Mindent Jamesért.. írta: Snave

[Kritikák - 4]

+++ betűméret ---
<< >>


Mikor az órák után Remus fáradtan lépte át a hálókörletük küszöbét, érdekes látvány fogadta: Sirius az ágyában fekszik, fejét a matracba fúrva, mellette pedig kész káosz uralkodott. Valószínűleg bánthatta valami a fiút, s emiatt egy dühkitörése utáni helyzet lehetett, mivel a takarók, az ágyfüggönyök, a tankönyvek, és sok egyéb más a földön pihent szanaszét, többségük viseletes állapotban. Az utolsó, aki jelentősebb problémát okozhatott, nagy valószínűséggel az egyik párna lehetett, mivel jelenleg a lúdtoll volt a hab a tortán.

- Sirius? – szólította meg halkan, s mikor a fiú felemelte fejét, rájött, hogy a tombolás után egyszerűen csak elaludhatott.
- Hm? – nézett fel rá.
- Mi van veled?
- Semmi.

Sirius feje ismét az ágyon landolt. Remus néhány pálcaintéssel a helyére varázsolt mindent, majd elindult barátja ágya felé. Mikor mellé ért, leült az ágyra, s igyekezett a szokásos segítő hangján faggatózni.

- Hová tűntél bájitaltan után? Egyik pillanatban még ott voltál mellettünk, aztán meg eltűntél.
- Nem akarok beszélni, Remus – nyögte a matracába a fiú.
- Volt valami órán, ez a gond? Perselusról van szó?
- Hagyj békén – próbálkozott újra, de ő maga is tudta, hogy ezt úgysem ússza meg.
- Sirius, ne csináld már! Felforgattad az egész szobát, ellógtad a fél napot, és fogadjunk, hogy még ebédelni sem voltál. Szeretném tudni, hogy mi van veled! Mégis csak a legjobb barátok vagyunk, nem? – Sirius oldalra fordult az ágyon, Remus pedig majdnem elmosolyodott. Ez a mondat mindig hatásosnak bizonyul.
- De igen, igazad van – sóhajtott Black. – Viszont ígérd meg, hogy most még nem beszélsz erről senkinek! Sem Peternek, sem Jamesnek! Apropó, ők hol vannak?
- Megígérem, hogy tőlem nem tudja meg senki! James amúgy még mindig Lilyvel van, Peter pedig még ebédel, utána pedig rögtön bevackolja magát a könyvtárba, mert annyi lemaradása van már. Szóval akár estig is beszélgethetünk nyugodtan…
- Rendben. – Bármennyire is egyszerűnek tűnt elmondani az egészet fejben, a szavak valahogy nem akartak összeállni, hogy kimondja. Tudta, hogy nem azzal lesz gond, hogy Remus megértse és elfogadja a dolgok jelenlegi állását, sokkal inkább az, hogy az elmúlt órákban saját maga sem fogadta még el, hogy mi történt.

- Ne aggódj már! Akkor is a barátod leszek, ha megölsz valakit, csak kevésbé foglak szeretni – ugratta Lupin, hogy ezzel is egy kicsit talán oldja a feszültségét.
- Pers… Pitonról van szó – fogott bele. – A mai órán egész jól megvoltunk. Bocsánatot kértem tőle a múltkoriért, erre ő nekem esett, hogy ne rajta éljem ki a beteges vágyaimat. – Az utolsó szavakat szinte köpte, olyan undorral ejtette ki a száján.
- Ennyi az egész? – vonta fel szemöldökét a fiú.
- Nem. Óra után, mikor eltűntem, azért mentem el, hogy beszéljek vele erről és meggyőzzem, hogy nekem nincsen semmi ilyesmim. A vége az lett, hogy kiprovokálta, hogy újra megcsókoljam, és…
- És? – tudta, hogy nem kellene ennyire megdöbbent és már-már lesokkolt arcot vágnia, de ha az történt, amire gondolt, valahogy ezt látta természetesnek. – Sirius, te lefeküdtél vele??
- Nem, dehogy is! – pattant ki az ágyból a fiú. – Én nem vagyok meleg, Remus!
- Akkor mi volt az az és?
- Az, hogy… - sóhajtott Sirius. Bármennyire próbálkozott, muszáj volt mégis beismernie hangosan. – Hogy nem feküdtem le vele, de akartam. Ha érted…

Sirius arca egy szempillantás alatt vörössé változott, Remusé pedig falfehérré. Nem tudta elképzelni a jelenetet, amint a két, hat évig harcban álló fiú hirtelen nem egymás piszkálásában, hanem egymás szájában keresik a feszültség levezetést. Annyira abszurdnak hatott a gondolat, hogy ha más meséli, el sem hinné. Most viszont itt áll előtte egy kétségbeesett Black, aki azt várja, hogy ő talán ki tud nyögni majd a száján egy-két értelmes és bíztató szót, habár eddig nem jól álltak az esélyei az értelmes beszédre.

- Ne csináld ezt, Remus! – könyörgött a fiú, s a hangjából valóban érezhető volt, hogy pánikban van.
- Mit?
- Mondj már valamit!
- Először is nyugodj meg és gyere ide! – intett a fiúnak, aki lassú mozdulatokkal végül helyet foglalt mellette az ágyon.
- Nem tudom hová tenni ezt az egészet, Remus. Úgy értem, én tényleg nem vagyok meleg, ráadásul nem Piton miatt. Hiszen gyűlöljük őt! És ott van James. Mi van, ha ezt megtudja? Biztos vagyok benne, hogy egy életre meggyűlöl!
- Jajj, ne magyarázz már ennyit bele, Sirius! Nyugodj meg, és próbáld meg tisztán látni a képet!
- Az nem olyan egyszerű.
- Élvezted a csókot? – kérdezett rá Remus, mire barátja felvonta a szemöldökét. – Csak válaszolj!
- Igen.
- De ne így! Élvezted, vagy sem?
- Élveztem – válaszolt újra, és érezte, hogy újra elvörösödik.
- Szívesen megismételnéd? – ennél a kérdésnél már menthetetlenül rákvörössé vált.
- Igen, szeretném, ha máskor is lenne ilyen – motyogta alig hallhatóan.
- Ha visszagondolsz, ugyanúgy kívánod most is Perselust?
- Igen, veszettül kívánom őt – suttogta a fiú olyan halkan, hogy Remus igazából csak szájról olvasott.
- Szóval nem vagy meleg, igaz? – Sirius felemelte a fejét, majd mikor barátja elnevette magát, egy tollpárnával a kezében fejbe vágta őt, majd vele együtt nevetett.

Ugyan Remus sokszor az idegeire megy azzal, hogy mindig mindenre van egy pozitív szava és olyan kis mindentudó, de az ilyen helyzetekben tudta értékelni, hogy valóban nincs semmi, amivel ne fordulhatna hozzá. Szerette benne, hogy mindig képes megnevettetni és könnyedén átlátni a helyzeteket. Eszébe jutott, hogy talán ahogy ő is kezd felnőni, úgy egyre jobban szeretne Remusszal megbeszélni mindent, mint Jamesszel.



* ** * *



Perselus a folyosós incidens után ugyan elszaladt, de csak az első sarokig. Ott ugyanis megállt, hátát a falnak vetette, s kezeit a szeme elé tartva némán szitkozódott. Odáig még örült is, hogy sikerült az órai eseményeket a saját kedve szerint alakítania. Black nagyon hamar rájött, hogy abban a szituációban jobb, ha csendben marad és hagyja magát irányítani. Ha nem lett volna olyan forrófejű, hogy csak azért is a saját igazát hajtja, most nem tartanának itt. Ami mondjuk nem is biztos, hogy baj.

A fiú ugyanis még azelőtt akart elszaladni, hogy Black észreveszi, hogy neki sem volt annyira ellenére a dolog. Mindig is úgy tartotta magáról, hogy könnyen képes gátat szabni az indulatainak és akár az egész testének, de Sirius olyan hevesen csókolta meg, hogy esélye sem volt irányítani magát. A végén pedig, mikor megérezte, hogy a másik is többet szeretne, legszívesebben lerángatta volna a mardekár klubhelyiségébe, egyenesen a saját szobájáig. Máskor is csókolózott már, de egy sem volt ehhez fogható. Fogalma sem volt róla, hogy azért, mert ez valami új mindkettejük életében, vagy azért, mert a heves gyűlölet talán most válik valami igazán mássá.

Nagy nehezen összeszedte gondolatait, majd elindult órára. Tudta, hogy sűrű bocsánatkérés közepette tud csak bemenni, de így még mindig kevésbé teszi ki magát a társai faggatózásának, mintha abszolút be sem megy. Már pedig az egyáltalán nem hiányzik, hogy valaki kérdezősködni kezdjen. Ha kiderülne, hogy mardekárosként új hobbija lett, hogy a griffendél Adoniszával tölti meghitt perceit egy sötét pincefolyosón, valószínűleg sok negatív vád érné.

Ebédnél igyekezett a tányérjára koncentrálni, mielőtt feltűnést keltene. Párszor lopva odapillantott a griffendél asztalához, de csak addig, míg a ház büszkeségei be nem sétáltak a terembe. A dísznégyes felállása jelenleg Peter, Remus, James és Lily személyéből állt. Perselus lopva Lilyre mosolygott, aki intett neki. Mikor James a mardekár asztalához tekintett, Piton hamar visszatért az ebédjéhez.

De hol lehet Black? Az szinte egyértelmű, hogy nem ment be órákra, elvégre alapból jellemző rá, hogy folyton máshol mászkál, vagy ha be is megy, többségében alszik. Sok mindent hallott már az évek során a fiúról, mivel Lilynek annyi bosszúságot okoztak, hogy idejük nagy részében rájuk panaszkodott. De ha már az étkezésről is lemond, csak hogy távol tartsa magát, az bizony sikernek könyvelhető el. Perselus félig mosolyra húzta a száját, ahogy belegondolt, mekkora bosszúságot okozott ma a fiúnak. Igazából cseppet sem bánta, mert megérdemel legalább ennyit az elmúlt évekért. Ha most egy kicsit visszaadhat abból az érzésből, hogy minden sarkon előbb lopva bepillant a folyosóra, hogy a másik fiú vajon ott van-e, s majd csak azután mer befordulni, hogy látja, nincs veszélyben, már megérte. Így talán egy kicsit fordult a kocka és átérzi a helyzetét. Perselus évekig élt így, Siriusnak viszont már csak egy hetet kell kibírnia a nyári szünetig. Nem sok idő, de kezdésnek megteszi.

Ebéd után sietve indult el a hálókörlete felé, s ahogy eddig is minden nap, most is körülnézett minden egyes sarkon. Tudta jól, hogy James jelenleg még a Nagyteremben van, tehát bántódása nem eshet, de ugyanúgy összeszorult a gyomra a gondolatra, hogy valamelyik folyosón Siriusszal találkozhat. Ez persze már csak kis részben volt az idegesség jele, sokkal inkább vágyott rá, hogy esetleg úgy alakuljanak a dolgok, ahogy eddig. Az elmúlt két találkozása ugyanis a griffendélessel nem sikerült túl átlagosra, és habár a fiúnak fogalma sincs róla, de ő ezt egyáltalán nem bánta, sőt!



A délután folyamán Lily és Perselus a parkban foglalták el megszokott helyüket a tó körüli egyik padon. Évek óta ide jártak, ha nem szerették volna, hogy túl sokan hallják, miről beszélnek. Ez alkalommal Piton kérte, hogy itt találkozzanak.

- Találkoztál délután Blackkel? – kérdezte halkan a lányt.
- Siriusra gondolsz? Nem, fogalmam sincs, merre jár. De nem kell aggódnod, nem hiszem, hogy ő vagy James mostanában próbálkozna nálad – nyugtatta barátját Lily, s szinte fel sem tűnt neki, hogy az utolsó szavaira Perselus majdnem elmosolyodott. – Nem fognak most zavarni minket, szóval áruld el, miről szerettél volna beszélni?
- Rendben. – A fiú nagy levegőt vett, és igyekezett átgondolni mindent. Végül sóhajtott és folytott hangon vágott bele. – Arról lenne szó, hogy ugye két éve volt az az eset, és azóta nem igazán éreztem úgy, hogy nekem valaha szükségem lenne bárkire is az életemben, de most végre ismét úgy érzem, hogy nagyon tetszik valaki.
- De hisz ez fantasztikus, Pers! – ugrott nagyot a lány ültében. – És ki ő? Ugye tud róla? Mesélj!
- Nyugi, Lily, valószínűleg úgysem lesz belőle semmi – nevetett a fiú barátnője lelkesedésén. – A nevét még egy picit nem szeretném elárulni, ne haragudj emiatt. Csak félek, hogy esetleg máshogy tekintenél rá, és egy kicsit feltűnő lenne, hogy a legjobb barátom is furán viselkedik vele. De hidd el, ha úgy érzem, bármi történik, azonnal szólok!
- Rendben – mosolygott a lány. – Remélem, minél hamarabb megtudom, ki is az a titokzatos – bökte oldalba barátját, s élvezte, hogy ilyen sok idő után végre ismét boldog mosolyt láthat az arcán. Griffendéles társaival ellenben ugyanis ő szentül tartotta, hogy Perselus igenis megérdemli, hogy boldog legyen.
- Én is remélem – mosolygott vissza a fiú. – Ő még nem is sejti, hogy számomra többet jelent, mint kellene, pedig már kétszer csókolóztunk az elmúlt másfél napban.
- Tessék? Mikor? Hol? – Piton zavartan mosolygott, s a lábát fixírozta. Barátja ebből értette, hogy még nem akar belemenni a részletekbe. Furcsa volt számára ez a nagy változás, hisz azóta, hogy két éve egy csúnya félreértés áldozata lett, nem igazán nyitott senki felé, erre most megjelenik, és közli, hogy nagyon is nyitottá vált az elmúlt másfél napban.
- A lényeg, hogy senki nem tud róla, és szeretném, ha ez így is maradna. Mint mondtam, várhatóan nem történik majd semmi kettőnk között, de szeretném ezt a kis időd kiélvezni, amíg még tart. Nagyon furcsa ez az egész számomra, de sokat jelent.
- Élvezd is ki, Pers! Ha valamiben tudok segíteni, bármiben, csak szólj, oké? – mosolygott a lány, majd átölelte barátját. – Szeretném, ha végre te is boldog lennél. Szóval a nyáron ezt intézd el úgy, hogy ne legyenek kételyek, hogy együtt vagytok-e, jó?
- Megpróbálom – suttogta a fiú, míg Lily a vállára dőlt.


Perselus fejében rengeteg dolog kavargott. Így, hogy kimondta mindazt, ami a szívén ült, már komolynak látszottak az érzései. Ha belegondolt, valóban nagyon hamar történt minden. Valószínűtlenül gyorsan jutott el abból az érzésből, hogy mindennél jobban gyűlöli Blacket, odáig, hogy néha eljátszik a gondolattal, hogy újra és újra a sötét beugróban egymás száját birtokolják. Két nappal ezelőtt még meg tudta volna átkozni a fiút, most viszont szerette volna megismerni, ugyanis, amikor Potter nem volt vele, határozottan elviselhetőnek tűnt a társasága, szinte már élvezte azt a délelőtti órát, mikor társként tudtak egymásra tekinteni egy feladat során. Úgy érezte, Siriusban sokkal több van, mint amennyit mutat a barátai előtt, és őt ez a fajta fiú valóban érdekelte.

Aznap éjjel Perselus eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha ők ketten egy párt alkotnának. Eszébe jutottak a szobatársai, a háztársai és úgy az egész iskola. Nem jutott eszébe precedens azt illetően, hogy valaha is egymásba gabalyodott volna egy mardekáros és egy griffendéles. Talán ebből is lehetnének ők az elsők. Minden bizonnyal felhördülne a kastély, ha ők megjelennének kéz a kézben, a háztársai pedig szinte a szemükkel ölnék meg. Lennének megaláztatások és gúnyolódások, de minden csoda három napig tart. Még soha sem volt szerelmes, de úgy gondolta, ekkora ár nem számít azért, ha egyszer tényleg, igazán boldog lehetne.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)