Szerelem első látásra írta: Nezumi

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---


Derek Lawson egy tizenhét éves gimis srác, aki már két éve tudatára ébredt annak, hogy a saját neméhez vonzódik. Észrevette magán, hogy a lányok egyáltalán nem érdeklik, viszont egy magas, és nála egy évvel idősebb szomszédja annál inkább vonzza a tekintetét. Joshua Prince és családja már egy teljes éve élt a mellettük lévő kertes házban. A két fiú pedig ennek köszönhetően hamar összebarátkozott.

Szerelem volt első látásra. Derek nem hitte, hogy létezhet ilyen. Úgy gondolta, hogy mindezt csak a nagy romantikusok találták ki, hogy még több reményt nyerhessenek maguknak. De most már ő is tudta, hogy milyen érzés első látásra szerelembe esni. Igyekezett nem mutatni a másik felé vonzalmát, hiszen úgy tűnt, hogy Joshua a női nemet preferálja. Látta lányokkal flörtölni, és ez mélyen elszomorította. Olyankor mindig fájdalmat érzett a mellkasában. Irigy volt azokra a lányokra, akik megkaphatták Joshua kitüntetett figyelmét. Egy olyan személy iránt epekedett, aki elérhetetlen a számára, és csak egyszerű barátság lehet közöttük.

Viszont teste reakciói ellen nem tudott mit tenni. Izgatottá vált, szíve őrült iramban kezdett kalimpálni mellkasában, amikor meglátta Joshuát, vagy a fiú egyszerűen csak rámosolygott. Egy iskolába jártak, így a szüneteket is együtt tudták tölteni. Sokat beszélgettek, és Derek kiélvezett minden egyes percet a másikkal. Viszont ennél kínzóbb nem is lehetett volna a közelsége.

Derek egyszerre volt boldog, szomorú és elkeseredett. Érzett fájdalmat és felhőtlen boldogságot. Úgy érezte, hogy beleőrül abba, hogy minden érzelmét kénytelen elnyomni. Mindent, amit a másik iránt táplált. Sosem mert rákérdezni arra barátjánál, hogy szereti-e a saját nemét. Úgy gondolta, hogy mi alapja lenne rá? Viszont elengedni képtelen volt. Valahol mélyen még bizakodott, és élt benne az aprócska remény, hogy talán lehet esélye.

Joshua vonzó volt, jóképű, kedves és segítőkész. A lányok imádták és néhány tanár kedvencei közé tartozott. Ez máig nyílt titok maradt az iskolában. A szőke, szürke szemű és hófehér bőrű magas srác bárki szívébe be tudta lopni magát. Olyan könnyedén férkőzött mások közelébe, hogy azoknak fel sem tűnt. A fiú társasági lény volt, és imádott a középpontban lenni. A lányok rajongását pedig egyenesen imádta.

Derek pedig, ha nem a távolból figyelte őt, akkor vele és a barátaival bandázott. Elmentek együtt inni egyet, vagy éppen biliárdoztak egy kocsmában. Néha még tekézni is eljártak néhány csaj társaságában. Derek persze mindig jól szórakozott, csupán akkor volt nehezebb a számára, amikor kettesben maradtak. Az elnyomott vágya mindig a felszínre tört, és erővel kellett ismét elnyomnia. Mégsem tehette meg, hogy letámadja őt, kockáztatva, hogy talán örökre elveszti a bizalmát. Az lett volna a legszörnyűbb számára, ha a barátságuk megszűnik. Azt már nem bírta volna elviselni.

Inkább sosem vallja be vonzalmát a másiknak, csak a barátságuk maradjon töretlen. Szerette az együtt eltöltött perceket. Eleinte úgy volt vele, hogy már az is elég, hogy mellette lehet. De ez a későbbiekben már nem tűnt elegendőnek. Fantáziálgatott, és még az álmaiban is megjelent a szőke fiú, amik után rendszerint kényelmetlen helyzetben ébredt.

Viszont egy nap olyan helyzetbe került, amire sosem számított volna. Amiről úgy gondolta, hogy csak álmaiban lehetségesek. Először azt is hitte, hogy álmodja az egészet, de jól tudta, hogy ébren van.

Egy péntek délután Joshuával sétáltak hazafelé, miközben a legújabb videojátékról csevegtek. A szőke fiú pedig olyan kérdést tett fel, ami ledöbbentette a másikat, és nem csak azért, mert élesen eltért az addigi témától.

– Derek, eljönnél velem egy randira? – kérdezte Joshua, mire barátját döbbent megállásra késztette. Derek nem hitt a fülének, és azt hitte, hogy éppen egy kellemes álmában jár. De nem. Az a valóság volt. Barátja és egyben szomszédja éppen randira hívta.

– Hogy mi? De... De te a lányokat szereted, nem? – kérdezte még kissé kábultan, és hitetlenkedve, miközben próbálta összeszedni magát a mélységes döbbenetből. Nem gondolta volna, hogy közöttük meg fog történni egy ilyen beszélgetés. Joshua mély hangon felkuncogott.

– A lányokat? Ugyan, én már tizenöt éves korom óta tudom, hogy engem a saját nemem érdekel. Miből gondoltad, hogy a lányokat szeretem? – kérdezte látszólag jól szórakozva Joshua, mire Derek elpirult.

– Hát... Nos, mert mindig annyi lány vesz téged körül... és flörtölni is szoktál velük – mondta zavarában Derek.

– Aha... Mondd csak, láttál már egyszer is engem megcsókolni egy lányt? – kérdezte, mire a másik megrázta a fejét. – Láttál már randira menni eggyel is? – Újabb fejrázás. – Beszéltem neked hódításról vagy bármi másról? – Ismét fejrázás. – Akkor miről is beszélünk? Mióta ismerjük egymást se nekem, se neked nem volt barátnőnk. Nem mellesleg múltkor a laptopodon véletlenül megtaláltam azt az oldalt, míg lementél chipsért a közértbe.

Derek erre a mondatra teljesen elpirult. Arca felvette a lehető legvörösebb színt, amikor barátja bevallotta, hogy megtalálta azt az oldalt, amiről azt hitte, hogy minden nyomát eltüntette. Ezek szerint mégsem volt elég alapos, ha Joshua rátalált.

– Én... Én... – dadogta Derek, teljesen kiürült fejjel, és nem tudta, hogy mit is mondhatna a másiknak. Joshua közelebb lépett hozzá, és lehajolva elmosolyodott.

– Csak felelj! Holnap délután randi? – kérdezte a fiú, és szépen ívelt szemöldökét felvonta.

– Rendben. Elmegyek veled – mondta végül Derek, összeszedve magát.

– Szuper! Majd átmegyek ebéd után, és elmegyünk valahová – felelte elégedett mosollyal Joshua, és felegyenesedve indult tovább. Derek szíve pedig azzal fenyegette a fiút, hogy átszakítja a bordáit. Még sosem vert olyan hevesen, mint amikor Joshua az előbb fölé hajolt. Ő pedig csak azokat az édes, eper színű ajkakat látta maga előtt, amiket már olyan régóta meg akart ízlelni.

– Jössz már? – kérdezte hátrafordulva Joshua, mire ő felkapta a fejét. Még mindig úgy érezte, hogy a földbe gyökerezett a lába.

– Megyek! – kiáltotta, és miután sikerült megtennie az első lépést, felzárkózott barátja mellé. A házaikhoz vezető hátralévő utat csöndbe burkolózva tették meg. Végül elköszöntek egymástól, és bementek a saját lakásaikba.

Derek köszönt a szüleinek, majd felment a szobájába, ledobta az ágy végébe a táskáját, aztán rá saját magát is. Nyögve terült el rajta, és meredten kezdte el bámulni a plafont. Még most sem tudta elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. Sóhajtva túrt bele barna hajába, majd hunyta le a szemét. Végül felült, és kinézett az ablakon. Odakint már éppen lemenőben volt a Nap, és az este kezdte átvenni a hatalmat. Lassan kúszott fel a horizont mögül, ami aztán az utolsó napsugarat is elnyelte.

Derek csak akkor ment le, amikor édesanyja felszólt, hogy kész a vacsora. Étkezés után fölment, letusolt, majd pizsamában ült le az íróasztalához, hogy megcsinálja a házikat. Amikhez persze egy csöppnyi kedve sem volt, de nem most fogja elkezdeni lerontani a jegyeit. Végül a házik megírása után ágyba került, és lassan elnyomta az álom. Elalvás előtt még azon járt az agya, hogy vajon hová fognak menni holnap Joshuával. Rosszabbnak érezte magát egy szerelmes tinilánynál. Már csak az hiányzott, hogy a tükör előtt toporogva azon izguljon, vajon jó lesz-e az a ruha, amit választott.

* * *


Dühösen fújtatott, amikor másnap ebéd után a tükör előtt találta magát. Zöld szeme villámokat szórt, ahogy visszabámult saját magára. Nem gondolta volna, hogy tényleg aggódni fog emiatt. Egyszerűen nem ismert magára. Tüntetőlegesen elfordult az egész alakos tükörtől, és az ablakhoz sétálva kinézett rajta. Joshua éppen azt a pillanatot választotta arra, hogy felnézzen a kapuból. Elmosolyodott, amikor megpillantotta őt. A szőke fiú zöld inget és fekete bőrnadrágot viselt, ami veszélyesen fenyegetően hatott Derekre.

A bőrnadrág ugyanis ráfeszült Joshua erős, izmos lábára és formás fenekére. Derek egy nagyot nyelt, majd egy bólintás után elindult lefelé. Rajta csak egy fehér póló volt, és egy fekete farmernadrág, amihez edzőcipőt vett fel. Beszólt édesanyjának, hogy elment Joshuával, és majd jönnek valamikor. Nem tudta, hogy mikorra fognak hazaérni, de sejtette, hogy csak estére érnek vissza.

Odakint Joshua a karjait a mellkasán összefonva tartotta, miközben lazán a kerítésnek dőlt. Ellökte magát onnan, amikor Derek mellé ért.

– Nos, indulhatunk? – kérdezte a szőkeség, mire barátja bólintott. – Elmegyünk inni egyet, rendben?

– Benne vagyok – mondta mosolyogva Derek. Talán, ha megivott egy üveg sört, akkor a gyomrában lévő görcsös érzés feloldódik majd. Ideges volt, bár nem tudta, hogy miért. Joshuát régóta ismeri már, és ez a kiruccanás is inkább hétköznapinak volt mondható. Talán a másiknak feltűnt, hogy ideges, és most az ivászat ígéretével próbálta feloldani benne a feszültséget. Vagy csak ezt akarta bemagyarázni magának.

Miközben sétáltak az utcákon, beszélgettek. Mindenről, ami csak az eszükbe jutott, és amit meg akartak vitatni. Volt szó osztálytársakról, lányokról, játékokról és filmekről. Csupa olyan téma volt, ami feloldotta Derek idegességét. Így mire elérték a kocsmát, és beültek egy sörre, már egyáltalán nem érezte magát idegesnek. Az a furcsa görcsös érzés is elmúlt a gyomránál. Szíve viszont még akkor is hevesen vert csontbörtönében. A görcsöt pedig pillangók váltották fel.

Ez volt az első randija, még csak csókolózni sem csókolózott soha senkivel. Joshua viszont teljesen nyugodt volt, és úgy viselkedett, ahogy máskor is. Dereknek ez is segített abban, hogy ne érezze kényelmetlenül magát. Sörözgetés közben folytatták a beszélgetést, majd utána távoztak és elindultak a patakpart felé. Az amellett elterülő park egyik eldugottabb részénél helyezkedtek el egy padon.

– Mióta érzel így irántam? – kérdezte végül Joshua. Derek a tekintetét a nem messze előttük folydogáló patakra emelte.

– Azt kell, mondjam, hogy szerelem volt első látásra. Már két éve biztos voltam abban, hogy a fiúkat szeretem, és akkor hirtelen megjelentél te és a családod. Első látásra megtetszettél. Vonzott a kisugárzásod, és az arcod is. Aztán egyik nap megszólítottál, és onnantól kezdve már nem volt megállás. Igyekeztem nem mutatni azt, hogy vonzódom hozzád.

– Azt kell, hogy mondjam, hogy ez sikerült – mondta mosolyogva Joshua. – Nekem nem ilyen volt. Eleinte csak azért közeledtem feléd, mert barátot akartam. Egy ismerőst a sok ismeretlen között. Aztán idővel a barátság már mássá alakult, és más szemmel kezdtem el nézni rád. Annak az oldalnak a felfedezése adta meg számomra a választ és a kezdő lökést.

– Nekem meg nem volt bátorságom rákérdezni. Hogyan is tehettem volna? Úgy gondoltam, hogy ha mellélövök vele, akkor nemcsak a bizalmadat veszthetem el, hanem a barátságod is. Ezt nem mertem megkockáztatni, ezért tovább folytattam a valódi érzéseim palástolását – felelte Derek, majd Joshuára nézve elmosolyodott. – De most már kicsit bánom, hogy nem kockáztattam.

– Nincs mit megbánni. Még nem késtél le semmiről – mondta Joshua. – Örülök, hogy mindezt elmondtad nekem.

Derek mosolyogva nézett rá, és elpirulva pillantott körül, amikor a másik megfogta a kezét és összefűzte ujjaikat.

– Ne félj, erre nem jár most senki. Nem láthatják meg – mondta egy szórakozott mosollyal Joshua, majd folytatták a beszélgetést.

Csak naplemente után indultak vissza a házaik felé. Még időben voltak, nem késték le a vacsorát. De, ha le is késték volna, a saját adagjuk akkor is ott várta volna őket az asztalon. Ezt mind a ketten jól tudták.

Miután elérték Derekék házát, megálltak a kapuban, és egy pillantást vetettek az épületre, aztán egymásra néztek. Derek már kevésbé volt ideges, de szíve, mint mindig, amikor a másik a közelében van, továbbra is hevesen vert.

– Nos, ha nem bánod, akkor holnap átjönnék, és hoznám azt az új játékot, amiről beszélgettünk – mondta mosolyogva Joshua.

– Rendben, csak nyugodtan. Alig várom, hogy kipróbálhassam, és leverjelek.

– Álmodik a nyomor, Derek – felelte vigyorogva Joshua. Barátja mindig is csak fenyegetőzött, de még egyetlen játékban sem tudta őt megverni. Ami persze bosszantotta a barna hajú fiút.

– Majd meglátjuk! Egyszer úgy is leverlek, meglátod – mondta határozottan Derek, majd témát váltott. – Én... Köszönöm a mai napot, Joshua.

– Még, ha ez nem is különbözött túlságosan az eddigiektől – felelte megvonva a vállát Joshua.

– Nem baj, én ettől értékelem – mondta mosolyogva Derek, majd elindult befelé, miután elköszönt.

– Derek! – szólt utána Joshua, mire a megszólított megállt, és megfordult. A szőke fiú pár lépéssel beérte, majd a tarkójára csúsztatta a kezét, és lehajolva hozzá megcsókolta. Derek meglepetten nyögött bele a csókba, majd hunyta le a szemét, és egy újabb nyögéssel nyitott utat a puhatolózó nyelvnek. Joshua magához vonta őt és szorosan ölelte, miközben felfedezte a száját.

Derek a másik nyakát átkarolva adta át magát a csók mámorító érzésének, amibe még a lába is beleremegett. Joshua hamarosan elvált ajkaitól, amik vörösek és kissé duzzadtak lettek előbbi tettétől. A szőke fiú végigsimított a másik arcán, majd egy röpke puszit nyomott ajkaira.

– Szeretlek – felelte Joshua, összeérintve homlokukat.

– Én is szeretlek – mondta mosolyogva Derek, majd egy újabb csók után nehezen váltak el egymástól. Joshua megvárta, míg a másik alakja eltűnik az ajtó mögött, csak azután ment ő is haza.

Derek vacsora után felment az emeletre, lezuhanyozott, majd leült egy kicsit a laptopja elé. Végül kikapcsolva azt, az íróasztalára rakta. Behúzta a függönyöket az ablakon, bebújt az ágyába, lekapcsolta az éjjeliszekrényen világító lámpát, majd lejjebb csúszva elhelyezkedett az oldalán. Mosolyogva érintette meg ajkait, végül lehunyta a szemét és lassan mély, békés álomba szenderült.



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)