombolás során véletlenül ráhengeredett a testvérére, Mircire. Cilu nem értette, miért kiabálnak vele a berohanó emberek és próbálják arrébb taszigálni, ám miután felkelt, meglátta Mircit. Ő számított a legcsinosabb kiskandúrnak az alomban a cirmos-vörös bundájával, valamint hetyke bajszával. Most azonban mozdulatlanul fekve nyöszörögni is alig tudott.

Az emberek felvették a földről a pórul járt macskát, elvitték, aztán később bekötözve, kábán, de legalább életben visszahozták. Cilu azonban nem mert visszamenni az alomba – nem mintha igényt tartottak volna a társaságára. Talán rádöbbentek, hogy nem közéjük való. Cilu egész nap a tóban úszkált, még az ebédre kapott görögdinnyét sem kérte. Egy ilyen szörnyeteg nem érdemel ételt!

A helyzet napok múltával sem változott. Képtelen volt visszatérni a társaihoz, ők hiába akartak békülni. Még Mirci is a tó partjára sántikált, és panaszos nyávogással hívogatta.

A következő reggel Cilu már-már a visszatérést fontolgatta, amikor megjelent két nagydarab ember, ő pedig szúrást érzett a torkánál. Észre sem vette, mikor aludt el, de egy mozgó-zötykölődő dobozban ébredt, ahová szűk rácsokon keresztül szűrődött be a fény. Cilu nehézkesen talpra állt, és kinézett a résen – felette fák lombja suhant el, kintről bűz és por áradt. Elképzelni sem tudta, hová viszik. Talán rájöttek, hogy egy selejt, és meg akarnak szabadulni tőle?

A doboz egyszeriben hangos zökkenéssel megállt, aztán kinyílt az egyik oldala – Cilu pedig az életösztöntől vezérelve kirontott. Az emberek azonban nem követték, csak kiabáltak és intettek neki, majd visszaszálltak a dobozba és elrobogtak.

Cilu ekkor látta, hová került: egy nagy, mocsaras tó partjára, ahol hozzá hasonló, nagydarab, szürke, csupasz lények úszkáltak, dagonyáztak legeltek. Ekkor ébredt rá, hogy nincs vele semmi baj. Pusztán egy másik fajba tartozik, és nem macska, hanem…


…VÍZICICA!




BÚÉK minden kedves olvasómnak! :D Köszi, hogy elolvastál!^^ Mivel nem szerettem volna már a leírásban lelőni a poént, íme itt van Arleyn kérése, ami alapján a sztorit írtam:

Történet egy bébivízilóról aki egy szörnyű véletlen folytán egy macskaalomban nevelkedik fel.



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)