Mit vársz egy ilyen horrortól? írta: Xwoman

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---


A kérés, ami alapján íródott:
2. Fogjatok meg egy klisés alapsztorit, bármilyet(nyálas, szerelmi történet, vámpíros, és még millió lehetőség van), és tegyétek abszurddá úgy, hogy az élvezhető is legyen. Magyarul gúnyoljátok ki, fricskázzátok meg azt az elcsépelt akármit, amihez nyúltok, de tegyétek azt stílusosan, nem pedig erőltetetten.
A kérés így hangzott, én pedig a gagyi szörnyes horrorokat vettem célba. :D


Mit vársz egy ilyen horrortól?



~ 1 ~



A két hatalmas irodaház közé szorult apró ajándékbolt polcai roskadoztak a különféle apróságoktól. Itt nem holmi tömeggyártott kacatokat árultak, hanem szuveníreket a világ majd minden tájáról. Álomfogók, elefántcsontból és korallból készült kicsi dísztárgyak, kézműves ékszerek bőrből, fogból, féldrágakövekből.

A levegőt egy füstölő szantálfa-illata tette nehézzé, a háttérben halk, keleties zene szólt. Damon lassan sétált a polcsorok közötti keskeny részen, és a fonott bambuszkosarakba pakolt csecsebecséket nézegette. Majdnem elfeledkezett az évfordulójukról. Aznap volt egy éve, hogy összejött a gimis szerelmével, Bunnyval. A férfi még ma sem hitte, hogy lehet ilyen szerencsés, amikor tizenévesen a lány levegőnek nézte. Most pedig… ők voltak a legboldogabb pár széles e világon. Persze ez a boldogság azonnal véget is ért volna, ha Damon nem kapcsol – de hála az égnek még ebédidő előtt eszébe villant, hogy mégsem a kávéfőzőt hagyta bedugva.

Mivel a családi békét fontosabbnak tartotta a hasánál, a kajaszünetet a munkahelye melletti ajándékboltban töltötte. Ám hiába fogyott vészesen az idő, mégsem akart vele szembejönni az AJÁNDÉK. Holott Bunnynak nagyon nem mindegy, mit kap. És ha emiatt szakít vele…

Ám végül Damon az utolsó öt percben csak kénytelen volt találomra választani, ezért levett egy vörösagyagból és tollakból készült afrikai maszkot a polcról, és remélte, hogy Bunny ezt már nem fogja félelmetesnek találni, mint a múltkori jópofa szarvaskoponyát.

Beállt a sorba, és ott megpillantotta, amit keresett: egy néger nő fejét formázó mellszobor nyakában egy nyakék lógott. Egymásba fonódó rézkígyók harapták mindkét oldalról a szemgolyó alakú, vörös követ. Damon meg akarta fordítani, hogy az árát is lássa, ám hozzá sem érhetett, ugyanis a kínai-indián félvér árus a kezére csapott a legyezőjével, amivel eddig magát hűtötte – pedig a légkondi tökéletesen működött.

– Nem nyúlka-piszka! – reccsent rá, és vágott szemét még keskenyebbre húzta mérgében.

– Elnézést, csak az árát…

– Nem eladó! Ez itten nem eladó! Csak dekoráció, nem látja? – méltatlankodott.

– Nem alkudhatnánk? A barátnőmnek lesz ajándékba az évfordulónkra!

– Barátnők jönnek-mennek, de őfelsége Fa’lya afrikai királynő elátkozott nyakéke örök kárhozatot hoz. Pláne a marha fehér emberek kezében.

– Ne legyen ilyen rasszista! Az apai nagyapám unokatestvére cheyenne indián volt!

– Meg az ángyod térgye kalácsa! A maszk húsz dollár negyvennyolc cent lesz, aztán tűnés, tűnés, mielőtt bajt hozol rám! – hessegette Damont a legyezővel az árus.

– Mi lenne, ha félretennénk ezeket a hülye babonákat, és komolyan beszélnénk? Megveszem a maszkot, és mellé kérem még a nyakéket is. – Damonnek esze ágában sem volt engedni. Hiszen ha hinni lehet a tulajnak, ez az ékszer nemcsak egyszerű bizsu, mint a többi, hanem igazi értékes ritkaság! Azonban az eladó a hosszan lelógó, gyér szakállát kezdte tépkedni az ajánlat hallatán.

– Nem adhatom! Pont azért, mert az ökör fehér emberek minden természetfelettit babonának hisznek! Nem érdekel, mennyit kínál érte, én ezt oda nem adom magának! Ha egyszer… egyetlen egyszer is víz éri, itt mindennek annyi! – Az árus szakállának néhány szála az ujjai között maradt, ám a férfi izgatottságában le sem söpörte. Ahogy hadonászott, úgy nézett ki, mint egy láthatatlan marionettfigurát irányító bábjátékos.

– És ha megígérem, hogy nem tesszük vízbe? Most komolyan… Maga szerint Bunny ebben menne fürödni?

– Nem érdekelnek a háziállatai! Jaj nekem, jaj nekem! Nem szabadott volna kitennem a pultra! Vigye a maszkot, ne fizessen! Csak tűnjön innen, mielőtt…

Azonban nem folytathatta a sirámait, mert az ajtó a falnak csattanva kitárult, és egy férfi robbant be rajta. Sportdzsekit viselt, arcát fejére húzott harisnya takarta, aminek szára nyuszifülként lógott le kétoldalt. Kezében pisztolyt tartott, amit egyenesen Damonre és az árusra szegezett.

– Fel a kezekkel! – dörrent rájuk a férfi.

– Jaj, ezek a fehér emberek! Vigye a pénzt, vigyen mindent, csak hadd maradjak életben! –fogta könyörgőre az árus, amit Damon a válla felett egy méltatlankodó pillantással jutalmazott. Honnan a fenéből veszi ez, hogy a fazon fehér, amikor a fejét a harisnya, kezét a kesztyű rejti?

– Nem kell a halott állatok meggyalázott maradványaiból származó mocskos pénzed! – A rabló szinte köpte a szavakat. – Én a PETA megbízásából jöttem, hogy bosszút álljak rajtad és a hozzád hasonló mocskokon! – Azzal meghúzta a ravaszt.

Damon automatikusan leguggolt fülére tapasztva a kezét, ám a dörrenés elmaradt, helyette az árus még az eddigieknél is jobban visítozott:

– Jaj nekem, mit tettél? Mit tettél?

Damon felpillantott, és meglátta a sötétbarna fröcskölést mindenütt. Ekkor esett le neki, hogy a támadójuk csak vízipisztolyt hozott valami festékes löttyel, hogy eladhatatlanná tegye a holmikat.

– Kiáztatott dióhéjak leve! Ezt ki nem szeded a csontból! – kacagott eszelősen az önjelölt igazságtevő.

– Vízben kiáztatott? – Az árus mozdulatlanná merevedve megfeledkezett eddigi hisztijéről.

– Mi másban? Én nem szennyezem a környezetet! – húzta ki magát az aktivista, azzal kimasírozott a helyiségből.

Az eladó iszonyodva nézte a nyakék kígyóiról csöpögő barna folyadékot.

– Tudja mit? A magáé! – nyomta Damon kezébe egyenesen a mellszobrot. – Ezt is vigye! Meg ezt is! – Egy papír ajándékzacskóba marokszám szórta a csecsebecsét a pultról, majd átszökkent a túlsó oldalra. – A cég ajándéka! Most menjen, menjen! – tessékelte ki az ajtón Damont, majd a „Zárva” oldalára fordította a táblát, és lerángatta a rácsot. Amikor a nehéz lakat kattanva becsukódott, az árus derékig felrántotta a köntösét, és nyakába kapva a lábát nekiiramodott.

Damon értetlenül bámult utána hóna alatt szorongatva a női mellszobrot, a papírzacskót és a maszkot, majd észbe kapott: vége az ebédszünetnek! Így csak vállat vont, és visszaindult az irodaházba dolgozni, miközben alig várta, hogy lássa, Bunny mit szól ehhez a rengeteg csodálatos ajándékhoz.


~ 2 ~



Damon legszívesebben fütyörészett volna széles jókedvében, csak nem akarta még jobban bosszantani a munkatársait. Eve már így is ötödszörre kérte, hogy vegye le a polc tetejéről azt a borzalmas nőfejet, mert hidegrázást kap tőle. Demon erre természetesen nem volt hajlandó – még hogy süllyessze a szekrénybe ezt a különlegességet! Eve-nek csak túl gyenge az idegrendszere. Hogy a szoborfej nézi őt? Követi a szemével? Egyre szélesebben mosolyog? Ugyan már!

Bár ez utóbbi… Igen, ebben mintha – de csak alig észrevehetően – lenne valami. Az eddig kifejezéstelen arc halványan mosolygóssá vált. Érdekes.

– Vidd már ki azt a szart az autódba! – kezdte újra Eve, mialatt elhaladt Damon irodarésze mellett, hogy kinyomtasson néhány dokumentumot.

– Hogyne, még a végén ellopnák! Az eladó azt mondta, hogy ez maga Za’bálja vagy hogy is hívják afrikai királynő nyakéke, igazi érték, ha nem látnád!

– Mert te el is hiszed, hogy ez a bazári halloweeni dekoráció érték? Csodálom, hogy az a szerencsétlen lány nem dobott még ki a vackaiddal együtt! – szegte fel a fejét Eve, és Damonra több szót nem is vesztegetve végezte tovább a feladatát. A férfi csak a fejét csóválta, és lesajnáló pillantást váltott a mellszoborral. Eve csak egy savanyú, irigy vénlány. Boldog lenne, ha találna valakit, aki annyiszor megajándékozná, mint ő Bunnyt!

A munkaidő hamarosan véget ért, aminek Damon duplán örült. Egyrészt amiért hazamehetett a szépséges barátnőjéhez ünnepelni, másrészt meg… Fogalma sem volt, hogy mi történhetett a légkondival, de hiába kapcsolták mindet maximumra, az épületben pokoli maradt a hőség. Eve határozottan állította, hogy az epicentrum a nyakék, és természetfeletti erők munkálkodnak, de erre mindenki csak legyintett. Még az őfelsége Fa’lya afrikai királynő nyakékével ellátott mellszobor is.


***



– Drágám, megjöttem! – lépett be süteményillatú otthonukba Damon.

– Szia, Mogyoróskalácsom! – tipegett elő a konyhából Bunny. Szőke haját kontyba tűzte, rövid ruhája előtt rózsaszín fodros kötényt viselt. – Jókor jöttél, már épp tálalok… Mi a csuda ez? – torpant meg halálra váltan.

– Ajándékok, csak neked! – húzta ki magát Damon, és a dohányzóasztal üveglapjára pakolta a holmikat.

– Ez mind? De ez egy vagyonba kerülhetett!

– Ugyan, Almáspitécském, tudod jól, hogy semmi sem drága, ha rólad van szó – duruzsolta a férfi. – Nézd végig, miket kaptál!

Bunny letérdelt az asztal mellé, és kiborította az ajándékzacskó tartalmát. A füstüveg tükröződésében lelkesen próbálgatta az alpakka fülbevalókat, a féldrágakő nyakékeket és gyűrűket, ám a mellszobrot pillantásra se méltatta. Damon, bár örült, hogy a többi ajándéka pozitív fogadtatást kapott, kezdett egyre türelmetlenebb lenni. Végül csak nem bírta tovább:

– Édeském, ezek csak apróságok… Az igazi meglepetésedhez mit szólsz?

– Ó, hát ez? – emelte fel a maszkot a lány, és megvakart a fejét. – Nagyon… jópofa. Szerintem jól fog mutatni az ágyunk fölött a szegény zebrák feje és a szarvaskoponyák között.

– De szívem! Nem látod ezt a csodát? – állt Damon az asztal mellé, és mintha egy árubemutató előadója lenne, a nyakékre mutatott. A szobor büszkén kihúzta magát, és magabiztos mosollyal élvezte a figyelmet.

– Ööö… Hát ezt meg a nappali polcára tesszük. Ha nem zavarja CFP-t.

CFP – teljes nevén Cutie Fairy Princess – Bunny hófehér, kékszemű angóramacskája volt, aki még a gazdájánál is kevésbé tolerálta Damon exkluzív gyűjteményét. A zanzákat, a kitömött állatokat, az anatómiai ábrákat, a fél szobát elfoglaló tűzhangya-farmot – mindazt, amivel Damon igyekezett bevinni a természetet a szoba falai közé. Bunny bizonygatta neki, hogy erre a célra tökéletesen megfelelnek a szobanövények és a cica is, de a férfi ezt kevésnek találta.

– Nem a fej a lényeg, hanem a nyakék! – méltatlankodott Damon, mire a szobor ráöltötte a nyelvét. – Nézd meg, milyen különleges! Valódi! E’mészti afrikai királynő tulajdona volt!

– Nagyszerű – erőltetett magára egy mosolyt Bunny. – Mit szólsz hozzá CFP?

– Pff – kommentálta a macska a szekrény tetejéről, és hátat fordított nekik.

– Szereti! – derült fel Damon. Ez volt az eddigi legpozitívabb reakció, amit barátnője macskájától valaha kapott.

– Hát jó, akkor megy a polcra – adta meg magát a lány.

– De a nyaklánc… Nem is próbálod fel? – csüggedt el Damon.

– Áh, szerintem a hölgynek jobban áll – hárított Bunny, és átköltöztette a szobrot az új helyére.


~ 3 ~



Damon másnap korábban kelt a szokásosnál. Egyszerűen nem tudott tovább az ágyban maradni, annyira melege volt. A fene ezekbe a légkondikba! Elvonult a fürdőbe, hogy lezuhanyozzon és megborotválkozzon, aztán mire elkészült, a reggelije már az asztalon gőzölgött Bunnynak köszönhetően.

Egy kosárban frissen sütött kenyér illatozott, mellette egy tányér omlett hét színű zöldséggel. Damon kényelmesen leült, és hozzálátott a falatozáshoz.

– Jól aludtál, Mogyoróskalácsom? – kérdezte Bunny.

– Nem igazán. Majd megsültem.

– Ez a fránya globális felmelegedés! – sápítozott a lány, mire a mellszobor egyetértően bólogatott. Ő cseppet sem látszott nyúzottnak, pedig CFP még este gránitnyakába költözött, akár egy prémgallér, és azóta se mozdult onnan – eddig a pillanatig, ugyanis Bunny lefejtette, hogy áttegye az ebédlőasztal közepére az etetőtáljához. CFP megvetőn prüszkölt, de a lazacos-májas super de luxe prémium táptól azonnal megbékélt.

– Olyan jó látni, hogy összebarátkoztak. – Damon a meghatottságtól arról is megfeledkezett, hogy a rühes dög már megint a tányérjába hullatja a szőrét.

– Ne butáskodj már! Szerintem csak hűsölt. Gondolom, Pixy* nem melegedett át annyira, mint az ágya.

– Pixy?

– Kicsit ijesztőnek találtam. De apukám mindig azt mondta, hogy nevezzem el azt, amitől félek. És ez tényleg segített.

– Áh – bólintott Damon. Nem értette, mi baja lehet bárkinek is ezzel a jó fej és barátságos szoborral, de örült, hogy Bunny végül megbékélt vele.

Miután a férfi elfogyasztotta a reggelijét, elbúcsúzott az otthonmaradóktól, és autóba szállt. Azonban a munkahelye felé haladva egyre inkább kezdett az az érzése támadni, hogy valami nincs igazán rendben. Az égő házakon még nem akadt fenn különösebben – a sok hülye nem fogja fel a legalapvetőbb biztonsági előírásokat sem –, a lépésben haladó autók között elsuhanó tűzcsóvákon sem lepődött meg – az idióta kölykök mit ki nem találnak unalmukban manapság! –, de hogy az eddig általában üres útszakaszokon is csak lépésben lehetett haladni… Hát az már mindennek a teteje!

Elfoglalta a helyét a parkolóházban – szerencsére csak a felső szint állt lángokban –, majd mivel a lift sem működött, fellépcsőzött az irodába. A bosszúságoknak itt sem szakadt vége: legalább tíz munkatársa be sem jött. Sőt arra sem vették a fáradságot, hogy legalább betelefonáljanak. Ilyen munkamorállal hogy nevezheti magát bárki is felelősségteljes felnőtt embernek?

Hogy teljes legyen a kép, működő számítógép híján kénytelenek voltak papírra iktatni a bejövő, mérsékelten megpörkölődött leveleket, mialatt aláfestésként Eve lamentálását hallgathatták:

– Itt a világvége! Mondtam én, hogy szabadulj meg attól a szobortól, de nem hittél nekem! Ez az ő műve! Ez az ő műve! Nem látod, hogy mi folyik itt?

Damon sóhajtva pillantott ki az ablakon, majd amikor meglátta a lövöldöző csészealjak alatt az irodaház felé poroszkáló, szürkészöld, rothadó zombikat, kénytelen volt elismerni, hogy talán tényleg nem természetes, ami itt folyik. De azért ilyen hisztit csapni túlzás!

Eve ugyanis ekkorra már az asztala alatt reszketett, és fennhangon imádkozott, míg a többi munkatársa azon fáradozott, hogy betörje az edzettüveg-ablakokat. Damon tudta, hogy ideje átvennie az irányítást. Felállt a pultra, és fennhangon megszólalt:

– Maradjatok veszteg, nincs semmi baj! Az apró technikai malőrt hamarosan úgyis kijavítják, addig várjunk türelmesen!

Ebben a pillanatban tört be az iroda ajtaja, és vagy húsz zombi sereglett be rajta.

– Aaagy! Aaagy! – hörögték, miközben előre tartott kézzel, oldalra bicsaklott fejjel vészesen közeledtek.

A többieknek ekkor sikerült betörniük az ablakot.

– Hé, mit csináltok? Ne ugorjatok! – próbálta megakadályozni Damon a készülő őrületet. Hogy lehet így fogadni a betérőket?! – Legalább várjátok meg, mit akarnak tőlünk ezek a kedves új ügyfelek.

– AAAGY! – A zombik továbbra sem váltottak témát, viszont a munkatársak sorra ugráltak ki előlük a negyedikről. Damon kétségbeesetten nézett utánuk. Hogy fogja ezt beadagolni a főnökségnek?

Ő és Eve maradtak csak az irodában – a nő is csak azért, mert a félelemtől bénultan képtelen volt követni a kollégáit. A zombik megkerülve a pultot, amin Damon állt, felborították Eve asztalát, majd egyből rávetették magukat Eve-re.

A férfi eltakarta a szemét, nem is nézte a szörnyű mészárlást. Ez borzalmas. Tragikus! Ki fogja ezek után csinálni a bérszámfejtést? A csámcsogásnak hamarosan vége lett, és az asztal alatt nem maradt más, csak Eve kiürült fejű, véres hullája, a zombik pedig ahogy jöttek, már tovább is álltak.

Damon csak egy percig állt megdöbbenve, majd miután elhalt a zaj, gyorsan leugrott a padlóra, és Eve-hez sietett. Hiszen hiába súlyos a sérülése, mintha… mintha megmozdult volna.

– Eve! Eve, jól vagy? – kérdezte aggodalmasan, és megrázta a vállát, mire a nő feje hátracsuklott.

– Aaa… – hallatszott a nyöszörgés félig átrágott torokból.

– Micsoda?

– A… aaa… aaa…

– Nem értem, mit szeretnél! – Damon undorát leküzdve közel hajtotta fülét kolleginája szájához.

– Aaagy! Aaagy! – formálta a szavakat kétségbeesetten.

– Az nincs nálam… Hozzak kávét az automatából? Szendvicset? Bunny csomagolt nekem egy adag könnyű görög salátát!

Azonban Damon hiába tett meg mindent, Eve hamarosan kiszenvedett az éhségtől. A férfi felállt, és a kalapját a mellkasa előtt tartva egy percig némán ott maradt a kolleginája mellett. Eve néha kiállhatatlanul viselkedett, de ezt azért nem érdemelte. Pláne hogy ő számított messze a legjobb bérszámfejtőnek az egész intézményben.

Miután lerótta tiszteletét, Damon elgondolkodott, hogyan tovább. Egyedül maradt az irodában, sőt azt sem tartotta kizártnak, hogy az egész épületben, de nem akart engedély nélkül lelépni. Végül úgy döntött, átnéz még egy dossziét, és utána hazaindul. Azonban épp hogy leült a székére, valami megreccsent a feje fölött.

Damon szemöldökráncolva nézett fel. Mi a fene lehet ez? Újabb reccsenés következett, és a gipszkarton álmennyezet hosszában repedni kezdett pont a feje fölött. A férfi ismét feltornázta magát az asztalra, hogy közelebbről szemügyre vegye, mi lehet az. A repedés tovább terjedt, majd hatalmas robajjal egy test zuhant a mennyezet egy darabjával együtt Damon elé.

A következő pillanatban a férfi falhoz szegezve találta magát, a támadója egyik kezével a nyakán, öklével pedig az orra előtt.

– Én megmondtam, hogy a fehér emberekkel csak baj van! – Ezek voltak a nindzsamaszkos jövevény első szavai.

– Maga a boltos? – pislogott értetlenül Damon.

– Én hát! Miért nem tört kezem-lábam, amikor kitaláltam, hogy fehér emberek környékén nyitok üzletet?! De késő, jaj, már nagyon késő!

– Mihez? És mit akar tőlem? – Damon megpróbálta lefejteni magáról a férfi kezét, de ő ettől csak még jobban szorította a torkát.

– Hol van a nyaklánc?

– Nálam… Engedjen el, vagy meg… fu…

– Hogy maga milyen puhány! – engedte el őt az árus megvető pillantás kíséretében. – Sam Sung vagyok, leszármazottja a nagynevű Cha Chee Che Che nindzsaklánnak és a félelmetes Peerosch Pa Chee törzsnek – jelentette ki büszkén.

– He?

– Magától nem is vártam mást, ökör fehér ember! A lényeg, hogy vissza kellett térnem megfékezni Fa’lya királynő nyakékét, mielőtt az egész világnak vége. Akkor mindenhonnan kitagadnának.

– De ha vége a világnak, nem lesz honnan kitagadják…

– Ezt te nem érted, becsületbeli ügy! – rivallt rá Sam Sung.

– Jól van, jól van! – hagyta rá Damon. – Azt viszont elárulhatná, hogy mi a fészkes fene van ezzel a nyakékkel…

Sam Sung megköszörülte a torkát, álla alá csúsztatta a nindzsamaszk szegélyét, és érces hangon mesélni kezdett:

– Még a múlt században élt egy afrikai törzs, és Fa’lya királynő uralkodott felette. Azért a feketék sem mindig okosak, nőre bízni az uralkodást, de… Na, nem ez a lényeg. Fa’lya királynő egyik este egy különös égi jelenséget látott. Kerek volt, akár a Nap, és lapos, mint a maga pofája ideális esetben. Két fénylő alak ereszkedett alá belőle, és megkérdezték a királynőt, hogy mitől lenne boldog. És erre mit válaszolt? Na mit? Amit a legtöbb ostoba tyúk felelt volna: attól, ha szép lenne!

– Aha… – Damon nem értette, mi ezzel a baj.

– Erre az alienek megszépítették. Olyan lett, mint amilyen mindig is akart lenni. Cserébe megkapta a nyakéket, ami összeköttetésben állt az idegen lények űrhajójával. Megmondták neki, hogy amennyiben tönkremegy a beleépített kamera, visszajönnek mindent felégetni. Eddig épségben maradt az ékszer, de erre jön az a másik hülye fehér ember, és tönkreteszi az elektronikát a vízipisztolyával!

– A múlt század óta működött az a kamera? Na de hogyan?

– Tudom is én, biztos túl jó az aksija. Vagy titokban kicserélték. Minek keres maga logikát egy ilyen horrorban?

– Bocsánat. De akkor hogy tudjuk megfékezni a veszedelmes lényeket?

– Azt nem tudom – vont vállat Sam Sung. – Majd kitaláljuk, ha a kezünkben lesz a nyakék!


~ 4 ~



Damon nem is számolta, hányadik zombi gurul át a szélvédőjén, amikor végre beparkolhatott a garázsukba. Az úton szörnyűnél szörnyűbb eshetőségek játszódtak le a fejében, hogy mi történt otthon. Talán a földönkívüliek megtalálták a nyakéket, és bántották Bunnyt meg Pixyt? Vagy a zombik törtek rájuk? Szegény kicsi Bunny, hogy félhet!

Az némileg megnyugtatta, hogy az ajtót zárva, a redőnyöket lehúzva találta. Ebből arra következtetett, hogy barátnője észrevette a bajt, és azért óvintézkedéseket tett.

– Drágám, megjöttem! – kiáltott már az előszobából.

– Szia, Mogyoróskalácsom! – szólt ki Bunny a szobából. – Képzeld, Pixyvel úgy döntöttünk, hogy csapunk egy csajos délelőttöt. Apukám azt mondta, hogy akitől félünk, azzal barátkozzunk össze. Megnéztük a Szex és New York első évadát, miközben kipróbáltuk a legújabb arcpakolásokat… Ó, vendégünk van?

Bunny ekkorr tipegett csak elő a rózsaszín bolyhos fürdőköpenyében, arcán vastag, sötétzöld pakolással.

– A fehér embereknél csak a fehér asszonyok a rosszabbak – morogta Sam Sung. – Ki vele, hol a nyakék?

– M… melyik nyakék? – kezdte tördelni a kezét Bunny. – A Pixyé?

– Igen, az! Figyelj, Almáspitécském, muszáj odaadnod. Majd veszek neked másikat helyette!

– Hát… Azt… – tördelte a kezét a lány.

– Kidobta – pattogott át Pixy a nappaliból fején törülközőturbánnal, arcán rózsaszín pakolással. – A csajszikám rájött, hogy nem is tőlem parázott, hanem attól a szartól.

– Te élsz? – kapott a szívéhez Sam Sung.

– Nyugi, öreg. Senkinek sem árulom el, hogy titokban One Directiont hallgatsz!

– Méghogy én? Nem hallgatok olyan zenét! Fehér emberekét soha! – reklamált az árus.

– Azt hiszem, ez pillanatnyilag nem lényeges… Inkább kezdjük ott, hogy PIXY MIÓTA TUD BESZÉLNI? – Damon még sosem érezte magát ennyire közel a gutaütéshez.

– Hát az úgy volt, hogy néztük a sorozatot, és Carrie már megint faszságra készült, én meg már nem hagyhattam szó nélkül – rángatta a vállát Pixy. – Miért vagy ezen ennyire kiakadva?

– Mert egy szobor ilyet nem csinál!

– Majd pont te mondod meg, hogy mit csinálhatok meg mit nem! Egy erős, önálló és független nő vagyok, nincs beleszólásod a dolgaimba!

– NŐ? Hogy lehetnél már te nő, amikor vállon alul nem is létezel? – fogta a fejét Damon. Az, hogy Pixy körbenézelődött, bólogatott, és volt mimikája, az rendben. De az, hogy meg is szólal…

– Erre nincs időnk! – Sam Sung kihúzta a nindzsamaszk alól a szakállát, hogy tépkedni tudja. – Halálos vész közeleg, meg kell találnunk a nyakéket, és vissza kell adnunk az űrlényeknek, mielőtt a zombik felégetik a világot!

– Baszki, ez ilyeneket vakerál, és rajtam vagytok kiakadva? – reklamált Pixy.

– Sajnos tényleg komoly – erősítette meg Damon. – A zombik már az irodámba is betörtek, és megölték Eve-et.

– Azt az ellenszenves, dagadt luvnyát, aki olyan csúnyán méregetett? Az meg is érdemelte. Remélem, azért a szép kékszemű pasikát életben hagyták.

– Nem tudom, kire gondolsz, de a többiek kivetették magukat az ablakon.

– A picsába, az élet olyan igazságtalan – biggyesztette le a száját a szobor.

– Meghaltak? – Bunny hatalmas szemet meresztett. – Ó, te jó ég, és én kidobtam a nyakéket, most mi lesz?

Ekkor valaki megzörgette az ajtót.


~ 5 ~



Bunny és Pixy sikítva ugrottak Damon háta mögé, míg Sam Sung egy elegáns ugrással a bejáratnál termett. Intett a többieknek, hogy maradjanak csendben, majd lassan lenyomta a kilincset. Az ajtó lassan, nyikorogva kinyílt, és a küszöbön ott gubbasztott…

…CFP.

– Jaj, kiscicám, egész nap kerestelek! – sikkantott boldogan Bunny, és már szaladt is, hogy üdvözölje elkóborolt kedvencét.

– Hé, vigyázz, rajta van a… – kezdte Pixy, de ekkor Bunny már az ölében tartotta CFP-t. Amikor felemelte az állatot, észrevette, hogy a nyakéket viseli.

– Jaj, CFP, megtaláltad nekünk! Annyira, de annyira, de annyira ügyes a mami szeme fénye! – csicseregte a nő. Ám ekkor a macska szeme világító vörössé változott, a fogai agyarrá nőttek, a teste pedig emberi formát vett fel. Bunny riadtan engedte el, de ekkor már CFP lába leért a földig.

– Végre visszakaptam a jogos tulajdonomat! – kacagott a szörny. Hangja mennydörgésként zengett, és karmait kieresztve, fenyegetőn a gazdái felé lépett.

– CFP! Vissza a helyedre! Rossz cica! – szólt rá Damon kétségbeesetten.

– Ostoba ember! Hányszor kellett ezt a megalázó nevet elviselnem tőletek! Nem vagyok CFP. A nevem – jól jegyezzétek meg – Cutie Fairy Princess!

– Oké, rendben! Ki vele, mit akarsz tőlünk? – erőltetett magára határozottságot a férfi.

– Már semmit. Megkaptam, amit kerestem – markolt rá a szörnyeteg a nyakékre. – Most már enyém lesz az egész világmindenség! Amióta a drágaságom után jöttem erre a sárgolyóra, csak erre a pillanatra vártam. Gazdától gazdáig vándoroltam ebben a szánalmas testben, hogy visszakerüljön hozzám, és végre megtörtént! Köszönöm, Sam Sung, hogy önként és dalolva átadtad ennek a balfácánnak. Most már én leszek az univerzum ura! – Szavait kacagás követte.

– A fehér emberek hibája – szipogott megszégyenülten az árus.

– De maga nem azt mondta, hogy az a szem ilyen megfigyelőkamera volt? – vakarta meg a fejét Damon.

– Igen, az volt, hogy az üldözőim azonnal felrobbanthassák, ha megszakad az adás.

– Ez egyre zavarosabb…

– Mit vár egy ilyen horrortól? – vonta meg a vállát Sam Sung.

– Ne merjetek figyelmen kívül hagyni! – Cutie Fairy Princess lassan közeledett feléjük.

– Csináljon már valamit! – bökte oldalba az árust Damon.

– Mégis mit? Ez egy szörnyeteg!

– Tudom is én! Maga akar továbbra is a Sa Mahr She Gge klánban maradni!

Ekkor Cutie Fairy Princess szőrös-karmos mancsa Damon torkára szorult. A férfi nyöszörögve-hörögve próbált levegőt venni, szeme kidülledt a kíntól.

– Szóval nem szereted, ha az asztalon eszem? Azt sem, hogy az arcodon alszom? Ezt neked!

– Neee! – sikította Bunny, Pixy pedig támadásba lendült. Rávetette magát Cutie Fairy Princessre, és a bokájába mélyesztette gránitfogait. A szörnyeteg rúgott egyet, mire a szobor átrepült a szobán, bele a könyvespolcba, ami megbillent és rádőlt.

– Jaj, Pixy! Jól vagy? – pánikolt a nő. – Kapsz levegőt?

– Amúgy sem lélegzem, te sokeszű! – hangzott Pixy válasza a kötetek alól.

– En… gedj… – könyörgött Damon még mindig fuldokolva.

– Soha! Most véged! – emelte megint a mancsát Cutie Fairy Princess a végső csapásra, ám ekkor hatalmas robajjal bedőlt a ház egyik oldala, és berontott öt szürke, nagyfejű, hatalmas fekete szemű lény, és sugárpisztolyt tartottak maguk elé.

– Most megvagy, te áruló! – mondta az egyikük géphangon, és leadott egy lövést a szörnyetegre. Cutie Fairy Princess megrázkódott, ám sértetlen maradt. Elengedte Damont, majd lassan elindult a támadói felé.

– Nem bántok el velem még egyszer! – vicsorgott. Az űrlények dermedten álltak, még akkor is, amikor a szörnyeteg beérte őket. Damon fel sem tudott kelni, csak levegő után kapkodva, a földről nézte az eseményeket. Cutie Fairy Princess nem teketóriázott: karmaival apró cafatokra szabdalta a lényeket mindent és mindenkit beborítva zöld, trutymós, bűzös, ocsmány vérükkel és belsőségeikkel.

– Ezúttal én győzök! – kacagott eszelősen a szörnyeteg. – Most már nem ússzátok meg! – fordult vissza hozzájuk. És elindult. Lassan. Nagyon-nagyon lassan.

Bunny átkarolta Damon nyakát, úgy várta a végzetet, míg Sam Sung kiment a konyhába lefőzni egy kávét.

Mire visszatért a három csészével, Cutie Fairy Princess már majdnem elérte Damont és Bunnyt. A férfi előtt ez idő alatt nyolcszor oda-vissza lepergett az élete, és már csak azt várta, hogy befejeződjön ez az egész.

Ebben a pillanatban a szörnyeteg megtorpant, és fájdalmasan a hasára szorította a kezét, majd üvöltve a földhöz vágta magát. Teste vonaglott, míg a hasa egyre nőtt és csúcsosodott – majd hegyes fogaival kirágta magát onnan egy szürke kis űrlény. Cutie Fairy Princess elkerekedett szemmel bámulta pár pillanatig, majd kilehelte a lelkét.

– Ó, de édes! – sikkantotta Bunny. Felpattant, és odaszaladt a felhasadt gyomrú CFP mellé, hogy kivegye az idegent.

Az apróság erre kacarászó hangot adott, majd a földre köpött, aminek helyén felpezsgett a padló.

– Nem, szívem, ki tudja, hogy mit fog művelni! Hiszen ezek az izék az egész várost felperzselték! – akadékoskodott Damon.

– Naaa, Mogyoróskalácsom! – rebegtette szempilláit Bunny, csecsemőként ringatva a lényt. – Legyen szíved, amikor most veszítettem el a cicámat!

– Nézzék, eltakarodnak! – rikoltotta boldogan Sam Sung az ablakból. Damon odarohant, és elégedetten nézte, hogy tűnnek el a csészealjak egymás után az égről.

– Megmenekültünk!

– Akkor már engem is kiszedhetnétek, balfékek! – morgott Pixy a polc alól.

– Máris, máris! – ugrott Damon. – Bunny, azt az izét meg…

– Úgy érted, Alit? – nézett szúrósan a lány.

– Ali?

– Hát az alienből, csak az túl hosszú. Gondolj bele, milyen szép család lennénk! Te, Pixy, Ali meg én…

– Velem meg mi lesz? – reklamált Sam Sung.

– Hogyhogy mi? Gondolom, hazamegy. Vagy vissza a klánjához – vonta össze a szemöldökét Damon.

– Nem megmondtam, hogy azok ki fognak tagadni? – tépkedte a szakállát az árus. – De… magukkal alapítok egy új klánt, és megmutatom azoknak a szemét sárgáknak és a piszkos rézbőrűeknek, hogy hol lakik az Atyaúristen! A Pa Cee Poe Tse jó név lenne, nem gondolják? Kérnek kávét?

Damon sóhajtott, és átvette a csészéjét, miközben azon gondolkodott, hogy miért is kellett bemennie abba a boltba.



VÉGE





*Miss Pixy: https://www.youtube.com/watch?v=QzYmvtga6kY
Köszi, hogy elolvastad ezt az agymenést! :D A blogomat itt találod: https://nunualkot.wordpress.com/



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)