Kaleidoszkóp írta: lex

[Kritikák - 3]

+++ betűméret ---
<<


Anonim Meme Móka keretében íródott áprilisban, candlelight promptjára:
"Szeretnék egy Stereket, amiben Derek és Stiles házasok, és amolyan "old married couple"-ként vitatkoznak valamin. Persze legyen vicces a szitu. :) Köszi!"


Válóok: CSBM




– Beteszem.

– Ne tedd be.

– De beteszem.

– De ne tedd be.

– De mondom, hogy beteszem! – ellenkezett Stiles, ahogy betette a mikróba a kistálat, és rácsapta az ajtaját.

– Mondtam, hogy ne tedd be – zsörtölődött Derek, és fenyegetően közelebb lépett a keverőtállal. A fiatalabb férfi elkezdett a kapcsolópanelen matatni. – Stiles, el ne indítsd!

– Miért? Csak segíteni akarok! Hidd el, jobb lesz így – bizonygatta Stiles, Dereket azonban nem sikerült meggyőznie.

– Hányszor kell még elmondanom, hogy nem szabad a margarint a mikróban melegíteni, mert kicsapódik?

– Csak kicsit teszem be – felelte Stiles mély meggyőződéssel hangjában, majd diadalittas ujjbökéssel elindította a mikrohullámú sütőt. Derek mérgesen cöccögött mögötte.

A mikró egyenletes búgással adta tudtukra, hogy gőzerővel dolgozik a hideg margarin problémáján, majd egy utolsó, lassú fordulat után megadóan leállt. Stiles feltépte az ajtót, benyúlt a tálért – a Pokolba is, ez marha forró! –, aztán Derek felé nyújtotta. A férfi összevont szemöldökkel vette szemügyre a végeredményt.

– Na, kicsapódott? – billegett Stiles türelmetlenül a sarkán; néha úgy érezte magát Derek mellett, mintha még mindig oktalan kisdiák lenne, aki semmilyen kérdésre nem tud helyesen felelni.

– Ki – felelte Derek rezignáltan.

– Upsz.

***

– Hm.

– Hm?

– Hmm – ismételte Stiles mély átéléssel.

– Mi az? – pillantott hátra Derek a gyümölcstrancsírozásból.

– Hát ez… érdekes – mondta Stiles diplomatikusan.

– Micsoda? – Derek rosszat sejtett. (Derek sokszor sejtett rosszat, de így legalább kevésszer csalódott.)

– Kicsit folyós – morogta Stiles, kissé megdöntve a keverőtálat.

Derek felsóhajtott. Nem gondolta volna, hogy bármit el lehet rontani rögtön az alapanyagok összekeverésén, de Stiles erre máris rácáfolni látszott.

– Mennyi tejet tettél bele?

– Amennyit a recept írt. Hol is van? – Stiles összeakadó ujjakkal kutatott a papírdarab után. A csuklóján jókora lisztfolt éktelenkedett. – Ahá! – emelte győztes mosollyal a levegőbe a zsákmányt. – Na, itt írja, hogy… öt decit.

Derek szemöldökét felvonva elmarta a papírt Stiles kezéből, és gyorsan átfutotta a hozzávalókat. Aztán felsóhajtott. Aztán inkább becsukta a szemét.

– Stiles – szólalt meg olyan hangsúllyal, amitől Stiles egyből taknyos kölyöknek érezte magát még így, huszonévesen is. – Ugye tisztában vagy a mértékegységek átváltásának alapvető szabályaival?

– Persze, miért? – pislogott nagyokat a srác.

– És feltételezem, a látásoddal is minden rendben van?

– Asszem, ja, nem tűnt fel, hogy ne látnék – érkezett a válasz a megszokott stílusban.

– És ismered a nulla, mint matematikai jelzőszám fogalmát is, ugye? – Derek szája elégedetlen vonallá keskenyült.

– Bakker, Derek, ne kérdezz már ennyi hülyeséget! Hát persze, hogy ismerem! – csattant fel Stiles. – Mégis, mire akarsz kilyukadni az okoskodásoddal?

– Ha mindezekkel tisztában vagy, mégis miért tettél 0,5 deciliter helyett 5 deciliter tejet a tésztához? – szusszantott Derek reményvesztetten.

Stiles hallgatott. A fogaskerekek kattogtak. A híg lötty lapított a tálban. Még hígabbnak tűnt, mint az előbb.

– Upsz – nyekkentette Stiles. Az arca enyhén elvörösödött. – Derek?

– Mi az? – sóhajtotta Derek.

– Csinálok másik tésztát, jó?

***

A konyha hamarosan katasztrófa sújtotta területté avanzsált. A pultot elborították a koszos tálak, ragacsos kanalak és félredobált papírtörlők; a járólapon absztrakt mintát adott ki a kiszóródott liszt, a margarin viasz módjára szilárdult meg a szekrény oldalán.

Derek karba tett kézzel állt a sütő előtt, Stiles pedig csendben lapított mellette, és csak félve mert a masinára pillantani. „Ha még egyszer kinyitod, kifilézlek.” Igen, Derek határozottan a filézést említette.

Stiles bámulta a sütő számlapján a digitális kijelzőt; együtt számolt vissza a lepergő percekkel. Úgy érezte, a saját kivégzéséig számol vissza.
A percek ólomlábon vánszorogtak, a sütő rendületlenül dolgozott helyettük, és Stiles szívében csendben növekedni kezdett a remény. Talán minden rendben lesz. Talán az utolsó szakaszban már semmit nem szúr el.

A sütő pittyegve adta tudtukra, hogy elvégezte feladatát. Derek konyharuhát fogva nyitotta le az ajtót, aztán a szilikonos formáért nyúlt. A tizenkét mélyedés gyanúsan üresnek tűnt. Derek óvatosan lavírozott a formával, majd a pultra tette.

Összevonta a szemöldökét. Úgy vonta össze a szemöldökét, gondolta Stiles és diszkréten megborzongott.

A tészta nemhogy túlemelkedett volna a mélyedések peremén: csúfan-szottyosan lapított a lyukakban, mintha szégyenkezne cseppet sem étvágygerjesztő külleme miatt.

– Nem értem – mondta Derek, ahogy a forma fölé hajolt. – A szódabikarbónától fel kellett volna jönnie…

– Öö – felelte Stiles okosan, aztán egyik kezével megdörzsölte a nyakát. – Az nem volt itthon…

– Nincs itthon szódabikarbóna? – vonta fel a szemöldökét Derek, aztán megrázta a fejét. – Lényegtelen, a sütőportól akkor is fel kellett volna jönnie. Mennyit tettél bele?

Derek várakozva nézett rá. Stiles cincogott valamit. Derek megint úgy vonta fel a szemöldökét. Stiles kínlódott még egy percig.

– Az se volt itthon – mondta végül vékony hangon. Derek pislogott. Kétszer.

– Semmit nem tettél bele liszten kívül?!

– Vaníliáscukrot – próbálta menteni a helyzetet a fiú. Ami persze menthetetlen volt.

Ennyit az évfordulós sütésről.

Derek egy hosszú pillanatig hallgatott, aztán elfordult és nekilátott a konyha kártalanításának. Stiles idegesen harapdálta az ajkát. Ennyit róla; sikerült mindent tönkretennie, amit eltervezett. Némán kezdett neki, hogy kiborítsa a formából a leginkább lapos pogácsára emlékeztető csúfságokat.

Persze nem bírta sokáig a némaságot; összeszedte a bátorságát, aztán megszólította Derek hátát.

– Sajnálom, nem akartam elszúrni – motyogta csendesen. – De azért szeretsz még, ugye? – kérdezte, és csak félig szánta viccesnek a kérdést. Derek felsóhajtott a maradék margarin felett, aztán Stileshoz fordult.

– Hát persze, hogy szeretlek – mondta magától értetődően. Egy kisebb konyhai katasztrófánál több kell ahhoz, hogy Stiles magára haragítsa. Letette a margarint és Stileshoz lépett, hogy átölelje. – De, Stiles?

– Igen? – kérdezte a másik reménykedve, és még szorosabban kapaszkodott Derekbe.

– Soha többé nem sütök veled csokis-banános muffint…

***

Nézzetek be Anonim Meme-re, szokás szerint remek promptokkal bombázzuk egymást :)






<<

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)